Az összkép pozitív volt, de 2019 során bőven láthattunk malőröket és kudarcokat is.

A most lezárult év számos érdekes fejleményt tartogatott számunkra az űrkutatás területén, itt akadt példa további exobolygók visszaigazolására, új rakéták, kapszulák és egyéb eszközök bemutatására, illetve ezek demonstrálására, de újabb nemzetek próbálkoztak meg komoly előrelépésekkel, amelyeket viszont nem minden esetben sikerült elérni. Lássuk, hogy időrendi sorrendben mi történt az év során, valamint, hogy jövőre mire számíthatunk!

Január legelején arról számoltunk be, hogy a New Horizons átrepült távoli célpontján, ezzel pedig a hosszúra nyúlt küldetés tovább folytatódott. A kínai holdraszállásra is ekkor került sor, ennek révén már a Hold túlsó oldalán is landolt ember alkotta eszköz, míg a SpaceX saját új óriásrakétáját mutatta be, amely a következő évtizedben, illetve a harmincas években lesz hivatott megvalósítani a minden eddiginél hosszabb küldetéseket, immár a Holdat, valamint a Marsot véve célba. A kínai holdlabor felemás sikert mutatott, a Holdra vitt növények ugyanis rövid időn belül elpusztultak, eközben azonban az európai illetékesek is jelezték, hogy nem szeretnének lemaradni, így 2-3 éven belül jöhet az ESA Hold-küldetése, kísérletet téve a helyszíni kitermelés beindítására, amely a későbbi expedíciók során lenne nagyon hasznos.


A NASA illetékesei a hónap végén még újra megpróbálkoztak az Opportunity felélesztésével, ez azonban nem jött össze, így a koros marsjáró (amely a tervezett időtartam sokszorosát mutathatta fel) végleg elnémult, az ott korábban dúló globális vihar áldozataként. Február elején új európai társa megkapta nevét, ez az ottani talajt megfúrva kutatna az élet nyomai után, miközben azt is megtudhattuk, hogy a Marsot kolonizálni kívánó cég időközben csődbe ment, így kénytelenek leszünk megelégedni Elon Musk hasonló terveivel. Trump elnök még a tél vége előtt jelezte, hogy létrehozta az űrhaderőt, ezzel a fegyverkezési verseny egy új területét nyitotta meg, bár az űrkutatással foglalkozó szakértők egy része szerint ezzel pusztán a kialakult helyzetet vette tudomásul, hiszen mindössze arról volt szó, hogy a méretesre duzzadt űrszektort kivette a légierő égisze alól.

A Hajabusa-2 japán szonda nagyjából ugyanekkor szállt le a számára kijelölt célpontra, követve a mini-egységek példáját, ezzel megindulhatott az aszteroida helyszíni vizsgálata, amelyet jövőre követ majd a NASA saját eszköze a Bennu felszínén való landolással, majd pedig a mintavétellel. Az amerikai űrügynökség néhány nappal később erősítette meg, hogy féltucat űrteleszkóppal készülnek, ezek révén bőven lesz miről beszámolni az exobolygászat területén, bár tulajdonképpen már akkor is hétről-hétre futottak be az újabb hírek a frissen visszaigazolt példányokról, amelyek némelyike igencsak érdekesnek bizonyult.

A tavasz a Crew Dragon sikeres próbájával vette kezdetét, itt összejött az ISS-re való bedokkolás, valamint a visszatérés, míg a NASA saját új rakétájával kapcsolatban osztott meg további részleteket, bár az SLS debütálására még mindig várunk. Megtudtuk, hogy mindkét, jelenleg is zajló aszteroida-küldetés komoly meglepetésekkel szolgált, itt egyrészt az összetétel, másrészt pedig a domborzat mutatott nem várt részleteket, a Boeing űrkapszulája kapcsán viszont komoly csúszásról voltunk kénytelenek beszámolni, bár itt akkor csak annyit árultak el, hogy technikai jellegű problémákba ütköztek.


Elon Musk cége a Starship kisebb prototípusának tesztelését kezdte meg áprilisban, a Starhopper több lépésben volt hivatott elérni a világűrt, hogy azután helyet adjon a végleges, jóval nagyobb típusnak, nem sokkal később azonban már először láthattunk felvételt egy fekete lyukról, amely szépen visszaigazolta Einstein elméletét. A SpaceX határozottan haladt előre a meglehetősen szoros menetrenden, itt már egyszerre 3 rakétát is visszahoztak, az izraeli illetékesek viszont csalódottan adták tudtunkra, hogy meghiúsult az általuk tervezett holdraszállás, bár ez önmagában még nem jelentett teljes kudarcot, az ismétlés pedig szintén várható.

A 2018-ban útnak indult TESS-űrtávcső április közepén pillantott meg egy, a Földhöz hasonló exobolygót, itt a remények szerint számos további példányt igazolunk majd vissza a közeljövőben, eközben azonban a NASA a második hosszabb küldetést jelentette be, a SpaceX pedig a Crew Dragon elfüstöléséről számolt be, amely kellemetlen fejleményt jelentett számukra. Kutatók egy csoportja arról adott hírt, hogy nem stimmel az Univerzum tágulásának üteme, itt tehát továbbra sem teljes a kép (mint ahogy ez elmondható a legtöbb területről), a magáncégek versenyének egy másik résztvevője, a Blue Origin, viszont újabb lépéssel került közelebb az űrutazáshoz, miután a New Shepard már műszereket is felvitt magával, a sorrendben 11-ik küldetésen. Ők május közepén jelezték, hogy szintén a Holdat veszik célkeresztbe, ehhez azonban szükség lesz a nagyobb rakétára, a kapszulára, valamint a saját űrruhákra – ezen a területen azonban még mindig a SpaceX az első, az ő helyük biztosnak tűnik.

A továbbra is a Hold felszínén, annak túlsó oldalán tartózkodó kínai eszköz ekkor már kísérőnk pontos összetételét tanulmányozta, míg a NASA 2024-et jelölte meg visszatérési dátumként, igaz, ők ezen az emberi részvétellel lebonyolított küldetést értik. A tavasz végén újabb, Földhöz hasonló exobolygóra bukkantunk, ezt egy olyan tanulmány követte, amely szerint az életet hordozó példányok jóval ritkábbak, mint azt korábban reméltük, viszont közben további földszerű bolygókat igazoltak vissza, ami jelezte, hogy nagyon nem kell aggódnunk emiatt.

Június folyamán a Falcon Heavy küldetésén láthattunk robbanást, bár ez magát a küldetést nem veszélyeztette, viszont emlékeztetett mindenkit arra, hogy milyen bonyolult feladat a komponensek visszahozása és azok egy darabban történő begyűjtése. Eközben azonban már egyre jobban körvonalazódtak a NASA további, hosszabb küldetésekre vonatkozó elképzelései, amelyek között egy, a Titánra küldendő helikopter is helyet kapott. A kínai illetékesek a saját marsjáró elkészültéről számoltak ekkor be, a japán kollégák a Hajabusa-2 sikeres mintavételével válaszoltak erre, míg a franciák a saját űrparancsnokság létrehozását jelentették be, hiszen ők ebben a tekintetben sem maradhatnak le az igazán nagyoktól.

Július közepén újabb részletes munka látott napvilágot az Univerzum tágulásával kapcsolatban, eszerint ennek üteme jóval gyorsabb, ez viszont nem mondható el az SLS fejlesztéséről, amely a NASA tájékoztatása szerint legkorábban csak 2021-ben rajtol majd el. Az Orion-űrkapszulát viszont hivatalosan is bemutatták, ezzel az új páros egyik fele gyakorlatilag készen áll, a hónapot pedig további exobolygók részletezése zárta le, ismét bővítve tudástárunkat.

Augusztus közepén egy többször felhasználható kínai rakétáról rántották le a leplet, ezzel is jelezve, hogy az ázsiai nagyhatalom szeretne lépést tartani az amerikai magáncégekkel, a NASA pedig a Holdra való visszatérés kapcsán számolt be arról, hogy ezt először egy robot segítségével valósítanák meg, néhány éven belül. Egy közeli exobolygó kapcsán már az élet jelenlétéről értekeztek a hónap folyamán, a nyár legvégére viszont összeállt a James Webb, amely majd a következő évtizedben igazolhat vissza számos rendkívül érdekes példányt, amelyre már régóta várunk – nem sokkal később már vízgőzt is észleltek egy másik bolygón, ami újabb biztató jel.

Szeptember a meghiúsult indiai holdraszállással indult, ezúttal a landolóegységgel szakadt meg a kapcsolat, bár a teljes kudarcot szerintük itt is sikerült elkerülni (hiszen legalább elérték állandó kísérőnket, ami valóban nem kis teljesítmény). A NASA a hónap közepén további részleteket osztott meg a Titánnal kapcsolatos tervekről, ehhez pedig hozzátették, hogy összesen 14 friss projektet finanszíroznának. A Mars megfúrása októberben végül nem sikerült, az Insight mérnökei itt újabb trükkökkel próbálkoztak, hogy megkerüljék a kemény talajt, miközben a Curiosity egy marsi oázisra bukkant, amely a korábbi nedvesebb periódusokra hívta fel a figyelmet. Elkészült továbbá a Holdra szánt új űrruha, ezeket 2021-ben tesztelik majd részletesen, de említést tettünk a földönkívüli élet kutatásáról is, amelyet a NASA és a SETI immár közösen végezne – azt is megtudtuk viszont, hogy a Holdra küldendő új eszköz már kifejezetten a víz után kutatna.

Novemberben új rakéta vitt rakományt a Nemzetközi Űrállomásra, ezzel megnyílt a NASA második partneri programja, a Voyager 2 kapcsán pedig újabb anyagban szögezték le, hogy valóban sikerült elérni a csillagközi űrt. A SpaceX ekkor már egyszerre 60 műholdat lőtt fel, megkezdve ezzel saját hálózatának kiépítését (amely egyesek szerint komoly veszélyt jelent a további utazásokra), a Starship azonban nem sokkal később eldurrant, bár itt ezúttal szándékos akadályoztatásról beszélhettünk, hiszen a teszt elsődleges célja a teherbírási mutatók visszaigazolása volt.


Decemberben az ESA is jelezte, hogy saját aszteroida-küldetésen dolgoznak, nem sokkal később újabb cég hozta vissza saját rakétáját (amely a fellövés során több magyar eszközt is magával vitt), míg a NASA az SLS burkolatát szándékosan szakította fel, hogy pontosan regisztrálják annak viselkedését. Az évet a vadonatúj európai űrtávcső elrajtolása, valamint a Boeing kapszulájának felemás tesztje zárta, bár erre a SpaceX még gyorsan válaszolt egy újabb kísérlettel, amelynek során tizedik alkalommal próbálták ki a Crew Dragon ernyődizájnját, sikerrel.

2020-ban újabb fontos fejlemények jönnek majd, itt többek között megtudjuk, hogy a NASA tartani tudja-e a 2024-es határidőt a Hold kapcsán, összesen 3 marsjáró indulhat majd útnak (1 amerikai, 1 európai, valamint 1 kínai eszköz), a SpaceX rengeteg műholdat lő majd fel, miközben folytatni fogják a rakéták fellövését és azok tesztjét, jön majd a kínai holdjáró mintavétele és a minták visszatérése, a Bennu felszínén szintén fontos mintát veszünk majd, az űrtávcsövek segítségével pedig tovább bővülhet az exobolygók katalógusa. Az amerikai űrhajósok hosszú szünet után ismét hazai eszközökön indulhatnak majd útra, a laikusoknak azonban mindössze néhány részleges napfogyatkozás jut csak, tartózkodási helyüktől függően.