Gyurkity Péter
Gyorsabban tágul a Világegyetem
A mérések eltérő eredményeket produkálnak, ennek oka még ismeretlen.
Áprilisban már olvashattunk arról, hogy nem stimmel az Univerzum tágulásának üteme, itt ugyanis a különböző mérések eltérő eredményeket mutatnak. Szakemberek egy másik csoportja most egy újabb tanulmányban jelezte, hogy saját módszerükkel ismét egy, a korábbiaktól különböző számot kaptak, így akár az is előfordulhat, hogy teljesen új modellre van szükség.
A most közzétett anyagban arról értekeznek, hogy a korábbi munkákkal ellentétben ezúttal vörös óriások segítségével igyekeztek pontosabban megmérni a tágulás ütemét. Azt nagyjából egy évszázada tudjuk, hogy az Univerzum tágul, a folyamat leírására pedig a Hubble-állandó áll rendelkezésünkre, amely egyben azt is segít megérteni, hogy annak idején miként festhetett az Univerzum, illetve, hogy a robbanást követően miként alakult ki a jelenleg megfigyelhető tágulás. Amíg azonban korábban több alkalommal az úgynevezett cefeidák segítségével igyekeztek felvázolni ennek ütemét, most a dokumentumot közzétevő csapat vörös óriásokat vizsgált meg, mégpedig több galaxisban, felvázolva azok tőlünk mért távolságát, illetve az adott galaxisok távolodását.
Érdekes módon ők a tágulás mértékét 69,8 km/s/Mpc-ben (kilométer per másodperc per megaparszek) határozták meg, miközben a cefeidákra támaszkodó Hubble SH0ES esetében ez az érték még 74 volt. Az eltérés azonban a többi hasonló munka esetében is jelen van, a csapat vezetőjének egy korábbi, még 2001-es, szintén cefeidákra építő anyagában 72 km/s/Mpc volt a legfontosabb adat, míg a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás struktúráját alapul vevő másik csoport szerint ez inkább 67,4. Az eltérés első látásra nem tűnik óriásinak, a különböző adatok viszont jól jelzik, hogy tudásunk még hiányos, és bár itt korábban azt remélték, hogy a vörös óriások bevonásával sikerülhet áthidalni a cefeidák és a háttérsugárzás által rendelkezésünkre bocsátott különbséget, a jelek szerint a friss eredmény egyik korábbi méréshez sem húz közelebb, vagyis akár egy teljesen új fizikai modellre is szükség lehet annak érdekében, hogy jobban megértsük az Univerzumot.
A NASA a következő évtized közepén indítja majd el a Wide Field Infrared Survey Telescope (WFIRST) névre keresztelt küldetést, amely a Hubble-hoz hasonló felbontásban vesz majd szemügyre egy százszor nagyobb területet, így további Ia típusú szupernóvákat, cefeidákat, valamint vörös óriásokat igazolhatunk majd vissza, itt tehát lesz mit megvizsgálni.
Áprilisban már olvashattunk arról, hogy nem stimmel az Univerzum tágulásának üteme, itt ugyanis a különböző mérések eltérő eredményeket mutatnak. Szakemberek egy másik csoportja most egy újabb tanulmányban jelezte, hogy saját módszerükkel ismét egy, a korábbiaktól különböző számot kaptak, így akár az is előfordulhat, hogy teljesen új modellre van szükség.
A most közzétett anyagban arról értekeznek, hogy a korábbi munkákkal ellentétben ezúttal vörös óriások segítségével igyekeztek pontosabban megmérni a tágulás ütemét. Azt nagyjából egy évszázada tudjuk, hogy az Univerzum tágul, a folyamat leírására pedig a Hubble-állandó áll rendelkezésünkre, amely egyben azt is segít megérteni, hogy annak idején miként festhetett az Univerzum, illetve, hogy a robbanást követően miként alakult ki a jelenleg megfigyelhető tágulás. Amíg azonban korábban több alkalommal az úgynevezett cefeidák segítségével igyekeztek felvázolni ennek ütemét, most a dokumentumot közzétevő csapat vörös óriásokat vizsgált meg, mégpedig több galaxisban, felvázolva azok tőlünk mért távolságát, illetve az adott galaxisok távolodását.
Érdekes módon ők a tágulás mértékét 69,8 km/s/Mpc-ben (kilométer per másodperc per megaparszek) határozták meg, miközben a cefeidákra támaszkodó Hubble SH0ES esetében ez az érték még 74 volt. Az eltérés azonban a többi hasonló munka esetében is jelen van, a csapat vezetőjének egy korábbi, még 2001-es, szintén cefeidákra építő anyagában 72 km/s/Mpc volt a legfontosabb adat, míg a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás struktúráját alapul vevő másik csoport szerint ez inkább 67,4. Az eltérés első látásra nem tűnik óriásinak, a különböző adatok viszont jól jelzik, hogy tudásunk még hiányos, és bár itt korábban azt remélték, hogy a vörös óriások bevonásával sikerülhet áthidalni a cefeidák és a háttérsugárzás által rendelkezésünkre bocsátott különbséget, a jelek szerint a friss eredmény egyik korábbi méréshez sem húz közelebb, vagyis akár egy teljesen új fizikai modellre is szükség lehet annak érdekében, hogy jobban megértsük az Univerzumot.
A NASA a következő évtized közepén indítja majd el a Wide Field Infrared Survey Telescope (WFIRST) névre keresztelt küldetést, amely a Hubble-hoz hasonló felbontásban vesz majd szemügyre egy százszor nagyobb területet, így további Ia típusú szupernóvákat, cefeidákat, valamint vörös óriásokat igazolhatunk majd vissza, itt tehát lesz mit megvizsgálni.