Gyurkity Péter
Aszteroidán szállt le egy japán szonda
Összejött a landolás, most jöhet a minták hazaszállítása és azok kielemzése.
A japán Hajabusa-2 űrszonda még tavaly nyáron érkezett meg a számára kijelölt célponthoz, amelyet azóta mini-leszállóegységek segítségével vizsgáltak meg. Most a főegység is mintát vett a Ryugu névre keresztelt aszteroidából, ezt további kísérletek követik majd, hogy azután visszahozzák a mintákat és a Földön elemezzék ki azokat.
A JAXA hivatalos bejelentése meglehetősen szűkszavúra sikeredett, ebben azonban megerősítették, hogy sikerült a 3 napig tartó, eredetileg októberre tervezett leszállás és felemelkedés. Nem sokkal az eredeti céldátum előtt észrevették, hogy a Ryugu felszíne sokkal durvább és göröngyösebb, mint azt korábban gondolták, így további időt kértek a megfelelő helyszín kijelölésére és a leszállás megkísérlésére, ezt azonban most teljes siker koronázta, vagyis sikerült a mintavétel, amely a szonda által kilőtt golyó révén jött össze – ennek becsapódására volt szükség ahhoz, hogy a kirepülő részeket begyűjtsék. A szonda a tervek szerint egy hasonló, majd pedig egy rézgolyó kilövésével ismétli majd meg a manővert, így 3 különböző mintát vizsgálhatnak majd meg, legalábbis amikor 2020 decemberében megérkezik a Földre a speciális kapszula.
Japán csapat eredetileg 2014-ben indította útnak a második szondát, amely a 2005-ben céljához érkezett, majd pedig 2010-ben a mintát is visszaküldő első példányt követte a sorban. A remények szerint a minták aprólékos kielemzésével betekintést nyerünk majd a Naprendszer keletkezésének részleteibe, de arra is választ kapunk majd, hogy a szénben gazdag aszteroidák (mint amilyen maga a Ryugu) milyen szerepet játszottak ebben. Itt többek között a mélyebb rétegekben meghúzódó anyag begyűjtésére is szükség van, ezt ugyanis nem (vagy csak jóval kevésbé) befolyásolja az állandóan jelen lévő sugárzás. Eközben azonban két apró felszíni egység (a MINERVA-II1A és a MINERVA-II1B), valamint egy landoló (MASCOT) révén is megvizsgálták az aszteroidát, bár ez utóbbi csak 17 órát keresztül dolgozott, mivel az akkumulátor eddig bírta a gyűrődést – és még ez is picit meghaladta az eredetileg kijelölt üzemidőt.
A NASA eközben az OSIRIS-REx révén gyűjtene be mintákat a Bennu-aszteroidáról – a szonda 2018 utolsó napján érkezett a helyszínre, itt a jövő év közepén jöhet a mintavétel, majd pedig 2023 szeptemberében azok visszaküldése a Földre.
A japán Hajabusa-2 űrszonda még tavaly nyáron érkezett meg a számára kijelölt célponthoz, amelyet azóta mini-leszállóegységek segítségével vizsgáltak meg. Most a főegység is mintát vett a Ryugu névre keresztelt aszteroidából, ezt további kísérletek követik majd, hogy azután visszahozzák a mintákat és a Földön elemezzék ki azokat.
A JAXA hivatalos bejelentése meglehetősen szűkszavúra sikeredett, ebben azonban megerősítették, hogy sikerült a 3 napig tartó, eredetileg októberre tervezett leszállás és felemelkedés. Nem sokkal az eredeti céldátum előtt észrevették, hogy a Ryugu felszíne sokkal durvább és göröngyösebb, mint azt korábban gondolták, így további időt kértek a megfelelő helyszín kijelölésére és a leszállás megkísérlésére, ezt azonban most teljes siker koronázta, vagyis sikerült a mintavétel, amely a szonda által kilőtt golyó révén jött össze – ennek becsapódására volt szükség ahhoz, hogy a kirepülő részeket begyűjtsék. A szonda a tervek szerint egy hasonló, majd pedig egy rézgolyó kilövésével ismétli majd meg a manővert, így 3 különböző mintát vizsgálhatnak majd meg, legalábbis amikor 2020 decemberében megérkezik a Földre a speciális kapszula.
Japán csapat eredetileg 2014-ben indította útnak a második szondát, amely a 2005-ben céljához érkezett, majd pedig 2010-ben a mintát is visszaküldő első példányt követte a sorban. A remények szerint a minták aprólékos kielemzésével betekintést nyerünk majd a Naprendszer keletkezésének részleteibe, de arra is választ kapunk majd, hogy a szénben gazdag aszteroidák (mint amilyen maga a Ryugu) milyen szerepet játszottak ebben. Itt többek között a mélyebb rétegekben meghúzódó anyag begyűjtésére is szükség van, ezt ugyanis nem (vagy csak jóval kevésbé) befolyásolja az állandóan jelen lévő sugárzás. Eközben azonban két apró felszíni egység (a MINERVA-II1A és a MINERVA-II1B), valamint egy landoló (MASCOT) révén is megvizsgálták az aszteroidát, bár ez utóbbi csak 17 órát keresztül dolgozott, mivel az akkumulátor eddig bírta a gyűrődést – és még ez is picit meghaladta az eredetileg kijelölt üzemidőt.
A NASA eközben az OSIRIS-REx révén gyűjtene be mintákat a Bennu-aszteroidáról – a szonda 2018 utolsó napján érkezett a helyszínre, itt a jövő év közepén jöhet a mintavétel, majd pedig 2023 szeptemberében azok visszaküldése a Földre.