Gyurkity Péter
Új rakéta vitt teherhajót a Nemzetközi Űrállomásra
Ezzel ugyanis a gyártó már a NASA második partnerprogramját nyitotta meg.
Az elmúlt években hozzászokhattunk ahhoz, hogy az amerikai űrügynökség különböző, magánkézben lévő partnerei biztosítják az ISS megfelelő kiszolgálásához és utánpótlásához szükséges eszközöket, bár itt eleinte az orosz fél játszott főszerepet. A CRS2 program elindulásával most új szereplő is beszállhat, egyelőre azonban kipróbált cégek igazolták vissza megoldásaik alkalmazhatóságát.
A hivatalos menetrendet olvasva gyorsan kiderül, hogy a Cygnus-teherhajó januárig marad bedokkolva, hogy azután komoly mennyiségű nem kívánt szeméttől szabadítsa meg az ISS-t és annak legénységét. A küldetés, amely a CRS-12 nevet kapta meg, elsősorban az Antares 230+ típusú rakétát biztosító Northrop Grumman számára volt kiemelkedő fontosságú, hiszen az új fejlesztéssel nagyobb rakományt juttathatnak célba, ezzel egy időben pedig elsőként nyitják meg a program második fejezetét, amely jövőre a SpaceX, 2021-ben pedig a Sierra Nevada közreműködésével egészül majd ki.
A rakétán végrehajtott több módosítás mellett nekünk laikusoknak talán még érdekesebb, hogy a Gygnus mely küldetésekhez szállít további komponenseket és utánpótlást. A friss alkatrészekkel több űrsétát hajtanak majd végre az elkövetkező hetekben, ennek révén pedig alaposan kitolnák az Alpha Magnetic Spectrometer-02 (AMS-02) élettartamát, hogy tovább tanulmányozhassák az Univerzum rejtélyeit. Az AstroRad Vest ezzel szemben már az űrhajósoknak biztosítana védelmet a kozmikus sugárzás ellen, itt a személyzet tagjai nyújtanak majd fontos visszajelzést a ruházat kapcsán, míg a Zero-G Oven a mikrogravitációs körülmények között elvégzett kenyérsütést, a Made in Space Recycler pedig a 2016 óta használt 3D-nyomtató által használt újrafeldolgozott műanyag helyben történő előállítását, annak működését és fenntarthatóságát igazolná vissza.
A napokban egyébként a Boeing is fontos tesztet hajtott végre, ennek során a Starliner-kapszula vészhelyzetekre tartogatott életmentő rendszerét próbálták ki, amely sikerrel működött, bár a három ernyő közül csak 2 nyílt ki, ez azonban a NASA számára még éppen megfelelő.
Az elmúlt években hozzászokhattunk ahhoz, hogy az amerikai űrügynökség különböző, magánkézben lévő partnerei biztosítják az ISS megfelelő kiszolgálásához és utánpótlásához szükséges eszközöket, bár itt eleinte az orosz fél játszott főszerepet. A CRS2 program elindulásával most új szereplő is beszállhat, egyelőre azonban kipróbált cégek igazolták vissza megoldásaik alkalmazhatóságát.
A hivatalos menetrendet olvasva gyorsan kiderül, hogy a Cygnus-teherhajó januárig marad bedokkolva, hogy azután komoly mennyiségű nem kívánt szeméttől szabadítsa meg az ISS-t és annak legénységét. A küldetés, amely a CRS-12 nevet kapta meg, elsősorban az Antares 230+ típusú rakétát biztosító Northrop Grumman számára volt kiemelkedő fontosságú, hiszen az új fejlesztéssel nagyobb rakományt juttathatnak célba, ezzel egy időben pedig elsőként nyitják meg a program második fejezetét, amely jövőre a SpaceX, 2021-ben pedig a Sierra Nevada közreműködésével egészül majd ki.
A rakétán végrehajtott több módosítás mellett nekünk laikusoknak talán még érdekesebb, hogy a Gygnus mely küldetésekhez szállít további komponenseket és utánpótlást. A friss alkatrészekkel több űrsétát hajtanak majd végre az elkövetkező hetekben, ennek révén pedig alaposan kitolnák az Alpha Magnetic Spectrometer-02 (AMS-02) élettartamát, hogy tovább tanulmányozhassák az Univerzum rejtélyeit. Az AstroRad Vest ezzel szemben már az űrhajósoknak biztosítana védelmet a kozmikus sugárzás ellen, itt a személyzet tagjai nyújtanak majd fontos visszajelzést a ruházat kapcsán, míg a Zero-G Oven a mikrogravitációs körülmények között elvégzett kenyérsütést, a Made in Space Recycler pedig a 2016 óta használt 3D-nyomtató által használt újrafeldolgozott műanyag helyben történő előállítását, annak működését és fenntarthatóságát igazolná vissza.
A napokban egyébként a Boeing is fontos tesztet hajtott végre, ennek során a Starliner-kapszula vészhelyzetekre tartogatott életmentő rendszerét próbálták ki, amely sikerrel működött, bár a három ernyő közül csak 2 nyílt ki, ez azonban a NASA számára még éppen megfelelő.