1004
ahhh
-
uwu #684 Így kívülállóként úgy tűnik, hogy nem jutottatok sehova. -
remark #683 Kár hogy mindig akkor fulladtok ki mikor már mintha épp eljutnánk valahova... Such is life. -
#682
Tudod szerintem itt lényeges megjegyezni, hogy a saját tapasztalat lényeges. Azt, hogy egy konkrét fényhatásra milyen érzetek keletkeznek egy emberben az nem mérhető... Viszont ha az ember összehasonlítja, hogy jé, ugyanazt a furcsa dolgot érzékeltem akkor, mint eddig sok alkalommal, akkor le tud olyan következtetést vonni, amilyet az érzetek ismerete nélkül nem tudna egy "tudós" sem, mérés nélkül is. Csak tapasztalatra hagyatkozva. Látod, ezt a részét nem nevezem parának, mert nem az. Kivülállóként figyelni magunk nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ilyen tapasztalatok miatt vágódott ki nálam a biztosíték, amikor arról beszéltél, hogy az egyéni tapasztalat nem mérvadó, nincs jelentősége, vagy mittom én ilyesmiről. -
#681
Furcsán? Végül is nem furcsa. Érzékelek olyan energiát, fény tartományt, amit előtte nem. Ennyi maradt a sok "furcsaságból, de ezt nem nehéz kibírmni és a munkavégzésben sem akadályozott akkor sem, most sem. Viszont az biztos, hogy vizsgálatok: EEG, CT, nyaki röntgen, mellkas röntgen, komplett hasi ultrahang, egyebek nem találtak semmit. Van egy jóindulatú göböm, amire azt mondták, hogy vérkép egyebek alapján nem szügséges kezelni. Ennyi. Miért írogatnak olyanokat, hogy beteg vagyok, ha egyszer egészséges vagyok? Annyi ember érzékeny erre, arra, mi ebben annyira furcsa? Max. ami okozta az furcsa jelenség. -
#680
Igen. Érzékenyen reagál. De ettől nem hiszem, hogy értelmi fogyatékos lennék, azért durva az egész.
Nézd én évek alatt, saját tapasztalatból arra jutottam, hogy vmilyen szenzibilitás alakult ki nálam, amiről nem tehetek, viszont ez a gondolkodásomat nem befolyásolja. Legfeljebb olyan szinten, hogy eleinte ijesztő volt, meg nehezen lehetett megszokni, na meg idegesítő, ha le fogyatékosoznak, meg sok egyéb más. Az ember hihetetlen módon tud alkalmazkodni bizonyos merőben új helyzetekhez. Ezért is hangoztatom, hogy nincs szügségen pszichiáterre, ha ezt ennyire bírtam, akkor nem naon lehet rá szügségem, hogy "lelkileg" erősítsenek, meg gyógyszerezzenek ezen a területen. Miért nem tudják felfogni, hogy nem ez irányú "segítség" kell? -
#679
Igen, ebben megegyezhetünk. -
#678
"Én ezt próbálom meg megmagyarázni, isten tudja mióta, hogy a tudományos módszer nem egy akadémikus marhaság, hanem egy teljesen hétköznapi dolog, amit minden ember használ.
És az egyetlen módszer arra, hogy valamiről megbizonyosodj."
Ebben igazad is van, csakhogy a tudomány mindenkori állása bekorlátozza a lehetőségeket, hogy meddig ismerheted meg a valóságot a segítségével. Ebben meg nekünk is igazunk van. Amire a tudományos kereteken belül nincs lehetőség, hogy megvizsgáld, megmérd, abban nem alkalmazható a tudományos megismerés módszere, ki kell fejleszteni rá megfelelő "műszaki apparátust", ha lehet, nem pedig kijelenteni, hogy nem létező és kész. Megfelelő kompromisszum?
-
#677
Ugye akkor a napsütésre is nagyon érzékenyen és furcsán reagál a szervezeted?
Merthogy annak simán része ez a hullámhossz-tartomány:
![]()
-
#676
Nem, már nem érdekel túlságosan, meg van dolgom is. -
#675
Köszönöm. Számomra ez a kérdés igen lényeges információval bír.
Nem titkolózom, igen érdekesen reagálta le a szervezetem azt a fajta fényt....Nagyon érzékenyen és furcsán... -
remark #674 Túl sokat írok, igaz? Most már egy jó ideje az az érzésem van hogy nem olvasod el vagy nem érted meg amit írok. -
remark #673 Gyakorlatilag minden a világon, ami az ember elképzelésének a függvénye, alakítható így. Ha megtalálod a módját hogy a mérvadó többség egy bizonyos elképzelést tartson elfogadandónak, gyakorlatilag de-facto szabványt alkottál, ami szabványhoz a többség innen kezdve igazodni fog, és ezzel az eredetileg még csak elképzelés szintjén lévõ elmélet valósággá válik. Így uralkodik a tudatlanok felett az aki érti hogy mi zajlik a világban.
Hadd mondjak erre egy példát: A PÉNZ. -
remark #672 "Ja, és az számít mérvadónak, akinek megvannak az eszközei arra, hogy az adott állítás igazságtartamát ellenőrizze."
Te csak beszélsz a levegõbe míg én konkrét példákat is bemutattam hogy hogyan gyõz erõvel egy-egy elmélet. Ott volt Freud lányának egyeduralma, és ott van annak példája hogy miként lett egyerulakodó a HIV elmélet.
"A tudomány nem demokratikus."
Ebben igazad van. Aki ellent mer mondani az uralkodó irányzatoknak, azt erõvel eltávolítják. -
remark #671 Ezek szerint te azt hiszed, hogy egyetlen ember képes elsajátítani minden tudást amit az emberiség idáig megszerzett.
Nem hiszek én ilyen hülyeséget. Arról vagyok meggyõzõdve hogy jelenleg nem a bennünk rejlõ potenciál kihasználása a cél. Bennünk emberekben több rejlik annál mint amit jelenleg kihasználunk. Egyéni szinten is, de ha olyan egyének alkotnák a társadalmat melyben mindenki kihasználja legjobb tudása szerint a benne rejlõ lehetõségeket, akkor ebbõl a társadalom maga is profitálna.
Azért majdnem jó a megközelítés, csak az egy ember világképe sokkal kevésbé lehet komplex mint a tudományos világ által elfogadott világkép.
Nem egy emberrõl beszélek, hanem az emberrõl.
Ahogy egy ember a tudományos világ által leszögezett dolgok összességét sem tudja fejben tartani, úgy ez az egész megközelítés, hogy egy ember majd mindent tud, ez teljesen értelmetlen, ergo még szép hogy nem errõl beszélek.
Pontosan ezért szükséges a specializáció, mely az én elméletem értelmében egy olyanfajta speciális specializáció lenne, mikor mindenki pontosan arra specializálódna amiben õ kimagasló teljesítményt képes elérni. Azaz végeredményben nem specializálódna, hanem szimplán hagynánk-elõsegítenénk hogy kiteljesedjen.
Jelenleg nem e fele haladunk. Jelenleg az egyen-droid-birka-ember futószalagon történõ legyártásának tökéletesítése a civilizációnk célja. Borzalmas irány ez. -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#670
Az UV tartomány látható fény felé eső része (320-400 nm) vagy a látható fény ibolyától a kék végéig (400-500 nm). -
remark #669 Én sajnos ilyesmihez nem értek... 
-
remark #668 "Ha azt mondod, hogy "a fiókban van 3 villa", kinyitom, megnézem, megállapítom, hogy tényleg, akkor ez a folyamat pontosan ugyanaz volt, mint mikor Newton azt állította, hogy minden test megőrzi nyugalmi helyzetét, vagy e.v.e.m.-t, hacsak egy erőhatás ennek megváltozására nem kényszeríti.
Csak a kijelentés témája más.
Te abból indulsz ki, hogy a megfigyelõ az egy robot vagy számítógép. De nem, a megfigyelõ egy ember, ami ugyanannak a valóságnak a része, melyrõl a megfigyelõ próbál valamit megtanulni. Tehát az ismereteink nem csak megfigyelendõ külsõ valóságról elégtelenek, de magáról a megfigyelõrõl is.
A tudományos metódus leszu"kíti a valóságot és a megfigyelést is azon esetekre mikor mind a megfigyelõ, a mind megfigyelt valóság determinálható. Ez jó és szép, és megvan a maga haszna, de valóság ennél jóval több, ezt magyarázom.
Megpróbálom valahogy determinálttá tenni azt amirõl beszélek, de félek véletlenségbõl pont a lényeget fogom kihagyni. Szóval a tudományos metódus alternatívája úgy mu"ködhet, mintha azt mondanánk hogy sem a megfigyelõrõl, sem a megfigyelt valóságról nem mondunk semmit, mindössze annyit szögezünk le, hogy a megfigyelõ maga hogyan jellemzi a megfigyelés során benne kialakult képet. Ezt a jellemzést próbálja meg a megfigyelõ lehetõségeihez mérten jól formalizálni, ami immáron már átadható lesz másoknak is, de figyelembe vesszük azt hogy a formalizálás során súlyos hibák kerülhetnek a rendszerbe. Ilyen hibákat úgy lehet kiküszöbölni, hogy nem egy mérést végzünk, azaz nem egy jellemzést vizsgálunk meg (wow, tiszta tudományos metódus), hanem minél többet, pontosan annyit amennyit elégségesnek érzünk (na eddig tartott a tudományos metódus...). Az aki megpróbálja a megfigyelést értelmezni, az fogja ezeket a jellemzéseket és a következõ 3 dolog figyelembevétele mellett megpróbálja meghatározni hogy milyen lehetett az a valóságelem, melyrõl a jellemzést kapta. A 3 szem elõtt tartandó dolog: 1) a formalizálás során az információ torzulhatott 2) a megfigyelõ mibenléte ismeretlen (tehát pl. a megfigyelés módja is ismeretlen) 3) a megfigyelt valóságelem ismeretlen.
A valóság-elem rekonstrukció (azaz a jellemzés értelmezése) során az értelmezõ összeveti az egyes jellemzéseket valamint azt összeveti a saját maga által megfogalmazott jellemzésekkel. Ez az összevetés sokszor nem tudatos, az ember hallgat a megérzéseire (~tudatalattijára), de lehet tudatos is, mikor is az ember megkeresi az egyes jellemzésekben közös dolgokat, és megállapítja hogy ami a jellemzésben közös, az valószínu"leg helyesen lett formalizálva.
Ezt még lehetne ragozni, de a lényeg talán érthetõ.
Pl. a fentiek figyelembe vételével próbálj meg megoldásokat kitalálni a következõ feladványra: mi a szabadság? Ez volt a feladvány.
Egyszeru" esetben kinyitod az értelmezõ szótárat és ott van feketén fehéren hogy mi a szabadság. De akár használhatod a fenti metódust is. Elolvashatod a szabadság különbözõ emberek által megalkotott definiícióját, legyen az a definíció egy vers, könyv, film, egy beszélgetés ahol felvetõdik a kérdés, pl. egy fórum, stb. Miután elegendõ mennyiségu" jellemzést hallgattál meg, és magad is elõálltál egy jellemzéssel, elõállhatsz egy saját szabadság-definícióval.
Melyik esetben jutottál közelebb a valósághoz?
Nyilvánvaló hogy a gyakorlatban, a hétköznapi életben a fenti metódus nem használható valami jól. Ha minden esetben ekkora kutatómunkát végeznénk mikor egy kérdésben állást kell foglalni, akkor soha semminek a végére nem érnénk. Ezért jó a tudomány. Mert az leegyszeru"sít, és kész válaszokat ad. Ezért jó a törvény, mert az kész válaszokat ad. Ezért jó a vallás, mert az kész válaszokat ad. Azaz közös nevezõre hozza az embereket anélkül hogy azok megvizsgálták volna a kérdést, megvizsgálták volna mások álláspontját, vagy hogy saját álláspontot alakítottak volna ki. (Vagy kicsit agresszívabban fogalmazva: tömegek véleményét határozta meg az egyének aktív közremu"ködésének kizárásával.)
DE: sose feldjük, hogy ez a kész válasz amit kapunk ez nem a mi válaszunk! És nem feltétlen a valóság! Minden egyén számára a maga saját kis válasza lenne a fontos, és ebbe beletartozik az is hogy mindenki saját magával mint emberrel tisztába legyen, ezért célként kellene kijelölni hogy minél több mindenre tudjunk saját magunk választ adni. Ez végeredményben a valóság egyre nagyobb és nagyobb mértéku" megismerését tenné lehetõvé azáltal hogy a valóság egyre több része lenne egyre több ember által jellemezve, valamint, és talán ez a fontosabb, egyre több és több ember lenne képes egy olyan decentralizált világban élni ahol nem törvények, hanem a megismert valóság maga determinálja hogy mi a helyes, és mi a helytelen.
Aha, csak az NWO topic pont arról szól, hogy az elmebeteg 1% próbálja a saját torz valóságát rákényszeríteni a maradék 99-re, és háborog, hogy hülyének nézik.
Az NWO topic akkor ez, ha te így jellemzed. Mindenkiben más kép alakul ki a topicról, mely kép az esetek döntõ részében egymástól eltérõ.
De most hogy már kezed ügyébe került egy új módszer, próbáld meg annak felhasználásával újra átgondolni hogy mi az NWO fórum.
Lehet kiderül hogy az 1% az nem elmebeteg. Lehet kiderül hogy a valóságnak mely dolgait próbálják meg újra és újra a tõlük tellhetõ legjobb módon jellemezni. Talán így az is kiderül hogy mi az a pár dolog ami nem "kitaláció" hanem a valóság olyan része melyre eddig te más szemmel néztél.
Azért nem ártana különválasztani az eseteket. Az (általános és közép-)iskola csak a felszínt kapirgálja, mert az intelligenciabeli szórás nagy, és vannak dolgok, amit nem mindenki képes felfogni. Középiskolában már volt egy szűrő, bele lehet menni mélyebben a dolgokba. Felsőoktatásban meg egy-egy adott témakör a lehető legrészletesebben megismerhető.
Nem errõl beszélek, hanem amikor kiderül hogy egy adott elmélet és a valóság egymás ellentétei.
Most nem fogok konkrét példát mondani, csak egy szimbolikusat: mint mikor a gyerek rájön hogy a gyereket nem a gólya hozza.
"az ember fogta és újraalkotta a valóságot."
Nem a valóságot, hanem a saját viselkedését, amit tudatosan szabályoz amúgy is.
Hasonló dologra céloztam én is. Mivel leszögeztük hogy senki se tudja milyen a valóság valójában, csak azt tudja hogy számára milyen, és azt is leszögeztük hogy ezt a valóság-képet mely az agyában létezik csak, mindenki képes tudatosan és más mechanizmusok által is megváltoztatni, így van értelme annak a mondatnak hogy az ember újraalkotja a valóságot. Mikor megszületik az agyban a valóság egy modellje, akkor ez a folyamat mikor ez a modell elkészül, akkor ez a valóság újraalkotása. Újra, mert a valóság a valóságban már egyszer létezik, de az ember létrehoz egy saját modellt is a fejében, így a teljes folyamatra azt mondtam hogy "újraalkotás".
Úgy beszélsz erről a valóságérzékelés befolyásolásáról, mintha arról beszélnél, hogy odébb raksz egy ceruzát. Ez nem ilyen egyszerű.
Nem azt mondtam hogy egyszeru" hanem azt hogy az ember így mu"ködik. Ilyen bonyolultan.
Például az anyanyelv szerintem sokkal inkább befolyásolja a gondolkodást, mint bármilyen külső manipuláció.
Egyetértek veled abban hogy az anyanyelv befolyásolja a gondolkodást, de én nem becsülném alá a manipulációt, annak szerepét, mértékét.
Tehát az, hogy a füledből érkező információt az agyad hallható hangként érzékeli, annak semmi köze ahhoz, hogy igaz kijelentést hallasz, vagy hazugságot.
Nem állítottam hogy lenne. -
uwu #667 Ez remark-nak volt ám válasz.. -
uwu #666 Itt a lényeg! Ezt te írtad:
Hát errõl írogatok itten kb. egy hete lassan - jó hosszúakat.
Egy mondatban: Tehát összefoglalva: világos a reláció: a valóság a legnagyobb halmaz, amiről az ember képes állást foglalni az egy kisebb halmaz, és amiről a tudomány képes állást foglalni, az a legkisebb halmaz.
Ezek szerint te azt hiszed, hogy egyetlen ember képes elsajátítani minden tudást amit az emberiség idáig megszerzett.
Ezért nincs értelme veled vitázni. Rossz a kiindulási alapod.
Azért majdnem jó a megközelítés, csak az egy ember világképe sokkal kevésbé lehet komplex mint a tudományos világ által elfogadott világkép.
Egyetlen ember nem képes ennyi információhoz hozzájutni, nem azért mert nem bírná az agya, hanem mert meghal mielőtt végezne.
Ez már elég régen így van, ezért van az, hogy az emberek specializálódnak, és nem mindenki tud kukoricát termeszteni, agyműtétet csinálni, vagy völgyzárógátat építeni.
Ha ezt nem vagy hajlandó belátni, azt kell mondanom, hogy felesleges a gondolkodást erőltetni, mart nem megy.
-
#665
Remark, nem tudod véletlenül,hogy a fogtöméseknél használt lámpák, melyek segítenek a tömés megszilárdításában pontosan milyen fényt bocsájtanak ki? Pontos leírást nem találtam róla. Lényeges lenne.
Előre is köszönöm, ha tudsz ebben segíteni. Milyen hullámhosszú...stb.Minden adat érdekelne. -
#664
Ja, még ez:
"Tudományos elméletek születhetnek úgy is hogy azt a mérvadó tudósok többsége elfogadja."
Ja, és az számít mérvadónak, akinek megvannak az eszközei arra, hogy az adott állítás igazságtartamát ellenőrizze.
Tudod, ha kenyérsütésről van szó, akkor inkább hiszek egy péknek, mint egy autószerelőnek...
Az, hogy neked van egy véleményed, az egy dolog, mert információd meg nincs. Erre céloztam, mikor azon viccelődtem, hogy virológus vagy-e.
Ez nem így működik. A tudomány nem demokratikus. Valami vagy igaz, vagy nem. Nem attól függ valami valóságossága, hogy hányan hiszik azt.
E'vvan.
Megint visszakanyarodtunk az elejére. -
#663
"Van valóság és van megismerés a tudományon kívu"l is. "
Valóság van. Megismerés nincs. Ha valamit megismersz, és az a valóságban tényleg úgy van, akkor azt más is meg tudja ismerni, tehát a megismerésed folyamata egy tudományos ismeretszerzési folyamat volt.
Én meg ezt mondom, hogy minden objektív információdat úgy szerzed a valóságról, ahogy a tudomány.
Tehát nem, nincs megismerés a tudományon kívül, legalábbis nem az objektív valóságról.
Ez nem "A Tudomány", amit meg szoktatok személyesíteni. Arra akarok rávilágítani, hogy a mindennapi életben is ugyanazt a tudományos módszert alkalmazod, amit próbálsz ledegradálni már nemtom hányadik oldalon keresztül.
Ha azt mondod, hogy "a fiókban van 3 villa", kinyitom, megnézem, megállapítom, hogy tényleg, akkor ez a folyamat pontosan ugyanaz volt, mint mikor Newton azt állította, hogy minden test megőrzi nyugalmi helyzetét, vagy e.v.e.m.-t, hacsak egy erőhatás ennek megváltozására nem kényszeríti.
Csak a kijelentés témája más.
Én ezt próbálom meg megmagyarázni, isten tudja mióta, hogy a tudományos módszer nem egy akadémikus marhaság, hanem egy teljesen hétköznapi dolog, amit minden ember használ.
És az egyetlen módszer arra, hogy valamiről megbizonyosodj.
"Talán feltu"nt már hogy pl. az NWO topic-ban rendszeresen elhangzik ez a mondat. De persze mi annak az ellenkezõjére hivatkozunk mint amire te. (Amit az emberek többsége valóságnak gondol az nem több mint illúzió, azaz kvázi csak egy álom.)"
Aha, csak az NWO topic pont arról szól, hogy az elmebeteg 1% próbálja a saját torz valóságát rákényszeríteni a maradék 99-re, és háborog, hogy hülyének nézik.
A legnagyobb gond meg az, hogy mindezt olyan tételekre építik, ami cáfolható, sőt, bizonyosan cáfolt. Okkultist erre a legjobb példa. Beszél egy csomó mindenről, amit nem ért, és mivel nem érti, hülyeséget vezet le belőle.
A másik véglet Saintgerman, ő meg szimplán elmebeteg. Az a hüllőemberes faszság azért már minden határon túlmegy. De ez nem NWO, hagyjuk.
"Az WTF az én esetemben az az esemény volt, mikor elõször döbbentem rá hogy a valóságnak az a modellje/képe mely akkor alakul ki az emberben mikor az információt a szokásos forrásokból veszi (iskola, média, cégek, kormányok stb.) egyszeru"en nincs összhangban a megtapasztalt valósággal."
Azért nem ártana különválasztani az eseteket. Az (általános és közép-)iskola csak a felszínt kapirgálja, mert az intelligenciabeli szórás nagy, és vannak dolgok, amit nem mindenki képes felfogni. Középiskolában már volt egy szűrő, bele lehet menni mélyebben a dolgokba. Felsőoktatásban meg egy-egy adott témakör a lehető legrészletesebben megismerhető.
Ha valami nincs fedésben a valósággal, annak általában az oka az, hogy az információid a legprimitívebb modellből származnak, ami pl általános iskolás szint. Erre a gyógymód meg az, hogy mélységeiben utánanézel.
Egyszerűen nincs ÉRTELME relativitáselmélettel traktálni egy olyan embert, aki még Newtont sem _képes_ felfogni. Ebből az következik, hogy az iskolában a legegyszerűbb, ebből kifolyólag legPONTATLANABB tudományos modelleket tanítják. De ez nem ok a hőbörgésre, emellett előtted a lehetőség, hogy a dolgokat mélységeiben megismerd.
Az meg már csak hab a tortán, hogy a tanári szakma kontraszelektív, és azok mennek tanárnak, akiknek nem volt jobb ötletük. Így simán előfordul, hogy az iskolában olyan ember tanít, aki maga sem érti. (Én láttam ilyet személyesen. Mondjuk nem is sokáig volt tanár)
Média és politika meg teljesen más téma. A szándékos hazugság még jóhogy nincs fedésben a valósággal.
"az ember fogta és újraalkotta a valóságot."
Nem a valóságot, hanem a saját viselkedését, amit tudatosan szabályoz amúgy is. Ez nagyon nagyon erőltetett, hogy a "valóságot változtatta meg". Mintha legalább teret görbítene, vagy valami...
Úgy beszélsz erről a valóságérzékelés befolyásolásáról, mintha arról beszélnél, hogy odébb raksz egy ceruzát. Ez nem ilyen egyszerű.
Például az anyanyelv szerintem sokkal inkább befolyásolja a gondolkodást, mint bármilyen külső manipuláció.
Ráadásul olyan dolgokat mosol bele ebbe a témakörbe, aminek már valójában nem sok köze van hozzá.
Tehát az, hogy a füledből érkező információt az agyad hallható hangként érzékeli, annak semmi köze ahhoz, hogy igaz kijelentést hallasz, vagy hazugságot. Nem ugyanaz az eset. Így nem is nagyon akarok reagálni, mert így elég zavaros és zagyva. -
remark #662 "A pszichológia jó nagy része halandzsa. Számomra Rogers, meg Maslow elméletei sem igazabbak Freudénál attól, hogy szimpatikusabb az emberekről alkotott képük."
Halandzsa vagy nem, a gyakorlati jelentõségüket az dönti el hogy a gyakorlatban az elméletek kifejtik-e hatásukat vagy nem.
Szerintem ennyi a lényeg a mi témánkhoz kapcsolódóan. Mert azt hiszem a beszélgetésünk sem annyira arról szól hogy mi az igazság és mi a valóság, hanem hogy a tudománynak mi a szerepe abban hogy a valóságról az ember mit gondol. Ha egy elmélet meghatározza hogy egy ember mit gondol, akkor az az elmélet gyakorlati jelentõséggel bír, attól teljesen függetlenül hogy az elmélet helyes-e azaz hogy köze van-e a valósághoz.
Azt viszont értem, hogy a gyakorlati jelentõséget nem mindig a tudomány maga határozza meg. Rendben, egyetértek, de nincs vegytiszta tudomány. Vagyis biztos van, egy lakatlan szigeten vagy egy hermetikusan lezárt laborban, de a valóságban, mikor a tudomány a társadalom része, és a társadalomra alapvetõ hatást gyakorol (fõleg a XX. századtól látványos ez a hatás), akkor így is kell a tudománya tekinteni.
"Na most nekem miért kéne olyan dolgok vizsgálatának nagyobb jelentőséget tulajdonítanom, amikben egymásnak tök ellentmondó elméleteket ki lehet hozni, mint azoknak, amik jobban vizsgálhatók? Én elhiszem, hogy ahány ember, annyi okosság, csak ez éppen semmit nem mond az igazságról."
Ahogy írtam feljebb, az igazság vagy a valóság megismerése az egy dolog, az meg egy másik, hogy milyen az a valóság melyet az ember alakít a tetteivel, gondolataival, szavaival. Nem teljesen értem hogy mi jelentõsége van annak hogy milyen ez a nagybetu"s valóság, igazából meghatározni sem tudom mit értünk alatta, hiszen ahogy azt a kezdetektõl fogva állítom, nincs tudomány, és nincs valóság sem ember nélkül. Sosem fogjuk megtudni hogy milyen a valóság ember nélkül, csak akkor ha magunk megszu"nünk embernek lenni.
A jelenlegi megközlítés az, hogy kikapcsoljuk az embert annak érdekében hogy objektív képet alkothassunk a valóságról. De ez egy nonszensz, abszurd értelmetlen próbálkozás. Nincs olyan hogy kikapcsoljuk az embert, az ember teljes kikapcsolása oda vezet hogy az képtelen kapcsolatba lépni a valósággal.
Ezzel szemben több értelmet látok a másik lehetséges irányban, mikor nem kizárunk valóság elemeket (mint pl. azt hogy a megfigyelõ maga egy ember), hanem befogadunk minden valóság elemet és minden kérdést a maga komplexitásában vizsgálunk. Ezt hívnám a jelenlegi leegyszeru"sítésen, modellezésen, a valóság részbeni kizárásán alapuló tudományos metódus alternatívájának. Pusztán mint megközelítést. Hogy értsük hogy mit csinálunk akkor, mikor szigorúan érvényesítjük a tudományos metódus szabályait.
Nem szabad abba a hibába esni, mint mikor a rendelkezésre álló eszközök határozzák meg a lehetõségeinket. Mint mikor ott van egy területen mindenféle elképzelhetõ házépítéshez szükséges alapanyag, a téglától a nádon át, de mi csak azért választjuk a nádkunyhót, mert csak annak a felépítéséhez voltak adottak az ESZKÖZÖK. A tudomány mint eszköz is pontosan ugyanígy deteminálhatja azt az irányt amerre tartunk, pedig nem szabadna elfeledni, hogy az irányt a valóságnak magának kellene megszabnia (a valós lehetõségeinknek és az embernek magának), nem az eszközöknek. Ha a jelenlegi eszközökkel nem tudjuk a lehetõségeinket teljeszen kiaknázni, akkor új eszközöket kell kifejleszteni!
De ezekrõl már mind írtam, nem akarom magamat ismételni. Inkább kérdésekre válaszolnék, ha vannak. -
#661
Nem a tudományt mint olyat vonom kétségbe, hanem azt, hogy minid minden körülményben igazak az állításai.
Végre megértettem-e...
Nos nem atudománnyal van alpavetően bajom, hanem azzal a kontraszttal, melyet bizonyos képviselői produkálnak: Miszerint elvárják széles körben az egyszerű emberek megbecslését és támogatását, de nem törekednek a közérthetőségre. Kicsit olyan, mintha én egy bonyolult fizikai egyenlet megoldására akarnám kényszeríteni a 10 éves gyerekemet, ha meg nem sikerül neki lehülyézem. Ahhoz, hogy a tudomány széles körben elterjedt legyen igenis közérthetően kell megfogalmazni, érdekesen a dolgokat, ehhez pedig ismerni kell az egyszerű embereket. Nem úgy kell hozzáállni, hogy hülye vagy és nem süllyedek le oda, hogy számodra is érthetően fogalmazzak.
Hadakoznak a babonák ellen, de baromira rossz a stratégia. Mit csinálnak? Rég elnevezett dolgokat újra elneveznek, amivel az egyszerű néptömegeket csak összezavarják. Azért írok végtelenül egyszerű példékat, mert közérthetően szemléletesebbek, mint a bonyolult mittom én az anyag polimerizációja közben...stb. megfogalmazás. Ti nem emlékezhettek Öveges professzor tv-s előadásaira, de sok gyerek szerette meg a leegyszerűsített és érthető előadásmód miatt a természettudományokat. Ha pl. a gyerekekkel beszélgetek olyasmikről, amit még nem tudhatnak mindig igyekszem olyan példákat említeni, ami a saját életükben előforduló és megérthető dolog. Amit az emberek megértenek azt elfogadják, amit nem értenek nem valószínű, ott már csak az a kérdés, hogy elhiszik-e.
Nagyon egyszerű példa: a 4-5 éves gyerekekm egy családi haláleset kapcsán megkérdezte, mi az hogy egy ember meghalt? Mi az, hogy halál. Szerintetek doktori kiselőadást tartottam neki róla? Mi értelme lett volna, nem lett volna képes felfogni, csak megijed attól, hogy még mindig nem érti. Meg kérdeztem tőle, hogy előfordult-e, hogy volt egy játéka, amit nagyon szeretett és úgy elveszett, eltűnt, hogy soha többé nem került elő. Azt válaszolta volt ilyen. Amikor egy ember meghal, az pontosan azt jelenti, hogy eltűnik az élők közül, közüllünk és soha többé nem lesz itt velünk. Ezt megértette a saját felfogóképességén és belenyugodott. Volt, nincs, kész. A hiányérzet pedig megszűnik majd. Tudom, nevetségesen egyszerűsített verzió, de minden emberhez akkor lehet hatékonyan szólni, ha megérti miről beszélnek neki. Azzal a hozzáállással, ami itt is tapasztalható volt, hogy ha nem érted hülye vagy és minek magyarázzam neked a tudomány ellen lehet fordítani az embereket. Ahogy azzal is, hogy felsőbbrendűen lekezelik őket. (Tisztelet a kivételnek)
Nektek sikerült megértenetek, hogy mi a különbség népszerűsítés és önnön okosságunk olyan fajta hangoztatása között, mellyel csak magunknak szerzünk ellenlábasokat?
Szerintem, ha a tudomány képviselői azt várják, hogy ismerjék és elismerjék őket tudniuk kellene egyszerűen, sokak számára érthetően fogalmazni.
A babona ellen pedig szép példa volt szerintem a belinkelt "lidércfény"-ről szóló cikk. Nem tagadta, hogy arról van szó, amit a babona így nevez, viszont "megfejtette" a jelenséget, így mindenki megérthette, hogy nem vmi misztikus lidércről van szó, hanem elektromos folyamatról. Így lehet a babonás elméletek ellen harcolni, nem úgy, hogy lehülyézzük az ebben hívőket. Nem nevezte máshogy, de érthetően (majdnem teljesen) leírta, miből ered. Ha az ember megért egy jelenséget egyből máshogy áll a dolgokhoz. De ehhez az is kell, hogy érthetően megfogalmazzák, na kérem erről van szó, ez, meg ez okozza, ilyen meg ilyen hatása van és pont. Egyből az a véleménye az embernek, hogy lám a tudomány ismét "megfejtett egy rejtélyt" nem pedig az, hogy megint valami érthetetlenül újjal jönnek elő....Hogy is van az a csúnya szó? Ja tudom stratégia....Vacak a jelenlegi stratégia...
Nem fény volt először, hanem ősrobbanás
Nincs látomás csak hallucináció
Nincs csodás gyógyulás csak placebó hatás
Nincs auránk csak elektromágneses erőterünk
Nem sugárzunk gyógyító erőt, csak infravöröset (aminek van ám gyógyító hatása mellesleg)
Nincs láthatatlan szellem csak porplazma elektromos elegye
Nincs sokminden, de mégis van csak máshogy nevezik és ezzel jól összekutyulnak sokmindenkit. Rossza stratégia! Szerintem.
Nem azt kellene hangsúlyozni, hogy íjat találtunk, hanem sikerült megmagyaráznunk egy eddig relytéjesnek hitt dolgot, egyből lenne befogadó közeg. Csúnya megfogalmazás, de marketing az egész. Tálalás kérdése is, hisz emberek vagyunk....
-
remark #660 Freud is hitte hogy érti az embert. Hogy mennyi volt benne a kétség, azt utólag nem hiszem hogy meg lehet mondani, de az tény, hogy határozottan megalkotott egy modellt, melyet még lánya is elfogadtatott a teljes szakmával, mégpedig erõvel, és nem érvekkel. Merthogy azokat a tudományos körökben is mindig elnyomják kik az uralkodó széliránnyal szembe mennének...
Ez újabb jó példa hogy hogyan lehet (egy hasonlattal élve) a valóságot a hibás elmélet mentén meghajlítani, azaz a valóságot az elmélethez igazítani. Ha elegendõ mennyiségu" ember hiszi a valóságot valamilyennek, akkor a valóság azzá válik amit hisznek (mert az emberek fejében megszületõ valóság-kép az ember számára az egyetlen létezõ valóság).
Erre már kitértem többször, hogy annak ellenére hogy lehetséges tömegek szintjén ilyen ál-valóság-képeket létrehozni, ez óriási veszélyekkel jár. Ez a baj a mai világgal is, hogy nem a valóság, hanem az ál-valóság-kép határozza meg a dolgokat.
Minden egyes esetben mikor a valóság és az ál-valóság-kép között a "szakadék" vagy a távolság átlép egy bizonyos határt, az ál-valóság-kép összeomlik, civilizációkat sodorva magával.
De mivel az ál-valóság-kép létrehozható mesterségesen, így logikusan következik, hogy a civilizációk bukása is mesterséges találmány, nem természetes törvényszeru"ség. Ahogy a gazdasági ciklusok sem törvényszeru"ségek. Ezek a krízisek, bukások és ciklusok a valóság részei (egy létezõ valós opció arra nézve hogy hogyan épüljön fel egy komplex emberekbõl álló rendszer), de nem törvényszeru" a jelenlétük, azaz egy alternatív rendszer is ugyanúgy mu"ködhetne, ha azt akarnánk.
Mi az a kulcskérdés ahol eldõl hogy ilyen vagy olyan legyen-e a rendszer? A kulcskérdés az, hogy milyen rendszert KÉPZELÜNK el magunknak.
Az ember azért nem volt képes az eddiginél jobb (én értelmezésemben a valósághoz jobban igazodó) rendszert alkotni, mert képtelen volt egy ilyen rendszert elképzelni.
És hogy mi a köze az egésznek a tudományhoz? Az, hogy a tudomány még ha elviekben alkalmas metódus is lenne arra hogy a valósághoz közelebb kerüljünk, képtelen a gyakorlatban ezt a funkciót betölteni. -
remark #659 Tehát azzal az egyetlen dologgal tudod igazolni egy tudat normális működését, vagy egy objektív világ létét, hogy az emberek 99%-a ugyanazt álmodja?
Jó dolgokat írsz.
Tudományos elméletek születhetnek úgy is hogy azt a mérvadó tudósok többsége elfogadja. (Állításom szerint ilyen elmélet a HIV teória, de erre majd akkor térek vissza, ha lesz kapacitás(om) rá...)
Ahogy az ember is válhat olyanná amilyennek az embert a mérvadó többség látja. Így alakul a valóság maga: amit annak gondolunk, az azzá válik azon esetekben mikor a valóság nem determinált, hanem attól függ hogy az ember azt milyenné változtatja. Gyakorlatilag minden a világon, ami az ember elképzelésének a függvénye, alakítható így. Ha megtalálod a módját hogy a mérvadó többség egy bizonyos elképzelést tartson elfogadandónak, gyakorlatilag de-facto szabványt alkottál, ami szabványhoz a többség innen kezdve igazodni fog, és ezzel az eredetileg még csak elképzelés szintjén lévõ elmélet valósággá válik. Így uralkodik a tudatlanok felett az aki érti hogy mi zajlik a világban.
Volt egy "kísérlet" (nem szánták annak, de az lett) melynek sajnos nem emlékszem a részleteire, ha fontos, és ez szükséges ahhoz hogy megértsd mirõl beszélek, akkor a kedvedért kinyomozom a részleteket is. De a lényeg az hogy valamikor a 70-es évek elején vagy a körül kitalálták hogy különféle óriási kérdõívek felhasználásával szu"rjenek ki problémás embereket (pszichológiáról van szó). Tehát jött a "tudomány", formalizált, úgy gondolta tudja mit beszél, és a dolgot (a kérdõíveket) elkezdték használni a UK-ban. A módszer kitalálója híres lett, elterjedt a módszer az USA-ban is, majd jött egy váratlan fordulat. A kérdõívek népszeru"ek lettek a lakosság körében is, aminek az lett a nem várt eredménye, hogy az emberek a kérdõívekhez kezdték el igazítani saját maguk viselkedését és elképzeléseiket arról hogy mi normális és mi a nem normális. Hirtelen az egész társadalom átalakult, azon hit miatt hogy a tudomány tudja hogy milyen az ember, a tudomány érti hogy milyen az ember, az ember fogta és újraalkotta a valóságot.
"Szerintem az ember _BÁRMIRŐL_ képes állást foglalni, nézz csak végig a fórumon. Tehát az a legnagyobb halmaz, nem a valóság." - Ez viszont ütött. :) Két anyázás között azért néha írsz valami nagyon érdekes gondolatot.
Erre hadd válaszoljak itt (tehát ez dronkZero-nak is megy):
Azt nem veszitek bele a képletbe, hogy a dolgok nagy része nem ilyen, és nem is olyan, hanem pontosan olyan mint amilyennek elképzeljük. Azaz nem valami külsõ törvényszeru"ség determinálja. Ezen dolgokat nehezen tudom csak úgy a beszélgetéshez kapcsolni, hogy ne legyen belõle totális káosz, de végülis megpróbálhatjuk.
Az, amit az emberek ilyennek vagy olyannak tartanak, az a valóság része. Valamit valamilyennek tartani, a valóság része ugyanúgy ahogy a kertemben álló kõszikla a valóság része. Ahogy az álom is a valóság része, és mindazon agytevékenységek melyeket nem értünk, akár nem is ismerünk. Az ember számára a valóság nem létezik képzelet nélkül, elvonatkoztatás nélkül, virtualizáció nélkül (ahogy azt mondani szoktam, tehát anélkül hogy képesek legyünk elvonatkoztatni a valóságtól). Tehát amikor valaki elvonatkoztat, az is a valóság része. Az is bizonyos törvényszeru"ségeket követ. Ezeket a törvényszeru"ségeket kutatják, és az eredmények felhasználhatóak pl. arra hogy az emberek fejében megfogalmazott valóság-tükörképet (azaz azt hogy az ember milyennek képzeli a valóságot) egyéni érdekeknek megfelelõen alakítsák.
Az ember fejében az ún. valóságalapot nélkülözõ képzelt dolog, és az ún. valós háttérrel bíró képzelt dolog egymástól nem elválasztható, szimplán az ember tudni véli hogy van aminek van valóságalapja, és van aminek nincs valóságalapja. De az emberi agy mindent lemodellez, mér, megismer, összefüggésekre derít fényt, majd ebbõl összerak FEJBEN egy bazinagy modellt, és azt elnevezi valóságnak. Ahogy dronkZero is írja, senki se tudja hogy pontosan milyen a valóság "valójában", mindenki csak azt tudja hogy õ milyennek érzékeli azt. Úgy látom ebben egyetértünk.
De attól még ez az egész amirõl eddig írtam egy valós létezõ mechanizmus, ami az emberi egyik alaptulajdonsága. Ez nem kitaláció, ez a valóság. Ha egy társadalom sorsát azzal meg tudod határozni hogy hatást gyakorolsz azon "képzelgésekre" melyek az agyban megalkotott valóság-képet alkotják, akkor a GYAKORLATBAN képes vagy egy közösséget, vagy az egész civilizációt irányítani.
Vannak ilyen módszerek melyek jobban, vannak melyek kevésbé mu"ködnek, de az egyéni szubjektív valóságkép kialakításának egyik eszközévé mára sajnos maga a tudomány vált. Propaganda eszköz lett, mellyel nem minden tudós ért egyet, és a vegytiszta tudomány elveivel ellenkezik, de ahogy azt írtam, a világon semmi sem vegytiszta, abban a pillanatban hogy a kérdés az hogy az ember hogyan viszonyul hozzá. Amit errõl a viszonyításról van szó, az emberi agy mu"ködését, ezt az egész folyamatot melyet leírtam hogy hogyan alakítja ki az ember magában azt hogy szerinte mi is a valóság, nem lehet kihagyni. Ha kihagyjuk, az így meghozott döntéseink hibásak lesznek, az így megalkotott modellek hamisak lesznek.
Azt, hogy mégis mu"ködjenek, erõszakkal, fenyegetéssel, törvényekkel, szankciókkal, félelemkeltéssel BIZTOSÍTANI LEHET. Kívülrõl. A kormány, a nagy cégek, de bármely más szervezet vagy egyén ki képes hatást gyakorolni (hatalmával élve) az a rossz modellek alapján mu"ködõ rendszereket is irányban tudják tartani. De milyen áron? -
remark #658 Ha ezt most kifejteném azzal egy legalább akkora témát kezdenénk el megtárgyalni mint az amit egy hét alatt sem sikerült lezárni. Úgyhogy ha nem haragszol én most nem nyitok újabb szálat a veled folytatott beszélgetésben. -
remark #657 Basszus elsõre is értettem hogy mit akarsz mondani. Vedd már észre hogy én értem hogy te mirõl beszélsz.
Azzal hogy a te szavaidat felhasználva ugyanazt állítottam a tudományos modellrõl mint te arról a modellrõl ami az emberben épül fel mikor a valóságot vizsgálja, annyit akartam az értésedre adni, hogy a tudományos elméletek is az ember fejében jelennek meg, a papírra vetett elméletek is egy ember agyából pattantak ki, így arra is igaz hogy mikor ez a tudományos elméletet alkotó ember hibát követ el a valóság értelmezésében ("valóságészlelési anomáliák") akkor tudományos tévedés esete forog fenn.
Nincs lényeges különbség a valóság megismerés két módszere között ami itt szembenáll, ezért mondom hogy alapvetõen nem kétféle módszerrõl van szó, hanem egyrõl. Az ember vagy jól látja hogy mi az a valóság ami körülveszi, vagy nem látja jól. Ezért az egyes elméletek nem attól lesznek igazak vagy hamisak hogy azokat a tudomány "engedélyezi", hanem attól lesznek igazak hogy azok kialakításakor az elmélet megalkotója a valóságot helyesen értelmezte.
A tudomány annyit tesz hozzá az egészhez, hogy az megköveteli hogy az elméleteket különféle egyezményes szabályok betartásával alkossák meg az emberek, de ez közvetlenül nem az elmélet helyességére van hatással, hanem csak a formalizálást könnyíti meg (ami közvetve többféle dolgot is eredményez, a könnyu" ellenõrizhetõség, és így de-facto helyesség csak az egyik! de errõl már írtam bõvebben is, emlékszel? írjam le újra?). De ahogy azt már jópárszor leírtam, mindez nagyszeru" dolog, és erre szükség van, de nem szabad a dolgot TÚLértékelni. Van valóság és van megismerés a tudományon kívu"l is. Óriási hibákhoz vezet az, ha a tudományt mint az ismeretek egyetlen létezõ forrását jelöljük meg!!
"Az álom is teljes mértékben valóságosnak tűnik, legalábbis menet közben, meg amíg nem jön valami WTF? dolog."
Talán feltu"nt már hogy pl. az NWO topic-ban rendszeresen elhangzik ez a mondat. De persze mi annak az ellenkezõjére hivatkozunk mint amire te. (Amit az emberek többsége valóságnak gondol az nem több mint illúzió, azaz kvázi csak egy álom.)
Ezen kicsit elgondolkodhatnál...
Az WTF az én esetemben az az esemény volt, mikor elõször döbbentem rá hogy a valóságnak az a modellje/képe mely akkor alakul ki az emberben mikor az információt a szokásos forrásokból veszi (iskola, média, cégek, kormányok stb.) egyszeru"en nincs összhangban a megtapasztalt valósággal.
De ha értenéd amit magyarázok itt egy hete, akkor most tudnád hogy ez nem a tudomány elleni kirohanás! Ugy érted hogy ez nem az?
Te arról beszélsz, hogy ha a "megtapasztalt" valóság és a megtanult valóság (~tudományosan elfogadott valóság) közötti konfliktus számottevõ, akkor a megtanult valóságot kell elõnyben részesíteni. Én meg azt mondom, hogy ha hallgatsz a lelkiismeretedre, a józan paraszti eszedre, az intuíciódra, a "sugallatokra", akkor meg fogod tudni hozni a helyes döntést. Ami nem feltétlen az, hogy a megtapasztalt valóság az "igaz", és nem is feltétlen az, hogy a megtanult valóság az igaz. Az lényeges állítás az, hogy te képes leszel eldönteni. Ez a lényeg, ezt kell szem elõtt tartani! Az ember képes eldönteni, és ez szükséges is hogy eldöntse! -
#656
".A nano részecskéket senki sem látja például..."
-Ez volt az aktuális felvetés, amire választ kaptál. Az állítás hamis. Aki rendelkezik megfelelő felszereléssel, az látja.
Lehet, hogy a tudomány nem annyira objektív, mint ahogy azt sokan gondolják, de hogy annál objektívebb, mint amit a lázmérős és más példáidból akarsz kihozni, arra jó esély van.
Ha jól sejtem, vágtam be a paranormális topicba neurológiai vizsgálatokat, arra nem nagyon jött válasz, de itt újra előhozakodsz vele.
Az, hogy lsd hatására, elmebetegség hatására, vagy infrahang hatására hallucinál valaki, még semmit nem mond egy dolog létezéséről, arról, amit az ember hallucinál. Arról, hogy létezik-e a hallucináció tárgya a világban, vagy csak a tudatban. Másrészt a pszichológia is foglalkozik a különböző érzékcsalódásokkal, ez az egyik olyan része a pszichológiának, ami jól kutatható. -
#655
"Az a gond, hogy te abból indulsz ki, hogy a modellel van a baj, ugyanakkor nem egy tudományos vizsgálat igazolja, hogy teljesen "jól működő" emberi agy is képes környezeti hatásra "hallucinálni". "
Most leírtad ugyanazt amit én.
Amikor "bugok"-ról beszéltem, az pontosan azok az esetekre vonatkozott, amikor egy 'teljesen "jól működő" emberi agy környezeti hatásra "hallucinál"'.
Örülök, hogy megértetted a mondandóm lényegét végre. -
#654
Ezekről a dolgokról, amit írtál, egyáltalán azért van tudomásod, mert történtek már tudományos kutatások a témában. Így eléggé vicces, hogy a tudomány eredményeiből kiindulva akarod kétségbe vonni a tudományt. -
#653
:D Mennyire el vagy te tévedve, jéééézusom! Időről-időre meg tudsz lepni újabb és újabb hülyeségekkel. Ez a kijelentésed teljesen nonszensz. -
#652
Eheh, esetleg le is írod, hogy szerinted hol logikátlan? -
#651
"Tehát azzal az egyetlen dologgal tudod igazolni egy tudat normális működését, vagy egy objektív világ létét, hogy az emberek 99%-a ugyanazt álmodja?"
Dehogy is, hát eleve képtelenség bizonyítani, hogy a valóság létezik. :)
Ez axióma, alapfeltételezés. Ha a valóság nem létezik, akkor igazából mindegy, mit csinálsz, hogyan élsz, élsz-e egyáltalán. De ez a filozófia hatásköre.
Viszont véleményem szerint ez az elképzelés sokkal jobban magyarázza az embert, mint bármelyik spirituális magyarázat. Egy csomó olyan dolgot a helyére tesz, amiből a spiritualizmus eleve kiindul. Emellett a spirituális magyarázatokra egytől egyig igaz, hogy több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak, és azok a kérdések -mivel nem a valóságra, a kis közös álmunkra vonatkoznak- örökre megválaszolatlanok maradnak. Egy ilyen feltételezésrendszer számomra elfogadhatatlan, főleg, ha van jobb helyette.
"Két anyázás között azért néha írsz valami nagyon érdekes gondolatot."
Akkor talán kezded megérteni, hogy miért anyázok, hogy miért idegesít az, hogy írok valamit, és valami egészen másra válaszolnak. -
#650
Hát ez a bejegyzés szép példa arra, hogy ha egy embert jól felidegesítenek bizony hatalmas logikai hézagokat tud produkálni akkor is, ha nem beteg...
Köszönöm, Zero. Ezzel számomra bebizonyítottad, hogy okos ember is lehet bizonyos körülmények között teljesen logikátlan. Pusztán annak a függvényében, hogy "felhúzzák-e", vagy sem. -
#649
Általánosan az objektivizmus jegyében: akkor jelenthetnének ki bármit, hogy igaz a pszichológia területén, ha minden egyes embert megvizsgálnának, ami ugye lehetetlen. Vannak sablonizált dolgok, amelyek vagy igazak egy egy egyénre, vagy nem. Ennyi. -
#648
""Amikor "bugos" a modell, akkor történnek az ilyen testen kívüli élmények, deja vu, hallucinációk, stb..."
Az a gond, hogy te abból indulsz ki, hogy a modellel van a baj, ugyanakkor nem egy tudományos vizsgálat igazolja, hogy teljesen "jól működő" emberi agy is képes környezeti hatásra "hallucinálni". Ezért említettem az infrahangos esetet. És ki tudja mennyi olyan környezeti hatás van, amitől egy teljesen jól működő modell is átmenetilag "bugos"-nak tűnhet...Ezen hatásokat nem figyelembe venni és azt kijelenteni, hogy nem befolyásolhatják a modell működését és nem is befolyásolták igen elvakult nézőpontot jelez. Én abból indulok ki, hogy lehetett külső vagy belső tényező, ill. lehetett mindkettő egyszerre, mely bonyolította a helyzetet, te viszont eleve csak belső tényezőről beszélsz. Na szerintem itt a bibi. -
#647
"ÉN nem változtatom az álláspontom. Amit a tudatról, észlelésről, agyban tudatosuló valóságmodellről írtam, az a tudomány mai álláspontja. Idegsebészeté ÉS pszichológiáé, együtt. Én ezt fogadom el."
Megteheted. Végül is, mit tesz a pszichológai? Megvizsgál 100000 emberből 1000-et és általánosít. Sok betegségnél a pszichológia is egyazon tünetcsoportokat sorolgat fel és kijelenti, hogy lehetnek kivételek, meg hogy nem biztos. Mit mond egy agykutató, idegsebész? Azt, hogy egyénre levetítve nem lehet az agyműködéssel kapcsolatban törvényszerűségeket megállapítani, mert egyéni szinten minden agy másmilyen. Az idegsebészet nem tudta sok esetben rendbehozni a működést balesetezett embereknél, az agyuk mégis megoldotta a problámát. Keveset tudunk még. Lényeges a tudomány, de nem annyira objektív, mint ahogy a te saját agyad elképzelése szerint kellene hogy legyen.
Emlékezz, te írtad, hogy jó eséllyel meg tudja saccolni az orvos mi bajom van...Nem azt írtad, hogy 100%-ig meg tudja mondani, mi van és mi lesz. Olyan természetes folyamatra, mint amelyet az emberi máj produkál, hogy újra "teremti" egy részből saját magát pár héttel ezelőtti tudományos film alapján nem tudják, hogyan és mitől van. Sok van a világon, melyet a tudomány nem tud még. Ne legyünk már elszállva önnön okosságunktól! -
#646
Nem ingat meg, csak abban, hogy a méréseket a mérőeszköz és a körülmények is befolyásolják és nem annyira objektív és pontos, mint hirdetik. Egyszerű lázmérésnél hogy mennyire szorítja, mennyire nem is befolyásoló tényező, bonyolultabb méréseknél is lehetnek pontatlanságok. Egyszerűen a mérés sem 100%-ig megbízható forrás. Ott van egy példa egy cikkben, hogy a fototnok mozgása miatt az sem mérhető pontosan sorolhatnám a példákat a tudomány világából, mi minden nem mérhető pontosan és megbízhatóan, bár létező dolog és a tudomány is elismeri létezését. Nem lehet mindennel kapcsolatban mérési eredményekre hivatkozni...Mérési eredményeket követelni...Nem az egyszerű ember hibája, ha egy adott dolgot a tudomány jelen állása szerint nem tudnak mérni. Miért egy ember vigye el a belhét, hogy nem tudják? Miért egy embert kell lenézni ezért, meg megszólni? Szerintem nem kellene...
Nem az a lényeg számomra, hogy volt ilyen, azon már túltettem magam. Szerettem volna megérteni, mitől volt, hellyel közzel sikerült is, de nem mindent. De az, hogy ennek kapcsán mennyi vita volt, hogy megnehezedett az életünk, hogy lettem azért a természeti jelenségért is lehülyézve, mint egy GV, az felháborít. Mi borulna? Ó semmi, csak pár elmélet...Csak az anézet borulna, hogy biztonságban vagyunk, mert már ismerjük mik zajlanak körülöttünk. Nem ismerjük még. Mindent nem. Tényleg nem ismerjük a valóság minden szeletét, csak önámítás lenne ezt állítani. Ebben a tekintetben tényleg nem én élek álomvilágban.... -
#645
"nem a nézeted nem tetszik, hanem hogy értelmi fogyatékos vagy. miért is?"
Linkeld már be a doktori diplomádat! Mellesleg az a régebbi vita arról szólt, hogy szabad szemmel mi látható és mi nem, nem segédeszközökkel, de valószínűleg nem vetted a fáradtságot, hogy te is utánanézz, miről volt szó. Szabad szemmel látni nem azt jelenti, hogy mikroszkóppal, hanem azt, hogy kinézel a fejedből és mit látsz segédeszköz nélkül szerintem...én nem.
"ez bizony értelmi defektus, nem tudod értelmezni a szavakat. és nem csak retardált vagy, hanem idétlen is, mert erősködsz h nem vagy idióta, pedig nyilvánvalóan igen. az, hogy a nanorészecskék láthatóak nem egy nézet, hanem tény. ha nem hiszel a saját szemednek, akkor nem csak debil vagy, hanem elmebeteg is"
Hiszek a saját szememnek, csak éppen az a gáz, hogy mint az emberek jó része nem nézeget mikroszkóppal én sem és te sem, feltételezem...
És mégegyszer mondom, hogy szabad szemmel láthatóról volt szó, saját szemmel, nem mikroszkóppal.
"ha rám hallgatsz, akkor most kilépsz a fórumból és nekiállsz monopolizni a gyerekeddel, mert ha nem akkor még a tetejébe rossz szülő is vagy."
Nincs monopolink, basszus, akkor most szerinted rossz szülő vagyok, hogy nem monopolizok a gyerekekkel? Te meg szimplán hülye vagy, de az nem büntetendő...
Mellesleg tudom mi a mikroszkóp. Te is tudod, se zseniális vagy! Na akkor cipelj csak mindenhova mikroszkópot, hogy megfelelő képed legyen a valóságról! Illetve egy részéről...
