ahhh
-
remark #662 "A pszichológia jó nagy része halandzsa. Számomra Rogers, meg Maslow elméletei sem igazabbak Freudénál attól, hogy szimpatikusabb az emberekről alkotott képük."
Halandzsa vagy nem, a gyakorlati jelentõségüket az dönti el hogy a gyakorlatban az elméletek kifejtik-e hatásukat vagy nem.
Szerintem ennyi a lényeg a mi témánkhoz kapcsolódóan. Mert azt hiszem a beszélgetésünk sem annyira arról szól hogy mi az igazság és mi a valóság, hanem hogy a tudománynak mi a szerepe abban hogy a valóságról az ember mit gondol. Ha egy elmélet meghatározza hogy egy ember mit gondol, akkor az az elmélet gyakorlati jelentõséggel bír, attól teljesen függetlenül hogy az elmélet helyes-e azaz hogy köze van-e a valósághoz.
Azt viszont értem, hogy a gyakorlati jelentõséget nem mindig a tudomány maga határozza meg. Rendben, egyetértek, de nincs vegytiszta tudomány. Vagyis biztos van, egy lakatlan szigeten vagy egy hermetikusan lezárt laborban, de a valóságban, mikor a tudomány a társadalom része, és a társadalomra alapvetõ hatást gyakorol (fõleg a XX. századtól látványos ez a hatás), akkor így is kell a tudománya tekinteni.
"Na most nekem miért kéne olyan dolgok vizsgálatának nagyobb jelentőséget tulajdonítanom, amikben egymásnak tök ellentmondó elméleteket ki lehet hozni, mint azoknak, amik jobban vizsgálhatók? Én elhiszem, hogy ahány ember, annyi okosság, csak ez éppen semmit nem mond az igazságról."
Ahogy írtam feljebb, az igazság vagy a valóság megismerése az egy dolog, az meg egy másik, hogy milyen az a valóság melyet az ember alakít a tetteivel, gondolataival, szavaival. Nem teljesen értem hogy mi jelentõsége van annak hogy milyen ez a nagybetu"s valóság, igazából meghatározni sem tudom mit értünk alatta, hiszen ahogy azt a kezdetektõl fogva állítom, nincs tudomány, és nincs valóság sem ember nélkül. Sosem fogjuk megtudni hogy milyen a valóság ember nélkül, csak akkor ha magunk megszu"nünk embernek lenni.
A jelenlegi megközlítés az, hogy kikapcsoljuk az embert annak érdekében hogy objektív képet alkothassunk a valóságról. De ez egy nonszensz, abszurd értelmetlen próbálkozás. Nincs olyan hogy kikapcsoljuk az embert, az ember teljes kikapcsolása oda vezet hogy az képtelen kapcsolatba lépni a valósággal.
Ezzel szemben több értelmet látok a másik lehetséges irányban, mikor nem kizárunk valóság elemeket (mint pl. azt hogy a megfigyelõ maga egy ember), hanem befogadunk minden valóság elemet és minden kérdést a maga komplexitásában vizsgálunk. Ezt hívnám a jelenlegi leegyszeru"sítésen, modellezésen, a valóság részbeni kizárásán alapuló tudományos metódus alternatívájának. Pusztán mint megközelítést. Hogy értsük hogy mit csinálunk akkor, mikor szigorúan érvényesítjük a tudományos metódus szabályait.
Nem szabad abba a hibába esni, mint mikor a rendelkezésre álló eszközök határozzák meg a lehetõségeinket. Mint mikor ott van egy területen mindenféle elképzelhetõ házépítéshez szükséges alapanyag, a téglától a nádon át, de mi csak azért választjuk a nádkunyhót, mert csak annak a felépítéséhez voltak adottak az ESZKÖZÖK. A tudomány mint eszköz is pontosan ugyanígy deteminálhatja azt az irányt amerre tartunk, pedig nem szabadna elfeledni, hogy az irányt a valóságnak magának kellene megszabnia (a valós lehetõségeinknek és az embernek magának), nem az eszközöknek. Ha a jelenlegi eszközökkel nem tudjuk a lehetõségeinket teljeszen kiaknázni, akkor új eszközöket kell kifejleszteni!
De ezekrõl már mind írtam, nem akarom magamat ismételni. Inkább kérdésekre válaszolnék, ha vannak.