ahhh
-
remark #659 Tehát azzal az egyetlen dologgal tudod igazolni egy tudat normális működését, vagy egy objektív világ létét, hogy az emberek 99%-a ugyanazt álmodja?
Jó dolgokat írsz.
Tudományos elméletek születhetnek úgy is hogy azt a mérvadó tudósok többsége elfogadja. (Állításom szerint ilyen elmélet a HIV teória, de erre majd akkor térek vissza, ha lesz kapacitás(om) rá...)
Ahogy az ember is válhat olyanná amilyennek az embert a mérvadó többség látja. Így alakul a valóság maga: amit annak gondolunk, az azzá válik azon esetekben mikor a valóság nem determinált, hanem attól függ hogy az ember azt milyenné változtatja. Gyakorlatilag minden a világon, ami az ember elképzelésének a függvénye, alakítható így. Ha megtalálod a módját hogy a mérvadó többség egy bizonyos elképzelést tartson elfogadandónak, gyakorlatilag de-facto szabványt alkottál, ami szabványhoz a többség innen kezdve igazodni fog, és ezzel az eredetileg még csak elképzelés szintjén lévõ elmélet valósággá válik. Így uralkodik a tudatlanok felett az aki érti hogy mi zajlik a világban.
Volt egy "kísérlet" (nem szánták annak, de az lett) melynek sajnos nem emlékszem a részleteire, ha fontos, és ez szükséges ahhoz hogy megértsd mirõl beszélek, akkor a kedvedért kinyomozom a részleteket is. De a lényeg az hogy valamikor a 70-es évek elején vagy a körül kitalálták hogy különféle óriási kérdõívek felhasználásával szu"rjenek ki problémás embereket (pszichológiáról van szó). Tehát jött a "tudomány", formalizált, úgy gondolta tudja mit beszél, és a dolgot (a kérdõíveket) elkezdték használni a UK-ban. A módszer kitalálója híres lett, elterjedt a módszer az USA-ban is, majd jött egy váratlan fordulat. A kérdõívek népszeru"ek lettek a lakosság körében is, aminek az lett a nem várt eredménye, hogy az emberek a kérdõívekhez kezdték el igazítani saját maguk viselkedését és elképzeléseiket arról hogy mi normális és mi a nem normális. Hirtelen az egész társadalom átalakult, azon hit miatt hogy a tudomány tudja hogy milyen az ember, a tudomány érti hogy milyen az ember, az ember fogta és újraalkotta a valóságot.
"Szerintem az ember _BÁRMIRŐL_ képes állást foglalni, nézz csak végig a fórumon. Tehát az a legnagyobb halmaz, nem a valóság." - Ez viszont ütött. :) Két anyázás között azért néha írsz valami nagyon érdekes gondolatot.
Erre hadd válaszoljak itt (tehát ez dronkZero-nak is megy):
Azt nem veszitek bele a képletbe, hogy a dolgok nagy része nem ilyen, és nem is olyan, hanem pontosan olyan mint amilyennek elképzeljük. Azaz nem valami külsõ törvényszeru"ség determinálja. Ezen dolgokat nehezen tudom csak úgy a beszélgetéshez kapcsolni, hogy ne legyen belõle totális káosz, de végülis megpróbálhatjuk.
Az, amit az emberek ilyennek vagy olyannak tartanak, az a valóság része. Valamit valamilyennek tartani, a valóság része ugyanúgy ahogy a kertemben álló kõszikla a valóság része. Ahogy az álom is a valóság része, és mindazon agytevékenységek melyeket nem értünk, akár nem is ismerünk. Az ember számára a valóság nem létezik képzelet nélkül, elvonatkoztatás nélkül, virtualizáció nélkül (ahogy azt mondani szoktam, tehát anélkül hogy képesek legyünk elvonatkoztatni a valóságtól). Tehát amikor valaki elvonatkoztat, az is a valóság része. Az is bizonyos törvényszeru"ségeket követ. Ezeket a törvényszeru"ségeket kutatják, és az eredmények felhasználhatóak pl. arra hogy az emberek fejében megfogalmazott valóság-tükörképet (azaz azt hogy az ember milyennek képzeli a valóságot) egyéni érdekeknek megfelelõen alakítsák.
Az ember fejében az ún. valóságalapot nélkülözõ képzelt dolog, és az ún. valós háttérrel bíró képzelt dolog egymástól nem elválasztható, szimplán az ember tudni véli hogy van aminek van valóságalapja, és van aminek nincs valóságalapja. De az emberi agy mindent lemodellez, mér, megismer, összefüggésekre derít fényt, majd ebbõl összerak FEJBEN egy bazinagy modellt, és azt elnevezi valóságnak. Ahogy dronkZero is írja, senki se tudja hogy pontosan milyen a valóság "valójában", mindenki csak azt tudja hogy õ milyennek érzékeli azt. Úgy látom ebben egyetértünk.
De attól még ez az egész amirõl eddig írtam egy valós létezõ mechanizmus, ami az emberi egyik alaptulajdonsága. Ez nem kitaláció, ez a valóság. Ha egy társadalom sorsát azzal meg tudod határozni hogy hatást gyakorolsz azon "képzelgésekre" melyek az agyban megalkotott valóság-képet alkotják, akkor a GYAKORLATBAN képes vagy egy közösséget, vagy az egész civilizációt irányítani.
Vannak ilyen módszerek melyek jobban, vannak melyek kevésbé mu"ködnek, de az egyéni szubjektív valóságkép kialakításának egyik eszközévé mára sajnos maga a tudomány vált. Propaganda eszköz lett, mellyel nem minden tudós ért egyet, és a vegytiszta tudomány elveivel ellenkezik, de ahogy azt írtam, a világon semmi sem vegytiszta, abban a pillanatban hogy a kérdés az hogy az ember hogyan viszonyul hozzá. Amit errõl a viszonyításról van szó, az emberi agy mu"ködését, ezt az egész folyamatot melyet leírtam hogy hogyan alakítja ki az ember magában azt hogy szerinte mi is a valóság, nem lehet kihagyni. Ha kihagyjuk, az így meghozott döntéseink hibásak lesznek, az így megalkotott modellek hamisak lesznek.
Azt, hogy mégis mu"ködjenek, erõszakkal, fenyegetéssel, törvényekkel, szankciókkal, félelemkeltéssel BIZTOSÍTANI LEHET. Kívülrõl. A kormány, a nagy cégek, de bármely más szervezet vagy egyén ki képes hatást gyakorolni (hatalmával élve) az a rossz modellek alapján mu"ködõ rendszereket is irányban tudják tartani. De milyen áron?