Olyan oldalról, ahol az ilyesmit tételesen tárgyalnák, nem tudok. Néhány cikk van itt-ott. A fordítók, amikor valaki azt kérdezi, hogyan álljon neki egy kezdő a fordításnak, hol kezdje el, szinte kivétel nélkül azt válaszolják, hogy a könyvtárban. Olvass minél több magyar!! nyelvű könyvet abban a témakörben, amiben fordítani szeretnél. Ismerd meg a magyar nyelvet a lehető legjobban, bővítsd a szókincsedet és forgasd sokat a szinonima és értelmező szótárakat. Közben próbálgasd magad. Fordíts le egy rövid irodalmi szöveget, tedd félre egy két hétre, hónapra, utána vedd elő és olvasd el. Javítsd ki. Néha csak több ilyen nekifutásra jön ki az, amit tényleg jónak tartasz, nekem is gyakran olyankor jut eszembe egy (akkor) frappánsabb(nak érzett) megoldás valahová, amikor a már nyomdakész, betördelt szöveget újraolvasom és ez általában már késő a cizellálásra. De egyszer el kell engedni, különben sosem kerül kiadásra. A javított szöveget add oda valakinek, aki nem olvasta még a magyar fordításod. Olyannak is, sőt főleg olyannak, aki nem is ismeri az eredetit. Kérdezd meg, mit gondol róla. Ilyenkor kiderül, sikerült-e átültetned a szerző gondolatait. Prózánál ez a menet, én is így csinálom. A kész regényt legalább egy hónapig pihentetem, mielőtt újra lovasom. Aztán megy a szerkesztőnek, aki előkészíti a tördelőnek. Vele jókat diskurálunk egy-egy mondat helyességéről, néha komoly szócsatákat vívunk arról, hogy egy szó azt jelenti-e, amit én gondolok, illik-e abba a környezetbe, vagy az új szó, amit alkottam, valóban szükséges, vagy van helyette ismert, létező, azonos jelentésű és hangulatú szó.
Van egy kollégám (mármint a cégnél, ahol dolgozom, ő sem fordító), aki hosszú évek óta fordítja a Mester és Margarítát. Csak úgy magának. És még mindig nem elégedett vele. De a kiadott magyar változattal még annyira sem, ezért vágott bele. Mert nem tetszik neki a hivatalos változat.
A dolog lényege, hogy nem szavakat, mondatokat, hanem gondolatokat, képzeteket fordítunk. Gyakorlatilag újra írjuk a könyvet, csak magyarul, de a szerző stílusában. Vagyis igyekszünk a kifejezéseit, mondatszerkezeteit is megtartani, de csak addig, amíg nem megy a folyamatos olvashatóság rovására. Ha akadozni kezd a szöveg, akkor baj van, kivéve, ha a forrásszöveg is „akadozik”, mert az adott kontextusban a szerző kifejezetten ezt a stílust használta.
A versek, dalszövegek nehezebbek, mint a próza. Ott ugyanis meg kell tartani az értelmét, a hangulatát, emellett a ritmusát, a verslábakat, a szerkezetet, a rímek ütemét, stb. Én pl verset csak akkor fordítok le, ha nincs rá más mód. Ha létezik a versnek magyar változata, inkább beemelem azt, természetesen az eredeti fordító jogait nem sértve.
A hivatásos műfordítók időnként pár napos „szemináriumokon” képzik magukat, ahol stílusgyakorlatokat csinálnak, megnézik, más mit hoz ki az adott szövegből és megvitatják, miért pont azt. A fordítás folyamatos tanulás.

A kamenysikekről oroszul lehet találni némi infót, de most ismét nem találom. Amikor kellett, akkor is egy hétig turkáltam a yandex.ru oldalait, mire jött egy olyan találat, ami alapján rábukkantam arra a cikkre, amiben írtak róluk. Pedig nem is nekem kellett igazán, tőlem is kérdezte egy prohardveres olvtárs, aki a példámon fellelkesülve nekilátott egy stalker mod fordításának. A magyarított modokról (eddig tizennégy) a prohardver,hu fórum sztalkeres topikjaiban, a könyvekről a Galaktikánál. A fordításról a fordítóktól tudsz érdeklődni. Az is egy szakma, amit tanítanak, bár aki ért egy idegen nyelven és van kedve, nekiláthat, csak valószínűleg megmarad hobbi szinten a dolog. Én csak afféle botcsinálta műfordító vagyok, véletlenül csöppentem a bele, nálam is hobbi, nem meló, informatikus vagyok, abból élek. A regényekért azért jár honorárium is, ami ösztönöz. Erről részletesebben szintén a Galaktika oldalán, van ott egy miniinterjú rólam/velem.

Úgy, hogy utána nézünk, az adott „poént”, szólást milyen körülmények között használják a forrásnyelven, honnan ered, mikortól van használatban és megkeressük a magyar megfelelőjét, ha van. Ha nincs, akkor meg kitalálunk egyet,
ami az adott korban akár létezhetne is, elég hitelesnek látszik, hogy az olvasó/játékos elhiggye, létező szófordulat, csak még nem találkozott vele. Nem könnyű, főleg ha valami régi szólásról van szó. Fordítás közben ezekből tanul az ember az adott ország kultúrájáról a legtöbbet. Nekem pl eltartott egy jó hétig, mire sikerült utánajárnom, hogy az egyik stalker modban emlegetett „kamenyscsikek” kik is voltak valójában és mit lehetne helyette magyarul használni. Nem, ne kőművesek, bár a szó elsődleges jelentése (ha elhagyom belőle a lágyító jelet) ez, hanem XVIII századi szökött jobbágyok, akik a „Kőre” (az Uralba) szöktek a hatóságok és a nemesek elől, ott afféle „köztársaságot” alapítottak, földművelésből és „betyárkodásból” éltek, bár később feltételekkel „elfogadták” az orosz fennhatóságot.
Aztán bele lehet futni egy-egy „Hodorba” is. A most fordított trilógiában a főhősnek van egy gyakran ismételgetett kifejezése, ami magyarul nem létezik, a jelentése nagyjából az, hogy „a fenébe vele(d)”. Ilyesmikkel helyettesítettem. Aztán a második kötet vége felé belefutottam egy olyan szövegbe, ahol a kifejezés lényeges szavát (szerzetesek, csuhások) az eredeti jelentésében kellett értelmezni, viszont nem lehetett megkerülni azt sem, hogy állandóan ezt mondogatja, csak nem az eredeti értelmében. Az első kötet addigra már kijött nyomtatásban, abba nem tudtam belenyúlni utólag, a másodikban meg mehettem vissza az elejére, és fogalmazhattam újra ezeket a mondatokat, hogy szerepeljen benne az a szó, de a kifejezés értelme is megjelenjen, és ne hasson nagyon idétlenül.

Én arra keresnék választ, hogyan fordítják le az olyan poénokat, verseket amik nem fordítható át magyarba, mert egyszerűen nem jön "át" mert nincs meg hozzá a kulturális háttér.Nem teljesen jó példa de pl: a kertvárosi Gettóban a káromkodások. Angolul mást mondanak mint a magyarba. S oda vissza is ez működik asszem a Flintstone család az amit magyar szövegkönyvet ültetek vissza amcsiba? Röviden a kérdésem az lenne műfordítók ezeket hogy oldják meg, hogy a szövegkörnyezet s a szituáció se sérüljön? Mert van amit tényleg tök jól fordítottak le :) Csak tippjeim vannak rá de az nagyon gyerekes:)

Az első magyar nyelvemlék a halotti beszéd, olyan ami latinbetűs írással íródott, azért is érthetetlen szinte, mert a primitívebb latin abc kevesebb karaktert tartalmaz, torzítás nélkül leírhatatlan volt akkoriban vele a magyar nyelv. Rovásírásos emlékek jóval régebbiek, csak idegen gazemberek nem ismerik el magyarnak.