Tudományos tévedés

Ennél a pontnál kezdõdik a sumákolás. Ez az egészségkárosodás olyan neked, mint "Egely Potter"-nek az olajlobby. Mindig kéznél van és el lehet verni rajta a port. Ide összpontosulnak a szálak, minden találmányt õk tüntettek el, függetlenûl attól, hogy létezik-e vagy sem. 😊

Ehhez képest, bár James Randi tudósabb, mint sok magát tudósnak valló kókler, nem tisztje, hogy bárkit, aki bemutat egyetlen para-jelenséget, tovább vizsgálja. Tehát elég, ha csak ellenõrzött körülmények között bemutatja valaki a telepátiát, kanálhajlítást, távolbalátást, vagy bármi egyebet, és ehhez nem szükséges semmiféle mérõmûszer -megkapja az egymillió dollárt.

Végsõ mentsvárként a gondolkodást kezded misztifikálni, ehhez csak pár hozzáfûznivalóm lenne:
1, Nem tudom, hogy éppen gondolkozol-e vagy sem. Nem tudom most éppen, mire gondolsz, mit érzel.
2, A telepátiát, és egyéb showelemeket bármikor le tudom ellenõrizni, ha valaki idejön hozzám, hogy van egy ilyen képessége. Ráadásul bármiféle komolyabb mérõmûszer nélkül.
3, A gondolkodás megléte ellenõrizhetõ, ehhez kellenek komolyabb mûszerek, de ettõl meg még nem lesz para-jelenség. De akkor sem lenne az, ha nem lehetne ellenõrizni.

Méregeti a zöld ringlót a kék szilva s rászól begyesen:
Sosem láttam még érett szilvát, hogy ily zöld legyen.
A ringló a sértegetõre zord pillantást mér:
Zöld voltál te is, csak elvertek s belekékültél.
(...)
Egyik is , másik is vakon hisz a maga igazában,
Még a mai nap is veszekednek a kompótos tálban.

Mire jók a gyerekversek!<#integet2><#vigyor>
THE END

a tudomány eddigi törvényei sose lesznek felborítva, csak kiegészítve, pontosítva.

Valahol én is remélem, hogy megtalálják rá a módot, hogy bizonyíthatóak legyenek ezek a dolgok, ne csak érvelések legyenek pro meg kontra. Sajna az is kérdés, hogy melyik fél mennyire akar olyasmire bizonyítékot találni, ami felboríthatja az eddig "igaznak vélt" igazságokat, törvényeket, ne adj Úr Isten.

..és az biztos, hogy sokaknak ezt rettenetes nehéz lesz megemészteni,
de errõl nem tehet senki.
Einstein is kiborult, onnan a híres "Isten nem játszik kockajátékot"

pont az ilyen soha véget nem érõ értelmetlen viták miatt
várom már, hogy megtudjunk mindent a dolgok valójáról,
vagy legalábbis annyit, hogy amit egy ember az élete során a Földön
megtapasztal, lát és érez akármirõl legyen szó, bizonyított, tiszta és világos legyen. Remélem még a mi életünkben eljut eddig a tudomány!
(nem a para- részlegtõl kell várni a csodát..) minden esély meg van rá
elnézve az utóbbi 80 évet pl..

Okos enged...<#beka2><#taps>
Tied lehet az utolsó szó....

Tudod mit nem értek, van egy okos ember mint te és megjátssza, hogy nem érti. Miért? Nálad pl. milyen gyakori az, hogy lecsüccsensz és azt mondod, most álomképeket fogok látni ébren és valóban lehunyod a szemed és látod? Hogy pontosan fogalmazzak én ilyen szabályozásra gondoltam.
Agyhullámmal az is kimutatható, hol születik a gondolat, az ötlet?
egy elismert agykutató is azt nyilatkozta, hogy az agy egy dolog, a tudat, a gondolkodás más tészta. Hogy mi a tudat és hogy mûködik, nem tudják. Lám csak vannak okos emberek. Ez mondjuk lehet jobban illett volna az agykontroll topicba. Na szóval, mivel közölted, hogy ehhez nem értesz, õ meg egy kicsit jobban, tudod mit neki ebben a kérdésben, meg magamnak jobban hiszek. A gondolat, a tudat nem mérhetõ, mégis használjuk. Neked szevasz. Legalább egyikünk sem tehet szemrehányást, te is belelovalod magad hülyeségekbe. 1-1.
Hát kezd az állás kicsit patt helyzetbe átmenni.
Tuti nem szeretnénk más témáról beszélni?

Na ne viccelj már!

Szubjektivitás teljesen más világ, ott nem tudsz számszerûsíteni. Az orvostudomány nem így mûködik.

Asszem egyébként, hogy ma kivételesen megtaláltuk a nekünk való topicot, ma nem off az egész 😛

Nagyon belelovalltad magad a hülyeségbe... Az agyhullám mi? A gondolkodás, megmérve. Szevasz...

Értelmezni nem tudjuk, de megmérni igen.
A parahülyeségeknél is csak ennyit várnék egyébként, csak azoknál nincs mit mérni, mert kamu az egész. Ennyi.

Ne, kérlek ne folytasd, mert ez már fájdalmasan baromság.

Leszokhatnál róla, hogy a szánkba adsz faszságokat, aztán a porba gyalázod. Nem túl menõ vitastílus. Illetve ez egyáltalán nem vitastílus. Már ne is haragudj.

Én ezért idézgetlek vissza téged a hozzászólásaimban, hogy egyértelmû legyen, hogy mire reagáltam, és hogy lásd, hogy tényleg arra. Most komolyan, beidéznéd, hogy ezt konkrétan hol mondtuk?

"Az lehet, hogy az agyam nem tud különbséget tenni, de a tudatom igen."

Nem különválasztható a kettõ, és tévedsz, nem tud különbséget tenni. Ráadásul az agyad csak lassan tanulja meg a valóság "szabályait", a gyerekeknél még sokkal sûrûbben vannak éber álmok, mert a tudatuk el tud menni a képtelenségek mellett, nem jön be a "de hát ez csak álom"-rádöbbenés, és nem csúszik vissza ébrenlétbe az illetõ.

" Egyébként mod csak hogy méred meg azt, hogy álmodik egy ember és mit?"

Esetleg megkérdezem? Azt, hogy álmodik-e vagy nem, azt meg agyhullámokból, szemmozgásból.

"csak nem vagyok hülye, tudom, hogy olyasmiket akartok mérésekkel igazoltatni, amiket jelenleg még nem lehet"

Megint mosod össze a dolgokat, ilyenrõl szó sem volt, nemtom, miért hadakozol ellene megint. Én ilyet nem mondtam. Abban biztos vagyok, hogy érzõidegek aktivitását ki lehet mutatni, de hogy ebbõl az agyban keletkezik-e tudatossá váló fájdalomérzet, azt még nem tudjuk vizsgálni. Úgy tudom.

"nem is fáj, csak úgy érzed."

Hát ez bizony így van. Minden érzeted fiktív. E'vvan. Nem közvetlenül érzékeljük a valóságot, hanem az érzékeink által közvetített, az agyunk által felépített virtuális valóságban létezünk. Minden, amit a tudatod felfog, fikció.

"Akkor lehet, tudom ezt vhogy szabályozni. Na és akkor mi van? Nem esik be az esõ. lehet, hogy érdekes, de semmi több."

Nem értem? Persze, hogy tudod szabályozni, ha gondolkodsz, akkor ilyen, ha lefekszel aludni, akkor meg olyan. Meg ugye le tudsz menni "alfába", meg ilyenek. De szerintem az annyira nem meglepõ, hogy az ember tudja szabályozni az agyi aktivitását... 😛

A gondolkodás folyamatát leírná vki? Az a fene igazság, hogy mivel folyamatosan gondolkodunk szinte (tisztelet a kivételnek) elmondható, hogy életünk majd minden pillanatában nem mérhetõ dolgot alkalmazunk. Még a tudósok is! Sõt fõleg õk! Akkor meg?
Na, hogy is van miért, honnan indulnak az impulzusok, míg kiötlünk vmit és utána papírra vetjük? Hány ezer idegsejt összehangolt melója? És az ötlet honnan ered? Hol van a sok emlék belegyömöszölve a fejünkbe?
Pontos, mérhetõ és bizonyítható leírást kérek.

Bocs, itt MÛSZERES mérésekrõl volt szó. A szeretet sem mérhetõ mûszerrel, vagy igen? Légyszí, ne használd már a szeretetet, a gondolkodást, a fájdalmat, meg egyebeket, mert nem mérhetõek, kért ilyet valaha is vki? Tuti nem , mert alaphülyeség. Fájt már vmid és ki mérte meg? Ki kérte, hogy bizonyítsd? Ne gondolkodj, mert nem mérhetõ....stb. Baromság az egész. Ne legyenek ötleteid, mert nem tudni honnan ered, melyik tekervénybõl, milyen folyamat okozza.....Ugye ne folytassam!?

Na jó ez egy kicsit meggondolatlan volt, de aki akarja megérti mit akartam mondani.

Szerintem a nem mérhetõ dologgal nem lehet csinálni semmit.
A vsabetonba is a túl sok vas se jó, meg a túl kevés se, meg igazából ez bármire elmondható.
Nem lehet olyan dolgot használni aminek a mennyisége nem mérhetõ, mert valószínûleg nem is létezik.
A varázsló, hogy tud jóenergiával gyógyítani, ha nem is tudja mennyit küld?
Legalább érzésre meg tudná mondani, hogy most sokat küldött, vagy keveset, de ilyesmirõl szó se esik soha.
Tök mindegy mit mondasz, ami nem mérhetõ az nem létezik. Bármilyen dolgot meg lehet mérni.
Pl. szeretet-gyûlölet: jobban szeretem x-et mint y-t, de nem annyira mint z-t.
Tessék, ez is megvan mérve.
Minden létezõ dolgot meg lehet mérni, csak max. nem közvetlenül.

Az lehet, hogy az agyam nem tud különbséget tenni, de a tudatom igen. A tudatom tökéletesen tisztában van vele, hogy mi az ami valósan megtörténhet és mi nem. Ez az egész nekem már múlt. Én pillanatnyilag ott vagyok, hogy tudok ilyeneket látni, ha akarok, ha nem akkor meg nem. Nem tanfolyamon tanultam, az életembõl, tapasztalatból, amelyet te nem sokra becsülsz, nem értem miért. Mellesleg nem titok, hogy az éber álomképeknél szerintem, bár nem tudom, mert nem értek hozzá, de az általad említett látóközpont, nem tudom a latin nevét, meg a fali lebeny együttmûködve produkál spec nálam ilyen képeket, de ezt sem tudom, nem is tudhatom, csak úgy érzem...Totálisan megbízhatatlan saját tapasztalat, mindenesetre ahhoz elég, hogy ezen tapasztalat segítségével tudjak ilyeneket látni, ha akarok. Nem akarok jelenleg.
És valszeg a jövõben sem akarok majd. Egyébként mod csak hogy méred meg azt, hogy álmodik egy ember és mit? Hogy méred meg, hogy fáj-e vmilye. Attól, hogy nem mérhetõ létezõ, számodra is tartalmaz a valóság olyan elemeket, amiket nem mérhetsz meg sose. Lenne egy fogadásom arra, hogy ha neked azt mondaná a doki, amikor mész, hogy fáj vmid, hogy tessék bizonyítsd be, mérd meg és adatokkal gyere vissza, kiakadnál mint egy kakukkosóra. Az ilyen abszurd elvárás haragot gerjeszt. Ennyit a "fejleharapásról". Nem harapom le senki fejét, csak nem vagyok hülye, tudom, hogy olyasmiket akartok mérésekkel igazoltatni, amiket jelenleg még nem lehet és ezzel takaróztok. Azt megmérhetnék, hogy valszeg álmodom-e, de azt hogy pontosan igen-e, emlékszem-e rá és hogy mit azt tutkóra nem. Az, szerintem hogy egy dolgot nem sikerül mérniük még nem evidensen azt jelenti, hogy nincs ilyen. Majd legközelebb, ha fáj vmid, légyszí jusson eszedbe, hogy ez nem mérhetõ, szal nem is fáj, csak úgy érzed....Ez a fajta hozzáállás két kilóméterre, szembe szél ellenére is bûzlik, már megbocsáss.
Bocs, abban igazad van, hogy agyi aktivitást jelez és ebbõl jönnek létre az agyhullámok. Akkor lehet, tudom ezt vhogy szabályozni. Na és akkor mi van? Nem esik be az esõ. lehet, hogy érdekes, de semmi több.
Engem nem nagyon érdekel a konkrét mechanizmusa, örülök, hogy mára így alakult és teljesen tudatosult. Mást meg kit érdekelne? Az én bajom volt eddig is, ezután meg már nem baj, de az enyém.

és kiderülne hogy te gyógyítanád meg a legtöbb embert_D:_D:_D😄d

Nem kell mûszeres mérés. Ha csak azt kell eldönteni, hogy létezik-e a jelenség, avagy nem, akkor bõven elég az állítást vizsgálni.

Ha valaki azt mondja, hogy kézrátétellel gyógyít, akkor nem kell kimérni, hogy mivel, mennyit, hogyan gyógyít. Annyit kell tenni, hogy fogni kell 300 azonos betegségben szenvedõ embert, 100-at a varázsló gyógyít, 100-at én, 100-zal semmit nem csinálunk, és ha a varázsló többet gyógyított meg, mint én, vagy mint amennyi magától meggyógyult, akkor a módszer hatásosnak nevezhetõ.

Na, amit felsoroltál, azok nagy része ezeken az egyszerû "létezik, vagy nem?" teszteken már elbukott.

"Esteleg nem cserélitek föl, hogy mi volt elõbb a tyúk vagy a tojás? Ezt meg hagy tudjam már én jobban, hogy mi történt elõbb és mi késõbb...."

Esetleg kérdés volt az egész? Hogy ilyen volt-e, vagy nem? Nem kell egybõl leharapni a fejünket. Úgy látom, ismeretlen számodra a jelenség, úgyhogy adtam linket, meg még egy részét le is fordítottam neked.

Most mondom 627.-jére, hogy én innen nem fogom eldönteni, hogy mi volt az, amit átéltél. De adok tippeket, hogy mi lehetett még, ami elképzelhetõ. Majd eldöntöd, hogy mi volt. Ha nem tudsz jelenségekrõl, akkor beazonosítani sem tudod õket...

"Egyébként az éber álmok ha jól tudom a théta agyhullámoknak köszönhetõek, amelyek ellazult állapotban is és "hiszti" állapotban is jelentkeznek, "

Nagyjából ilyesmi, de inkább fordítva, az agyi aktivitás jelei az agyhullámok, nem a kiváltói.

"és nem lehet összekeverni öket a valósággal, mert egyértelnûen tapasztalható különbség van a valós események és az ilyen éber álmok között egy felnõtt ember számára, mint pl. én, de ez is csak szubjektív izé részemrõl."

Na éppen ezaz, hogy az agyad alapvetõen nem tud különbséget tenni ébrenlét és álom közt. Hogy éberré, tudatossá váljon az álom, egyértelmûen be kell tesztelned.

Olyanokat szoktak javasolni, hogy ébren szoktasd magad hozzá, hogy számolgatod az emberek ujjait, digitális órákat vagy szövegeket nézel egymás után kétszer, hogy változik-e, vagy megpróbálod átdugni a mutatóujjad a tenyereden. Ezt _begyakorolva_ az álomban is elõjönnek ezek a szokások, csak nem a várt kimenetellel, így be lehet azonosítani álomnak az állapotot. De ez sok gyakorlással megy csak. Alapból ha már álmodsz, azt nem veszed észre.

Sõt, van "hamis ébredés" is, amikor azt álmodjuk, hogy felkelünk, kimászunk az ágyból, reggeli teendõk, amíg valami fura nem történik, és bejön a "hát ez meg hogy a picsába?" érzés, aztán felébredünk.

Mondom még egyszer, nem állítom, hogy veled is ez történt, de nem árt számításba venni.

"Bár a folyamatot nem naon ismerik, de mindegy ne beszéljünk róla! "

De egyre jobban. Ilyen 2004-es, 2007-es kutatásokról találtam tegnap infókat. Agykutatás fejlõdött talán a legjobban az elmúlt 20 évben...

Szubjektív tapasztalatokat lehet tudományosan vizsgálni.
A szubjektivitással a gond akkor van, ha az döntõen befolyásolja a megfigyelést. De ha konkrétan maga a szubjektivitás, az egyén érzései a vizsgálat tárgya, azt nyilván lehet vizsgálni. Egyszerû példa: beleszúrunk egy tût 5mm mélyen az alanyok ujjbegyébe, 10-es skálán helyezzék el a fájdalmat. Szubjektív a vizsgálat tárgya, a vizsgálat maga viszont mégis tudományos.

"És mond csak az ilyen élményeket átélt és megvizsgált, tesztelt embereknek milyen lett a sorsa?"

Hát, olyan, mint bárki másé? Ezt az alvási paralízist az emberek "nagy része, vagy többsége" átéli egyszer az élete során... Nekem is van haverom, aki mesélt ilyet. Neki két alak állt az ágya mellett, és õ határozottan nem tudott megmozdulni egy darabig.
Ez nem egy betegség, ez egy teljesen normális dolog, ráadásul mivel életben egyszer-kétszer fordul elõ, sok kezelést nem is igényel... Inszomniásoknál gyakori, de ott meg megvan az oka.

Egy kísérletnek meg soha nem célja, hogy segítsen az alanyokon. Azért önkéntes rendszerû a dolog, sõt, még fizetni is szoktak érte, ha van kockázata. Egy kísérlet célja az ismeretszerzés. Csak közvetetten segít az embereken, de mindenkin. Nem értem, hogy ez neked honnan jött, hogy a kísérleti alanyokon segíteni akarna bárki is. Azért mész oda, hogy kísérletezzenek rajtad. Ha segítséget szeretnél, akkor orvoshoz mész, nem laborba.

"Nézzük csak egy "gyógyíthítítlan" fiatal ember szemszögébõl"

Ne nézzük. Egyén szempontjából semmi értelme a kutatásoknak, ezt aláírom. Az egyén szempontjából csak az eredményeknek van haszna. Viszont az eredményekért áldozatot kell hozni. Olyan csak a természetgyógyászatban van, hogy a gyógymód csak úgy kipattan valakinek a fejébõl, és rögtön el is kezdik alkalmazni, anélkül, hogy ismernék a hatásosságát.

Uri Geller meg egy bûvész. A kanálhajlítás egy bûvésztrükk az egyszerûbb fajtából. Rengetegszer le is bukott már, ujjra akasztott mágnessel, kamera elõtt kézzel meghajlított kanállal, stb.
Dehogy akart õ segíteni a tudománynak, az csak a marketing kamukázás része, népszerûségnövelés. Jól csinálja, nem mondom, a világ felét átverte...

Mágnesember... Eh. A mellkasra ragasztott vasalóról beszélsz? Na az meg aztán végképp röhejes, már ne is haragudj. Ha leborotválom a mellkasom, én is mágnesemberré válok, ha visszanõ a szõr, akkor elveszítem ezen csodálatos képességem. Személyesen, s.k. kipróbáltam, nagy, régi, nehéz vasalóval, nekem ne akarja senki megmagyarázni, hogy az mágnesesség vagy biolófasz. Tapadás. Hétköznapi, egyszerû tapadás, halálba túlmisztifikálva, ködösítve, szarrágva.

"Miért nem a tudomány mondja, hogy oké van ilyen, létezik, nem ismerjük az eredetét, nem tudjuk jelenleg mérni?"

És ha nem létezik? Mert amiket felsoroltál, azok nagyrészt meg lettek vizsgálva, és úgy tûnik, hogy légbõl kapott feltételezések.
Kérdezed, hogy: "Mennyi példa kell?"
Visszakérdezek: Mennyi negatív eredmény kell, hogy valamirõl elhidd, hogy nem létezik? 50 éve folynak párhuzamosan a pszichológiai és parapszichológiai kutatások. Pszichológia fejlõdött, a parával meg még mindig ott vagyunk, hogy egyes hívõk kötik az ebet a karóhoz, hogy "de lehet benne valami". Ja, biztos nagyon kúl lenne, ha lennének ilyesmik, de ha nincsenek, akkor azt tudomásul kéne venni.

"Sok-sok segítõ szándék, megfejtés-keresés és mi a vége? Az hogy életen ét bizonygassák az ellenõrzött körülmények között lezajlott vizsgálatok ellenére is, hogy se nem csalók, se nem hülyék és egyébként ugyanúgy emberek, mint bárki?"

A francokat. Általában kurvára megsértõdnek, hogy nem sikerült ellenõrzött körülmények közt csalniuk, és soha többet nem mennek bele ilyen vizsgálatokba. Persze közben nyomatják tovább a show-t, meg terjesztik a faszságot.
A másik típus, amikor elhazudják az eredményt, amit aztán a világon senki más nem tud reprodukálni.
Ilyen ez. Baromira nem olyan önzetlen és világmegváltó a hozzáállásuk a kóklereknek a témához.

Azt meg tökéletesen látod, hogy egy csaló nem fog elmenni egy kísérletsorozatra, hogy rengeteg pénzt kifizetve a vizsgálatokra a végén kiderüljön, hogy semmi olyasmi jelenség nem létezik, amibõl eddig busásan megélt.

Tévedés. Mérhetõ eredményt vár el! Mai "mérõmûszerekkel" mérhetõt!
És nem vállalnak felellõsséget az alany esetleges egészségkárosodásáért, ez is benne van. Ez a csavar, hogy mérhetõ legyen!

Uri Geller elismerte, hogy õ csak egy bûvész..

James Randi (aki amúgy szintén tehetséges kanálhajlítgató mûvész) létrehozott egy alapítvényt az ilyen "para"jelenségek felderítésére. Aki egyetlen ilyet tud demonstrálni ellenõrzött körülmények között, az 1 000 000 dollárral távozhat. Még egynek sem sikerült.

Mennyi példa kell? Csak kettõt említek: Sokat szidták Uri Gellert, hogy csaló. Ment, tudományos világ emberei megvizsgálgatták, megállapították, hogy az esemény nem csalás, mérhetõt, okot egyebet nem találtak. Ellenõrzött körülmények között végzett kísérletek, stb. mégis a tudomány egyes képviselõi figyelmen kívül hagyják ezt és csalózzák. Segíteni akart a tudománynak, hogy kiderítsék honnan ered és tessék, aközvélemény is megoszlik. Volt egy aszem kínai "mágnesember" vagy van is, nem tom, ment megvizsgálták, semmi mérhetõt nem találtak. Rengetegen mentek és hagyták, hogy vizsgálatokat végezzenek és mi lett az eredmény? Ellenõrzött körülmények között. Miért nem a tudomány mondja, hogy oké van ilyen, létezik, nem ismerjük az eredetét, nem tudjuk jelenleg mérni? Nem tarunk még ott, majd talán eljutunk oda is...
Nincs itt semmi, ami ilyen embereket valóban arra motiválna, hogy igyekezzenek ebben segíteni a tudománynak és ez nem az ilyen emberek hibája. Esetleg elismerik, hogy különlegesek, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy könnyebb lesz az életük...
Sok-sok segítõ szándék, megfejtés-keresés és mi a vége? Az hogy életen ét bizonygassák az ellenõrzött körülmények között lezajlott vizsgálatok ellenére is, hogy se nem csalók, se nem hülyék és egyébként ugyanúgy emberek, mint bárki? Ez lenne a motiválás? Bocsánat, ha sértõek a szavaim, nem az a szándékom, csak felhívni a figyelmet arra, hogy a hozzáállás nem feltétlen helyes a tudomány egyes képviselõinek részérõl. Tisztelet a kivételnek...
Szerintem.

Oké. Még egy megjegyzés: te is írtál ilyet, hogy ne várd el az orvostól, stb. Nézzük csak egy "gyógyíthítítlan" fiatal ember szemszögébõl: nem logikus, hogy esetleg arra az álláspontra helyezkedjen, hogy oké, segíteni nem tudnak, vagy meggyógyulok, vagy nem, de az én szempontomból gyakorlatilag mindegy, hogy hülyének, furcsának vagy betegnek tekintenek-e, hisz az élet számomra lényeges területein (pl. párkapcsolat, munka, gyermeknevelés...stb.) semelyik verzió nem könnyíti meg a helyzetemet, akkor meg minek igyekeznék bármely verzió bebizonyításán fáradozni? Igyekszem, normálisnak lenni, mert az könnyít a helyzetemen és ennyi. Elmúlik és kész. (Ha meg tévedtem, hát tévedtem, nem lett sem nehezebb sem könnyebb) Van az alany számára elõnyös alternatíva is? Szerintem egy ilíen fajta "rezignáltság" nagyon is érthetõ hozzáállás emberileg. Nincs igazi motiváció, csak ámított, kimondott motivációk, nem valósak.

Anaid: Én elhiszem neked, hogy telibetalált egy gömbvillám, és hogy ez megváltoztatta az agyad mûködését, amitõl képeket látsz, meg ilyenek, de ennyi. Ezen felül állítottál még valamit?

Majd lesz válasz, csak sok, és most nem érek rá annyit...

A kisérleti alany baromi sokat veszthet, a tudomány nem. Szar az alapfelállás....Na ez szubjektív vélemény részemrõl. Cáfolj meg, ha tudsz.

És mond csak az ilyen élményeket átélt és megvizsgált, tesztelt embereknek milyen lett a sorsa? Megvizsgálták õket, heteken, hónapokon, éveken át tesztelgették, a tudós plecsnit, meg szakmai elismerést kapott, esetleg pénzjutalmat, az alanyokat meg ha már nem voltak érdekesek miután nyilvánosságra hozták, vagy sem a kisérleteket fenéken billentették és hazamehettek és igyekezhettek normálisan folytatni az életüket ott ahol abbahagyták akkor is, ha rajtuk nem segített sokat a vizsgálatsorozat? Maguknak kellett utána "rendesen" folytatni az életüket esetleg egy köszönjük után? Sok cikket olvasgattam kisérletekrõl pozitív és negatív eredményekrõl, nekem ez jött le, bocs. Szerintem ezek is tények. Kicsit olyan volt a visszhang az én olvasatomban, hogy profitáljunk belõle, akkor is, ha esetleg segíteni nem tudunk, bármikor hátsón billenthetjük, utána meg szembesüljön egyedül a "köz visszhangjával". De lojális! Vagy tévednék, nem ez lehet a méricskélésekbõl? A tudísok okosak, a pozitív meg negatív eredményekbõl is ki tudják hozni azt, hogy a tudományt igazolják...Nem ragozom tovább. Szerintem érted.

Mint már írtam ahova "odaálmodtam a GV-t és késõbb a villámot az iránytû is behülyült. Ezt azért nem álmodhattam, mellesleg mióta nem ott alszom, hanem egy másik helységben majdnem megszûnt minden. Meg égésnyomok a lábamon stb. Felébredtetek? Vagy TI álmodoztok még mindig?
Á, fölösleges vitatkoznom. Szemellenzõs hozzáállással nem tudok mihez kezdeni....Mellesleg tapasztaltam utána hasonlókat, de csak egy idõ múlva. Nem keveritek egy kicsit az ok-okozati viszony összefüggéseit? Az orvosom is azt kérdezte, nem lehet, hogy az okoz fájdalmakat, hogy depis vagyok, vagy ilyesmi. Néztem és közöltem, nem ugyanis baromi jó kedvem volt, rengeteget nevettem, stb. csak kezdek kiakadni attól, hogy fáj. Igen én is tudom, hogy a depi meg egyebek okozhatnak fizikai tüneteket is, de azt nem az orvos tudja, hanem én, hogy mi történt elõször, mi utána. Érdekes, õ nem feszgette tovább ezt a kérdést...
Esteleg nem cserélitek föl, hogy mi volt elõbb a tyúk vagy a tojás? Ezt meg hagy tudjam már én jobban, hogy mi történt elõbb és mi késõbb....Ugyanis elõtte semmi ilyeneket nem tapasztaltam. "Szeláví". Mellesleg nem mindegy? Ha süket fölekkel hallgattok és csak a saját elméleti megfejtéseket írogatjátok és semmibe veszitek a szubjektív személyes tapasztalataimat, akkor ez egyértelmûen zsákutcába futott beszélgetés. Hogy is mondtad, a doki is elõször normál esetben meghallgatja a pácienst, mielõtt következtetéseket vonna le.
De végül is oké, nem húzok rá semmire agymenéseket. Pláne, hogy tudományosan kellemesebb a pszichére fogni, mint egy ismeretlen természeti jelenségre. Mellesleg ha nem tûnt fel ezért az esetért nem "támadtam" az orvostudományt, tudományt elvégre azt is tudom, hogy erre nincs gyógyszer. De valótlannak állítani azért, mert nem ismerik ezt a jelenséget, kicsit bántó. Ha a folyamatot nem veszitek figyelembe, mi volt elõbb és mi késõbb, naná, hogy az ebbõl levont következtetések sem lesznek helyesek. Egyébként az éber álmok ha jól tudom a théta agyhullámoknak köszönhetõek, amelyek ellazult állapotban is és "hiszti" állapotban is jelentkeznek, (kicsi gyerekeknél meg álllatoknál meg szinte csak ezek vannak...) és nem lehet összekeverni öket a valósággal, mert egyértelnûen tapasztalható különbség van a valós események és az ilyen éber álmok között egy felnõtt ember számára, mint pl. én, de ez is csak szubjektív izé részemrõl.
Na mindegy, hagyjuk, ezt folytatni kicsit kilátástalannak tûnik.
Egyébként EEG-kor tapasztaltam, hogy valszeg tényleg a théta agyhullámok folyamataihoz kapcsolódik az ébren álom, látomás jelenség. De hagyjuk a szubjektív tapasztalatokat! Még akkor is, ha ez spec a tudományt igazolja bizonyos mértékben. Bár a folyamatot nem naon ismerik, de mindegy ne beszéljünk róla! Sutba a személyes, "megbízhatatlan" tapasztalatokkal!
Fiúk lõnek, öngól, hurrá!<#confused><#vigyor>

Szerintem erre akart rávezetni:
Alvási paralízis(vagy hogy hívják ezt magyarul...)
Gyorsfordítás onnan:
Tünetek:
Paralízis: közvetlenül elalvás elõtt vagy ébredés után történik. Nem mozdulnak a végtagok, csak minimális uralom van a pislogás, légzés, nagyon ritkán az állkapocs felett. Ez ugyanaz a paralízis, ami alvás közben történik. Az agy lebénítja az izmokat, hogy megelõzze az alvás közben szerzett sérüléseket. Ha túl hirtelen történik az ébredés, az agy azt hiheti, hogy még mindig álom, és fenntartja a paralízist. (Gondolom ez ilyen pillanatnyi agyi baki)

Hallucinációk:
Képek vagy beszédhang érzékelhetõ a paralízis közben. Azt lehet hinni, hogy valaki áll az ágy mellett, fura hangok hallhatóak. Sûrûn beszámolnak mellkasi nyomásról, mintha valaki vagy valami nehéz tárgy nyomná.

Ezek a tünetek néhány másodperctõl akár percekig is tarthatnak, és általában nagyon ijesztõek.

Lehetséges okok közt van a hanyatt fekve alvás, rendszertelen alvás, rövid bóbiskolásokkal nap közben, megnövekedett stressz, hirtelen környezet-/életmódváltás, éber álom közvetlen a paralízis elõtt.

Így, hogy részletezed, nekem is ez ugrott be. Csak a gömbvillám fura, de nem lehetetlen.

Jellemzõ valami a leírásból?

Ilyen az élet. Nem megy megrendelésre sehova a GV.<#vigyor>

Én úgy tudom, hogy annyira nem ritka a gömbvillám, hogy kételkedni kéne a létezésében, sok észlelésrõl hallani, az emberek 2-3%-a találkozik a jelenséggel élete során.
A gond az, hogy nagyon rövid jelenség, és elég ritka ahhoz, hogy ne lehessen vizsgálni.

Azt hittem te nem vagy "reménytelen eset" kategória. Hát lehet tévedtem...

Nem képzelõdtem, ha erre céloztál és nem álmodtam. Pont a valóságon gondolkodtam, miszerint mit csinálok holnap és egyáltalán nem voltam álmos. Jaj, ez már tényleg kezd unalmas lenni, ahogy rá akarnátok vezetni, hogy képzelõdtem....Hagyjuk.

Na ezt most nem értem. Semmi ilyenre nem emlékszem, csak nyomásra vagy ilyesmire a mellkesomban közép tájon. Meg bizsergésre, szúrásokra a fejemen, gerincemen végig fel-le és sok apró szúrásra a testem minden pontján.Semmi általad leírt érzet, érzés nem volt. Azt meg amit utána "véltem érzékelni" azt elolvashatod a verses topicban, az már nem tudományos kategória....
Tényleg nem értem, miért ilyeneket kérdezel? Ez már kicsit misztifikált verzió szerintem...Elmenekülni? Pillanatok mûve volt, még fel sem fogtam mi a fenét látok....Eszembe se jutott, hogy féljek, nem is lett volna idõm...3-4 másodperc lehetett..Lehet kicsit lassú a reakcióidõm, vagy csak nagyobb volt a meglepõdésem, mint hogy megijedjek....Igen az biztos, hogy totál meglepõdtem.

Ez elalvás elõtt vagy ébredés után volt? Ugye közben nem bírtál mozdulni, mint ha megbénította volna a végtagjaidat, hogy még véletlenül se tudjál elmenekülni??

A valóságos élmény kategóriába az még beleillik, hogy elindult felém, az ágy széle amin feküdtem eltakarta, utána olyan gyorsan "elaludtam", mint soha életemben. Ennyi ami "tudományos" szemlélettel elmondható. Amit éreztem, amire emlékszem ettõl a pillanattól kezdve, már nem valószínû, hogy beleférne...Vagy lehet, nem tudom.
Ja, egyébként az enyém búgott,zümmögött (van az a gép, ami elektrosztatikus áramot fejleszt, utána gondolkodtam, milyen hangra emlékeztetett a GV hangja, olyan volt, mint azé a gépé rég láttam róla a TV-ben filmet, búgó, zümmögõ)
Az ágy sarka, széle eltakarta, de a hangját hallottam addig, míg "el nem aludtam". Se pukkanás, se semmi, csak megszûnt a hang én meg zutty. Bizsergésekre, szúrásokra emlékszem, erõsebbekre, gyengébbekre, meg sokmindenre, de az már nem "tudományos" kategória....
Szerinted eltrafált?

Miért, a "telibetrafált" az szubjektív, vagy tudományos?

Na most az érdekel ami a "szubjektív" emlékezetemben megmaradt, vagy csak az a része, ami "elfogadható" tudományosan? Errõl már volt szó, nem akarok senkit untatni, akkor is kilátástalannak tûnt errõl beszélni, úgyhogy elironizáltam a végét.

Miért, téged telibetrafált?

Neked nagyobb mázlid volt, mint nekem.
Szerencsés ficek lehetsz.

Egy darabig néztem, amint végigrepül az eresz fölött, aztán elkezdtem félni, hogy esetleg felém indul és "elkap", elfutottam a nenémékhez, bemenekültem a házukba, és ennyi.

És mi történt?

5 méter kb. Én az udvaron voltam, az meg az eresz felett repült végig.

Nem tudom, nem mértem, mert az tudományos.

Milyen közelrõl?

Ok, tehát ennyit a gömbvillámokról, mert agyalogni bárki tud.
Mitõl van az, hogy én is láttam már gömbillámot, mégsem akarom ráhúzni az agymenéseim?

Marhaság, ez nem gömbvillám (vagy akkor a természetben ritkán látható nem az), mert:
A jelenség létrejöttéhez elengedhetetlen, megolvadt anyagokat tartalmazó hot spot-ot a mikrohullámok energiája hozza létre a táptalajban. Miután a hot spot kialakul, a kutatók kihúzzák a fúrót a táptalajból, ami magával húzza az olvadt anyagokat egy forró anyagcseppet hozva létre. A csepp elkezd terjeszkedni és egy körülbelül 3 centiméter átmérõjû lebegõ tûzgömbbé válik, ami mindössze egy milliszekundum néhány tizedéig marad fenn.

NEM ERRÕL VAN SZÓ, nem ez az amit kutatnak, ez egy vicc ahhoz képest.
El kellene olvasni a Egely könyvét a gömbvillámokról, abban vannak esetleírások, pl. zárt térben jelenik meg a "semmibõl" egy 50cm átmérõjû gömb, majd kimegy a kulcslyukon, és kidönt egy fémoszlopot, közben a szemtanúk összefossák magukat, stb... Láttam egy véletlenül felvett kb. 5cm-es GV-t is, amit egy filmforgatás közben vettek fel, amikor az szereplõ észrevette megpróbálta lekaszabolni,(japán szamurájfilm volt) de nem sikerült neki, szerencséje volt, valószínû kifeküdt volna tõle. Nem találtam meg, csak ezt: (kevés az anyag ezekrõl)

Gömbvillámok, fotók, stb..