Tudományos tévedés

Jól mondod, nem kell verébre ágyúval. Én pont ezt próbálom kifejezni, hogy az orvostudományra ez az ágyúvan verébre hozzáállás a jellemzõ.
Pl. milyen hozzáállás az hogy antibiotikumokkal és más szerekkel tömjük a gyerekeket a legelsõ panaszok megjelenése után azonnal?

Manapság a tüneti kezelés hódít. Nem vette át 100%-ban az uralamat, de erõteljesen jelen van.
Amint megjelenik a tünet, addig "kezelgetjük" a betegeket, míg a tünet el nem múlik. Miután a tünet elmúlt, a beteget gyógyulttá, azaz panaszmentessé nyilvánítjuk. PANASZMENTESSÉ! Érted? Mikor a beteg nem panaszkodik tovább, a kezelést sikeresnek mondjuk. De ez fordítva is igaz: a betegek azért mennek az orvoshoz, hogy a panaszaik eltûnjenek. És ezt is kapják: némi felszínes kezelést de a betegség okaival az esetek többségében (!!) nem foglalkoznak.

Megintcsak: nem állítom hogy minden esetben ezt tenné az orvostudomány, de azt igenis állítom, hogy ez a szemlélet a kelleténél nagyobb teret nyert, mégpedig akkora teret ami már az emberek életminõségére is negatív hatással van.

A kérdésem így csak az, hogy mi van a betegségek okaival? Azzal ki fog foglalkozni?
A tünet, a panasz csak egy jelzés arra nézve, hogy az emberrel valami rendellenes történik. Ilyenkor az nem számít gyógyításnak, hogy beavatkozunk és eltöröljük a panaszokat.
De ma nem divat betegnek lenni. Miért is lennél beteg hogy ha X vagy Y szert lenyomva a torkunkon tünetmentessé válhatunk?
Valójában a betegség egy lehetõség, egy esély arra, hogy a hétköznapi rutinból kiszabadulva végre idõt szánjunk saját magunkra, és feltárjunk olyan problémákat és megválaszoljunk olyan kérdéseket, melyekkel addig nem foglalkoztunk, melyektõl addig egyszerûen elfordultunk.

Ezért is van az hogy az ember rengeteg betegséget magának okoz. Nem kívülrõl származik, hanem magának okoz*. Nem az emberen kívül található a betegség oka, ezért a gyógyítást se kívülrõl kell megkezdeni. Ez a betegségokozó mechanizmus egyfajta automatikus védekezõ, hibajavító rendszer, mint amilyen az immunrendszer is. Ezzel próbálja a szervezet az embert arra kényszeríteni, hogy felismerje hogy milyen problémák vannak az életében. A beteg ember idõt kell szánjon magára, és átgondolnia a probléma okát. A lábadozás idõszakát felhasználhatná arra hogy bizonyos kérdéseket megválaszoljon magában. Talán túlhajtja magát? Talán egészségtelenek az életkörülmnyei? Talán nem megfelelõ a munkája? Talán nem megfelõ a párkapcsolata? Talán nem megfelelõ a táplálkozása? Stb. stb. Nem a tüneti kezelés a megoldás hanem a betegséget kiváltó okok felszámolása. Azaz életmódváltás. De ahelyett hogy megértenénk és megoldanánk életünk problémáit, egy pirulát bekapva inkább elmenekülünk a minket nyomasztó kérdések és az ebbõl kialakuló betegségek elõl.
____
* Ilyen a rák is.

Az orvostudomány szar, mert azt állítja hogy fertõzõ betegségekrõl van szó. Az egyetlen dolog ami ezekkel a betegségekkel kapcsolatban fertõzõ, az a hülyeség.

Aha. Akkor miért is terjed kimutathatóan és igazoltan bizonyos úton?

És ennek mi köze van az orvostudományhoz? Nem látom hogy a kórházban sorba állnának a "hideg vízbe estem -ó, jaj! -oda lesz az életem" pácienseket kezelõ részleg elõtt.

Az, hogy megbetegedtek és egy szimpla megfázásba belehaltak. Mar ritkán. Vagy felsorolhatnék tucatnyi betegések ami 10 éve kor elõtt megölt sok ember és ma védõoltás van rá. Szar az orvostudomány mi?


Nem, az orvostudomány nem megelõz, nem egészségesen tart, nem gyógyít, hanem a már kialakult betegségek esetén tünetmetesít.

Nem tünetmentesít, hanem gógyít is te okosotjás. Számtalan olyan betegség van amit az immunrendszer nem képes gyógyítani. Pl. Lepra. Ma már, ha idejében felismerik, az is gyógyítható.

Daganatos betegségek kezelése samfu?

. Csak azt állítom amit kezdetektõl fogva, azaz azt, hogy óriási tévedés túlértékelni a tudomány szerepét!

A tudomány teszi lehetõvé, hogy terjeszedd te és NWO-s barátaid a hülyeségeke. Nem kell túlértékelni? Kívácsi vagyok, hogy ha holnap megszûnne a vezetékes víz, gáz és áramszolgáltatás meddig húznád. Ne értékeljül túl. A tudományos haladás tette lehetõvé, hogy az emberiség egy komoly része egyre jobban éljen és nem filizofikus elmékedés.


Összefoglalva, jó lenne ha nem lennél ilyen hülye.

"Szóval, mert egy fertõzõ betegséget nem képesek gyógyítani az orvostudomány szar?"

Az orvostudomány szar, mert azt állítja hogy fertõzõ betegségekrõl van szó. Az egyetlen dolog ami ezekkel a betegségekkel kapcsolatban fertõzõ, az a hülyeség.

"Aha. 200 éve, ha hideg idõben vízbe estéll akkor a megfázás vagy más egyéb elvihetett."

És ennek mi köze van az orvostudományhoz? Nem látom hogy a kórházban sorba állnának a "hideg vízbe estem -ó, jaj! -oda lesz az életem" pácienseket kezelõ részleg elõtt.

Az életmód az oka annak hogy egyre kevesebb a bizonyos betegségektõl szenvedõ ember, ahogy az életmód az oka annak is bizonyos más betegségektõl pedig egyre többen szenvednek.

Nem, az orvostudomány nem megelõz, nem egészségesen tart, nem gyógyít, hanem a már kialakult betegségek esetén tünetmetesít.
A gyógyulás oka szinte minden esetben maga az ember, és az orvostudomány legnagyobb bûne az, hogy ezt nem hangsúlyozza ki eléggé.
Ezzel most nem állítom azt hogy bizonyos betegségek esetén nem nyújt fontos támaszt az orvostudomány a betegnek, van amikor átvitt értelemben és néha szó szerint is mankót nyújt a lábadozó számára. Csak azt állítom amit kezdetektõl fogva, azaz azt, hogy óriási tévedés túlértékelni a tudomány szerepét! Mikor tényleg segít a tudomány, akkor értékelni kell. De mai világunkra a folyamatos, az élet minden területén megjelenõ túlértékelés a jellemzõ. És te ennek vagy az egyik legjobb példája.

"Muszájdzsekire nincs szükséged?"
"Hülyeségekre nincs idõm."

Jaj szedd már össze magad, te ennél többre vagy képes!

1. Nem vagy modi. Unalmas a fenyegetõzésed.

2. Ez nem NWO topik.

Már megint ittasan személyeskedsz? Kitiltás lesz a vége. (trollkodsz megint, valószínû te lennél a leghangosabb inkvizítor, aki folyton a máglyát rakta volna a gömbölyû Föld "elméletének" hívei alá, de persze ittasan, hahaha.)
Lekophatnál már rólam.

Nincs külön természetgyógyász módszer, így aztán középút sincs.
A mezei orvos pirulákat ad, amik hatnak valahogy, a természetgyógyász teákat ad, amik hatnak valahogy. Legalábbis, ha nem mosógép fûtõszállal gyógyít.

"Van amin tud szinpla természetgyógyászati módszerekkel segíteni, van amihez orvostudomány kell."

Ez pontosan így van. A szervezet öngyógyító képességének elõsegítése egy nemes feladat. Nem az orvos gyógyít. Õs is csak hozzájárul a gyógyításhoz. Van persze amikor az orvosi beavatkozás nélkül az öngyógyító képesség nem lenne elég. De ez majdnemcsak kizárólag a balseti traumás történetekre és a veleszületett problémákra igaz. Más esetkben marad az öngyógyító képesség.

Valóban a kombinált módszer a jó. Vagy mondhatnám azt is, hogy nem kell verébre ágyúval lõni. Viszont azért a szupererõs szintetikus antibiotikumok nem véletlenül léteznek... (pl.: Keflin)

Érdekes, hogy rengeteg természetgyógyász állítja, hogy a kombinált kezelések a leghatásosabbak. Van amin tud szinpla természetgyógyászati módszerekkel segíteni, van amihez orvostudomány kell. Nekem ez a kombinált megközelítés tetszik. Én sem azzal kezdem, hogy szaladok dokihoz, ha elkezd köhögni a gyerekem, hanem házi gyógymódokhoz folyamodok, gyógytea, köptetõ, fekvés, inhalálás, ha ennek ellenére nem javul megyünk orvoshoz. Neves professzoroktól hallottam azt a véleményt, hogy nem szabad minden csip-csup baj miatt gyógyszerekkel, antibiotikumokkal bombázni a szervezetet, mert legyengíti az immunrendszer mûködését. És nagyon értékelem, hogy ezen szemlélet gyakorlati alkalmazásával is találkozom.
Akkor kezdtem erre felfigyelni, mikor javaslatra vettem a gyerekeknek orrsprayt és megnéztem az összetételét jó pár száz forintért sikerült snassz sós vizet vennem. Na mondtam magamnak, ezt otthon is meg tudom csinálni: forralok vizet kevés sóval, kihûl és tessék mennyivel kevesebbe kerül.
Szal, mint sokmindenben én a középutat találom a legjobbnak. Amiben segít a természetes gyógymód "mû cuccok nélkül" jó, amiben nem, jöhet a hatékonyabb segítség és pont.

Pontosabban: Õket a vitaminmaffia, meg hasonlók környékezik meg. :-)

A természetgyógyász sem követ más gyakorlatot, mint a mezezi orvos. Talán csak nem környékezte még meg õket a gyógyszermaffia, bár ebben nem vagyok biztos. Amikor egy természetgyógyász ajánl neked C-vitamint, vagy valami teát akkor ugyanazt teszi, mint a sima orvos, aki meg más gyógyszert ajánlana. Mindkettõnek van valami hatása, amit megfigyeltek, és azt próbálják alkalmazni.
Azon meg, hogy kedvesebb veled, mint a kórházi doki, ne csodálkozz. Hallottál már államilag támogatott természetgyógyászatról?
Nekik szükségük is van rá, hogy kedvesek legyenek, hiszen ez az egyik fõ oka, ami vonzóbbá teszi õket, nem pedig a hatékonyságuk.

Azt viszont lehet vizsgálni, hogy mennyire hatékony, még ha a 100%-ot nem éri el.

"A rákos és AIDS-es betegek a saját bõrükön érzik azt hogy életveszélyes dolog a tudománynak/tudományosságnak a kelleténél nagyobb jelentõséget tulajdonítani."

A rák és az AIDS arra is jó példák, hogy megmutassák, hogy mégis van valamiféle fejlõdés az orvostudományban. AIDS-ben a várható élettartam kitolása, ráknál pedig sok típust már gyógyítani is tudnak.
Ezeknek a tényeknek csak az tulajdonít kelleténél nagyobb jelentõséget, aki olyan egyszerû mondatokat sem tud értelmezni, hogy mit jelent pl. az, hogy "az 5 éves túlélés x %"

A rákos és AIDS-es betegek a saját bõrükön érzik azt hogy életveszélyes dolog a tudománynak/tudományosságnak a kelleténél nagyobb jelentõséget tulajdonítani.

Remek. Szóval, mert egy fertõzõ betegséget nem képesek gyógyítani az orvostudomány szar? Aha. 200 éve, ha hideg idõben vízbe estéll akkor a megfázás vagy más egyéb elvihetett. Ma nem.


NWO-ra is pontosan azért nem vagy fogékony amirõl az a tudományos tévedés szól amit olyan nehezedre esett felfognod (és saját magad is jól példáztad hogy mirõl van szó). Az "NWO téma" a valósággal foglalkozik, és nem áll meg annál a határvonalnál amit a tudományosság azaz a "hivatalosan elfogadott"-ság meghúz.

Muszájdzsekire nincs szükséged?


Nem véletlen hogy a téma elõl az NWO-ra hivatkozva menekülsz el: egyszerûen képtelen vagy arra hogy magadat mint embert oda pozícionáld ahol te valójában vagy: az "ismert", "tudományos", "racionális", "hivatalosan elfogadott" világ mint részhalmazt a VALÓSÁGtól elválasztó vonalra. Érted? Neked mint embernek adatott meg a lehetõség hogy a tudományosság határait kitold, hogy eddig ismeretlen dolokból ismert dolgokat csinálj, hogy hivatalosan vagy a társadalom által széleskörûen elfogadottá tegyél olyan dolgokat melyek ma nem elfogadottak. Az embernek rálátása van mind a fent emlegetett részhalmazra, de a teljes valóságra is!

Hülyeségekre nincs idõm.

Sok embertõl hallottam azt, hogy bekerültem a kórházba, tojtak a fejemre. Mi a válasz, hogy nincs elég nõvér, meg orvos, hogy mindenkivel folyamatosan foglalkozzanak. Én azt mondom, az emberek többsége el sem várja. Nem azért alakul ki ez a vélemény, mert egyáltalán nem foglalkoznak velük, hanem azért, mert sok helyen gyakorlat, hogy nem mondanak el sokmindent a betegnek. Ha vizsgálatok elõtt öt perc alatt egy orvos elsorolja, hogy önnél a következõ vizsgálatokat végezzük majd el....utána ha megvannak az eredmények igenis szánnak rá 10-15 percet, hogy négyszemközt a beteggel érthetõen megbeszéljék, hogy mi okozta a bajt, mi a betegség, mik lehetnek a következmények, milyen kezelés szügséges, átlagosan a legtöbb ember megértené és elfogadná, és azzal az érzéssel távozna, hogy igen, itt törõdtek velem. Nagyjából az emberek többsége szerintem ennyit várna el, nem azt, hogy az ágya szélénél csücsüljenek. Az, hogy sok esetben pl. vizit közben orvosok megkonzultálják a beteg állapotát latinul, elõtte meg neki nem sorolták el érthetõen mi van, ijedtséget és ellenérzéseket, találgatásokat szül. Ha elõtte megbeszélték vele, nem is nagyon érdekli, mirõl beszélnek számára érthetetlen nyelven...
Nálunk volt erre példa. Mielõtt kezelni kezdték volna az újszülött gyerekemet, a doki behívott négyszemközt elsorolta mit találtak, mit okozhat, milyen injekciót adnak nekünk, a gyereknek is, nekem is, miért szügséges. Megértettem, nem tiltakoztam, hálás voltam bár ijesztõ volt, amiket mondott, de megértettem miért szügséges a kezelés és hálás voltam érte és maximálisan jó érzésekkel távoztam. Ha csak latin hablatyot nyomtak volna valszeg nem ilyen jó véleményem lett volna, mert nem értettem volna meg, hogy "mit kínoznak" minket. Ennyi.

Tudod, szerintem néha az is befolyásol egy-egy pácienst, hogy hogyan bánnak vele. Nem tudom miért nem veszik sok helyen figyelembe azt, hogy a páciensek emberek érzelmekkel, mert szerintem jobban tennék. Mire gondolok? Egy példa: életembe csak egyetlen egyszer voltam természetgyógyásznál, orvosnál sok alkalommal. Õszintén szólva volt valami ami sokkal szimpatikusabb volt a természetgyógyász viselkedésében túl azon, hogy nem tévedett, az, hogy türelmesen bánt velem. Kérdezett, érthetõen fogalmazva mondta meg, hogy szerinte mi bajom, kedves volt, válaszolt a kérdéseimre. Találkoztam orvosok között is ilyennel, de sajnos olyannal is, hogy elég volt annyi, hogy a sok latin kifejezés után feltegyek néhány kérdést, mert hogy kérem szépen nem tudok latinul, és csak fontos nekem a saját életem és szeretném tudni, hogy mi van, hát majdnem leüvöltött a székrõl, totál az volt az érzésem, hogy ki van akadva, hogy én mint beteg a saját egészségi állapotom kapcsán kérdezek, ami egy kicsit abszurd. Én egyáltalán nem tartom hihetetlennek, hogy emberek azért forduljanak pl. természetgyógyászhoz, mert nem kevésbé találják hatékonynak vagy közel olyan hatékonynak találják, viszont kapnak egy pluszt: emberként, megértõen bánnak velük és érthetõen fogalmaznak. Én spec nagyon örültem, ha olyan doktornõvel találkoztam, akitõl ha kérdeztem számomra érthetõen megfogalmazva válaszolt a kérdéseimre, türelmesen és még ráadásul a kezelés is hatásos volt. Utána azzal a véleménnyel mentem haza, hogy ez igen, le a kalappal, ilyen egy jó orvos. Ma sem tudom, lett volna hatékonyabb kezelés vagy sem, de nem is érdekelt. Jó érzésekkel távoztam a kórházból, bár otthon még gyógyszert kellett a gyermekemnek (õ volt akkor beteg nem én) enni, de meggyógyult. És egy "tüske" sem maradt. A páciensek emberek és szerintem sokak kiakadnak azon, ha nem érthetõen fogalmazzák meg nekik mi bajuk, ha lekezelõen bánnak velük, ha eleve úgy állnak hozzájuk, hogy még csak ne is kérdezzenek, mert ne kontárkodjanak az orvos dolgába. Hát könyörgöm, nem a beteg életérõl van szó? Nem a betegeknek kell megtanulni a latint, az orvosnak kell tudni érthetõen elsorolni, mi micsoda és mit miért vizsgálnak és milyen gyógyszert miért kap egy beteg. Ez is lényeges tényezõ embereknél. Tudom, hogy bonyolult és nehéz a gyógyítás, és nem mindig lehet eltrafálni, hogy kinek mi baja. Ettõl nehéz, ami miatt tiszteletem, de ne várják el tõlem, hogy én is ledipizzek csak azért, hogy egyenrangú emberként beszéljenek velem. Néha csak ennyi is okozhat ellenérzéseket. Ez még nem jutott eszébe senkinek?

"A tudományos megközelítést a józan ész híta életre."
Gondoljuk végig józan ésszel:felépül egy épület, egy nap múlva megméred a magasságát, tömegét, anyagának szerkezetét, egy nap múlva megint...stb. Ha jól tippelek szinte nem találsz különbséget. Vesznek vért egy embertõl, egy nap múlva megint, egy nap múlva megint...stb.Megmérik a súlyát...stb. Akkora különbségek lehetnek egy építménynél tapasztalt eltérésekhez képest, hogy ihaj csuhaj, elõre lehet borítékolni, hogy nem lesz két vérvételi eredmény sem teljesen azonos, még két súlymérérsi eredmény sem. Hogy lehetne ilyen változékony rendszer esetében mindenre kiterjedõ általános "tövényeket" alkotni?
A józan ész azt diktálja, hogy nem lehet, legfeljebb általánosítani, ami alól mindig voltak, vannak lesznek kivételek.

Orvostudományról beszélünk, ami emberekkel foglalkozik és így a 100% véleményem szerint értelmezhetetlen.
Jaj reggel van még és ez egy óriási téma. Most nem forog az agyam, úgyhogy nem tudom összeszedetten felvázolni hogy szerintem mirõl van szó. <#smile>

Saját magam is megtapasztalhattam azt hogy egyes emberek kevesebbet érzékelnek a valóságból mint mások.
Ezt általánosságban értem: kevesebbet érzékelni lehet érzékszelvekkel, de lehet értelemmel is. Ez amit írok szimplán tény, egyszerûen nem vagyunk egyformák.

"Én meg ezen röghök. Biztos véletlenül lett a fejlett világban a várható élettartam 70-80 év."

Te mindenen röhögsz, ahogy beszélgetésünk során kiderült, elsõsorban azon dolgokon szoktál röhögni amit nem értesz.
Persze el tudnám magyarázni hogy szerintem mitõl is lett a fejlett világban a várható élettartam 70-80 év, de mivel nem valami élvezetes dolog a veled folytatott társalgás, ezért nem teszem.
Röviden legyen annyi elég, hogy az orvostudománynak van benne része, de jóval kisebb mint ahogy azt az átlagember (igen, rólad van szó) gondolja.
Magamat idézve: egyszerûen életveszélyes dolog túl nagy jelentõséget tulajdonítani neki (azaz annál nagyobbat mint amilyen jelentõsége valójában van)
A rákos és AIDS-es betegek a saját bõrükön érzik azt hogy életveszélyes dolog a tudománynak/tudományosságnak a kelleténél nagyobb jelentõséget tulajdonítani.

"És már megint egy kis NWO-skodás. Kesza a tököm teli lenni veletek. Nem igaz, hogy mindenbõl NWO-t csinálnak egyesek."

NWO-ra is pontosan azért nem vagy fogékony amirõl az a tudományos tévedés szól amit olyan nehezedre esett felfognod (és saját magad is jól példáztad hogy mirõl van szó). Az "NWO téma" a valósággal foglalkozik, és nem áll meg annál a határvonalnál amit a tudományosság azaz a "hivatalosan elfogadott"-ság meghúz.
Nem véletlen hogy a téma elõl az NWO-ra hivatkozva menekülsz el: egyszerûen képtelen vagy arra hogy magadat mint embert oda pozícionáld ahol te valójában vagy: az "ismert", "tudományos", "racionális", "hivatalosan elfogadott" világ mint részhalmazt a VALÓSÁGtól elválasztó vonalra. Érted? Neked mint embernek adatott meg a lehetõség hogy a tudományosság határait kitold, hogy eddig ismeretlen dolokból ismert dolgokat csinálj, hogy hivatalosan vagy a társadalom által széleskörûen elfogadottá tegyél olyan dolgokat melyek ma nem elfogadottak. Az embernek rálátása van mind a fent emlegetett részhalmazra, de a teljes valóságra is!
A tudománynak magának nincs rálátása, hanem az embernek van. Érted?

Hát igen, ez is egyfajta tudomány. :-)

"ahol rohadtul nem mindegy, hogy mit csinálsz, mert életek múlnak rajta. Ettõl tudomány az orvostudomány." Jé, akkor én is tudományban jártas vagyok: a gyerekeim élete is múlik azon, hogy minimum annyi pénzt elõ tudjak teremteni, hogy házra, ruhára, kajára meg ha betegek gyógyszerre fussa. És ráadásul én nem csak pár napra vagyok értük felelõs. Na bakker, nem is tudtam, milyen tudós ember is vagyok!
231: Ja, rengeteg gyereket hallottam már sípolni sírás helyett...
Egyébként én sem cikizek senkit, csak poénkodni próbálok.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy találkoztam életem során nagyon rendes, lelkiismeretes és hivatástudó orvosokkal is, akiket most is tisztelek. Sajna az én életem során az ilyen talikból volt a kevesebb, ez a része már valóban szubjektív.
A fájdalomcsillapításban meg zömében gyógyszeres segítségre sincs szügségem, úgyhogy köszönöm, de ebben nem kell segítened.

Nem a gyereket hallottad sírni? Sokan arra reagálnak így. Vagy lehet, hogy lézersugarakat ereget egyenesen az emberek agyába. :-)

Nem téged akarlak cikizni, csak viccelni próbálok.

Az orvosok sem tévedhetetlenek. Ha egyszer gond lenne a szíveddel, mûthetlek? Értek ám a fogtöméshez, meg a gyökérkezeléshez is, ha esetleg fájna a fogad. Esküszöm értek hozzá, csak még nincs nagy hírem. ..majd lesz 😄

Bakker, amikor szájsebészeten voltam, ott voltak a srácok gyakorlaton, ott tanították nekik, hogy mit hogyan kell csinálni, hogyan fogják meg az eszközöket, hogy a legjobb legyen. Öröm volt nézni, ahogy tanulják a szakmát.

Érezd bele magad egy kezdõ szívsebész, vagy agysebész bõrébe, ahol rohadtul nem mindegy, hogy mit csinálsz, mert életek múlnak rajta. Ettõl tudomány az orvostudomány.

Én egyszer lefeküdtem délután szunyókálni, és úgy raktam le a mobiltelefonom, hogy a fejem mellé került. Még nem aludtam el, olyan félálomban lehettem, amikor elkezdtem valami iszonyat kellemetlen zavaró érzést érezni a fejemben vagy nem is tudom, hol. Nem fájdalom, hanem ilyen tompaság, mint amikor másnapos az ember, csak erõsebben. Pár pillanat múlva elkezdett csörögni a telefon.

A gyógyítás gyógyítás, de jelentkezzen már az az orvos, aki sose trafált mellé egy betegnél sem. Fogadjunk, hogy ha igazmondás a feltétel egy sem jelentkezne, azért az orvosokat sem kell piedesztára emelni. Az orvostudomány sem matek, mert minden ember szervezete más, szinte mindig vannak kivételek. Amitõl egy ember meggyógyul más pl. allergiás rohamot kap, stb.

Megkérhetnélek, hogy az NWO baromságaiddal húzzál már innen el?

'A "nem-hívõ" orvost a tudományosan nem bizonyított orvoslás gyakorlásával vádolják.' - aki viszont 100%-ra bizonyítani tudja, hogy õ gyógyít... ?

Akinek jó a hallása, az hallja a rosszabb ATX tápokat is amikor sípolnak, (ha már kezd az oszcillátora 20kHz környékére csökkenni és kezd kipukkanni) meg a mobilok töltõit, TV-ket, stb..

Nem a pénz és a gyógyítás függ össze , hanem a pénz és a gyógyszergyártás, és a lehetõség szerint olyan "gyógyítás", hogy sokáig és sokat fizess azokért a vegyi anyagokért, amitõl jó esetben jobban leszel (de nem gyógyulsz meg, csak tüneti kezelés létezik) rosszabb esetben meghalsz. (mellékhatás, ilyen a "tudomány")
Aki tájékozatlan az nem tud az olajipar és agyógyszeripar összefonódásiról, az olajipar "vigyáz" az energiatermelõ találmányokra, a gyógyszeripar meg ugyanezt ellenõrzi a gyógyítással kapcsolatban.
A tudománnyal meg nem nagyon példálóznak, mert roppant égõ, hogy olyanok, mint a papság volt párszáz éve (akkor még nagyrészt egy és ugyanaz volt a kettõ) megkérdõjelezni nem lehet õket, kitagadhatnak embereket, ragaszkodnak a dogmákhoz, stb... (nemrég még azt mondták, hogy a Föld lapos, és ÕRÜLT aki megkérdõjelezi, vagy azt a mégnagyobb õrültséget mondja, hogy a FÖLD egy nagy GÖMB, a biztonság kedvéért azokat minimum tömlöcben megkínozták , esetleg máglyán megsütötték, stb.. ha nem lennének katonai fejlesztések, akkor még mindig a 18.sz. szintjén állnánk)

Az evidens, hogy pénz kell eü intézmények fenntartásához...stb.
De az a fele, hogy a betegeket megkülönböztetik (tisztelet a kivételnek), hogy mennyi lóvét hajlandó fizetni, meg mennyit tud, meg mennyit nem az nem tetszik. Errõl ennyi a véleményem.

Pénz és gyógyítás összefügg, tetszik nem tetszik.

"Ja hatalmas volt, baromira fájt és nem élveztem."
_D😄_D::_Dd

bocsi

Ja hatalmas volt, baromira fájt és nem élveztem.
Milyen hang, meg egyéb hullámokat bocsájt ki egy inku? Vki tudja?
Segítség lenne, ha vki leírná, mert cseszettül megviselt.

hát ez tényleg hatalmas, jobb a hallásod, mint annak a dokinõnek.

Megnéztem egy EU-s statisztikát, táblázatokat. Milyen érdekes, hogy a gazdagabb országokban magasabb, a szegényebbekben meg alacsonyabb...
Hány százaléka függ ezen adatoknak az életkörülményektõl, a pénztõl és mennyi a gyógyítástól? (Belinkeltem volna, de még nem linkelhetek.)

Volt egy hatalmas sztori. Nem elõször életem során csináltam hülyét magamból, de mindegy. Kórházban voltunk. Pár nap után feltûnt, hogy a bejárati ajtónál eltöltött percek alatt folyton furcsát tapasztalok, de mindig csak ott: sípolás, szúr a fejem és fáj. Az ajtó mellett volt egy inkubátor. Közelebb mentem hozzá, jobban fájt, jobban sípolt a fülem, messzebb mentem, kevésbé. Nem bírtam ki, megkérdeztem egy dokinõt, hogy mindig ennyire sípol az inku? Kicsit meglepõdve nézett, ill. nagyon és közölte, hogy õ még sosem hallott semmilyen sípolást...Na utána egy szót sem szóltam többé róla. Utánaolvastam amennyire lehetett, hogy mûködik egy inku, sajna nem sok infót találtam róla...
Mindenesetre azóta se mentem inku közelébe.<#vigyor>

Én meg ezen röghök. Biztos véletlenül lett a fejlett világban a várható élettartam 70-80 év.

És már megint egy kis NWO-skodás. Kesza a tököm teli lenni veletek. Nem igaz, hogy mindenbõl NWO-t csinálnak egyesek.

Nagyon jó példa arra mit írsz a "tudományos orvoslás":

A TUDOMÁNYOS ORVOSLÁS NEM TUDOMÁNYOS

A tudományos orvoslás kikényszeíréséhez elõször egy világnézeti rendszert kellett kialakítani. S mindenkit arra kényszerítenek, hogy ezekhez a tanokhoz tartsa magát:
- Az orvostanhallgatókat tudományos teljesítményük, valamint a tudományos orvoslás céljai és eszméi iránt tanúsított hûségük és vak engedelmességük alapján választják ki.
- Az oktatás, az orvosi iskolát megelõzõ állomás, azt tanítja, hogy a tudomány a kézzelfoghatóra korlátozódik (amit látni vagy tapintani lehet), és tagadja az elvontat (amit nem lehet látni vagy tapintani).
- A hatóságok az orvoslás tudományos gyakorlatát erõvel kényszeríti ki, azaz a kötelezõ tudományos bizonyítás eszközével. Tiltanak minden más gyakorlatot, különösen az alternatív gyógymódokat.

=== Mégis, mindezek ellenére a tudományos orvoslást tudományosan nem bizonyították! ===

- A Technológiai Értékelõ hivatal (??) 1978-ban egy nagyobb tanulmányt végzett a tudományos orvoslásról, és ennek eredményeit a Kongresszus elé terjesztette. Arra a következtetésre jutott, hogy a tudományos orvoslásban alkalmazott kezelések 80-90%-át klinikailag ellenõrzött vizsgálatokkal nem bizonyították. Más szóval, széles körben alkalmazták és tanították õket annak ellenére, hogy tudományosan nem bizonyították õket.
- A Nemzeti Tudományos Akadémia 1985-ben megismételte ugyanezt a tanulmányt, s ugyanezeket az eredményeket kapta.

Egyszerû számtani úton meghatározhatjuk hogy a tudományos orvoslásban - vagy a "tudományosnak tartott" orvoslásban - alkalmazott kezelési módoknak nem több mint 16-20%-át igazolták klinikailag ellenõrzött vzsgálatokkal. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi kezelések hatalmas többségének egyáltalán nincs semmiféle tudományos alapja!

A TUDOMÁNYOS ORVOSLÁS EGY HIEDELEMRENDSZER

- Vagy hisz benne valaki, és akkor a helyes utat járja,
- Vagy nem hisz benne, és akkor õ egy eretnek.
Akárcsak egy vallás, amely lefekteti önkényes tantételeit, és vak engedelmességet követel. Mint minden hitrendszerben, eretneknek nyílvánítják azokat, akik kétségbe vonják a tanokat.
A "nem-hívõ" orvost a tudományosan nem bizonyított orvoslás gyakorlásával vádolják.
A terapeutákat az orvoslás illegális gyakorlásával vádolják.
Mindkét esetben az eredmény ugyanaz: az engedetleneket elnyomják azért hogy a kiváltságosok megtarthassák kiváltságaikat.

Ez egy rövid részlet abból a könyvbõl melyet privátban már ajánlottam neked.

Teljesen egyetértek, tiszteletem. Szerintem sok embernek ez a véleménye, pl. nekem is, csak nem tudtuk ilyen jól összefoglalni.

Ha más jellegûek, akkor bizony beleesel a "gonosz atomenergia" csapdájába.

"Ezért valakinek, aki nem a mérnöki világból jön, hanem a való világból, a te modelled egy hiányos, leegyszerûsített, csonka modell, mely adott esetben alkalmatlan arra hogy a valóságról folytatott vitákhoz alapot képezzen. A modellrõl jól el lehet vitázni a modell alapján, de a valóságról, ami a modellnél jóval több mindent foglal magába, nem feltétlen (tehát van mikor elég a modell, van amikor nem)."

Korrekt.<#eljen><#taps>

Az, hogy Freud valakije öngyilkos lett a házában, ezzel nem tudom, hogy akarod igazolni az elgondolásainak az eredményességét. Talán rábeszélte, vagy a pszichoanalízis következményének tudod be, vagy mégis mi?
Miért ne lehetett volna Freud családjában öngyilkos, mint ahogy más családban is elõfordult már?

Jól fogalmazol a Martin Luther King-es bekezdésben: "bizonyos dolgokban". Aztán, hogy ez kinek mit jelent, arról már nem szól a fáma.
A pedofíliának is van létjogosultsága, aztán legtöbb embernek mégsem jutna eszébe külsõ okot választani. Vagy vegyük a generalizált szorongást. Külsõ, vagy belsõ ok? Külsõt kell megszüntetni, vagy belsõt? Vagy külsõt-belsõt? Vagy egyiket sem, ahogy Luther King-es példában szerepel..
Az, hogy Luther King kifejtette, hogy "vannak olyan dolgok...", akkor egy értékítéletet is alkotott, aminek semmi köze ahhoz, hogy egy elmélet igaz-e vagy sem, hogy létezik-e egy jelenség, vagy sem.

Minden érzésnek van létjogosultsága, az, hogy te a külsõt szívesebben változtatod meg, mint a belsõt, és hogy számodra ez a cél, ez rád vonatkozik, senki másra. Ha én leküzdöm a félelmem egy oroszlán mellett, te meg lepuffantod, az még egyik eset "igazabbságát" sem jelenti.
Nincs olyan alaptörvény, ami kimondja.

"Ma már ott tartunk ha valaki nem ért egyet, vagy ha valakiben természetes ellenérzések jelennek meg, akkor betegnek nyilvánítjuk, és kikezeljük a problémájából."
-Na jó, de ez az ellenkezõ fele is mûködik. Szerinted az a természetes, hogy ellenszenvünk van valamivel szemben.
Ha pedig valaki más nem érez ellenszenvet, akkor a "beteg" szót kicseréled "tudatlan"-ra, "megvezetett"-re. Mindkettõ szépen bevett politikai ("pszichológiai") fogás, amivel naponta találkozhat az ember.

Ha az elmélet tudományos, akkor azt lehet cáfolni.

Nem lehet azzal cáfolni egy elméletet, hogy emberellenes. Nincs olyan, hogy "a gravitáció nem igaz, mert emberellemes." Vagy a maghasadás elmélete, stb....

Az utolsó bekezdésben írtakhoz csak ugyanezt tudom mondani.
Két különbözõ dolog, hogy létezik egy jelenség, annak a leírása, és hogy azt mire használják föl. Teljesen összemosod a kettõt az utolsó három sorban. Nincs pozitív elmélet, és negatív elmélet. Igaz elmélet van, és hamis elmélet. És miután kiderült, hogy igaz, vagy hamis, utána lehet bármire is használni (kamuzáson kívül), jó dologra, vagy rossz dologra.

"És bõven vannak dolgok, amik igaznak bizonyultak Freud elképzeléseibõl is."

Ez így van. A problémáim Freud dolgaival kapcsolatban más jellegûek. Ki is fejtettem néhányat.

"Mi a valóságot ismerjük meg és annak modellezésére szokás matematikai modellkeket felállítani, hogy alkalmazásra és további megismerése is alkalmas legyen a dolog. A mérnöki alkalmazáshoz nem a 100%-ig pontos leírás kell, mert akkor semmi sem lenne. Pontosan errõl beszélek mikor analfabetizmust emlegettem." - A mérnöki alkalmazáshoz igen, de mi nem gépek vagyunk, hanem emberek. A testet sem ismerjük 100%-ig, hogy lehetne az elvárás, hogy a benne, körülötte zajló folyamatokat 100%-ig biztosan garantálja bárki is? Olyan eredményt elvárni az állítólagos "áltudományoktól", amelyet a tudomány sem tud felmutatni kicsit abszurd.

Köszönöm a hozzászólásod!
Ha jól emlékszem ez legalább a harmadik alkalom mikor egy felvetésemre a megfelelõ hangnemet nem találva reagálsz. Lehet ez számodra elfogadható stílus, de számomra nem az. Velem így nem fogsz szót érteni. Szoktalak figyelmeztetni is, de sose veszel komolyan. De nem is kell hogy komolyan vegyél, nekem nem célom az hogy bármit is megértessek veled, vagy bármirõl is meggyõzzelek, te úgy vagy jól ahogy vagy. Ilyenek is kellenek. De abban biztos lehetsz hogy ha a stílusod marad, akkor nem fogunk semmirõl sem beszélgetni.
És ha már ilyen kellemesen felidegesítettél, akkor engedd meg hogy az alábbiakban 1-2 elsietett megjegyzéssel is éljek én is...

„A tudományos módszer jó, de csak arra, amire ki van találva. Csak tudományos módszert használva nem ismerhetõ meg a világ.
Na itt fordultam le megint a székrõl. Egy technikára és tudományra épült civilizáció áldásait élvezed. Így lett megismerve a világ és még most is tart ez.”
Szimpla félrefogalmazás (vagy értetlenkedés a részedrõl): Csak tudományos módszert használva nem ismerhetõ meg a világ. helyesen: Csak tudományos módszert használva nem ismerhetõ meg a teljes világ.

„Ahhoz a tudomány gyerekcipõben jár még, így kizárólag a valóság egy leegyszerûsített modellje ismerhetõ meg általa.
Összekevered a tyúkot meg a tojást.”
Valóban? Akkor bizonyára nem esik majd nehezedre megcáfolni azt az állításomat hogy a tudomány a valóság egy részhalmazával foglalkozik csak.

„ modellezésére szokás matematikai modellkeket felállítani, hogy alkalmazásra és további megismerése is alkalmas legyen a dolog.”
Ugyanezt leírtam #198 utolsó bekezdésében. Ne ismételgess. <#smile>

„A mérnöki alkalmazáshoz nem a 100%-ig pontos leírás kell, mert akkor semmi sem lenne.”
Tudom. Magam is mérnök vagyok, és le is írtam mindezt #185-ben, lásd tudományos tévedés második fajtáját:
...vagy nem akar rájönni, mert azon célokra mikre a modellt fel akarják használni, a modell megfelel (ez utóbbit talán inkább úgy kellene megfogalmazni, hogy a tudomány szempontjából nem történt tévedés, de a valóságot az elmélet mégsem írja le, amit ha valaki elfelejt, tudományos tévedés áldozata lesz)
Te azt nem fogod fel annak ellenére hogy saját magad is kimondod (jó példával bebizonyítva hogy hogyan is mûködik az általam megfogalmazott tudományos tévedés második fajtája a gyakorlatban) hogy a mérnöki/tudományos célra elegendõ modell nem a valóságot hanem annak leegyszerûsített formáját takarja. Ezért valakinek, aki nem a mérnöki világból jön, hanem a való világból, a te modelled egy hiányos, leegyszerûsített, csonka modell, mely adott esetben alkalmatlan arra hogy a valóságról folytatott vitákhoz alapot képezzen. A modellrõl jól el lehet vitázni a modell alapján, de a valóságról, ami a modellnél jóval több mindent foglal magába, nem feltétlen (tehát van mikor elég a modell, van amikor nem).

„Pontosan errõl beszélek mikor analfabetizmust emlegettem. Egy ilyen egyszerû dologban is ilyen súlyos tévedéseket leírni...”
Hidd el, ha lenne értelme annak amit mondasz, akkor az ember úgy is elfogadná hogy igazad van, ha a sértegetést elhagynád. De a hülyeségeidet a sértegetéssel sem tudod jobb színben feltüntetni. Ja és legközelebb majd akkor állj le sértegetni másokat ha tanúbizonyságot adtál arról hogy legalább azt érted amit te mondasz...

A többi marhaságra nem reagálok. Ennyi elég volt belõled egyszerre.

Mindegy, de hogy megértsétek, miért voltam kikattanva: számomra ezek az állítólagos nem létezõ jelenségek az életemhez tartoztak, nem kértem, hogy így legyen, így alakult. De kiakadok, ha errõl nem sokat tudó emberek a létem, életem egy részét megkérdõjelezik olyan szinten, hogy ilyen nem is létezik. Számomra ez kb.olyan érzés, mintha azt mondanák nektek, hogy 3 évesen születtetek. Az életetek egy részét vitatnák, hogy igaz-e. Nem akarok senkit becsapni, magamat sem. És valszeg azért nem foglalkozok ilyennel"hivatásszerûen", mert az a személyes tapasztalatom, hogy egyáltalán nem lehet 100%-ig mindig "eredményt" produkálni. Írhatsz városnevet, csak utána ne legyen szöveg, hogy járt már ott, meg hallott róla, meg ilyesmi...Én annyit mondhatok, hogy megpróbálom, lehet sikerül. Nem állítom, hogy tuti, mert eddig sem volt mindig tuti. Valszeg sosem megyek jósnõnek meg ilyesminek, tisztességtelen lenne azt állítanom, na meg hazugság is, hogy igen, mindig, meg tuti.Ilyen kijelentéseket sosem tennék. És nyugi nem fogom ráfogni se a csillagok állására, se a teliholdra....

Freud patológiás személyekre dolgozta ki az elméleteit, és olyan embereket keresett az elméleteihez, akik éppen passzoltak beléjük, ebbõl próbált egészséges emberekre is következtetni.

A problémás meglátása úgy tudom az volt ahogy analizálta az embereket. Maga az elképzelés volt nagyon káros hogy a hiba az egyénben van, csak meg kell keresni. Saját családját is ily módon analizálgatta, minek az lett a vége hogy valami unokája vagy kije Freud korábbi házában lett öngyilkos. Ez jól mutatja Freud elgondolásainak eredményességét, és nem nevezhetõ véletlennek az sem hogy az öngyilkosságot pont Freud házában követte el.
Az állam által felkarolt elmélet az volt hogy a probléma nem a körülményekkel van (mint pl. háború), hanem egyes pszichológiai problémákra visszavezethetõen az egyén nem képes a körülményekhez alkalmazkodni, nem képes azokat elfogadni. Martin Luther King is szót emelt a kérdésben, és azt mondta hogy õ márpedig bizonyos dolgokat nem tud elfogadni (szegregáció), és bizonyos dolgokkal kapcsolatban az a természetes ha az ember ellenérzéseit fejezi ki, sõt az a természetellenes, ha valaki pszichológia által biztosított technikákkal alkalmaz abból a célból hogy saját magát hozzászoktassa olyasmihez amivel kapcsolatban ösztönösen rossz érzései támadnak (ez a fajta menekülés mai társadalomra is jellemzõ😉.
Ez egy nagyon fontos kijelentés, mert ez kimondja azt az alap törvényt hogy természetes az ember ellenreakciója bizonyos dolgokkal szemben, természetes, jogos és megalapozott, és a cél nem ennek az érzésnek az eltuntetése kellene hogy legyen, hanem a körülmények olyan módon történõ átalakítása hogy az ember ellenreakciója eltunjön. Na most hasonlítsd össze ezt azzal ami Freud-tól a mai napig megy. Ma már ott tartunk ha valaki nem ért egyet, vagy ha valakiben természetes ellenérzések jelennek meg, akkor betegnek nyilvánítjuk, és kikezeljük a problémájából. Remélem felfogod ennek jelentõségét. Nem lehet egyet nem érteni, mert akkor te vagy a beteg. Nem lehetnek rossz érzéseid sem, mert különben felír a doktor pár dilibogyót (régebben terápiát vagy elektrosokkot), amitõl annyira meghülyülsz hogy az eredeti problémadat teljesen elfelejted. Mentális szurõ programok keretében válogatják ki azokat a gyerekeket az USA-ban akiknek terápiára vagy gyógyszerekre van szükségük. Mert a cél az hogy "mindenki egyenlõ eséllyel vágjon neki az életnek" (uh, a megtapasztalt-kommunizmus extrém-formában: nem csak mindneki egyenlõ, de mindenit egyformává is teszünk mesterségesen...).

Az sem kétséges, hogy mekkora hatása volt (és szerintem sem pozitív), de szerintem ez pont a tekintélyelvûség miatt volt lehetséges, mert az emberek kritika nélkül besz*pták, hogy ez így van, ahogy õ mondja.

Igen, kezdetben besz*pták, de aztán mikor a lánya "hatalomrajutása" (hát igen, ez a megfelelõ szó) után Freud tanításainak negatívumaira szakmai és társadalmi szinten is rájöttek, a szakma is és a társadalom is ellene fordult. Szakmai szinten nem tudták kikezdeni Anna Freudot (ha jól emlékszem meg kellett várni míg befejezte pályafutását), társadalmi szinten viszont komoly baloldali mozgalmak táptalaja lett a Freud elvein alapuló intézményesített állami agymosás elleni küzdelem.

Legalább meg kellett volna kérdõjelezni.

Meg lett az kérdõjelezve. De ha a hatalom kiáll egy bizonyos tudományos elmélet mellett, akkor ha megfeszülsz se tudsz változtatni. Anna Freud nem is tudom meddig, de mintha 1-2 évtizedig tombolhatott szabadon mire paradigmaváltás történhetett az USA-ban. De az új elv se volt jobb. Ezek után nem elnyomták, hanem felerõsítették az emberek ösztönös érzéseit, mert rájöttek hogy ezzel ugyanazt a hatást lehet elérni: ami kívánatos hatás a társadalom menedzselhetõvé tétele. Tudod, most a túlvezérlésre gondolok: olyan mennyiségu ingerrel látják el az embert, hogy megbolondul. Sok ezért manapság a beteg gyerek, ADHD és más "kitalált" betegségek jelennek meg mindenfele.
Akit meg "véletlenül" úgy túlvezérelnek hogy belehülyül, ott jön a már emlegetett pirula újra: a túlvezérlést terápiával és gyógyszerekkel nyomják vissza az elfogadható szintre (emlékszel még: a paradigmaváltás elõtti idõszak módszerei ezek).

Kérdés: Szerinted, ha Freud ma élne, akkor helytállóak lennének az elméletei?

Egyrészt nem, mert Freud munkája végeredményben emberellenes volt, emberellenes módszereket és elméleteket dolgozott ki. Ez mondjuk totál szubjektív, az én szempontomból emberellenes volt, de egyértelmu hogy azon emberek kik jól jártak Freud-dal, õk nem nevezik emberellenesnek a tevékenységét...
Másrészt igen, mert a mai napig felhasználják Freud elméleteit a társadalomirányításban. Konzumidiotizmust szerinted mi alapján találták ki és terjesztették el? Csak nem Freud elméletei alapján? Bingó! Lásd Edward Bernays élete...

Ha Freud létezõ jelenségeket írt le, azzal nem lenne semmi gondom, amég azt lehet ellenõrizni, ha tévedett, rá lehet mutani, lehet cáfolni, ugyanez áll minden más jelenségre is.

Freud létezõ jelenségekrõl írt, de megállt a dolgok egyik felénél. Ez sokszor jelent problémát. Hogy a dolgok felénél megállunk.
Freud felismert jópár létezõ dolgot, ennyiben igaza volt, ennyiben helytálló még ma is az amit mondott, gondolok itt a tudatalatti szerepére vonatkozó meglátásaira, aztán nekiállt kombinálni, belevitte egyéni meglátásait, és itt el is romlott az egész dolog. Belevitte egyéni félelmeit, hatott rá a háborús fenyegetés is - a két háború közötti idõszakra nem a világot és benne az embereket rózsaszínunek lefestõ elméletek megszületése a jellemzõ, hanem pont az ellentéte.
Miért van az pl. hogy a tudatalatti szerepérõl megismert dolgokat olyan célokból használták fel pl. hogy hogyan lehet egyre több áru megvásárlására ösztönözni az embereket, hogyan lehet a prioritásaikat átrendezni, azaz számukra addig fontos dolgokról elterelni a figyelmüket és számukra nem fontos dolgokra meg ráirányítani a figyelmüket (azaz hogyan lehet manipulálni õket).
Elméletben foghattak volna pár, már akkoriban is létezõ, az emberiség szempontjából pozitív elméletet és a tömegmanipulációt felhasználva az embereket ezen célok elérésére ösztönöznhették volna. De természetesen nem így történt, mert így nem történhetett (ezt most nem fejteném ki). A cél nem szentesíti az eszközt...

A tudományos módszer jó, de csak arra, amire ki van találva. Csak tudományos módszert használva nem ismerhetõ meg a világ.

Na itt fordultam le megint a székrõl. Egy technikára és tudományra épült civilizáció áldásait élvezed. Így lett megismerve a világ és még most is tart ez.


Ahhoz a tudomány gyerekcipõben jár még, így kizárólag a valóság egy leegyszerûsített modellje ismerhetõ meg általa.

Összekevered a tyúkot meg a tojást. Mi a valóságot ismerjük meg és annak modellezésére szokás matematikai modellkeket felállítani, hogy alkalmazásra és további megismerése is alkalmas legyen a dolog. A mérnöki alkalmazáshoz nem a 100%-ig pontos leírás kell, mert akkor semmi sem lenne. Pontosan errõl beszélek mikor analfabetizmust emlegettem. Egy ilyen egyszerû dologban is ilyen súlyos tévedéseket leírni...


De a tudomány ettõl függetlenül nagyon fontos, csak helyére kell tudni tenni. A tudomány úgy funkcionál, mint egy eszköz. Mankó a gondolkodáshoz.

Tudomány maga a gondolkodás eredménye, hogy nem imádkozok, hogy a híd ne dõljön össze, hanem megtervezem. Nem az Isteni áldás tartja egyben a felszentelt hidat, hanem a beleépített szerkezeti anyagok.


Ezen szerepében egyszerûen pótolhatatlan, és felbecsülhetetlenül nagy segítség, de egyszerûen életveszélyes dolog túl nagy jelentõséget tulajdonítani neki (azaz annál nagyobbat mint amilyen jelentõsége valójában van).

Bezzeg a kimutathatatlan dolgokra meg aztán lehessen alapozni? Túl nagy jelentõséget? Már írtam barátom, kõkemény technikai civilizácóban élsz.
Az eszem megáll komolyan mondom...

Mert tudomány ide vagy oda, a világ megismerésének elsõ számú eszköze a mai napig az ember maga. (Ezért nem tetszik nekem pl. a Zeitgest Addendumban felvázolt jövõkép sem.)

A tudományos megközelítést a józan ész híta életre. Az a film meg egy rossz vicc. Nem kell komolyan venni.

A többi filozofálásra meg nem is kívánok válaszolni. Tudományos tévedések topikja ez és nem filizófus topik. Komolyan mondom a szánalom kategóra, hogy összemossák itt sokan a kettõt.

Figyu, én nem akarom mérni, meg magyarázni, nekem elég, ha én megbizonyosodom arról, hogy ez a jelenség létezik. Ezt ellenõrizni pedig igen könnyû. Mondok neked egy városrészt, ahol feltehetõleg még soha nem jártál, te meg szépen leírod, lerajzolod a térképét, aztán meg összevetjük.