ahhh
-
remark #265 Az emberhez kapcsolódó, de mérnöki értelemben véve megmérhetetlen dolgokról nagyon sokat tudunk. Épp ezt magyaráztam itt egyeseknek hogy annak ellenére hogy a tudomány nem áll azon a szinten hogy megfelelően részletes modellt alkosson az emberről, az ember maga képes leszűrni olyan összefüggéseket melyek túlmutatnak azon amit ma tudományos értelemben véve ismerünk. Ezeket az összefüggéseket aztán fel is használják a gyakorlatban a hétköznapi életben sok esetben (anélkül hogy lenne ezen elméleteknek szó szerint vett tudományos alapja!). Bizonyos tudományágakban hemzseg is a nem a hagyományos értelemben vett műszerekkel megszerzett információ és az ezekre épülő elméletek.
Azt kellene a kizárólag a tudományra koncetráló droidoknak megérteni hogy ez az intuitív, kreatív emberi elme, a gondolkodás és a "filozofálgatás" az ami lehetővé teszi azt a valóság-részhalmazt kibővíteni, melyet tudománynak hívunk. Minden tudományág, mikor még gyerekcipőben járt, nem volt több pár őrült különc filozofálgatásánál. Most meg mikor egyes tudományágak felnőttkorba léptek, hálátlan és arrogáns módon elfeledkeznek arról hogy honnan indultak el, és hogy az ember az mely lehetővé tette a megszületésüket, és ezen ember nélkül ma sem léteznének, mert csak az ember képes értelmezni a már megalkotott modelleket ugyanúgy ahogy valóság azon részét is csak az ember képes értelmezni, melyre még nincs modell, vagy nem kielégítő a modell. Az ember kizárólag a saját munkája elvégzésének megkönnyítésére alkotott eszközöket, de a munkát kizárólag az ember tudja elvégezni!
Tudományos tévedés az, hogy leragadunk a mérnöki értelemben vett műszereknél, és állítjuk hogy ami ezen műszerekkel nem megismerhető, az nem létezik. Az ember maga egy mérőműszer mely felhasználható a valóság megismerésére. Számtalan olyan dolgot képes érzékelni, ezen érzékelt dolgokat tárolni, osztályozni, összefüggéseket meghatározni, mely dolgokat műszerekkel egyelőre nem mérhetünk és/vagy a mért adatok alapján valóságot kellő mértékben visszaadó modelleket nem alkothatunk.
Az ember egészen addig felsőbbrendű lesz a tudománnyal szemben míg a tudomány képes nem lesz az embert újraalkotni. Ettől a perctől kezdve elmondhatja majd a tudomány, hogy képes volt egy olyan mérőműszert megalkotni mely felveszi a versenyt az ember nevű mérőműszerrel. Amíg ez meg nem történik, a tudomány nem lesz képes a valóságot az embernél nagyobb mértékben megismerni. Egész addig a tudomány lesz az ember kezében egy eszköz, mint egy kalapács vagy távcső. Amint újraalkották az embert, a tudomány használhatja fel majd eszközként az embert, azaz az embermodellt arra hogy azáltal felgyorítsa a valóság megismerésének folyamatát. De egész addig míg ez meg nem történik, a tudomány legjobb lehetősége a fejlődésre és a túlélésre a hús-vér ember marad. Az ember marad mindennek a középpontjában, az marad mindennek a motorja, az marad a legfőbb, legértékesebb erőforrás.
Tudományos tévedés az, mikor ezt az alaptételt a tudomány nem ismeri fel.
Ezt az alaptételt semmilyen tudomány, semmilyen eszmerendszer, semmilyen politikai irányzat nem mondja ki (a nyugati világban a hétkoznapi életben előfordulók közül), mert ha megtennék, az emberiség felfogná saját maga valódi jelentőségét, a benne rejlő valódi potenciált.