ahhh
-
remark #253 Jól mondod, nem kell verébre ágyúval. Én pont ezt próbálom kifejezni, hogy az orvostudományra ez az ágyúvan verébre hozzáállás a jellemző.
Pl. milyen hozzáállás az hogy antibiotikumokkal és más szerekkel tömjük a gyerekeket a legelső panaszok megjelenése után azonnal?
Manapság a tüneti kezelés hódít. Nem vette át 100%-ban az uralamat, de erőteljesen jelen van.
Amint megjelenik a tünet, addig "kezelgetjük" a betegeket, míg a tünet el nem múlik. Miután a tünet elmúlt, a beteget gyógyulttá, azaz panaszmentessé nyilvánítjuk. PANASZMENTESSÉ! Érted? Mikor a beteg nem panaszkodik tovább, a kezelést sikeresnek mondjuk. De ez fordítva is igaz: a betegek azért mennek az orvoshoz, hogy a panaszaik eltűnjenek. És ezt is kapják: némi felszínes kezelést de a betegség okaival az esetek többségében (!!) nem foglalkoznak.
Megintcsak: nem állítom hogy minden esetben ezt tenné az orvostudomány, de azt igenis állítom, hogy ez a szemlélet a kelleténél nagyobb teret nyert, mégpedig akkora teret ami már az emberek életminőségére is negatív hatással van.
A kérdésem így csak az, hogy mi van a betegségek okaival? Azzal ki fog foglalkozni?
A tünet, a panasz csak egy jelzés arra nézve, hogy az emberrel valami rendellenes történik. Ilyenkor az nem számít gyógyításnak, hogy beavatkozunk és eltöröljük a panaszokat.
De ma nem divat betegnek lenni. Miért is lennél beteg hogy ha X vagy Y szert lenyomva a torkunkon tünetmentessé válhatunk?
Valójában a betegség egy lehetőség, egy esély arra, hogy a hétköznapi rutinból kiszabadulva végre időt szánjunk saját magunkra, és feltárjunk olyan problémákat és megválaszoljunk olyan kérdéseket, melyekkel addig nem foglalkoztunk, melyektől addig egyszerűen elfordultunk.
Ezért is van az hogy az ember rengeteg betegséget magának okoz. Nem kívülről származik, hanem magának okoz*. Nem az emberen kívül található a betegség oka, ezért a gyógyítást se kívülről kell megkezdeni. Ez a betegségokozó mechanizmus egyfajta automatikus védekező, hibajavító rendszer, mint amilyen az immunrendszer is. Ezzel próbálja a szervezet az embert arra kényszeríteni, hogy felismerje hogy milyen problémák vannak az életében. A beteg ember időt kell szánjon magára, és átgondolnia a probléma okát. A lábadozás időszakát felhasználhatná arra hogy bizonyos kérdéseket megválaszoljon magában. Talán túlhajtja magát? Talán egészségtelenek az életkörülmnyei? Talán nem megfelelő a munkája? Talán nem megfelő a párkapcsolata? Talán nem megfelelő a táplálkozása? Stb. stb. Nem a tüneti kezelés a megoldás hanem a betegséget kiváltó okok felszámolása. Azaz életmódváltás. De ahelyett hogy megértenénk és megoldanánk életünk problémáit, egy pirulát bekapva inkább elmenekülünk a minket nyomasztó kérdések és az ebből kialakuló betegségek elől.
____
* Ilyen a rák is.