Gyönyörűséges összefoglalása annak, hogy mekkora balfasz a US Navy. ÉS ez előre megjósolható volt, nem kell hozzá nagy tudomány...

Ahhoz meg - már elnézést - ehhez mi fasznak kell 650 km HMZ?

Mi a tököm ad felderítést ehhez?

Még a 150 km HMZ is eszementen nagy ilyen dologhoz. Mozgó cél ellen?

Az 50-75 km-es buborék is eszméletlen nagy lenne, és ez is kívül tart lényegében mindent az extrém nagy és drága MLRS tüzérséget leszámítva, ami önmagában értéktelen, hiszen csak tűztámogató.

Hiába van horror mennyiségű Burke osztályú egysége az US NAVY-nek, ha elkezded szétosztani a CSG és ESG flottilák között, hirtelen elfogynak, főleg, hogy egyéb teendőik is lennének (ABM elhárítás, ami miatt dedikált "zónavédelemre" vannak beosztva az ABM feladatú egységek). Egyszerűen kevés a kísérőhajó a NAVY-nél, mert azt a feladatot, amit régen a Perry-osztályú FFG-k el tudtak látni, hirtelen légüres térbe kerültek, és a Burke-ok kapták meg. Az LCS-ek pedig nem képesek átvenni a Perry-k eredeti feladatait...

Ez nem hagyományos értelemben vett CAS. Ez nagy lőtávolságú precíziós csapásmérés, Berger is így hivatkozik rá. Nem (csak) a saját csapati tűztámogatását akarja megoldani, hanem azt is, hogy a még távol lévő ellenséges erőcsoportokra kellő mértékű csapást tudjon mérni. Ez is egyfajta 'Aerial Denial', vagyis egy "halálzóna" annak, aki megközelíteni szándékozik az USMC erőit. A tüzérségi szóból mondjuk így utólag arra gondolok inkább, hogy valami földről indított SDB (GLSDB) lenne szerintem az elképzelés, csak annak is pici a lőtávja az igényekhez képest (150km vs. 650km).

A US Army lehet, hogy le tudna szórni a semmi közepén ejéseket, de hogy azok aztán hogyan maradnának hosszútávon harcképesek logisztika nélkül és mit kezdenének egy páncélos hadosztállyal, arra azért kíváncsi lennék.

És igen, ebben az esetben minimum két AB és hátrébb egy Tico is kéne mögé ASM és ASuW miatt. Ergo US Navy nélkül komoly helyre nem megy az LHD.

Egy kis hajó, rajta 2-8 db ASM olyan horizont alatti fenyegetés, ami ellen a BM/CM hülyéskedés szart sem ér. Ez ellen kell már min. fregatt vagy romboló. És lelőni a platformokat igen nehéz...

De bakker mi a frászta való a saját tüzérség és a USMC saját helikopterei...? Megáll az ész... Mi a frásznak akarnak ekkora távolságokból lőni? 300 km-ről CAS? Elmentek ezeknél otthonról...?

Valahol van benne egy ilyen olvasat. Az USMC régóta könyörög, hogy az US NAVY biztosítottson nagy távolságú tüzérségi támogatást. Az US NAVY válasza a Zumwalt osztály volt, először EM, majd hagyományos 155mm-es LRLAP lövedékes ágyúval. De ez kvázi üres ígéret lett, mivel EM ágyú nem lett, a helyette érkező AGS lőszere pedig túl drága lett, így ezt a feladatot a Zumwalt nem tudja tehát ellátni (maximum Tomahawk-okat tud puffogtatni). Az USMC könyörgöt még egy sort, majd inkább nekiállt azzal kísérletezni, hogy HIMARS-ot rögzít a helikopter-leszálló helyekre, és így biztosít tűztámogatást, akár 300km-re is (ATACMS rakétával).

Szintén nekiálltak panaszkodni amiatt, hogy a partra szálló hajók túlságosan is sérülékenyek a könnyű támadó csónakok ellen, amire az US NAVY válasza egyfelől az volt, hogy ott vannak a Phalanx-ok hajó elleni támadási lehetőségei, másfelől az LCS-ek egyik kiemelt feladata ez lenne. A Phalanx problémája e téren a szűkös lőszerkészlet, az LCS felszíni modulja pedig kvázi egy trollkodásnak is beillik a Hellfire rakétával (volt egy NAVY-s kiszólás, mely szerint azért döntöttek a Hellfire mellett, mert így "hozzáférnek" az US ARMY 10.000 darabos rakétakészletéhez, tehát bőven lesz honnan pótolni a rakétákat...) és a kézzel vezérelt 30mm-es gépágyúival. Az USMC egy ideig morgott még, majd nekiállt azzal kísérletezni (és gyakorlatozni), hogy a fedélzetre LAV-25-ösöket rögzítettek, illetve Javelin és TOW rakétákkal erősítik meg a hajó önvédelmi képességeit.

Szerintem ciki a helyzet, mert az US ARMY a légideszant egységeivel képes lehet adott esetben arra a feladatra, ami papíron az USMC dolga. A másik oldalról az USMC kezét kötik az alapvető célok, mely szerint az US NAVY kvázi "szárazföldi" karját kell játszaniuk. A jelenlegi helyzettel is vannak gondok, Berger ezen szeretne változtatni, a CPG-ben elégszer ki van hangsúlyozva, hogy változást akar a 'Force Design' terén. Valahol nekem úgy tűnik, mintha Shinseki tábornok USMC megfelelője akar lenni. :)

Egyfelől az US NAVY megteheti, hogy a hordozókat nem viszi mondjuk 300 km-nél közelebb a partokhoz. Az LHA/LHD ezt nem tudja megtenni jelenleg, mert nagyjából 30-40-50km-re meg kell közelítenie a partot ahhoz, hogy a kétéltű járművek elérhessék azt.

Másfelől ha belegondolsz, az USMC az utóbbi időben afféle fedélzeti tűzerőnek is gondolja az új szerepét, lásd HIMARS és LAV-25 használata a fedélzetre rögzítve, de aktívan elkezdték gyakorolni azt, hogy crew-served Javelin és TOW rakétákkal "erősítenék" az LHA/LHD/LPD hajók önvédelmi képességeit a kis méretű támadó csónakok ellen.

Pont ez a problémája valahol. Az US NAVY-nek nincs ilyen ladikja...

Az a balfasz politkust kell pofán verni, aki szerint kell (?) olyan helyzetre készülni, hogy "odaküldik" a USMC-t. Nem. Kéremszépen ahova meg a USMC, oda megy a US Navy is. Pont.

Óriási szereptévesztést vélek itt felfedezni, hogy melyik haderőnem feladata micsoda...

Jó, hogy nem a ballisztikus rakéta védelmet akarja a USMC-ra rábízni.
A LHD osztályoknak pont úgy nincs komoly légvédelme, ahogy a CVN-eknek sem. Ergo azok sehova nem mennek a US Navy nélkül max. harmadik világ beli országok ellen. Vagy még oda sem.

Valahol félelmetes, hogy a saját haderejük korlátait ennyire nem értik meg. Ez a fickó BM/CM-ezgetne, amikor a LHD hajókat kíséret nélkül néhány 100 tonnás ASM-es ladik a lazán harcképtelenné tenné egy 8-12 rakétás salvoval.

hanem azt igyekszik körbehatárolni, hogy az USMC-nek milyen kihívásokkal kell megküzdenie az előre látható jövőben...

We must develop capabilities to facilitate sea denial and sea control; thus, augmenting the fleet and joint force’s use of the sea for our own interests while denying adversaries the same possibilities. These capabilities will facilitate the creation of denied spaces by forward
postured or deployed naval expeditionary forces with sufficient resilience to persist within the weaponsengagement-zone (WEZ) once actively contested. We must possess the ability to turn maritime spaces into barriers so we can attack an adversary’s sea lines of communication (SLOC) while defending our own in support of the Fleet or Joint Force. This goal requires ground-based LRPF with no less than 350NM ranges – with greater ranges desired. Possession of such capabilities is not only an operational imperative based on the threat, but one that will increase options to commanders, and should radically alter our forward posture once fully realized.