Valahol van benne egy ilyen olvasat. Az USMC régóta könyörög, hogy az US NAVY biztosítottson nagy távolságú tüzérségi támogatást. Az US NAVY válasza a Zumwalt osztály volt, először EM, majd hagyományos 155mm-es LRLAP lövedékes ágyúval. De ez kvázi üres ígéret lett, mivel EM ágyú nem lett, a helyette érkező AGS lőszere pedig túl drága lett, így ezt a feladatot a Zumwalt nem tudja tehát ellátni (maximum Tomahawk-okat tud puffogtatni). Az USMC könyörgöt még egy sort, majd inkább nekiállt azzal kísérletezni, hogy HIMARS-ot rögzít a helikopter-leszálló helyekre, és így biztosít tűztámogatást, akár 300km-re is (ATACMS rakétával).

Szintén nekiálltak panaszkodni amiatt, hogy a partra szálló hajók túlságosan is sérülékenyek a könnyű támadó csónakok ellen, amire az US NAVY válasza egyfelől az volt, hogy ott vannak a Phalanx-ok hajó elleni támadási lehetőségei, másfelől az LCS-ek egyik kiemelt feladata ez lenne. A Phalanx problémája e téren a szűkös lőszerkészlet, az LCS felszíni modulja pedig kvázi egy trollkodásnak is beillik a Hellfire rakétával (volt egy NAVY-s kiszólás, mely szerint azért döntöttek a Hellfire mellett, mert így "hozzáférnek" az US ARMY 10.000 darabos rakétakészletéhez, tehát bőven lesz honnan pótolni a rakétákat...) és a kézzel vezérelt 30mm-es gépágyúival. Az USMC egy ideig morgott még, majd nekiállt azzal kísérletezni (és gyakorlatozni), hogy a fedélzetre LAV-25-ösöket rögzítettek, illetve Javelin és TOW rakétákkal erősítik meg a hajó önvédelmi képességeit.