15042
Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#6137
Részigazságok. Azzal egyetértek, hogy W.C egy idióta volt. A többi következtetés és gondolatmenet viszont elég meredek és inkább vágyakra és feltételezésre épít, mint valós történelmi tanulságokra, vagy csak szelektíven emléjezik. Pl. diktatúrák bukása és személyek halála. Simán felsorolhatta volna, hogy hány diktatúra alatt volt személycsere, ahol a főnök halálát simán túlélte a rendszer... -
#6136
Pedig szerintem vannak benne igazságok. -
#6135
Új bejegyzés.
Azt kell, hogy mondjam, a politikai elemzés a végén kicsit sci-fi kategóriás... -
SZU #6134 Nem tudom. Utoljára még a 44-es bázissal mentem ki. Pedig mennék én is, meg asszony is! =) -
#6133
van még ilyen buli a szlovákoknál? -
SZU #6132 Jó kérdés.
A Walther P38 egyszer sem csettent el ugyanabból a doboz 9mm-sel.
Ebből feltételezem, hogy az egyébként is változatos hibát produkáló MP40-es számlájára nyugodtan írható az elcsettenés is! =)
Bár igaz, ami igaz, a Kar98K is elcsettent nekem kétszer, de mellette szóljon, hogy egy marék olyan lőszert vetettem be, ami már elcsettent az MG42-ben.
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#6131
Az elcsettenés (MP40) a fegyver vagy a lőszer miatt volt? ;) -
SZU #6130 ![]()
![]()
-
SZU #6129 Nekem volt szerencsém mindkettővel eldurrogtatni pár tárat.
Mivel nem vagyok profi lövész, az amatőr (szubjektív) konklúzióim a következőek voltak:
-Az M1A1-be nehézkesebben lehet tárat cserélni, mert egy sínre kell ráilleszteni és azon feltolni a tárat. Az MP40-nek a becsattintás vakon is könnyen megy egy AKhoz szokott embernek.
-A Thompson sokkal, de sokkal gyorsabban lő. Egy 20-as tár kb. max három-négy rövid sorozat! Ez nem feltétlenül előny szerintem, bár egy szobába célzás nélkül beengedni egy másfél másodperces sorozattal 20 .45-t biztos tarol...
-Cserébe a Thompsonnal alig bírtam levarázsolni 15-20m-ről a fél literes műanyag palackokat. Full sorozattal a szórásképem 5-mre előttemtől a 100m-re lévő golyófogó tetejéig. Rövid sorozatokkal (egy számomra gyors elsütés elengedés kb. 5-8 lőszer eldurrantását okozta) meg alácélozva lehet rendesen borigatni a palackokat. Csípőből tüzelve eltalálni szinte esélytelen a mellalakot 30m-ről full autóban...
-Ha a Thompson úgy lő, trrrrrr, az MP40 úgy hogy tac-tac-tac. Csípőből tüzelve 30m-en a mellalakon volt a full sorozat 70-80%-a!
-Könnyű vele egyeslövést is tüzelni, auto módban is. A rövid sorozat annyi lőszert jelent, amennyit akarok.
-Nagyon pontos. Vállhoz szorítva, rövid sorozatokkal 30m-ről CD lemezeket juggattam ki. 15m-ről a palackok gyerekjáték.
-Nem is érezni visszarúgást szinte. Kb. mint egy erősebb légpuska! =)
Természetesen előjött probléma is, de ezek régi fegyverek és ki tudja, melyik hogy volt karban tartva, illetve mennyit lőttek vele előttem.
De a Thompson nem produkált, csak egy hibát. A hüvelykivetőbe szorult egy "kémény". A kivetett hüvely kiállva odaszorult, de könnyen és gyorsan el tudtam hárítani az akadályt.
Az MP40-el elég változatos akadályaim voltam a 120 lövéssel.
Elakadt a tárban egy lőszer, elcsettenés volt 2 is. Az egyik hüvely keresztben akadt meg a kivetés közben.
Az egyik lőszer magját töltési hiba közben belenyomta a hüvelybe. Ami ettől tuba szerűen szétrepedve kinyílt. A zár nem is ment a helyére, csak félig. Ki kellett vakarni a csőbe szorult muníciót.
De ettől még az MP40-essel könnyebb volt találatot elérni, gyorsabban tudtam tárazni, kisebb a hangja is. Ha annakidején egy jól karbantartott új típust választhatok, vagy egy ugyanolyan Thompsont, akkor inkább MP40-el mentem volna harcba.
Az alábbi felsorolásban nem volt PPSH-41, de vele is lőttem. Szerintem ugyanolyan jó a lőképe, mint az MP40nek, de nem akadt el sem most, sem 65 évvel ezelőtt! =) -
#6128
Egy "jobb, még jobb, legjobb" listánál nem árt felállítani egy listát, hogy mi alapján osztályozol. Tűzgyorsaság, tömeg, tárkapacitás, ergonómia, megállító hatás, megbízhatóság, méret, ár. E nélkül a mi a jobb nehezen védhető kategória.
Ami az előállítási részt illeti, a katonát ez nem fogja érdekelni, tehát ezt a véleményt például itt lehet megfogni... -
NorBear #6127 Az alábbi videóról mi a vélemény?
http://www.youtube.com/watch?v=RuhQdvkORu4
A .45-ösnek szerintem nagyobb a megállító ereje mint a 9 milisnek valamint a Thompson-nak nagyobb volt a tűzgyorsasága mint az MP-40-esnek.Rövid hatótávon ez nagy előny volt a Schmeisserel szemben.No de az alapján kihirdetni hogy az amerikaiak üdvöskéje jobb volt mint a német vetélytárs?
Azért az MP-40-esnek is volt egy két előnye az amerikai riválissal szemben.
1.) Az MP-40 pontosabb volt mint a Thompson
2.) Olcsóbb és egyszerűbb volt előállítani magát a fegyvert és a hozzá való lőszert egyaránt
-
#6126
1 Short ton = 2000 font = 907,18 kg... -
#6125
A short ton = 1000 font? Érdkes kerekítés. :) -
#6124
Ez szerintem fordítási hiba. 75 short tons (ami amerikaiul "tons") az pont 68 tonna (75x 907kg = 68,025 kg), bár a 120mm-es Panther frontpáncél tényleg furcsa (a Panther II.-őn mondjuk mintha annyit terveztek volna). -
NorBear #6123 Üdv!
A háború fegyverei lényegében a csatamező című sorozat "testvérkéje".
Nem rossz sorozatok de azért elég sokszor előfordul hogy hibás adatokat közölnek.Pl: Tigris II tömege 75 tonna, Panther frontpáncélja 120mm vastag ...stb
-
#6122
ajánlom "A Háború Fegyverei " sorozatot mindenkinek
Discovery-n volt
UFO-k A Harmadik Birodalomban
ez meg az m2-es csatornán
érdekes dolgok vannak benne -
#6121
foytatás -
#6120
fejlemény -
harcu #6119 A forrás azért különösen jó. :) -
#6118
Ha titkos robbantások voltak, akkor szerző honnan tud róla? Elég nevetésges olyat leírni, hogy titkos, mert csak a legszarabb szeizmográfok nem jelezhették ki ezeket... -
#6117
hidegháború éveiről:
A szovjet atomfelelőtlenség hagyatéka
![]()
-
#6116
kis humor -
NorBear #6115 Én egyáltalán nem állítom hogy a véleményem szentírás lenne.A saját megfigyeléseimből és spekulációimból próbáltam következtetni nélkülözve a matematikai modellezés illetve a részletesebb röppálya adatok használatát (ez útóbbiról sajnos nem igazán találtam komolyabb elemzést). -
NorBear #6114 Az M16 és az AK-47 kicsit más kategória... ráadásul a két fegyverhez rendszeresített lőszerek között arányaiban is más az eltérés mint a KwK 43 illetve a D25T lövegekhez alkalmazott lőszerek esetében.
"A könnyebb lövedék a sebessége elvesztése után az állékonysághát is elvesztheti, ami a pontosságát fogja rontani "
Ebben igazad van.A nehezebb lövedék arányaiban lassabban veszít a sebességéből.Ezt jól szemlélteti a PaK 43, PaK 44 páncélátütési táblázata.Azonban azt ne felejtsük el hogy a PaK 44 nagyobb súlyú illetve torkolati sebességű páncéltörő lövedékeket "köpködött" ki mint a JS 2 ágyúja.
Lehet hogy a D25T egy bizonyos távolság felett páncéltörő képességben, torkolati sebességben és pontosságban is fellül múlná a KwK 43-at az azonban egyáltalán nem mindegy hogy mekkora lőtávon lehetne meghúzni ezt a határvonalat.
Persze a páncéltörő lőszerek fajtáit érintő kérdéskörrel még nem is foglalkoztunk.Már pedig ez utóbbi is jelntőssen befolyásolja a páncéltörő képességet,pontosságot...stb
Példaképp ott van a britek 17 fontos lövegéhez rendszeresített APDS lőszer...
"Továbbra is szeretném a figyelmedet felhívni, hogy a két harcjárművet eltérő feladatra optimalizálták. Ha úgy tűnne, hogy én azt próbálom bizonyítani, hogy az ISz-2 jobb harckocsi volt, mint a Tiger-B akkor ezt cáfolom, de a német vetélytársa sem mindenben volt jobb. "
Én sem gondolom hogy a Tiger B mérföld kövekkel az ISZ-2 elött járna.Sőt ha azt vesszük figyelembe hogy az oroszok egy könnyen viszonylag nagy darabszámban gyártható nehéz harckocsit akartak megkonstruálni akkor egyáltalán nem végeztek rossz munkát.
"Az ISz-2 fegyverzetét nem harckocsi elleni harc szempontja szerint választották (ha ez lett volna a cél akkor az D-10Sz-t építették volna bele, már a tűzgyorsasága miatt)"
Ha emlékeim nem csalnak akkor a D10-es páncéltörő löveg is szóba került de végül az A19-es löveg átalakított változatára esett a választás mivel nagyobb példányszámban állt rendelkezésre.Az mondjuk igaz hogy utóbbi épületekkel/bunkerekkel szembeni romboló ereje jóval nagyobb volt ami nem feltétlenül a tank-tank elleni küzdelem preferálását jelenti. -
ambasa #6113 Üdv!
Bocs néhány kérdés:
Ilyen kis távolságon a röppálya íve miért is befolyásolja a pontosságot (magasabb irányzóvonal)?
A könnyebb lövedék elviekben miért is pontosabb nagyobb távolságon? A könnyebb lövedék a sebessége elvesztése után az állékonysághát is elvesztheti, ami a pontosságát fogja rontani (ez persze nem feltétlenül vonatkozik erre az esetre). Melyik a pontosabb fegyver 300 méter alatt és felett, az M-16, vagy az AK-47?
Anélkül, hogy a szovjetek bárminemű összehasonlító tesztet végeztek volna, csak magából a KwK 43, és lőszerének a kialakításából tudniuk kellett volna, az pontosabb? Látniuk kellet volna, hogy a lőszernek jó tömegelosztása és ezért esetleg később veszti el a sebességét és az állékonyságát, kevésbé hajlamos az imbolygásra? Tesztek nélkül, hogyan juthatnak ezekhez a ballisztikai adatokhoz? Lásd:
"Pedig a ballisztikai adatokból is ki lehet következtetni hogy melyik löveg a pontosabb."
Ők elvégezték a tesztjüket ami nem igazolta ezen állításodat, amit természetesen sok egyéb tényező is befolyásolt. Persze általában minden ilyen jellegű tesztnél ahol zsákmányolt fegyvert próbálnak kiértékelni, rosszabb eredményt produkálnak, mint az alkalmazó ország katonái, és ez független attól, hogy melyik oldal végzi az ilyen jellegű tesztet (ezzel kapcsolatban jelent meg éppen egy cikk a mostani Haditechnikában Spitfire - Bf 109 viszonylatban).
Továbbra is szeretném a figyelmedet felhívni, hogy a két harcjárművet eltérő feladatra optimalizálták. Ha úgy tűnne, hogy én azt próbálom bizonyítani, hogy az ISz-2 jobb harckocsi volt, mint a Tiger-B akkor ezt cáfolom, de a német vetélytársa sem mindenben volt jobb.
Azt vedd figyelembe, és a szovjetek a tesztjüket az alapján hajtották végre, hogy szerintük az átlagos harckocsi-harckocsi közötti harc 900-1000 méteren zajlik le maximálisan (persze vannak szélsőséges esetek). Az ISz-2 fegyverzetét nem harckocsi elleni harc szempontja szerint választották (ha ez lett volna a cél akkor az D-10Sz-t építették volna bele, már a tűzgyorsasága miatt). Mellesleg a szovjet (és az amerikai) ekkor érvényben lévő harcszabályzat szerint az ellenség páncélosainak leküzdésének fő feladata a páncéltörő tüzérség és nem a harckocsik feladata, ezért a harckocsijaik fegyverzetét nem erre optimalizálták (más kérdés, hogy mindketten rákényszerültek arra, hogy így is használják ami aztán mégis csak befolyásolta a fő fegyverzet kialakítását). A szovjetek a teszt alapján azt próbálták felmérni, hogy meglévő páncélos harceszközeik milyen távolságból képesek felvenni a harcot az új német nehéz harckocsival. Természetesen pl ezen a teszten nem jött ki az ISz-2 azon óriási hátránya ami kevés és osztott lőszerből adódott, de ez itt ebben az esetben nem volt vizsgálati szempont.
Nem vitatom, azt hogy a KwK 43 pontosabb és nagyobb páncéltörő hatású löveg lett volna mint a D-25T (mivel nem tudom és egyik löveg pontos ballisztikai adatait sem ismerem), de mivel szerintem a tesztet sok tényező befolyásolta ezért juthattak erre a megállapításra a saját mérési szempontjaik figyelembevételével, anélkül, hogy bármit is meg kellet volna hamisítaniuk. Mindössze erre próbálom felhívni a figyelmedet.
TG
-
NorBear #6112 "a találatod a löveg ballisztikai, a célzókészüléked pontossága, és a kezelők jártasságának együttes hatása. És nem számoltam még bele a cső elhasználódottságát sem. Ezeket a tényezőket ne hanyagold el szerintem."
Ambasa igazad van a találati pontosság nem csak a puszta löveg pontosságának a fügvénye...
"Sejtem te a szovjet löveg adatait vitatod. De valószínűleg egy gyári új (kis kopással rendelkező löveget használtak), ne feled el az a löveg is 45-ös kaliberhosszúságú (5400 mm) és 25 kg-os a gránát, 800m/s sebességgel hagyja el a csövet. Ez a gránát tömegéből adódóan valószínűleg igen stabilan repül.
Míg a másik löveg gránátja 1000-1100 m/s kezdősebességű 7,5-10 kg közötti gránátot használ. Ne feledd egy bizonyos távolság után a nehezebb gránátnak lesz kisebb a viszonylagos szórása. "
A nehezebb lövedéknek nagyobb a tehetetlensége ebből kifolyólag a környezeti hatások kevésbé képesek befolyásolni a röppályát (kivéve a gravitációt) illetve a mozgási energia terén is kisebb a veszteség-(tegyük hozzá hogy ez a lövedék aerodinamikai kialakításától is függ).Azonban hiába van egy effektíve nagy tehetetlenségű lövedékünk ha a torkolati sebessége viszonylag alacsony.A kissebb kezdő sebesség ugyanis azt jelenti hogy a lövedék jóval az irányzó vonal felé kerülhet vagyis pontatlanabb lessz.
Lehet hogy a KwK 43-hoz használt páncéltörő lőszerek jóval könnyebbek voltak de ott a súly, torkolati sebesség,aerodinamikai kialakítás...stb terén sokkal nagyobb egyensúlyt sikerült elérni.Nem elhanyagolható az a tény sem hogy a hosszabb lövegcső miatt-a cső huzagolásától függően-valószínűleg a lövedék forgás stabilizálása is jobb.
Hiába nehezebb a JS-2 lövedéke a KwK 43-as löveg még a gyengébb PzGr 39-es páncéltörő lőszerrel is felül múlja az orosz vetéjtársat 2000m-es távolságban.
-
ambasa #6111 Üdv!
a találatod a löveg ballisztikai, a célzókészüléked pontossága, és a kezelők jártasságának együttes hatása. És nem számoltam még bele a cső elhasználódottságát sem. Ezeket a tényezőket ne hanyagold el szerintem. Ezek együttesen hozzák ki a mérési eredményeket. Őnekik a mérési adataik álltak rendelkezésre, és nem számított ilyen olyan ballisztikai adatok, egyszerűen nem is számított, hanem mért értékekre voltak kíváncsiak. Ezt mérték, egyébként (nem vagyok tüzér)de egy kb 20-30 cm szórásnál 1000m-en nem hiszem, hogy nagyon jobbat hozol ki bármilyen löveggel is, bárki is kezeli (persze ez csak laikus vélemény).
Egyébként továbbra sem értem, hogy honnan veszítek, hogy a szovjet elemzés lekicsinyelte volna a KwK-43-at? Szó szerint ez szerepel az elemzésben:
"A fegyverzet tesztelése közben a német KwK 43 harckocsiágyú jó eredményeket adott mind a páncélátütésben, mind a pontosságban, gyakorlatilag ugyanazokat, mint a szovjet 122 mm-es D-25 ágyú az IS-2 harckocsin."
Sejtem te a szovjet löveg adatait vitatod. De valószínűleg egy gyári új (kis kopással rendelkező löveget használtak), ne feled el az a löveg is 45-ös kaliberhosszúságú (5400 mm) és 25 kg-os a gránát, 800m/s sebességgel hagyja el a csövet. Ez a gránát tömegéből adódóan valószínűleg igen stabilan repül.
Míg a másik löveg gránátja 1000-1100 m/s kezdősebességű 7,5-10 kg közötti gránátot használ. Ne feledd egy bizonyos távolság után a nehezebb gránátnak lesz kisebb a viszonylagos szórása.
Itt vannak a A KwK 43 lőadatai, ha figyelmesen megnézed 1000 méterig kiváló, majd azért 1000 méter felett el kezd romlani 2000 méternél gyakorlatilag megfeleződik a cél eltalálásának valószínűsége, és itt egy 2000x2500mm-es céltárgyra való tüzelésről írnak (ha kételkednél a wikiben, megadja a forrást, azt is megnézheted).
Mellesleg a Hadtörténeti Intézet Könyvtárában megtalálható a D-25T szabályzata (mint az ISzU-122 rohamlöveg fegyverzete), annak elvileg tartalmaznia kell a lőtáblázatokat, abból pedig megállapítható, hogy a szovjet löveg mire volt képes. Mielőtt valaki okoskodni kezdene a lőtáblázat nem propaganda és nem memoárirodalom, az alapján lőnek, abban nem adnak meg szándékosan rossz adatokat.
TG -
NorBear #6110 Üdv!
"Az hogy közel hasonló lő-adatokat hoztak ki, az megint a tesztet végző személyzet felkészületlenségéből adódhat."
Pedig a ballisztikai adatokból is ki lehet következtetni hogy melyik löveg a pontosabb.
-
Lacusch69 #6109 Kerestem netes hivatkozást, de nem találtam, még magáról a tesztről sem.
Ha jól emlékszem valamikor '43-ban lehetett. -
#6108
Vajon mikor csinálhatta a tesztet Pokriskin?Erről nem találtam adatot a neten.1943 tavaszáig a német vadászgépek egészen fölényben voltak,a La-5 tömeges megjelenése a teljesítmény,manőverezőképesség,tűzerő tekintetében egyenlített-az igaz hogy a szovjet taktika és a gyengébb kiképzés miatt továbbra is a Jagdwaffe maradt fölényben kb 1944-ig,amikor meg már simán a nagy túlerő gyűrte le a német vadászokat,de akkor is inkább a nyugati hadszíntéren.1944 őszén Hartmann ás Potyondi vadászpilóták itt M.O felett simán aratták sorban a győzelmeiket Bf 109-esekkel Veszprémből felszállva.Időnként csupán párban szálltak fel a nagy mennyiségi túlerő ellenére-mégsem szedték le őket,sőt még ők tudtak leszedni 1-2 szovjet Maraudert.Tehát a VVS taktikailag még mindíg nem tudta az egyébként jó teljesítményű gépeit kihasználni.Valamiért pl. ragaszkodtak a kis magasságú bevetésekhez,még 1944-ben is ritkán mentek magasra.A fülkékből bár jó volt a kilátás-a kezelés körülményes volt,de ez pl. a P-47-es amerikai gépre is igaz volt állítólag.A USAF végig sokkal keményebb ellenfél volt,Hartmann 1945 elején mikor P-51-esekkel csapott össze 2-t le tudott szedni de aztán ki kellett ugrania mert akkora volt a túlerő hogy belátta hogy nem élheti túl sehogy sem.Orosz túlerő ellen sosem ugráltak ki tudtommal.A Bf 109G-14,G-10 pedig gyorsabbak voltak a La-5 FN-nél is.Az La-7 megjelenéséig ezek tehát megint teljesítményfölénybe kerültek.Ezért az összehasonlításnál az is számít hogy mikor volt az a teszt. -
Lacusch69 #6107 Kb. arról van szó, hogy Pokriskin kb. reálisan leírta egy zsákmányolt Messzer előnyeit és hátrányait, ami miatt Gulágra akarták vágni, mert egy náci gép semmiben sem lehet jobb egy szovjetnél.
Ezt a Lavór tesztet annyival kiegészíteném, hogy -tudomásom szerint, de lehet, hogy csak UL- azzal zárta a német pilóta, hogy gyakorlatilag nincs ideje a légtér figyelésére, annyi biszbaszt kell kapcsolgatnia. -
#6106
Miért az milyen volt?Erről még nem hallottam hogy Pokriskin messzert tesztelt,melyik szériát?
Egy német pilóta a La-5-öt tesztelte,annál elismerték hogy kis és közepes magasságban "rendkívüli képességekkel" rendelkezik. -
Lacusch69 #6105 Én még arra is kíváncsi lennék, hogy a lövéseket milyen sorrendben adták le, a becsapódások után a felmelegedett páncél milyen gyorsan hűlt le (edződött újra), illetve a becsapódás helyétől milyen távolságban milyen mértékben égtek ki az ötvöző anyagok.
Egyébként a Pokriskin-féle Messerschmitt teszt utóéletének ismerete óta nem különösebben hiszek az orosz forrásoknak. -
robgros #6104 Szerintetek a Szovjetunió összeomlása után sort kellett volna keríteni egy második Nürnbergre a bolsevikok számára? -
Kurfürst #6103 Panthernek a páncéltest kialakításán kívűl égvilágon nincs semmi köze a T-34-hez - és aligha volt nekik újdonság a döntött páncéllemez. Valszeg tetszett nekik ugyanakkor hogy milyen rém egyszerű formája van az orosz kialakításnak gyártási szempontból.
N.b., a két Panther projekt közül épp a T-34-esre közel hajazó DB-t vetették el.. a győztes MAN típus, amit mi Panther néven ismerünk szinte minden részletében más: más meghajtás, más felfüggesztés, más elrendezés, más küzdőtér kialakítás stb. -
Kurfürst #6102 Unalmas ez a cikk, állandóan előkerül forumokon, aztán folyton témázni kell rajta.. szvsz egyértelműen elfogult, onnan kezdődik a dolog hogy úgy tűnik nem az eredeti jelentést írja le, hanem abból szemezget. A korrekt megoldás persze az lenne ha az ember elolvashatná a teljes jelentést...
A toronypáncél áttöréséről készült képek sztem önmagukért beszélnek, csak el kell gondolkozni. A 25 számú 8,8 centis az egyetlen ami elöl megy be, hátul jön ki... ezzel szemben a két korábbi 100 ill. 122 milis hely olyan helyen megy be, ami nem túl fair találat (a lövegirányzó nyílásán, amit normál esetben véd a lövegpajzs - teszten láthatóan eltávolítva - itt gyengébb a páncél ellenállása, mert van rajta egy nyílás. A 24-es találat ugyanezen ok miatt no comment..
Az ötvözőanyagokról meg annyit, hogy a cikk félrvezető. Asszem Cifu a mestere ennek, de vmennyit én is foglalkoztam vele. Tény hogy a németeknek bizonyos ötvözőanyagokból hiánya volt, de az is tény hogy az ötvözőanyagok sok esetben helyetessíthetők mással. Konrétan én úgy tudom hogy a vanádium egy baromi jó ötvözőanyag, csak baromi drága, általában nem használják páncéloknál. A németeknek viszont épp az volt, kőccség nem számított.
Bizonyítottak (német tapasztalati jelentésekből) voltak a Tiger B-nek meghajtási hiábai, de azt se felejtsük el, hogy a ruszkik gyakorlatilag a legelső legyártott Tiger B-ket tesztelték, amelynél ezek a korai gyártás és a tapasztalatlan német és főleg szovjet személyzet miatt valszeg fajsúlyosabban jöttek elő, mint a későbbi hk-okon, ahol ezeket már technikailag részben korrigálták. -
#6101
A Panther kialakítását figyelembe véve "aztarohadt" felkiáltással szerintem. -
ambasa #6100 Üdv!
azért azt elfelejted, hogy ez két zsákmány jármű kiértékelő tesztje, ahol nem az adott járműre kiképzett szakszemélyzet végzet, csak arra felkészített. Valószínűleg ebből erednek a rosszabb menetteljesítmények és a szokásosnál gyakoribb meghibásodások.
Tagadhatatlan tény, hogy ebben az időszakban bizony az ötvözők hiánya miatt a német páncélok hajlamosak voltak a repedésre. (úgyan úgy a korábban KV-85/ISz-1 illetve később az ISz-3 csak ennél a tesztnél nem ez volt a kérdés) Nem véletlen, hogy a jelentés a korábbi zsákmány Tiger-E és Panther járművek jobb hatásadataihoz képest marasztalja el, ami viszont tagadhatatlan, hogy azok páncélja a jobb ötvözők következtében jobb minőségű volt.
A cikk nem részletezi, hogy a Tiger-B melyik páncéltörő lőszerét használták, de ha a nem az erősebbet zsákmányolt annak "csak 191mm volt 1000 méteren 90-nál az átütése ami nagyjából (nem számoltam utána) megfelel a teszt 165mm-ének és az ISz-2 kumulatív lőszerét amelynek 200mm volt a páncélátütő képessége. (valószínűleg a szovjetek abból indultak ki, hogy az általuk rendelkezésre álló két legerősebb és nem két azonos kategóriájú lőszert hasonlították össze.
Az hogy közel hasonló lő-adatokat hoztak ki, az megint a tesztet végző személyzet felkészületlenségéből adódhat. De ha figyelmesen elolvasod a cikket, akkor kifejezetten dicsérik a KwK-43-at. Az elemzés kiemeli, hogy az ISz-2 és SzU-100 kivételével egyik szovjet páncélos sem tudja gyakorlatilag leküzdeni szemből a német páncélost. Ha kicsit figyelmesen olvasod akkor kitűnik, hogy az elemzés annyira "elfogult" hogy pl leírja, hogy az amerikai hosszúcsövű 76mm ágyú jobb a szovjet 85mm-esnél.
Nem akartam szóbahozni, de Te tetted, de ebben a cikkben nem az ISz-2-ről van szó, nem értem hogy jönnek ide annak a hibái, megint bezzeget játszunk, akkor akár azt is leírhatnánk, hogy de bezzeg a Bt-7 meg gyorsabb volt. Amúgy meg szerintem tagadhatatlan, hogy a német nehéz harckocsik a magas hadrafoghatóságukat egy magasan képzett és jól szervezett technikai biztosítási háttérnek köszönhették amelyről minden más hadviselő fél csak álmodhatott, de még így is magas meghibásodási aránnyal küszködtek, csak ezt viszonylag gyorsan tudták orvosolni. Ugyan akkor nemigazán értem, hogy amikor az ISz-2 problémáira célzol akkor konstrukciós, vagy üzemeltetési hibákról beszélsz, mert a kettő között óriási különbség van. A szovjet típus szerintem csak az elsőtől, míg a német mindkettőtől szenvedett.
Kérem hagyjuk a sztereotípiákat, az igaz hogy a szovjet TASzSz hírek hazudtak, de amikor hivatalos jelentéseket kellett letenni és a bőrükről volt szó akkor a legjobb tudásuk szerint tették azt. (lásd az elemzésben a szovjet nagyobb kaliberű ágyú elmarasztalását a kisebb kaliberű amerikaival szemben)
Azért kíváncsi lennék, hogy a németek, hogyan értékelték ki hivatalosan a T-34-et otthon a gyári tesztpályán, hasonlóan nem teljesen arra a technikára felkészített személyzettel.
TG -
NorBear #6099 Üdv!
Ez a cikk egy picit azért elfogult...
Az rendben van hogy a Tigris II számos műszaki hibával kűzködött illetve a német nyersanyag hiány miatt a háború későbbi szakaszában romlott a páncélzat minősége...de az már nincs hogy a német harckocsi hiányosságai mellé csak az orosz fegyverek előnyeit sorakoztatja fel, ráadásul azt sem mindíg reálisan.
A hazai páncélzat el?nye, mint az köztudott, a magas rugalmasság, a német páncél kevesebb ötvözetet tartalmazott és ezért szignifikánsan kevésbé rugalmas volt.”
Ide még egy megjegyzés kívánkozik. A rugalmasabb páncélzat kisebb számban eredményez másodlagos repeszeket amikor áttörik (ezen repeszek szerepe hogy megöljék a személyzetet és sérülést okozzanak a harckocsi kezel?szerveiben) és mindezek mellett a páncélzat kisebb eséllyel reped meg.
Azért az orosz páncélos ipar szép számú öntési hibát produkált ami a páncélosok védelmét negatívan befolyásolta.
A fegyverzet tesztelése közben a német KwK 43 harckocsiágyú jó eredményeket adott mind a páncélátütésben, mind a pontosságban, gyakorlatilag ugyanazokat, mint a szovjet 122 mm-es D-25 ágyú az IS-2 harckocsin. 1.000 méteres távolságon a következ? lövedék becsapoódási eltéréseket figyelték meg a célba vett ponttól : 260 mm függ?legesen, és 210 mm vízszintesen. Összehasonlításképpen az IS-2 harckocsi D-25-ös ágyújánál az átlagos lövedék eltérés a célponttól nem terjedt túl a 170 mm-en függ?legesen és 270 mm-en vízszintesen álló helyzetb?l tüzeléskor 1.000 méteres távolságon.
Az IS-2 lövegének pontossága jócskán elmaradt a németek KwK 43 L/71-es lövegéhez képest a páncéltörő képességről nem is beszélve...
Az akkori meleg, ami elérte a 30 Celsius fokot (86 F) túl sok volt a h?t?rendszernek. Ez oda vezetett, hogy a jobb oldali motorblokk túlmelegedett és ez a sebességváltó túlmelegedéséhez is vezetett. A tankot megjavították, de ezután a jobb oldali váltóm? teljesen tönkrement. Ezt kicserélték egy másik tankból származó bontottra, de ez szinte azonnal tönkrement amikor a vezérl?tengely csapágyai tönkrementek.
Úgy tudom hogy az IS-2 sem szerénykedhetett műszaki problémák terén.
-
Freeda Krueger #6098 Királytigris Kubinkában
Magyarul
