Gyurkity Péter
Két lábon járhatott a Rudapithecus
Az új eredmény alapján ez jóval korábban lehetséges volt.
A Magyarországon, Rudabánya mellett 1965-ben előkerült lelet után számos másik példányt is feltártak a szakemberek, így az otthoni lelőhelyről elnevezett elődünkről már jóval részletesebb képet alkothatunk. Egy néhány évvel ezelőtt megtalált medencecsont (amely igencsak ritka leletnek minősül, különösen a 10 millió évvel ezelőtti korszakot illetően) most a két lábon járás korai megjelenésébe is bepillantást enged. Az amerikai-kanadai kutatócsoport a Missouri Egyetem honlapján tette közzé az érdekes eredményeket, amelyek arra utalnak, hogy a Rudapithecus közel állt mind a mai afrikai emberszabásúakhoz, mind pedig az emberelődökhöz, dacára az közép-európai helyszínnek. Ez már önmagában némileg meglepő, viszont a 3D-modellek alapján kiegészített maradvány (amely nem meglepő módon nem teljes méretű, hiszen ennek puszta létezése már önmagában is komoly előrelépés) arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy a többnyire négy lábon mozgó, fáról-fára közlekedő, vagyis részben függeszkedő életmódot folytató faj egyedei a modern emberszabásúakhoz képest rugalmasabb deréktájjal rendelkeztek, ami viszont arra utal, hogy ezen példányok a fáról leereszkedve, akár felegyenesedve is járhattak a talajon.
A mai majmok esetében a rövid alsó hátrész, valamint az elnyúlt, hosszú medencecsont a négy lábon járást teszi lehetővé, a Rudapithecus viszont hosszabb alsó hátrésszel és rövidebb medencével bírt, ez tehát egy meglehetősen hosszú és bonyolult folyamat egyik állomása lehetett, mind a két közlekedési módot lehetővé téve – kivéve abban az esetben, ha a Rudapithecus volt a közvetlen előd, ez ugyanis egy rövidebb és egyszerűbb vonalon vezetett volna el a két lábon járáshoz. A kérdőjelek egyelőre megmaradnak, mindkét változat lehetségesnek tűnik, végleges válasz tehát még nincs, viszont a szakemberek több másik leletet is bevonnak majd a 3D-modellbe, amely így még részletesebb, még jobb betekintést ad majd az anatómiai felépítésbe.
A kanadai kutatók folytatják az évek óta tartó munkát a rudabányai helyszínen, így az eddigi, 300 egyedre utaló maradványok mellett továbbiak is előkerülhetnek majd.
A Magyarországon, Rudabánya mellett 1965-ben előkerült lelet után számos másik példányt is feltártak a szakemberek, így az otthoni lelőhelyről elnevezett elődünkről már jóval részletesebb képet alkothatunk. Egy néhány évvel ezelőtt megtalált medencecsont (amely igencsak ritka leletnek minősül, különösen a 10 millió évvel ezelőtti korszakot illetően) most a két lábon járás korai megjelenésébe is bepillantást enged. Az amerikai-kanadai kutatócsoport a Missouri Egyetem honlapján tette közzé az érdekes eredményeket, amelyek arra utalnak, hogy a Rudapithecus közel állt mind a mai afrikai emberszabásúakhoz, mind pedig az emberelődökhöz, dacára az közép-európai helyszínnek. Ez már önmagában némileg meglepő, viszont a 3D-modellek alapján kiegészített maradvány (amely nem meglepő módon nem teljes méretű, hiszen ennek puszta létezése már önmagában is komoly előrelépés) arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy a többnyire négy lábon mozgó, fáról-fára közlekedő, vagyis részben függeszkedő életmódot folytató faj egyedei a modern emberszabásúakhoz képest rugalmasabb deréktájjal rendelkeztek, ami viszont arra utal, hogy ezen példányok a fáról leereszkedve, akár felegyenesedve is járhattak a talajon.
A mai majmok esetében a rövid alsó hátrész, valamint az elnyúlt, hosszú medencecsont a négy lábon járást teszi lehetővé, a Rudapithecus viszont hosszabb alsó hátrésszel és rövidebb medencével bírt, ez tehát egy meglehetősen hosszú és bonyolult folyamat egyik állomása lehetett, mind a két közlekedési módot lehetővé téve – kivéve abban az esetben, ha a Rudapithecus volt a közvetlen előd, ez ugyanis egy rövidebb és egyszerűbb vonalon vezetett volna el a két lábon járáshoz. A kérdőjelek egyelőre megmaradnak, mindkét változat lehetségesnek tűnik, végleges válasz tehát még nincs, viszont a szakemberek több másik leletet is bevonnak majd a 3D-modellbe, amely így még részletesebb, még jobb betekintést ad majd az anatómiai felépítésbe.
A kanadai kutatók folytatják az évek óta tartó munkát a rudabányai helyszínen, így az eddigi, 300 egyedre utaló maradványok mellett továbbiak is előkerülhetnek majd.