primavis#18
Az embernek nem eltorzult a talpa, hanem pont arra való, hogy a testsúlya ne a talpa közepére essen , ahogy az pl,. a lúdtalpú embereknél van. Nos nekik az ortopédián talpbetétet írnak fel, amivel megemelik a lábfej közerpét, kialakitva azt a boltozatot, ami az egészséges lábnál alapból meg van! Enélkül, az illetőknek "ég" a talpa hosszabb álldogálás vagy járás alatt. Nos, ez elődeinknél is a felegyenesedés és a tartás két lábon állás/járás feltétele s pont ennek a lábszerkezetnek a kialakulása a lényeg.
Az egykori és mai majmok, de még az Australopithecusok is képesek/voltak/ felegyenesedni s két lábon állni vagy pár lépést megtenni, de ha gyorsan vagy hosszabb távon kellett helyt változtatni, akkor négylábon futottak s futnak ma is.. Tartós felegyenesedésre , járásra, futásra csak a Homo génusz fajai voltak képesek.
Az őslénytan és a palearhológia problémája, hogy a Homo-k korai szakaszából nem rendelkezik teljes lábfej fossziliákkal. Ami van, az még vagy majomszerű (voltaképen tanyérszerű, külön- és elálló nagyujjak s lábboltozat nélküli, vagy már valódi emberláb. Nincs az átmeneti alakra bizonyiték! Ami nem jelenti azt, hogy ilyen nem is volt, csak éppen vagy nem maradt fenn, vagy nemn lett még megtalálva.
Azt viszont tudomásul kell venni, hogy ennek csak az lehet az oka, hogy az emberelőd populációnak, amelynél kialakult ez a lábtípus, sok száz és ezer generációt túl kelett élnie s közben elszaporodnia, úgy hogy már nem négylábon közlekedett, de még nem elég gyorsan kétlábon! Ergo, egy olyan környezetben, ahol ezt veszély nélkül megtehette. Mivel az elpusztult egyedek csontjai is ebben a környezetben fosszilizálódhattak ( ha megvoltak hozzá a kellő tafonómiai feltételek), csak ott találhatóak meg. No ez amit ma nem ismerünk, nem fedeztünk fel s lehet, hogy soha sem fogjuk. .