DcsabaS#13
Hogyhogy ilyen nehezen érted meg? Nem is akarod?
Arról volt szó, hogy felnőtt korban a teljes idegsejt állomány kb. 1%-a pusztul el évente, ugyanakkor keletkezik is évi 1% százalék újonnan, mégpedig konkrétan leginkább a hippokampusz területén, ahonnan az ős-idegsejtek amőbaszerű mozgással diffundálnak el az agykéregbe, ahol ezért végeredményben hosszú ideig dinamikus egyensúly lesz, és összességében nem nagyon változik az idegsejtek teljes mennyisége.
"Erre mondom hogy ez minimális szint, és még az 1% sem az effektív érték mivel a keletkező sejtek nem tudják egy az egyben pótolni az elvesztetteket."
A helyzet bonyolultabb, mint feltételezed, de azért érthető, ha odafigyelsz:
- Az agykérgi oszlopok működésének az úgyszólván korlátlan fenntartásához megfelelő a leírt regenerációs mechanizmus.
- Ugyanakkor az elpusztult régi idegsejtek helyére beépülő új idegsejtek maguktól nem fogják tudni azt, amit a korábbiak tudtak, és ez előrevetíti azt, hogy az ember fokozatosan elveszíti azt a tudását, amit előzőleg megtanult.
- A demens betegek agyának vizsgálatából tudjuk, hogy az agykérgi oszlopok működésében általában akkor lép fel súlyos működési zavar, ha elveszítették az idegsejtjeik kb. 10-15%-át, vagyis kb. ennyi a természetes redundancia.
- De csodálatos módon az agyban a számunkra fontos információk NEM AZ EGYES NEURONOK, hanem az AGYKÉRGI OSZLOPOK szintjén vannak tárolva, és ezért megfelelő rendszeres oszlopaktivitás mellett az új idegsejtek át tudják tanulni az oszloptól mindazt, amit nekik tudniuk kell. Ez nagyon hasonlít a számítógépek DINAMIKUS MEMÓRIÁJÁNÁL használt trükkre: gyakorolni/felfrissíteni kell a tudást, mielőtt végleg elfelejtenénk!
- Akik időnként sem frissítik fel a korábban megszerzett tudásukat, azoknál azt tapasztaljuk, hogy nem is 10-15 év után (a korábbi neuronok 10-15%-ának elvesztése után), de már nagyjából 7-8 év után is elfelejtik a tanult dolgok zömét, pontosabban elveszítik a könnyű felidézhetőségét.
- Minthogy a mai ember maximum kb. 120 évig képes élni, megtartott idegrendszeri működéssel, világos, hogy a leírt idegrendszeri regenerációs mechanizmus nélkül gyakorlatilag már nem is volna agya. Ezzel szemben nemcsak hogy van neki, de még gyermekkorból származó emlékeket is képes felidézni, ami önmagában is bizonyítja, hogy ezek az információk NEM az egyedi idegsejtek szintjén tárolódnak, hanem nagyobb egységekben.
- Az egészséges átlag ember persze csak 70-85 évet él, de már nekik sem szabadna tudni emberként funkcionálni kb. 30-35 éves koruk után, ha nem pótlódnának folyamatosan az elpusztult idegsejtek (a megbeszélt kb. évi 1%-os ütemben)!
- Vannak is olyan idegrendszeri betegségek, amikor is a regenerációs mechanizmus nagyon fiatalon (gyermek, vagy serdülőkorban) gyakorlatilag leáll, és ezért az illető tényleg elbutul, majd cselekvőképtelenné válik, és aztán meghal, már nagyon fiatalon.
Nanogépek:
Mint írtam, az agy saját létező regenerációs mechanizmusa az egyedileg elpusztult idegsejtek helyére építi be a pótlást funkcionálisan is és geometriailag is. Az agykérgi oszlop működése ezzel már fenntartott lesz, de a korábbi emlékek megőrzéséhez ennél több kell:
Mégpedig az, hogy rendszeresen FELFRISSÍTSÜK a már-már feledésbe menő, de számunkra fontos és megőrizni kívánt emlkékeinket.
HOSSZÚ TÁVON azok az emlékeink maradnak meg, amelyeknél ezt a felfrissítést rendszeresen (és 7-9 évnél gyakrabban) megtesszük. Ha valaki ennél hosszabb ideig nem használ egy adott idegen nyelvet (amit pedig korábban megtanult), akkor gyakorlatilag elfelejti, egykori tudásának csak a foszlányai maradnak meg. A dologban az a döbbenetes, hogy a tudásának a megőrzéséhez gyakorlatilag csak az kellene, hogy mondjuk 4-5 évente elolvasson egy vastag könyvet azon a nyelven, akár mindig ugyanazt.
Feltevéseddel szemben tehát az agynak CSODÁLATOSAN HATÉKONY önjavító mechanizmusa van, csak mi emberek FAFEJŰ IDIÓTÁK MÓDJÁRA nem azt tesszük, amit ennek ismeretében kellene.
Ettől még természetesen igaz, hogy akad mit javítani a biológiai regenerációs mechanizmuson. Mert pl. egy súlyos agysérülés után, vagy idősebb korban feltétlenül hasznos lenne egy kissé felturbózni az idegsejtek pótlódását. Ezzel kapcsolatban pl. kísérleteznek olyasmikkel, hogy a hippokampusz területére mesterségesen juttassanak be ős-idegsejteket, és az állatkísérletek szerint jó eredménnyel. (Ugyanakkor az őssejt terápiák megemelik a rákos megbetegedések kockázatát, szóval még távol vagyunk a tökéletes megoldástól.) Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.10.15. 20:15:18