Berta Sándor
Erőszak a médiában - erőszak a valóságban?
Német szakemberek szerint igenis van összefüggés az egyre erőszakosabb médiatartalmak és a valóságban is növekvő erőszakhullám között.
Günter L. Huber, a Tübingeni Egyetem professzora, Dr. Werner Hopf, a Felső-bajorországi Iskolai Tanácsadó Szolgálat pszichológusa és Dr. Rudolf Weiß, a stuttgarti iskolai hivatal egykori vezetője közösen készítettek tanulmányt. A kutatók megállapították, hogy a 12 és 14 év közötti fiatalok között sokkal nagyobb az agresszióra való hajlam, amennyiben gyakran látnak erőszakos műsorokat.
A három szakember két éven át kérdezte a bajorországi tinédzsereket. A felmérés egymással párhuzamosan két kérdőív kitöltésével zajlott. Az egyik kérdőíven Huber és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a diák milyen gyakran látott erőszakos tartalmakat a televízióban vagy az interneten. A kérdőívek kitöltését két év után megismételtették a résztvevőkkel. A másik kérdőíven a pszichológusok arra a kérdésre kerestek választ, hogy a tanulók bizonyos konfliktushelyzetekben alkalmaznának-e erőszakot, illetve támogatnák-e az erőszakos fellépést. A felmérésben összesen 1400 diák vett részt.
Világosan kiderült, hogy azok a fiatalok, akik rendszeresen néznek erőszakos vagy horrorfilmeket, jóval hajlamosabbak a valódi életben is az erőszakra, mint az ilyen filmeket nem, vagy csak ritkán néző társaik. A legnagyobb veszélyt a szakemberek szerint az erőszakos számítógépes és videojátékok jelentik. A probléma megoldása azonban nem kizárólag pedagógiai, hanem politikai kérdés, hiszen el kell érni az extrém mértékben véres, brutális játékok és filmek betiltását.
"Az erőszakos játékok sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a horrorfilmek. Az ezekkel a programokkal játszó diákok ugyanis sokkal gyakrabban hajlamosabbak az agresszióra. Azonban fontos, hogy nem kizárólag a számítógépes és a videójátékok felelősek ennek a helyzetnek a kialakulásáért és nem szabad ezeket a programokat bűnbaknak kikiáltani. A folyamatot legalább ilyen, ha nem nagyobb mértékben meghatározza a családi háttér, az iskolai szituációk, az adott diák személyisége és a hasonló korúakhoz való viszonya. Aki egy olyan családban nő fel, ahol az erőszak mindennapos, agresszív lesz. Egy harmonikus és szerető családban viszont ezek a hatások eltompulnak" - szögezte le Günter L. Huber.
Günter L. Huber, a Tübingeni Egyetem professzora, Dr. Werner Hopf, a Felső-bajorországi Iskolai Tanácsadó Szolgálat pszichológusa és Dr. Rudolf Weiß, a stuttgarti iskolai hivatal egykori vezetője közösen készítettek tanulmányt. A kutatók megállapították, hogy a 12 és 14 év közötti fiatalok között sokkal nagyobb az agresszióra való hajlam, amennyiben gyakran látnak erőszakos műsorokat.
A három szakember két éven át kérdezte a bajorországi tinédzsereket. A felmérés egymással párhuzamosan két kérdőív kitöltésével zajlott. Az egyik kérdőíven Huber és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a diák milyen gyakran látott erőszakos tartalmakat a televízióban vagy az interneten. A kérdőívek kitöltését két év után megismételtették a résztvevőkkel. A másik kérdőíven a pszichológusok arra a kérdésre kerestek választ, hogy a tanulók bizonyos konfliktushelyzetekben alkalmaznának-e erőszakot, illetve támogatnák-e az erőszakos fellépést. A felmérésben összesen 1400 diák vett részt.
Világosan kiderült, hogy azok a fiatalok, akik rendszeresen néznek erőszakos vagy horrorfilmeket, jóval hajlamosabbak a valódi életben is az erőszakra, mint az ilyen filmeket nem, vagy csak ritkán néző társaik. A legnagyobb veszélyt a szakemberek szerint az erőszakos számítógépes és videojátékok jelentik. A probléma megoldása azonban nem kizárólag pedagógiai, hanem politikai kérdés, hiszen el kell érni az extrém mértékben véres, brutális játékok és filmek betiltását.
"Az erőszakos játékok sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a horrorfilmek. Az ezekkel a programokkal játszó diákok ugyanis sokkal gyakrabban hajlamosabbak az agresszióra. Azonban fontos, hogy nem kizárólag a számítógépes és a videójátékok felelősek ennek a helyzetnek a kialakulásáért és nem szabad ezeket a programokat bűnbaknak kikiáltani. A folyamatot legalább ilyen, ha nem nagyobb mértékben meghatározza a családi háttér, az iskolai szituációk, az adott diák személyisége és a hasonló korúakhoz való viszonya. Aki egy olyan családban nő fel, ahol az erőszak mindennapos, agresszív lesz. Egy harmonikus és szerető családban viszont ezek a hatások eltompulnak" - szögezte le Günter L. Huber.