SG.hu·
Emsdetten - nem csitulnak a hullámok
Immár három nap telt el a holland határ melletti kisváros egyik iskolájában elkövetett vérengzés óta, azonban még most is folyamatosan újabb részletek derülnek ki az esettel kapcsolatban.
A legmegdöbbentőbb új mozaikkockát két olyan pálya jelenti, amelyeket Sebastian B. készíthetett el a Counterstrike nevű játékhoz. A Level de_gss gyakorlatilag élethű mása az emsdetteni iskolának, azonban az csak később derült ki, hogy a készítője voltaképpen nem is a vérengzés helyszínéül szolgáló intézményről, hanem az onnan kereken 240 kilométerre lévő Kassel melletti Melsungen iskolájáról mintázta.
A még 2000. szeptember 16-án, Schlossherr, vagyis Várúr készítői néven nyilvánosságra hozott pálya kétségtelenül ideális gyakorlóterep lehetett az ámokfutó számára. Utólag kiderült, hogy Sebastian B. csupán 2003-ban csatlakozott az egyik online közösséghez, így biztos, hogy nem ő készítette a pályát, de kapóra jöhetett neki. A fy_hallofdeath nevű pálya viszont biztosan az ámokfutótól származik, egy kihalt csarnokból áll, ami tele van a földön heverő különböző fegyverekkel.
Eközben egyre élénkebb vita bontakozik ki az erőszakos játékok betiltásával kapcsolatban. A G.A.M.E. e.V. nevű, több mint 40 német játékfejlesztőt és producert tömörítő egyesület először hallatta hangját az ügyben. A szervezet először az áldozatokkal szemben fejezte ki sajnálatát.
Ezután viszont tiltakozott a vérengzéshez vezető problémák és az erőszakos játékok összemosása, a játékkészítők bűnözőkként való beállítása ellen. A legnagyobb problémát az egyesület képviselői szerint az jelenti, hogy van a fiataloknak egy csoportja, akik a magánéletükben, az iskoláikban, a családjukban vagy a munkájukban komoly problémákkal küzdenek. Ők nem kapnak elég elismerést és támogatást a társadalomtól.
Az embereknek joguk van eldönteni, hogy a szabadidejükben milyen játékokkal játszanak. De semmiképpen sem szabad az összes játékost egy kalap alá venni, hiszen az 5 éves kisgyerek, a 70 éves nagypapa és a 40 éves férfi ugyanúgy játszik, mint egy tinédzser. A szülőknek és a pedagógusoknak kell(ene) jobban figyelniük a gyerekekre, vigyázni rájuk, megnézni, hogy milyen játékkal is játszanak. Így még időben kiszűrhetők lennének az esetleges erőszakos vagy zárkózott fiatalok és számos későbbi probléma vagy vitás helyzet megelőzhető lenne.
A szervezet szerint társadalmi problémáról van szó és nem bűnbakot kellene keresni. Például az olyan a kérdéseket kell megvizsgálni, hogy mi módon jutott egy 18 éves fiatal fegyverekhez és robbanószerekhez, miért nem tűnt ez fel senkinek, miért nem segített neki senki a környezetében problémáinak a megoldásában? Összefogásra, a gyerekekre és a fiatalokra való jobb odafigyelésre, több empátiára van szükség, nem pedig boszorkányüldözésre. Ugyanezt a kérdést feszegeti Bert te Wildt, a hannoveri egészségügyi főiskola munkatársa is, aki nemrég készített tanulmányt a szorongó fiatalokról.
"Az ilyen problémákkal küzdők inkább elvonulnak egy másik, virtuális világba. Szeretnének eltűnni a valódi életből, menekülnek belőle" - jelentette ki a szakember, aki összesen 23 ilyen gondokkal küzdő személyt vizsgált meg. A betegek többsége hat óránál több időt tölt az interneten, 80 százalékuk depressziós vagy személyiségzavarral küzd.
Wildt szerint Sebastian B. pontosan beleillik ebbe a képbe, hiszen örökös vesztesnek érzi magát, akit "hülyegyereknek" bélyegeztek meg. De a világhálón fordulhat a kocka, ott kiélheti magát, ő lehet a nyerő. "Ez egy megoldáskeresés. Online megtalálják azt, amit a valóságban hiába keresnek: kapcsolatokat, egy csoporthoz való tartozás érzését, akár a szerelmet is" - mondta a hannoveri kutató, aki elismerte, hogy vannak nehezebb esetek is, amikor az illető akár 16 órát is az interneten tölt, nem eszik, nem fizeti a számláit, nem telefonál.
Az egyének teljes szociális leépülése nem lehet célja egy társadalomnak sem. Ezért lenne fontos segíteni ezeken az embereken. S persze felmerül az a kérdés is, hogy miközben már szinte mindent - fórumokat és chatszobákat is - ellenőriz az állam a terrorizmus elleni harcra hivatkozva, akkor hogy történhetett meg egy olyan vérengzés, mint a hétfő délelőtti emsdetteni? Hiszen látható jelek voltak. Vagy senki sem vette őket komolyan?
A legmegdöbbentőbb új mozaikkockát két olyan pálya jelenti, amelyeket Sebastian B. készíthetett el a Counterstrike nevű játékhoz. A Level de_gss gyakorlatilag élethű mása az emsdetteni iskolának, azonban az csak később derült ki, hogy a készítője voltaképpen nem is a vérengzés helyszínéül szolgáló intézményről, hanem az onnan kereken 240 kilométerre lévő Kassel melletti Melsungen iskolájáról mintázta.
A még 2000. szeptember 16-án, Schlossherr, vagyis Várúr készítői néven nyilvánosságra hozott pálya kétségtelenül ideális gyakorlóterep lehetett az ámokfutó számára. Utólag kiderült, hogy Sebastian B. csupán 2003-ban csatlakozott az egyik online közösséghez, így biztos, hogy nem ő készítette a pályát, de kapóra jöhetett neki. A fy_hallofdeath nevű pálya viszont biztosan az ámokfutótól származik, egy kihalt csarnokból áll, ami tele van a földön heverő különböző fegyverekkel.Eközben egyre élénkebb vita bontakozik ki az erőszakos játékok betiltásával kapcsolatban. A G.A.M.E. e.V. nevű, több mint 40 német játékfejlesztőt és producert tömörítő egyesület először hallatta hangját az ügyben. A szervezet először az áldozatokkal szemben fejezte ki sajnálatát.
Ezután viszont tiltakozott a vérengzéshez vezető problémák és az erőszakos játékok összemosása, a játékkészítők bűnözőkként való beállítása ellen. A legnagyobb problémát az egyesület képviselői szerint az jelenti, hogy van a fiataloknak egy csoportja, akik a magánéletükben, az iskoláikban, a családjukban vagy a munkájukban komoly problémákkal küzdenek. Ők nem kapnak elég elismerést és támogatást a társadalomtól.
Az embereknek joguk van eldönteni, hogy a szabadidejükben milyen játékokkal játszanak. De semmiképpen sem szabad az összes játékost egy kalap alá venni, hiszen az 5 éves kisgyerek, a 70 éves nagypapa és a 40 éves férfi ugyanúgy játszik, mint egy tinédzser. A szülőknek és a pedagógusoknak kell(ene) jobban figyelniük a gyerekekre, vigyázni rájuk, megnézni, hogy milyen játékkal is játszanak. Így még időben kiszűrhetők lennének az esetleges erőszakos vagy zárkózott fiatalok és számos későbbi probléma vagy vitás helyzet megelőzhető lenne.
A szervezet szerint társadalmi problémáról van szó és nem bűnbakot kellene keresni. Például az olyan a kérdéseket kell megvizsgálni, hogy mi módon jutott egy 18 éves fiatal fegyverekhez és robbanószerekhez, miért nem tűnt ez fel senkinek, miért nem segített neki senki a környezetében problémáinak a megoldásában? Összefogásra, a gyerekekre és a fiatalokra való jobb odafigyelésre, több empátiára van szükség, nem pedig boszorkányüldözésre. Ugyanezt a kérdést feszegeti Bert te Wildt, a hannoveri egészségügyi főiskola munkatársa is, aki nemrég készített tanulmányt a szorongó fiatalokról.
"Az ilyen problémákkal küzdők inkább elvonulnak egy másik, virtuális világba. Szeretnének eltűnni a valódi életből, menekülnek belőle" - jelentette ki a szakember, aki összesen 23 ilyen gondokkal küzdő személyt vizsgált meg. A betegek többsége hat óránál több időt tölt az interneten, 80 százalékuk depressziós vagy személyiségzavarral küzd.
Wildt szerint Sebastian B. pontosan beleillik ebbe a képbe, hiszen örökös vesztesnek érzi magát, akit "hülyegyereknek" bélyegeztek meg. De a világhálón fordulhat a kocka, ott kiélheti magát, ő lehet a nyerő. "Ez egy megoldáskeresés. Online megtalálják azt, amit a valóságban hiába keresnek: kapcsolatokat, egy csoporthoz való tartozás érzését, akár a szerelmet is" - mondta a hannoveri kutató, aki elismerte, hogy vannak nehezebb esetek is, amikor az illető akár 16 órát is az interneten tölt, nem eszik, nem fizeti a számláit, nem telefonál.
Az egyének teljes szociális leépülése nem lehet célja egy társadalomnak sem. Ezért lenne fontos segíteni ezeken az embereken. S persze felmerül az a kérdés is, hogy miközben már szinte mindent - fórumokat és chatszobákat is - ellenőriz az állam a terrorizmus elleni harcra hivatkozva, akkor hogy történhetett meg egy olyan vérengzés, mint a hétfő délelőtti emsdetteni? Hiszen látható jelek voltak. Vagy senki sem vette őket komolyan?