Gordon, az agyszövettel irányított robot

Ja, és etika-bajnok.

Látom, a múltkori vitánk miatti alantas bosszúvágyad idáig is elér. (Te, erkölcshírdetõ...) Mi nincs kifejtve eléggé? Kukacos szépen beszél - félre.

Ez igen! Belekötsz egy hozzászólás egy mondatába a négy közül, amit stilisztikai okokból nem helyeztem feltételes módba... gratulálok 😊 Asszem rajtad kívül mindenkinek lejött, hogy ez egy lehetséges magyarázat volt.

Beleolvasék vitátokba (kukacos-dez), de nem látom a krisztálytiszta kifejtését az álláspontoknak, fõleg deznél. kukacos szerintem összeszedettebben fogalmaz, itt az SG-n ez rendhagyó.
Igazából mi a kérdés? mert én azt sem értem.

straw man argument
Érvelési technika, mely a másik fél valós álláspontja helyett egy lebutított, szándékosan eltorzított, fiktív álláspontot cáfol - azt a látszatot keltve, hogy ténylegesen a másik fél véleményét cáfolta.

mechankus = mechanisztikus (determinisztikus, klasszikus fizikába maradéktalanul beleférõ, stb.)

Ennyire hülye nem lehetsz, szóval ez szándékos...

Adott az agy, benne egy idõben zajlóan milliónyi új (többek között) távoli kapcsolódási pontot keresõ neuron. Te azt állítod, hogy nem önállóan keresi meg a neuron, hova csatlakozzon, csak "szag után megy". Nos a fenti figyelembevételével ez úgy lenne lehetséges, ha minden kapcsolatkeresõ neuron (ill. annak axonja) egy egyedi szagot követ, máskülönben össze-vissza csatlakoznának. Érted, hogy mire gondolok?

Nagyon izzadtságszagú, hogy valódi, konstruktív vita helyett minden energiádat a válaszadás v. dolgok elismerése alóli kibújásra, emellet a másik hitelének alásásására összpontosítasz.

1. Attól, hogy a "gondolkodás" vagy "odafigyelés" nem definiálhatók pontosan az idegrendszeri mûködés szempontjából, még léteznek, és elválaszthatók pl. az ezeket nem igénylõ reklex-szerû mozgásoktól.
2. A mai mozgásvezérlõ algoritmusok az élõlények ilyetén, tehát az õ különösebb figyelmüket nem igénylõ, reflex-szerû mozgását sem tudják maradéktalanul utánozni.
3. Ezen algoritmusok az összetettebb szituációkkal, amik élõlények esetén kimondottan igénylik az odafigyelést és átgondoltabb cselekvést, fõleg nem tudnak mit kezdeni. (Itt most nem a "legközelebb kerüld el a csapdát" esetérõl van szó.)
4. Jelenleg nincs olyan MI, ami itt megfelelõen segítene. Eleve nincs olyan MI, ami bárhol is igazán hathatósan segítene. Csak igéretek és szövegelés.

"A funkcionalizmusról szóló megjegyzésed a straw man argument tipikus példája."

Úgy véled? A staw man argument definíciója: "A straw man argument is an informal fallacy based on misrepresentation of an opponent's position." Hát ezt pontosan te csinálod itt.

"Mint ahogy az az után következõ is - mi köze lenne annak, hogy nem tudjuk definiálni ahhoz, hogy tudjuk, hogy fontos?"

Az, hogy az említett kutatók közül sokan úgy vélik, a mechanikus szimulációval nem megvalósítható, utánozható. (Tehát csúsztató állításoddal ellentétben nem csak arról van szó, hogy nem tudjuk definiálni.)

"Úgy látszik, nálad a "tudat" és a "gondolkodás" ugyanaz - elárulva, hogy az alapvetõ fogalmakkal sem vagy tisztában."

Ez a megjegyzés inkább rólad árulkodik, ugyanis én nem ezt mondtam.

Az utolsó mondat gondolatjel utáni része.

A hormonok hogy mûködnek, talán telepátiával? Pedig az egész testben hatást fejtenek ki. A kapcsolatok számát meg aztán végképp nem korlátozza ez a mechanizmus, jelzõ molekulát billiószám lehet gyártani.

Ezidáig nem írtál semmit, csak felhõs általánosságokat. Amikor próbáltam konkrét kérdésekre vezetni a témát, csak kitérõ válaszokat adtál. Rákérdeztem, hogy mi az, amit meg kellene oldania az MI-nek és kvalitatíve lövése sincs hozzá, amire a leginkább értékelhetõ válaszod addig jutott, hogy "gondolkodás" meg "hosszú távú tervezés". Errõl lentebb bemutattam, hogy az ilyen kérdésfelvetés tudatlanságból fakad.

Figyelembe vettem tehát összes válaszod, hiába játszod a sértett óvodást, aki most már csak azért sem mondja meg.

A funkcionalizmusról szóló megjegyzésed a straw man argument tipikus példája. Mint ahogy az az után következõ is - mi köze lenne annak, hogy nem tudjuk definiálni ahhoz, hogy tudjuk, hogy fontos?

Úgy látszik, nálad a "tudat" és a "gondolkodás" ugyanaz - elárulva, hogy az alapvetõ fogalmakkal sem vagy tisztában.

Én nem találok. Például?

Tudom. És éppen azzal a résszel kapcsolatban írtam, amit írtam.

Ez egy ál-magyarázat. Semmi haszna a távoli kapcsolatok létrejöttével kapcsolatban, és azzal sem tud semmit kezdeni, hogy millió számra történnek ilyenek egy idõben.

Tudom. És ezzel magad támasztottad alá, hogy magasabb szintû irányítás nélkül "meg van lõve" az alacsony szintû algoritmus.

Az meg már bunkóság a részedrõl, hogy direkt rákérdezel valamire, és utána juszt sem veszed figyelembe, csak hogy kiforgathasd, amit a másik mond. De nem vagyok papagály, hogy újra és újra leírjam.

A funkcionalizmus eléggé elavulófélben van.

"Senki sem tudja, mi is kellene legyen pontosan az a mentális és/vagy fizikai jelenség, amit gondolkodásnak hívhatunk és amire a gép nem képes."

Ez egyszerûen hazugság. A(z igazi, kutatások sûrûjében lévõ) kutatók tisztában vannak a tudat különleges voltával és alapvetõ fontosságú szerepével. Azt nem tudja senki, hogy lehetne szimulálni.

Azért volt ott tényszerû kijelentés is olyasmirõl, amiben nem lehetsz biztos.

A linkem az LTP-s cikken BELÜL mutatott egy részre, amiben

"an LTP-inducing stimulus at one synapse drives several signaling cascades (described previously) that initiates gene expression in the cell nucleus"

magyarán a szinapszisok képesek irányítani a génexpressziót.

Nem kell mindhez egyedi szag, csak az összekapcsolni kívánt régióknak kell kémiailag kommunikálnia egymással. A legegyszerûbb, de mégis elég komplex struktúrához elég egy vonzó kémiai anyag, amit aktivitástól függõen engednek ki a sejtek. A természetes neuronhálók rendkívül zajosak, a sejtek nagyjából oda kapcsolódnak, ahova épp sikerül.

Az "ebben a kérdésben" arra a konkrét és létezõ problémára vonatkozik, amit *én* írtam, nevezetesen az útvonal-integrációra és célkiválasztásra. Tõled továbbra sem tudtunk meg semmi konkrétat.

Eleddig úgy tûnik, mondanivalód lényege abba sûríthetõ, hogy az "elõre programozott" számítógép sosem lesz képes "gondolkodni".

Nem, továbbra sem értem, mert a kérdés ennél sokkal összetettebb, hogy egy ennyire primitív állítást elfogadhassak. Száll a négyszáz éves por belõle. A hétköznapi naiv pszichológia beszélhet "gondolkodásról", de ha ma valaki komolyan az agyról akar filozofálni, már régóta nem. Kiderült, hogy a "gondolkodást" nem lehet definiálni, legfeljebb példákon keresztül; a példákhoz tartozó mentális állapotok nem van-nincs típusúak, hanem inkább jelen vannak vagy inkább nem az emberi egyedekben is; az állatok is mutatják a gondolkodás minden aspektusát. Ezernyi filozófiai iskola eltérõ magyarázatokat ad a mentális állapotokra, van, amelyik teljesen összeegyeztethetõ akár a fixen programozott számítógéppel is (pl. funkcionalizmus). Senki sem tudja, mi is kellene legyen pontosan az a mentális és/vagy fizikai jelenség, amit gondolkodásnak hívhatunk és amire a gép nem képes.

A másik oldalról az "elõre programozottságnak" sincs semmi értelme. Egyetlen valós inputtéren dolgozó program kimenete sem ismert elõre. Pl. a gépi tanulás algoritmusai több teljesen különbözõ problémán is jól tudnak teljesíteni, eredményeiket és egy-egy módszer hatékonyságát programozójuk sokkal inkább "felfedezi", mint elõre látja. A gép gyakran olyan meglátásokat ad egy probléma struktúrájáról, amire az ember képtelen. Az agy algoritmusában a különleges az, hogy képes sok teljesen különbözõ problémán kiválóan teljesíteni; ennek csíráit ma már a számítógépeken is látjuk, és egyre inkább értjük, hogyan lehetséges ez.

Magyarán nálam hiába apellálsz a józan paraszti észre, tudásunk rég túllépett ezen a szinten.

Adtam egy lehetséges magyarázatot azoknak, akik lejjebb nem értették, hogy mi vezérelheti az önszervezõdést itt. Feltételes módban írtam és nem állítom, hogy biztosan ez történt.

Érdemes elolvasni: Neuroplasticity

"A linkem arra vonatkozott, hogy a neuroplaszticitást képes vezérelni az idegsejt, mert stimulációk hatására beindíthat szintézisfolyamatokat, molekulákat bocsáthat ki."

A neuroplaszticitás alapvetõen a kapcsolatok átrendezõdését jelenti, új kapcsolatok létrejöttével, nem pedig, vagy nem kizárólag adott kapcsolatok megerõsítését, mint amirõl a linked szólt.

Hmm, erre tényleg rosszul emlékeztem. De azért tök jó, hogy megint meg sem próbáltad megérteni, mire gondoltam (pedig nem volt nehéz), és konstruktívan korrigáltál, hanem éppen ellenkezõleg...

Nos, a lényegen nem változtat. Akkor a helyes megfogalmazásban: Ez egy kicsit más dolog, mint a neuronok "tapogatózása" az axonjaikkal, majd rácsatlakozás egy akár távoli másik idegsejt dentritjére .

Kétlem, hogy minden esetben úgymond "szagot" követnek. Gondolj bele, több milliárd ilyen kapcsolat jön létre, mindegyikhez egyedi "szag" kellene. Amúgy sem értelmes gondolat azt feltételezni, hogy minden ilyen új kapcsolatteremtés elõre programozott.

"Szó nincs róla, hogy csak elõre definiált genetikai parancsokkal lehet hálózatot építeni."

Ilyet én nem is mondtam, épp ellenkezõleg.

Rosszul tudod, egy szinapszis mindig két idegsejt között létezik csak. A szinapszis maga a kapcsolat két idegsejt között, teljes zöldség, hogy egy idegsejt "rácsatlakozik" egy létezõ szinapszisra.

Ja így értem. A linkem arra vonatkozott, hogy a neuroplaszticitást képes vezérelni az idegsejt, mert stimulációk hatására beindíthat szintézisfolyamatokat, molekulákat bocsáthat ki. Magyarán az idegsejt nem csak szinapszisain át kommunikál a környezetével. Szó nincs róla, hogy csak elõre definiált genetikai parancsokkal lehet hálózatot építeni.

Bocs, de én nem 1. generációs robotoknak beszélek, amik csak azt tudják, amit elõzõleg beléjük programoztak, hanem gondolkodni is képesek. (Most definiáljam itt a "gondolkodni" szót, vagy magadtól is rá tudsz jönni ezen mondat értelmére?)

"Mellesleg történetesen a legtöbb állat igen ostoba ebben a kérdésben. <...>"

Látod, tudod te, mirõl van szó, csak játszod a hülyét.

Gratula, hogy te így látatlanban már meg is fejtetted azt, ami miatt létrehozták az egész kísérletet.

Hú, te! Éppen arról beszélek, hogy a cikkbeli "agyban" elsõdleges a neuroplaszticitás.

Talán a figyeltél volna is, világos lett volna, hogy a #88-as elején szereplõ "itt" az a linkedre vonatkozott.

Egy szinapszisra több idegsejt a csatlakozhat, akár utólag is, nem-e?

Érzelmekre apellálsz, nem a tényekre. Az, hogy "IQ-ban eléggé korlátozott", nem mond semmit (ugyan mit kellene még ikúznia egy ilyen robotnak? Énekeljen népdalokat közben?), a "bizonyos szint" természetesen nincs kifejtve, ahogy a "nagyobb táv" sem. A "stb" pedig azt jelenti, hogy lécci fantáziáljunk oda egy tényleg, de becsszóra iszonyatosan meggyõzõ felsorolást. Szónokolsz, nem vitatkozol.

Pedig annyira egyszerû lenne valami világosat odaírni, mint pl. hogy "szerintem ezzel a robottal nem lennénk képesek megtaláltatni egy helyet, ahol már járt" vagy amit éppen szerinted nem tudna. Akkor mondhatnám, hogy speciel pont ilyen algoritmusokat csinálok most, a "nagyobb távon elõre tervezést" sokkal könnyebb megoldani.

Mellesleg történetesen a legtöbb állat igen ostoba ebben a kérdésben. Ha szomjas, a folyópartra akar menni. Ha éhes, a mezõre. Az antilop zsenialitása a mozgásában rejlik, nem az okos útvonalválasztásában. A csapdába simán beleesik huszadjára is.

A szenzoros információk stimulálnak néhány sejtet, és azokra épül a hálózat. Feltehetõleg a hálózat negatív visszacsatolást igyekszik kiépíteni, hogy a szenzor szerepét játszó neuronok ne ingerlõdjenek túlságosan. Ez az agyban igen fontos, ha valamiért nem sikerül, az az epilepszia. Így vezethet a tanulás a fal elkerüléséhez - nem arról van szó, hogy a sejtek tudatosan el akarják kerülni a falat, csak épp ilyen viselkedést adnak ki tanulási és szervezõdési szabályaik.

A cikk szerint egyedi idegsejtekbõl indultak ki, tehát neuroplaszticitás is van, nem csak LTP. De ha ezt nem értetted, minek kérdezted a #76-ot? Ellentmondasz saját magadnak. Idegsejt sosem csatlakozik szinapszisra, mert a csatlakozás maga a szinapszis.

ÁÁ ez jó volt !!<#vigyor>

szerintem teljesen igazad van 😄

Ezekkel a projektekkel az a bajom, hogy szívük szerint _tényleg_ embert akarnának csinálni, nem csak valami okos gépet, ami segít nekünk. Ezt csak az érti, aki szintén undorodva kerüli ki a "Body" kiállítás plakátjait, az nem, aki élvezettel csatangol a hullaházban.

Ezt én inkább véleménynek nevezném.

Én én álláspontom a témáról alapvetõen kukacos kollégáéhoz hasonló,bár tisztában vagyok vele ,hogy az én tudásom a témával kapcsolatban nem valami kiterjedt.Tulajdonképpen azt gondolom,hogy az emberi agy minden folyamatával együtt reprodukálható, tehát nincs benne semmi misztikus, természetfölötti vagy az eddigi ismereteinktõl gyökeresen eltérõ furcsa dolog.

Lássuk,hogy jól látom-e a problémát? :

Vegyük például csak a mozgást, robot vs embert nehéz,bonyorult terepen.

Tény,hogy a robot nem képes hibátlanul mozogni egy elég bonyorult terepen,kérdés ,hogy miért?
Szerintem a legnagyobb probléma nem a jelenlegi hardverek szabadságfokának hiányossága,hanem a valóság leképezése emészthetõ formába az algoritmusok számára.Sokféle szenzor létezik,nemtom milyeneket szoktak használni.Pl vegyünk egy kamerát.Akkor az ember "tudatalattija" elvileg úgy oldja meg a problémát ,hogy látott képet összehasonlítja memórájával és kikeresi az adott új szituációhoz legjobban megfelelõ lépést.Ha tök új a szitu akkor próbálkozik és a próba végeredményétõl függõen értékeli a próbálkozást, elvileg asszem így mûködnek a tanító algoritmusok is.De ilyen többnyire csak a születés után van.Egészen eltérõ helyzetekben is néhány paraméter ugyanaz,ami segít meghozni a döntést.Eddig jól mondtam?

A robotnak van pár eltérõ színû pixelje ,amely alapján meg kell hozni a döntést.Tehát alapvetõen eltér egymástól a két információ feldoglozó módszer.Ha lenne olyan algoritmusunk ,ami képes a képet megfelelõbb absztrakciós szintre átkonvertálni,akkor az lehetõvé tenné hatékonyabb algoritmusok megírását is.Pl ha a képen lévõ minden tárgyat és mindent fel tudna ismerni és úgy letárolni,akkor sokkal magasabb szinten lehetne mûvelni az algoritmusok írását.Szimulált közegben bármire képesek lehetnek a robotok szoftverei,a probléma én szerintem a "valóság legenerálása szimulációs közeggé".További hátránya még a gépnek, hogy nem ismeri fel az új helyzetek és a régiek közti hasonloságot, mert nem ugynazon paraméterek szerint hozza meg a döntést mint az emberek.Sokkal kevesebbet vesz figyelembe,sokal több neki a tök új szitu amit ki kell próbálni,hogy megtanulja a helyes lépést.Az ember számára rengeteg "algoritmus" áll rendelkezésére a mozgás megkönnyítésére,valójában ez egy nagyon összetett folyamat.Pl jó eséllyel megmondjuk mi van a domb mögött,vagy a kõ alatt/mögött amit nem látunk.Ez néhány szituációban fontos lehet.

Ha az ember agyának mûködése leírható algorimusokkal,akkor az nagyságrendekkel összetettebb mint a legbonyorultabb program amit valaha alkottunk,szerintem csak akkor sikerül megközelíteni a teljesítményét,ha magasabb szintre emeljük a programozást.Addig meg botladozni fognak a robotok,habár egyre többféle közegben gyõzik le az embert.

És amirõl beszéltem az csak a mozgás, nem mesterséges intelligencia,az kicsit keményebb dió.

A kerítés 56-os válasz erre bottonjára nyomtam ,de tul. képpen nem csak ahhoz ment.Mára ennyi agymenés elég is volt. 😊

Jó kérdés, kár, hogy ez nem szerepel a cikkben. A neuron(ális) hálóknál ez többnyire trial-and-error alapú. De kíváncsi lennék, magától is szervezkedni kezdett-e, vagy célzatos stimulációk határása alakultak ki az alapformációk.

Nem rossz, nem rossz, sõt egész ügyes.

Csak itt is bejön, hogy ez algoritmikus vezérlés IQ-ban eléggé korlátozott, szóval bizonyos szint fölött nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem tud nagyobb távon elõre tervezni, stb. És ezen a dolgok megvalósítása nem egy gyors kiegészítés.

Olyan videókat bezzeg nem tesznek fel, amikor elakad vagy elbukik olyan helyeken, ahol egy állat könnyedén továbbmegy.

Lehet, hogy egy kissé hülye kérdésem van, de mi készteti ezt az egyszerû agyat arra, hogy mozgassa a szerkezetet és körbe forogjon? Ha engemet odatennének egy ilyen helyre és tök új lennénk lehet, hogy soha sem jutna eszembe hogy megmoccanjak. Vagy csak összevissza gondolt valamit (tehát véletlenszerûen mozgott) és a végén megtanult körözni ?<#vigyor2>

Itt ugyebár idegsejtek között már meglévõ szinapszisokról, és az azokon át végzett kommunikáció megerõsítésérõl van szó, egyidejû stimulációk hatására.

Ez egy kicsit más dolog, mint a neuronok "tapogatózása" az axonjaikkal, majd rácsatlakozás egy akár távoli szinapszisra.

Szerintem te a Big Dog-ra gondolsz ami egy DARPA project.
Azóta megjelent egy újabb videó:
Big Dog 2008
Van egy kistestvére a Little Dog illetve egy falon mászni tudó és egy pókszerû "6-lábú" robot.Mingyeggyikfel van szerelve egy gyroskóppal és kül. szenzorokkal.
A Big Dog esetében hidrauikus elven mûködnek a lábak,a mozgáskoordinációt elég jól megoldották szerintem és nem csak sík terepen ,mivelhogy mint a videóban is mutatják mászni is tud.

Ha csak a körülmények egy szûk tartományában tudja nyújtani az adott (nem túl bonyolult <élõlényekhez képest, nem ipari robotokhoz>) mozgást, akkor az látszólagos, hiszen nem a lehetõségek és körülmények kellõen széles skálájához való alkalmazkodásról van szó, igazán összetett mozgásokat önállóan produkálva.

Attól, hogy nyilván van itt érzékelõi visszacsatolás (pl. az egyensúly megtartása végett), még nyugodtan lehet fix, egy adott nem túl bonyolult algoritmust megvalósító program. És véleményem szerint nagyon is errõl van szó, nem pedig mesterséges neuronális hálós irányításról. Ettõl persze még bizonyos paraméterek automatikusan beállítottak lehetnek (tehát tanultak, bár itt inkább csak idézõjelesen).

Kb. egy éve mutattak be valamilyen katonai fejlesztésû négylábas szerzetet, ami fel tudott menni egy kisebb dombra, nem csúszott el a jégen, kisebb kavicsokon. Amúgy igencsak gépies volt a mozgása, egyfolytában egy egyszerû lépdelést csinált, amin csak szükség esetén változtatott némileg. Nos egy légy talajon végzett mozgása is sokkal összetettebb ennél...

Ráadásul a legyek sem egyformák ügyesség, óvatosság, stb. szempontból. És akkor még nem beszéltünk arról a ki nem zárható lehetõségrõl, hogy esetleg tudattal is rendelkezhetnek.

Nálam nem alapkérdés a (pusztán véletlen mutációkon alapuló) evolúció vs. kreáció (mivel szerintem mindkettõ szélsõséges gondolat). Így a kijelentéseim nem ennek fényében íródnak, mint ahogy értelmezted. Csak a jelenlegi helyzetet jellemeztem.

Mint írtam, de nem figyeltél rá, azt tartom, hogy a jelenlegi, mechanisztikus elképzelés mentén nem lehet elérni a célt.

Azt is tartom, hogy a tudat még ezen is túltesz (és ezzel enyhén szólva nem vagyok egyedül tudományos téren sem). Talán nem mondok neked újat azzal, hogy pl. az emberi agy jópár alrendszere a tudat nélkül is mûködõképes. Viszont, esetenként be kell avatkoznia, és sok tanulási folyamatnak is szerves része. (Elõször tudatosan oldafigyelve csinálunk új dolgokat, és utána már megy többé-kevésbé automatikusan is.)

Tehát, én azt mondom, hogy ilyen v. olyan módon még jópár dolog megoldható lesz, de pl. a tudat elég kemény dió, és ennek leutánzásában már nem lennék annyira biztos. Sõt, úgy gondolom, hogy aki az, az elfogult.

Nehéz gyerekkorod lehetett, tele frusztrációval. Szerettél volna levenni dolgokat a legfelsõ polcról, de nem érted fel. Persze erõsen lobbiztál a Mikulásnál, hogy te egybõl a legfelsõ dolgokat szeretnéd levenni, de az a szemét csak annyit írt vissza, hogy várd meg, míg megnõsz.

’’Most fikázni fogod, hogy csak sík terepen mûködik, meg hasonlók, de akkor olyan vagy, mint az ufóhívõ, aki belesír minden ûrhajós fórumba, hogy miért tökölünk kémiai rakétákkal, építsünk inkább csillagrombolót.’’

-Látod, múltkor én voltam az egyik ilyen állat!(Bár mindegyik rovatba azért nem sírok bele.)

Akkor rajta sorold, hogy szerinted hogyan lehetne kémiai rakétákkal hatékony, gyors csillagközi és intergalaktikus utazásban gondolkodni?!!!... Hogyan lehetne millió tonnás tömegeket kémiai rakétákkal hatékonyan mozgatni, hogyan lehetne más bolygók terraformálásában gondolkodni?!!!…

És azt vajon fel tudod fogni, hogy (részben) azért ez a vesszõparipám, mert ez (a hosszabb távú ûrutazás) összefogná, megdobná az egymástól távolabb esõ tudományok fejlõdését is. Ahogy a cikkben lévõét is: a számítástechnikáét, az orvostudományét, MINDét!

Nem tudom, minek állok le a fajtáddal. Te beszélsz a zevolúcióról, de fejlõdni mikor fogsz?😊

Nem keverem, nyilván nem csak az egyedfejlõdés tudja beindítani a kémiai kommunikációt. Tudjuk, hogy az idegsejt szintézisfolyamatai és szinaptikus aktivitása összefügg, pl.

http://en.wikipedia.org/wiki/Long-term_potentiation#Synaptic_tagging

Egyszerûen nem tudom értelmezni azt, hogy "látszólagos mozgás". Nincs értelme. A mozgás vagy ott van, vagy nincs. Ne hidd, hogy valami fix programot hajt végre, azzal nem menne. Ezekben a robotokban a szenzoros visszacsatolás nagyon lényeges. Amikor az ember ugyanezt a mozgást végzi, szerinted mivel több, amit csinál? Vagy az a baj, hogy csak ezt az egyet tudja? Megint építsünk csillagrombolót?

A légyhez alighanem megvan az AI. Egyszerû férgek idegrendszerét szimulációkban tökéletesen sikerült már lemásolni. A légy testének szimulációja viszont messzi álom, és ez nem tíz-húsz év kérdése. Az igazság az, hogy az idegrendszer nagyon durva és elnagyolt masina a hordozó fizikai valóság analóg "számítógépeinek" teljesítményéhez képest. Valószínû a jelenlegi AI nem is nagyon fog tudni továbblépni robotokban történõ megvalósítás nélkül.