kukacos#132
Kis filozófia, úgy is mint a saját fizikalizmusom.
Szerintem mentális jelenségeink a "hatodik érzékünk" inputjai, amivel az agyunkról érkező információkat jelöljük, pontosan úgy, mint ahogy a szemünkkel a retinánkba érkező fényt figyeljük meg. A tudat élménye csak annyira különleges, mint az a megfigyelés, hogy az előttem levő billentyűzet fekete. Tudjuk, hogy fekete szín csak illúzió, tudjuk, hogy valójában bizonyos hullámhosszak hiányáról van szó a retinámon. Ettől még látom, ami egy megemésztett, magasan feldolgozott információ a külvilágról, ami az agyamban valamilyen reprezentációt formál, tehát a fekete szín ebben az értelemben létezik (mint reprezentáció az agyamban).
Az agy képes önreflexióra, és reprezentációkat formálni saját belső állapotairól. Ez a tudat és más mentális jelenségek. A gondolataim az agyamban zajló belső beszéd megfigyelése, amit neurológiai szempontból a mozgások eltervezésének szimpla kiterjesztése a beszélőszervemre. Ebben semmi csodálatos nincs: bármelyik automata képes inputként használni a saját belső állapotát. A tudat létezik, de pontosan úgy és annyira, mint ahogy létezik fekete szín is.
Ha a mentális történéseket érzékszervi keretben magyarázzuk el, nem marad semmi, ami misztikus lenne az ember belső világával kapcsolatban, mert nincs szükség semmilyen további "megfigyelőre". A mentális események épp olyan események, mint a külvilágé, téridőben lokalizáltak, mert adott test reprezentációiról van szó. Azt kérdezni, miért döntöttem így vagy úgy kb. annyira értelmes, mint hogy miért látom az esőt esni. Lehet arra is mélyebb értelmű magyarázatot adni, de kizárólag fizikait (az elme esetében neurológiait).