Gordon, az agyszövettel irányított robot

Csemegézzünk akkor az eddigiekbõl:

"az ember által létrehozott rendszerek problémamegoldóképessége nem emelkedik egy bizonyos szint fõlé" (és amikor rákérdeztem, hogy vajon most és mindörökké, rámondtad az áment.)

"sok tény nem erre utal, hanem a tudati folyamatok bizonyos aspektusainak, és fõleg maga az tudat különösségérõl" (tehát a tudat, így az agy is természetfeletti.)

"Itt nagyon komoly önszervezõdés valósul meg, amit ember nem képes létrehozni." (és pont.)

Most pedig már azt írod, lehetséges. Mozgó célpontra lövök. Nekem az is jó, csak döntsd el, mit akarsz.

Igen, ott van pl. az érrendszer, ami egypetéjû ikreknél is eltér. Ez sem túl egyszerû dolog, de az idegrendszeri önszervezõdés kicsit felette áll.

A cikkbeli tenyészetnél hogy is van ez az elõre fixált markeres dolog?

Véletlenül nem kevered az alapstruktúra kialakulását a (normális esetben ezután jövõ, ill. ezt kiegészítõ) késõbbi önszervezõséssel?

Visszautasítottad, hogy ez az egy emberszerû mozgás csak látszólagos.
Ez akkor lenne jogos, ha mindenféle emberszerû mozgást tudna, nem csak egy elõre programozott, a valódi emberi mozgásnál sokkal egyszerûbb alapokon nyugvót.

Ezt az algoritmust 20 évvel ezelõtt is ki tudták volna dolgozni, legfeljebb nem fért volna bele a hozzá való elektronia. De nem is törekedtek ilyesmire. Amúgy már akkor elég össszetett ipari robotok voltak.

Amíg a tudat is bõven rejtélyesnek számít, ne nyilatkozz a lélekrõl.

Jó kifogás. Ennyire nehéz feladat lenne szimulálni egy légy külsõdleges testi fizikáját (szárnyak keltette légmozgások, stb.)? Bocs, akkor térjünk vissza erre 10-20 év múlva. Addig bizonygathatod, hogy az AI már megvan, csak a többi hiányzik.

Nem változtatok én semmit. Eddig sem mondtam, hogy lehetetlen, csak azt, hogy nem csak mennyiségi korlátokat kell hozzá ledönteni, hanem minõségi.

Ami bizonyos az az, hogy jelenleg nincs ilyen. És ne mondd, hogy csak a motiváció hiányzik.

LOL, ne viccelj már, ott nem a test a lényeg, hanem a sokkal egyszerûbb körülmények. Ott nem nehéz. Sõt, a buldózer gyorsabban bont házat, mint az ember kalapáccsal.

Az említett dologhoz szükségtelen lenne az egész emberi test szimulációja, elég lenne egy akár az emberinél egyszerûbb csont-, porc- és izomrendszer szimuláció.

Mellesleg az önszabályozó szervezõdés nem az idegrendszer sajátja, az egyedfejlõdés tele van vele. Pl. tetszõleges élõlény embriójában a sejtek nagyon durva közös munkát végeznek, noha mind csak lokális genetikai programját követi. Egyre jobban értjük, hogy lehetséges ez, és nincs benne semmi misztikum.

Szag után mennek. A marker a szag. Ha a kutyának sikerül, az axonnak is.

Mutasd már meg, hogy hol írtam olyat, hogy Asimo kimeríti az emberi mozgást. Azt írtam, a fejlõdés tényét tagadni badarság és nyilvánvaló szemellenzõ. Nézd már meg a robotokat húsz évvel ezelõttrõl.

Akárhány szuperszámítógép sem tudja egy légy agyát reprodukálni, amíg nincs légy, amit irányíthatna. mit nem értesz?

Nincs egy algoritmus, ami megoldja. Sok algoritmus van, ami együtt megoldhatja. Ismerek függvényapproximátort, ami képes többszáz dimenziós tereken mûködni, robotkart irányítanak vele, reprodukálja ugyanazt a mozgást erõsen perturbált környezetben. Megerõsítéses tanulással komplex fizikai problémákat lehet trial-and-error módszerekkel megtanítani a gépnek emberi beavatkozás nélkül. Nem állítom, hogy ha ideraknák elém a robotot, holnapra megoldom, de nem is állítottam ilyet, viszont honnan a te bizonyosságod, hogy BIZTOSAN nem lehet megoldani? Bár itt most már lassan változtatod a véleményed, most már csak azt írod, "jelenleg" nem lehet megoldani.

1. probléma logikája: ott a Stanley, alább valaki belinkelte. 35 km/h nehéz terepen, egy ember mondjuk elérne 60-80 km/h-t. Ugyanaz a nagyságrend, összemérhetõ teljesítmények. Magyarán megfelelõ testben a gépek már vannak közel olyan jók, mint az ember.

Senki sem szimulál teljes emberi testet. A szimulációt sem vagyunk képesek lefuttatni jelenlegi hardvereken.

"Hormonok, kémiai szabályozás."

Tök jó, hogy ezek a hormonok ilyeneket tudnak, hogy egy axont hová kell vezetni egy vadi új srtuktúrában...

Számodra ebben kimerül az emberszerû mozgás? Hát inkább ez a no comment.

???

Sok a szöveg, de a kérdésekre nem válaszolsz: Tudsz mutatni ma olyan algoritmust, ami a 2. minden részét minden további nélkül megoldja?

"Szerinted ha lecserélnénk az emberi agyat gépagyra egy emberi testben, nem lehetne megoldani a 2. problémát."

Jelenleg nem, ez tény. Az meg csak feltétlelezés, hogy a mai gondolkodásmód mentén akár késõbb sikerül-e, vagy alapvelõn új dolgokat kell belevinni az egészbe, illetve az is kérdés, képesek leszünk-e eléggé megérteni az egészet, hogy mesterségesen utánozni tudjuk. Az is lehet, hogy majd csak copy-paste módon lemásolunk valamit, aminek a mûködését egészében nem is értjük.

"Ugyanakkor azért az elég világos, hogy egy autóban ülõ ember nem lenne képes sokkal jobb eredményt elérni, mint a gép az autót irányítva ugyanazon a terepen, magyarán az már bizonyított, hogy az 1. problémában hibás a véleményed."

Ez milyen logika mentén is jött ki?

"Más szóval: összetéveszted az irányított platformot az irányító szoftverrel. A két probléma közötti különbség elsõsorban az irányítható hardverben és a szenzoros visszacsatolás minõségében rejlik. Nincs olyan robotunk, ami akár csak megközelítené az emberi test szabadsági fokainak számát és észlelési képességeit."

Csak nem azt akarod mondani, hogy az irányítás már nem lenne gond, csak nincs ilyen jó mesterséges testünk? Ne nevettess. Szimuláció is van a világon.

"A test is moduláris alapon építkezik ezekben a problémákban, és évekig tanulja a modulokat (egy évünkbe kerül, amíg fel tudunk állni). Most miért következtetsz az irányítás megoldhatatlanságára, ha még a tesztkörnyezet sem adott?"

Nem csak a test tanulja (mint alacsonyabb szintû rendszerek), a tudattól függetlenül, hanem a kettõ együtt.

ps. látszik, hogy nincs gyereked, mert 12 hónapos korban már szaladnak. (Az én lányom pl. 7 hónapoosan állt fel, és 9 hónaposan ment egyedül.) Az intelligencia feljõdésének "tanulmányozásában" is hasznos lenne a számodra. Bár ha ilyen mechanikus gépként nevelnéd, akkor inkább ne.

Hormonok, kémiai szabályozás. Tele van vele a test máshol is.

Szóval Asimo nem is emberszerû, csak úgy tûnik. Hát azt hiszem, ezt nem kommentálom... (lassan eljutunk a zombikérdéshez, azaz hogy létezik-e lény, ami pontosan olyan, mint az ember, úgy viselkedik, de valójában nincs LELKE, amit az Úristen vagy az Õsanya plántálhat csak, kizárólagos copyright jogokkal).

Megint: van hozzá legyed is?

Nem látom az óriási különbséget. A hasonlatod pont jó ennek megértéséhez. Szerinted ha lecserélnénk az emberi agyat gépagyra egy emberi testben, nem lehetne megoldani a 2. problémát. Ugyanakkor azért az elég világos, hogy egy autóban ülõ ember nem lenne képes sokkal jobb eredményt elérni, mint a gép az autót irányítva ugyanazon a terepen, magyarán az már bizonyított, hogy az 1. problémában hibás a véleményed.

Más szóval: összetéveszted az irányított platformot az irányító szoftverrel. A két probléma közötti különbség elsõsorban az irányítható hardverben és a szenzoros visszacsatolás minõségében rejlik. Nincs olyan robotunk, ami akár csak megközelítené az emberi test szabadsági fokainak számát és észlelési képességeit. A test is moduláris alapon építkezik ezekben a problémákban, és évekig tanulja a modulokat (egy évünkbe kerül, amíg fel tudunk állni). Most miért következtetsz az irányítás megoldhatatlanságára, ha még a tesztkörnyezet sem adott?

Aha, és hogy is jönnek képbe ezek a markerek, amikor egy agyterület egy másik funkcióják veszi át? Vagy amikor az új ingerek hatására átszervezõdik? Vagy pl. hogy jöttek képbe a cikkbeli tenyészetnél?

Asimoval és társaival kapcsolatban csak ismételni tudom magam: Amit te ember- és állatszerû mozgásnak titulálsz, az a számomra közel sem az, csak erõsen felületesen szemlélve. Arról nem beszélve, hogy valójában viszonylag egyszerû és korlátolt algoritmusokon alapul, amit már 20 évvel ezelõtt is meg lehetett valósítani -- csak akkor még nem ilyen látványelemekre törekedtek, hanem sokkal alapvetõbb megoldásokra.

Természetesen úgy értettem, jelenleg, csak kimaradt a szó.
Jók azok az önszervezõdési algoritmusok, csak kár, hogy szuperszámítógépekre engedve sem képesek létrehozni akár csak egy légy agyának mesterséges mását sem.

Mi a neuron önállóságában a csoda és utánozhatatlan? A dendritfa kialakulását kémiai markerek vezérlik, amelyek a sejtfejlõdés során funkcionális pozíciónak megfelelõen kapcsolódnak be és ki. A genetika így kódolja a struktúrát. Okosan helyez el triggereket egy kaotikus rendszerben. Az agy "kódjának" nagy része a fizikai környezetben van elrejtve. A mechanizmust értjük, a térkép egyelõre hiányzik.

Mozgás: már megint ez az õstitok, ami "több" és "jobb", mint a gagyi algoritmusaink. És mi van, ha az agy is azokat használja? Az egyetlen helyes teszt az, hogy sikerül-e reprodukálni a valódit. Asimo szerinted gagyi és nem fejlõdés?

http://www.youtube.com/watch?v=YtiCHtHxc48

A kilencven éves nagymamámnál határozottan ügyesebb. Most fikázni fogod, hogy csak sík terepen mûködik, meg hasonlók, de akkor olyan vagy, mint az ufóhívõ, aki belesír minden ûrhajós fórumba, hogy miért tökölünk kémiai rakétákkal, építsünk inkább csillagrombolót.

A neuronok önállóságával, illetve az általad elõre lefixáltnak leírt alapalgoritmusokból való (ráadásul kizárólagos) építkezéssel kapcsolatban írtam.

Ugyan, ugyan, szöveg. Van két eset:
1. Kvázi 2D-s környezet, sima talaj, elszórt akadályokkal. Feladat: eljutni az egyik földrajzi koordinátáról a másikra, az akadályok kikerülésével, kerekeken guruló jármû irányításával (kormány jobbra, kormány balra, gáz, fék).
2. Összetett 3D-s terep (sziklagörgeteg), összetett izomrendszer irányítása, helyzetfelismerési képesség, ami számol különféle fizikai jellemzõkkel (surlódás, súly, stb. stb.), összetett helyváltoztatási statégiák kialakításának szükségessége, stb.

Számszerûsítés nélkül nem látod be a kettõ közötti tetemes különbséget? Tudsz mutatni ma olyan algoritmust, ami a 2. minden részét minden további nélkül megoldja?

"A mai számítógépek, algoritmusok is "terveznek" és "gondolkodnak". Egyelõre nem azon a szinten, mint az ember, de képesek egyszerû, akár valós fizikai problémákat megoldani saját tapasztalataik alapján."

'Egyelõre'... Enyhén optimista szöveg, wishful thinking, valójában csak feltételezés.

"Az ember tudatosnak tûnõ gondolkodása során is tudattalan elemeket kombinál. Senki sem számolja ki, hogy milyen impulzusokat kell küldenie adott izomba, hogy megfogjon egy követ. Az egész problémát egyetlen "gondolkodás" szó alá vonni középkori szemfényvesztés, ma már ennél sokkal többet tudunk a tudat és a tudattalan összjátékáról."

Nem vitatja senki, hogy itt a tudat és a tudattalan összjátékáról van szó. Csakhogy, a kettõ közül az egyiket nagyon nem ismerjük, a másikat csak nem igazán.

Ez most pont úgy hangzott, mint a híres ítélet, hogy az ember sosem lesz képes repülni... Csak mert nem és kész. Te tudod. Azért megemlékezhetnél arról az ezernyi ismert lokális önszervezõ algoritmusról és tanulási módszerrõl, amelyek számítógépes szimulációkban is végtelenül komplex struktúrákat képesek létrehozni.

Amit te ember- és állatszerû mozgásnak titulálsz, az a számomra közel sem az, csak erõsen felületesen szemlélve. Arról nem beszélve, hogy valójában viszonylag egyszerû és korlátolt algoritmusokon alapul, amit már 20 évvel ezelõtt is meg lehetett valósítani -- csak akkor még nem ilyen látványelemekre törekedtek, hanem sokkal alapvetõbb megoldásokra.

Hányszor írjam még le: önállóság. Önálló beépülés a rendszerbe, az axonjának féregszerû tapogatózásával, az éppen szükséges munka ellátásával.

Hát, az a pár félév biokémia és genetika hagyott rajtam némi nyomot 😊 Ezt most nem tudom, mire írtad, nem azt mondtam, hogy a mai számítógépek rögzített architektúrája akár csak összevethetõ lenne az aggyal.

Hát igen, mint látjuk, a naiv tudatfelfogás a szavak értelmével birkózik.

Pusztán struktúrális magyarázatokkal nem fogjuk megérteni az agy dinamikáját, márpedig a képességek nem statikusak.

Épp ez az, hogy nincs nagy ugrás. Az emberi agy gyakorlatilag pontosan ugyanolyan, mint a majom, sõt, a patkány agya, csak bizonyos részei nagyobbak. Evolúciós szempontból extrém fiatal, alig egy millió éves. Ha egyszer majd le tudjuk utánozni egy patkány agyát és reprodukálni teljesítményét, nem félúton leszünk, hanem az út 90%-át megtettük.

Dehogynem szorul magyarázatra. Klasszikus trükk elutasítani a válaszadást valamire azzal, hogy nyilvánvaló, amire nem tudod a választ. Gondolatmeneted fõ problémája épp ebben rejlik: mi is pontosan az a "több", amire hivatkozol és biztosan nem hozzáférhetõ a számítógép számára? Erre a te álláspontodon állók közül még senki sem adott akár csak közelítõleg is elfogadható magyarázatot. Az én állításom a halmazra univerzális (nincs speciális), amit nem lehet elvárni, hogy bizonyítsak, ellenben a tied egzisztenciális (van valami speciális az agyban), és könnyen lehetne bizonyítani a speciálisra történõ rámutatással. Azon kívül, hogy láthatóan zsigerbõl úgy érzed, erre semmit sem írtál.

A mai számítógépek, algoritmusok is "terveznek" és "gondolkodnak". Egyelõre nem azon a szinten, mint az ember, de képesek egyszerû, akár valós fizikai problémákat megoldani saját tapasztalataik alapján.

Az ember tudatosnak tûnõ gondolkodása során is tudattalan elemeket kombinál. Senki sem számolja ki, hogy milyen impulzusokat kell küldenie adott izomba, hogy megfogjon egy követ. Az egész problémát egyetlen "gondolkodás" szó alá vonni középkori szemfényvesztés, ma már ennél sokkal többet tudunk a tudat és a tudattalan összjátékáról.

Próbáld már a trendet nézni: ötven évvel ezelõtt mit tudtunk megoldani számítógéppel? Húsz éve? Szerinted lassul a görbe és plafonhoz ért? A játékproblémákból, mint a sakk, lassan kiérünk a gyakorlati alkalmazások területére. Ma ott tartunk, hogy a repülõgépeket hamarosan pilóta nélkül irányítják majd. A robotikában végre, több száz évnyi próbálkozás után végre ember és állatszerû mozgásokat kezdünk látni.

Talán áttérhetnél a konkrétumokra, és leírnád, mit nem tudunk még egyetlen neuronról...

(Lásd cikk.)

Mármint mi az erõs túlzás? Nem gerincsérülésrõl beszélünk!
Fiatalok néha egész komoly agysérülésbõl is viszonylag jól fel tudnak épülni. Öregebb korban már nehezebb, mert nehezebben létesülnek új kapcsolatok, a neuronok úgymond lustábbak.

Ez a "márpedig úgy" kb. úgy hangzott, hogy a piramisokat is úgy építették, hogy egyszerûen köveket pakoltak egymásra. Honnan tudoja az oktalan jószágnak tartott neuron, hogy mekkora szükség van az õ tevékenységére? Mi szervezi az egyforma neuronok tömegét az általuk elvileg merõben magasabb rendû rendszerré. Itt nagyon komoly önszervezõdés valósul meg, amit ember nem képes létrehozni.

Hát ez azért erõs túlzás. Ugyan vannak olyan speciális esetek, mikor pl. egy végtaghoz más útvonalon is el tud jutni a jel, csak meg kell erõsíteni bizonyos idegpályákat, de korántsem gyakori az ilyen jellegû felépülés.

Ami pedig a neuronok tanulási képességét illeti, feltételezhetõen szimpla szelekción alapul a dolog; mégpedig úgy, hogy azok a kapcsolatok melyek nem jutnak elég szerephez, egyszerûen leépülnek és vica versa.

(Bocs, ez egy kicsit barátságtalanul hangzott, de végülis errõl van szó.)

Mielõtt nekiállsz szerintemezni ebben a témában, javaslom alaposan olvass utána (ha már magadtól nem látod, hogy ez nem ilyen egyszerû).

Egyébként nem tudom, tudsz-e róla, hogy az agyi neuronális kapcsolatok nincsenek genetikailag fullosan meghatározva, csak erõsen vázlatosan. (Az összes létrejövõ kapcsolatok száma akkora, hogy az egész genomban sem férne el.) Hanem a neuronok önállóan alakítják ki nagy részüket, és ez a folyamat sosem áll le, életünk végéig fennállhat az átszervezõdés. Pl. agysérüléseknél megfigyelhetõ, hogy a sérült részek funkcióit sokszor át tudják venni fokozatosan, tanulással más területek. A depressziónál meg leépül a kapcsolatok egy része.

"Nekem speciel "teljesen magamtól" mozognak a kezeim a kiránduláson, nem tervezem meg minden mozdulatom. Mindenki képes reggel úgy bemenni a munkahelyére, hogy végig máson ábrándozik."

Igen, de odaérsz egy piros lámpához akkor nem autómatikusan állsz meg hanem meglátod a jelzést és mérlegelsz hogy inkább megállsz vagy megdöglesz.
Esetleg mész mész és van 1 gödör abban ha másról ábrándozol nagyobb esélyed van hasra esni mintha azt nézed, hogy mi van elõtted.

"Valójában sok tény nem erre utal, hanem a tudati folyamatok bizonyos aspektusainak, és fõleg maga az tudat különösségérõl. "

Szerintem nincs semmi különös a tudatban, egyszerüen az emberi agy normál részei (sémák, belsõ modell, algoritmusok ha kell stb) feletti rendszer (szuperrendszer) jelensége. Olyan mintha a kémiai folyamatok szempontjából próbálnánk értelmezni az egész sejt funkcióit.

"Pedig eddig minden jel arra mutat, hogy az emberi intelligenciában nincs semmi természetfölötti. Kifinomult algoritmusok összessége, amit speciális célhardveren hajtanak végre elképesztõ sebességgel. "

Szerintem hibás az intelligenciát algoritmus oldalról megközelíteni. A neurális hálózatok lényegében sémaszervezésûek, azaz minden, még az emberi intelligencia sem más, mint sémák halmaza. Az más kérdés, hogy a sémák meglehetõsen komplex rendszerbe tudnak rendezõdni és hogy belülrõl digitalizálás is folyik.

"minden nap szépen, fokozatosan haladunk elõre"

Ez egy ideig szép, de elég valószínû, hogy egy bizonyos pontnál nagyot kell tudni ugrani, hogy továblépjen az ember, mivel az egyszerü intelligencia és az összetett intelligenica között is struktúraváltás van. Lásd az evolúcióelméletet. Az élõlények nem folyamatosan fejlõdtek, hanem az tart sok ideig, amíg "rájött" a természet, hogy milyen új arhitektúrát kell alkalmaznia, utána belendült a fejlõdés.

Ezt nem is vitatja senki. Csak arról van szó, hogy sokáig azt gondolták, hogy majd kapásból sokkal intelligensebb full-mesterséges rendszereket tudnak majd létrehozni, de ez ezidáig (több évtized alatt) nem valósult meg, és most kénytelen-kelletlen inkább élõ neuronokkal próbálkoznak, pedig ezzel több a veszõdség, nem annyira kontrollálható, stb.

Nem hiszem, hogy az a mondat különösebb magyarázatra szorul, hacsak szándékosan nem akarod megérteni. Így értelmetlen vitatkozni.

"Pedig eddig minden jel arra mutat, hogy az emberi intelligenciában nincs semmi természetfölötti."

Úgy véled? Szerintem meg pont erre igaz, amivel engem vádoltál: "Posztulálod az ítéletet, és ahhoz kreálod a tényeket." Valójában sok tény nem erre utal, hanem a tudati folyamatok bizonyos aspektusainak, és fõleg maga az tudat különösségérõl. Te ezeket a tényeket vagy nem vagy hajlandó tudomásul venni, vagy egyszerûen nem is tudsz róluk, vagy nem érted.

"Persze értem én, jó érzés a kivételezettség és ijesztõ elhinni a saját mechanikus determináltságunk."

A "mechanikus determináltság" már rég megdõlt, mint akár fizikai fogalom.

"Pont mint a teremtés kérdése: a kreacionisták is épp így visítanak, amikor Darwin szorongatja õket."

Tudom, hogy ez a vesszõparipád, és hogy ekörül forog a goldolkodásmódod, de most inkább ne keverd ide.

"Nekem speciel "teljesen magamtól" mozognak a kezeim a kiránduláson, nem tervezem meg minden mozdulatom. Mindenki képes reggel úgy bemenni a munkahelyére, hogy végig máson ábrándozik. A tervezettnek tûnõ viselkedésnek nem feltétele a tudat folyamatos kísérõ figyelme."

Nem tudom, ez most figyelmetlenség vagy szándékos csúsztatás a részedrõl, de én nem errõl beszéltem, hanem direkt kiemeltem: "amikor épp sziklák között haladsz". Tehát amikor tudatosan oda kell figyelni, mérlegelni, elõre eltervezni bonyolult mozgásokat, stb.

Csakhogy az ember által létrehozott rendszerek problémamegoldóképessége nem emelkedik egy bizonyos szint fõlé. Sõt, kimondottan alacsony IQ-val jellemezhetõ. Persze tény, amit csinál, azt gyorsan csinálja.

"Aligha vitatható, hogy egy mai egymagos CPU többre képes, mint egyetlen biológiai neuron."

Van, amiben többre képes, és van, amiben kevesebbre.

"Majd ha ebbõl is lesz százmilliárd összekapcsolva, akkor lesznek csuda dolgok itten."

1. Nagyon messze vagyunk attól, hogy 100 milliárd CPU-t összekössünk. Lásd helyigény, fogyasztás, hõtermelés.
2. Hogy is írtad az elõbb: "Azt húsz éve is csak az holdkórosok hitték, hogy összetéve százmilliárd McCullogh-Pitts neuront beszélni kezd a számítógép." Nem csak beszélni nem fog ez csak úgy magától, mást sem nagyon fog csinálni. Vannak még bõven fehér foltok egyetlen neuron tevékenységét illetõen is, az extrakomplex struktúrákról nem is beszélve.

Szerintem különösen fontosak az ilyen kutatások, amelyek az emberi agyhoz kapcsolódnak,mert sok és nagy lehetõség rejlik bennük.Ha sikerülne jobban megismernünk az agyban végbemenõ folyamatokat az az M.I. és a gyógyászati kutatásokban is áttörést jelenthet.Mindkettõ ,de fõleg az M.I. nagyban felgyorsítaná az emberiség jelenlegi fejlõdési sebességét.

Elszörnyedek a Mátrix-os áthallástól, mert mi másra lenne jó ez a kutatás... Minden agyat tanítani kellene, mindegyiknek egyénisége van, tehát nem garantálható a siker, és nem lehet a kitanított agyakat sorozatgyártani, minden új példány egy tiszta lap lesz.

Másrészrõl: Végre egy olyan cikk, ami tele van érdekes részletekkel! Köszönöm! :-)))))))))))))))))

Továbbra sem értem a sírást: mit értesz "magasabb szintû intelligencia" alatt? Hogy definiálod a "tervezést" és "gondolkodást" itt, amire a gép nem képes? Úgy tûnik, hogy a definíciód az, hogy amire a gép nem képes. Posztulálod az ítéletet, és ahhoz kreálod a tényeket. Persze értem én, jó érzés a kivételezettség és ijesztõ elhinni a saját mechanikus determináltságunk. Pont mint a teremtés kérdése: a kreacionisták is épp így visítanak, amikor Darwin szorongatja õket.

Pedig eddig minden jel arra mutat, hogy az emberi intelligenciában nincs semmi természetfölötti. Kifinomult algoritmusok összessége, amit speciális célhardveren hajtanak végre elképesztõ sebességgel. Ha pedig ezt elfogadjuk és megértjük, ugyan mit is várunk negyven év kezdõlépés után? Nem lehet egy csapásra mindent megoldani, és lemásolni az emberi agy teljesítményeit. Tízezer év civilizáció után tudtunk egy lóval összemérhetõ erõgépet készíteni, miért tudnánk az agyat tíz perc alatt megalkotni? De dõreség elakadásról beszélni és átugorhatatlan akadályokat vízionálni, minden nap szépen, fokozatosan haladunk elõre. Mintha nem olvashatnánk minden nap arról, hogy valami új, eddig csak kizárólag emberek által elvégezhetõ feladat megoldására képes a számítógép.

Nekem speciel "teljesen magamtól" mozognak a kezeim a kiránduláson, nem tervezem meg minden mozdulatom. Mindenki képes reggel úgy bemenni a munkahelyére, hogy végig máson ábrándozik. A tervezettnek tûnõ viselkedésnek nem feltétele a tudat folyamatos kísérõ figyelme.

Azért volt jó az eddigi idõszak, mert kihoztuk a maximumot a szilíciumból. Tervezéssel sokkal jobb információfeldolgozó alapegységet tudunk létrehozni, mint a természet kényszerûségbõl választott kocsonyás fehérjéi és kolloidjai. A mi kezünket nem köti meg négymilliárd éves evolúció ballasztja, és még csak a folyamat elején tartunk. Aligha vitatható, hogy egy mai egymagos CPU többre képes, mint egyetlen biológiai neuron. Majd ha ebbõl is lesz százmilliárd összekapcsolva, akkor lesznek csuda dolgok itten.

Már a cím elolvasása után le mertem volna fogadni, hogy valamelyik sötét sg-s elõ fog hozakodni ezzel a másolás-dumával.

termino

"a tüzelésen itt mit ért?!"

Megtudod, ha utánanézel a neurológiai terminilógiának. Tudod, Google a barátod.

"Még a marsjárókat is távirányítják, pedig így sokkal lassabb az egész."

Ez így nem teljesen igaz. Már a 97-es Sojourner is rendelkezett autonóm navigációs szoftverrel, a 2004 óta poroszkáló roverekre pedig egy még fejlettebb verzió lett telepítve:

http://marsrovers.jpl.nasa.gov/technology/is_autonomous_mobility.html