Gordon, az agyszövettel irányított robot

értem én, a végsõ cél az "ember" megalkotása. de miért másolással kezdi minden tudós? és miért kell patkányaggyal? mindenki magából indul ki? van elég patkány a világon, kéremszépenkéremszépen ne szaporítsuk...
"Egy hét leforgása alatt már spontán tüzeléseket és agyszerû tevékenységet észleltünk, hasonlót a normális patkány - vagy emberi - agyban végbemenõhöz".
a tüzelésen itt mit ért?! <#banplz>

Én nem beszélek a levegõbe, viszont te jobban is elgondolkozhatnál. Ha csak az a cél, hogy 2D-s terepen kikerüljük az akadályokat, akkor egy egyszerûbb algoritmus is megteszi. Ha azonban pl. végig csak buckák vannak, és több lehetséges megoldás közül kell kiválasztani a megfelelõt, magasabb szintû intelligenciának is be kell kapcsolódnia a folyamatba, tervezni kell, gondolkodni, stb.

Vagy neked talán teljesen magától mozognak a lábaid, kezeid, és az egész tested, amikor épp sziklák között haladsz pl. egy kiránduláson?

Sorold. Én meg sorolok sokkal többet, amiben sehol sincs a gép.

Erre írtam már elõre a #17-est.

A sokmagosítás kézenfekvõ és törvényszerû dolog volt. A legtöbb korábbi hétköznapi (nem neuronális hálós) algoritmus 1db gyors CPU-ra épült, és azt várták a legtöbben, hogy még jó ideig a CPU-k drasztikus gyorsulása fog folytatódni. De nem így lett, elértek egy olyan határig, amikor már a csíkszélesség csökkentésével is csak kisebb mértékben emelhetõ az órajel, a komoly hõtermelés miatt. A "menekülési út" a többmagosítás volt, ami azonban együtt jár a legtöbb korábbi program alapos átírásával. Pár dolgot nem is lehet v. igen nehéz párhuzamosítani. Persze ugyanakkor új lehetõségek is megnyílnak ezzel.

1-1 élõ neuron sem olyan egyszerû, mint ahogy sok modellben kezelik.

Azon a bizonyos sivatagi versenyen jópár autó eltévedt, néhány felborult, stb. Pedig még csak négy lábon sem kellett járni a buckákon, hanem viszonylag egyenletes talajon, nem túl nagy sebességgel haladó autókat kormányozni.

Levegõbe beszélsz. Mi az, hogy "több intelligencia"? Ugyan milyen intelligencia kellene egy útvonalkeresõ problémához? Az agy sem a kalapból húzza elõ a megoldásait. Pl. az útvonalkereséssel kapcsolatban neurális szinten is kimutatták az algoritmikus megoldások elemeit: a kognitív térkép létét a patkányban (sejtek, amik a terep adott pontján tüzelnek), út-integráló neuronokat (mérik, hogy mennyit tett meg a patkány idáig), stb. Egy robot képes legalább olyan jó útvonalakat kidolgozni, mint egy patkány vagy akár a GPS-em is alighanem ügyesebb az optimális útvonal kidolgozásában, mint bármelyik ember. A problémák más szinten vannak (pl. a szenzoros és testi képességek).

Mi az, hogy mást se igen csinál? Soroljam, hogy miben jobb a számítógép, mint az ember? Mit akarsz látni?

Az áttörések az elméletben történtek. Ma már sokkal többet tudunk arról, mit lehet neurális elvû számításokkal elvégezni, és rengeteg jó és hasznos algoritmus született már. A jövõ agyhoz hasonló számítógépeiben (sok párhuzamos, egyszerû elem) ezek igen-igen fontosak lesznek.

A marsjárókat azért távirányítják, mert itt ennek a legalacsonyabb a kockázata és a legkisebb a költsége. Léteznek már egész jó módszerek automata jármûvek irányítására (pl. két éve sivatagi terepen tettek meg autonóm jármûvek közel kétszáz kilométert), de ezeket nem éri meg a Marsra szállítani, és túl drága a tévedés, ha valami hiba üt be. Tesztelni sem lehet a rendszert.

Ja, és nem utolsó sorban:
"csak a kepfelismerest huzaloztak, de ez emberek eseten is velunk szuletett kepesseg."

Ez sem teljesen így van, de mindegy.

"Ezt a melysegi terkepet kombinalva egy utvonalkereso algoritmussal es egy fuzzy logikara alapozott vezerlokorrel tokeletes akadalyelkerulo jarmuvet lehet epiteni."

Lehet, mint nem lehetetlen. De pl. azt az "egy útvonalkeresõ algoritmus"-t kicsit több intelligenciával kellene felruházni, mint ami ma AI-ként adott. (Már ha egy valóságos tájról van szó, nem egy nem túlbonyolított virtuálisról.)

"(a kepfeldolgozo algoritmus az emberi latasert felelos neuralis halo 1:1-es masolata es nem egyszerusitett modell)"

Szerintem a nagyagykérgi látóközpont egy kicsit nagy és összetett ahhoz, hogy 1:1-ben lemásolják. Valamit megint összemosol...

Kepfeldolgozas tekinteteben mar letezik es hasznalatban is van egy neuralis modellre alapozott ter es mozgasfelismero algoritmus. Ilyet hasznaltak pl. a sivatagi robotauto versenyen is a sztereokamerak kepeinek feldolgozasara. A lenyeg, hogy nem tanitott, hanem programozott halot hasznalnak, celra huzalozva. Igy ki lehet hagyni az osszes 0 sulyu kapcsolatot, ami tobb mint 99%-a a teljes osszekotesu grafnak. Egy sima cellurlis neuralis matrix egy tobbretegu, feedforward haloval kepes meghatarozni a sztereokepeken levo targyak terbeli helyzetet, meretet es sebesseget. Ezt a melysegi terkepet kombinalva egy utvonalkereso algoritmussal es egy fuzzy logikara alapozott vezerlokorrel tokeletes akadalyelkerulo jarmuvet lehet epiteni. Hardverileg mar tartunk ott, hogy ez lehetseges. Lasd: Stanley. Ez az auto is tanulo algoritmusok segitsegevel sajatitotta el a vezetest, csak a kepfelismerest huzaloztak, de ez emberek eseten is velunk szuletett kepesseg. (a kepfeldolgozo algoritmus az emberi latasert felelos neuralis halo 1:1-es masolata es nem egyszerusitett modell)

Az egy dolog, hogy alacsony szintû részleteket illetõen elõrébb jutottak, de még az alapkutatás szintjén mozog a dolog. Nem csak hogy nem beszél, de mást sem nagyon csinál. Se gondolatban, se motorikusan. Tehát az AI még nem létezik. Talán egy ilyen egyszerû sejttenyészet is többre képes.

Nem-e? Hol van az a sok nagy áttörés? Még a marsjárókat is távirányítják, pedig így sokkal lassabb az egész.

Hát azért ez túlzás, senki nem akadt el sehol, ezt a kísérletet pedig végképp nem az elakadás motiválja. Épphogy rengeteg áttörés történt neurális jellegû algoritmusokban az utóbbi húsz évben. Azt húsz éve is csak az holdkórosok hitték, hogy összetéve százmilliárd McCullogh-Pitts neuront beszélni kezd a számítógép.

Vannak még dolgok, amiket az idegsejteknél sem értenek (pl. jóval önállóbbak, mint amit akármelyik idegsejt-modellel utánozni tudnának). A hálózatokat illetõen az alacsony szintû mechanizmusokat nagyjából ismerik, de a magasabb szintûeket nem igazán.

Ez a Warwick amúgy sem teljesen normális. Az a nagy álma, hogy kiborggá változtassa magát. Néhány éve meg azzal vélte megtenni az elsõ lépést (az egész médiát bekiabálta vele), és ezáltal máris magasabb rendûvé válva a többi embernél, hogy beültettetett egy apró RFID-s rádiadót a bõre alá (lásd kutyák, macskák), amit érzékelt a háza bejárati ajtajába, így kulcs nélkül kinyílt, ha hazaért. (Poénos dolog, de nem épp világszenzáció.)

Tudtommal az emberi agy 100 milliárd sejtjének nagy része nem a szokásos aktív neuron, hanem glia sejt. (Bár ellentétben azzal, amit korábban gondoltak, hogy ezek teljesen passzívak, lassan kiderül, hogy nagyon is beleszólnak a folyamatokba.)

Nem olyan nagyon SG-s ez, nagyon is kiszámíthatatlan lesz ez a megoldás egy nagyobb "tenyész-agynál". Persze majd próbálnak beépíteni korlátozó megoldásokat, de azok elég tökéletlenek lesznek.

Jól látjátok, azért "játszadoznak" most ezzel, mert a szimuláción alapuló neuronális hálós modellekkel elakadtak, több évtizedes próbálkozás ellenére a legalacsonyabb szintû dolgoknál nem képesek többre.

Az idegsejteket azért elég jól ismerjük. A hálózataik struktúrájában és dinamikájában van még sok homályos folt, fõleg élõ szervezet esetében.

A webkamerás hasonlatod már megcsinálták: http://www.sg.hu/cikkek/27542/vaksag_ellen_bionikus_retina

Mellesleg a robot neve "Frankenrobot" 😊

érdekes a kísérlet és díjazom a tudós kollégák igyekezetét, de nekem ez kicsit úgy tünik, mintha egy gyerek homokozóvödörrel és lapáttal a kezében akarná lemásolni a Gízai Nagy Kheopsz piramis életnagyságú mását.
Nem hinném hogy annak az agyi idegsejtnek amit vizsgálnak , a leghalványabb fogalmuk is lenne róla, értenék a mûködését , vagy tudnák-e hogy eszik-e vagy isszák... bár úgy legyen !
Vagy még jobb a példa, hogy olyan az amit most csinálnak, mintha valaki egy webkamerát akarna betenni a kilõtt szeme helyére és fogná és csak úgy spontán minden átmenet nélkül betolná a szemüregébe és azt várná hogy mikor fog vele látni

Érdekes a kísérlet mindenesetre valami Frankenstein csak ki fog sülni a végén belõle.

"neuronból"
neuron = idegsejt
neutron meg = atommag összetevõ

És a végén kiderül hogy a skynet egy patkány volt 😄

Nem találok adatot, de a Drosophilának (gyümölcslégy avagy musli(n)ca) 300 ezer neuronja van. Azért egy patkányba illõ lenne többnek beleférni, mint egy pirinyó rovarba...

Másrészt az az 1 millió túl kevés, inkább 1 milliárd lesz az. A hippokampusz egy alterületének (CA1) van kb. ennyi sejtje a patkányban, ami csak egy része a patkányagynak, és viszonylag nagy sejteket tartalmaz. Az emberi agy 100 milliárdját is jórészt a kisagy speciális, apró sejtjei teszik ki, amelyek a mozgáskoordinációhoz kellenek.

Érdekes, bár nem tudom, hogy mennyivel elõrehaladottabb ez a pár évvel korábbi robotkart irányító patkányagynál. Inkább úgy fest a dolog, mintha csak próbálkoznának meg szórakoznának a tudósok..
Ez az agy és test különválasztás bluetooth-szal meg kicsit szokatlan még nekem, furcsa hogy nem azt érzékeli ami mellette van, hanem ami messzebb 😊
Szép lassan haladva bár, de idõvel csak megtudjuk, hogy mi is pontosan az a sok hülyeség amit a fejünkben lévõ sok szemét csinál.

Érdekes kis kiberpatkányt hoztak össze<#vigyor>!

Az a jó, ameddig egy ilyen kis testet irányít....
mert hiába dolgozna jobban egy bulldózer irányítójaként, mint bármelyik ember vagy robot, lehet egyszercsak úgy döntene, eldózerol pár házat is, mert miért ne :p

Na ez jó sg-s hozzászólás lett :p