95104

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
Lacusch69 #80517 Fejből írom, tehát tévedhetek is:
Kétszer volt F-16C vs. MiG-29 1:1 légiharc. Mindkét esetben F16 győzelemmel.
Kevés minta, de egy kicsit szétnézve az ACIG-on látható (amit megint nem találok...), gyakorlatilag 29-es igazolt győzelmet csak két Cessna lelövésével ért el valamint nem igazoltakat Afganisztánban, lázadó Szu-22-esek ellen, meg Moldáviában is volt, de arra nem emlékszem konkrétan (másik MiG ellen, tipus bizonytalan)
Eritreában viszont hullottak a Szu-27-esek ellenében.
Szóval nagyon impozáns manővereket mutat be a repnapokon, de...
Utoljára szerkesztette: Lacusch69, 2017.02.03. 07:47:19 -
#80516
Mivel soha olyan helyzetben nem vehettek részt háborúban a 29-esek, ahol igazán esélyük lett volna, ezért igazságtalan összehasonlítás. Ha a szerbeknek ugyanennyi F-16C gépük lett volna AIM-120-szal, akkor is lenyomta volna őket a túlerő.
Ezért érdemes elolvasni a debrief-eket!
Ugyanis a valóságban semmilyen (helyi) túlerőről nem lehet beszélni.
Általában egy egy támadó köteléket órákon át 4db vadász védett, miközben a Szerbeknek papíron 14db harci (+2db UB) MiG-29 állt a rendelkezésükre.
(persze a valóságban ennek csak töredéke a MiG technika totális megbízhatatlansága miatt)
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2017.02.03. 07:23:24 -
#80515
"én a scramjetet úgy ahogy van.. megépíteném és szarnék bele abba, hogy mi lehetséges elméletileg.. nem szarakodnék a tűréshatárokkal sem.. építenék egy gyakorlati hajtóművet.. rakétával felgyorsítanám.. beindítanám.. aztán felrobbanna.. majd a műszerek mért adatait áttanulmányoznám és ahol megbukott a teszt.. ott megerősíteném.."
Egy proto legyártása sportkocsik esetében is sokszázezer euro. Most akkor egy ilyen gépnél mennyi lehet? És te simán leszarnád, hogy még x év tervezés, meg előzetes tesztek szükségesek, és építenél egy példányt, majd elindítanád... Hogy kiderüljön, egy filléres alkatrész miatt durrant el a hatodik másodpercben 100km/h-nál a pálya közepén még a földön, mert nem volt idő normálisan megcsinálni. És még ki tudja hány ilyen hiba maradt a gépben, mert le lett sz*rva az ütemterv. Bravo. Nyilván hagynák, hogy égesd a milliókat azért, hogy kiforratlan proto-kat robbants fel a tesztpálya felett. Én nem is értem miért szórakozik mindenki ilyen beszari tesztekkel, hogy gurulópróba meg hasonlók, fel kellett volna küldeni a PAK-FA-t is, aztán nyélgáz gyerekek! Már évek óta kész lenne a gép! :D -
overseer-7 #80513 -
overseer-7 #80512 a MIG-29 szerintem is alul értékelt aviatikai rendszer..
több tiszteletet érdemelne..
nem a tervezés és megvalósítás hibája..
sokkal inkább a politika és használaté.. meg a hatalmas nato túlerő érdeme -
overseer-7 #80511 -
#80510
Mivel soha olyan helyzetben nem vehettek részt háborúban a 29-esek, ahol igazán esélyük lett volna, ezért igazságtalan összehasonlítás. Ha a szerbeknek ugyanennyi F-16C gépük lett volna AIM-120-szal, akkor is lenyomta volna őket a túlerő.
Egyenlő felek közötti összeshasonlítást kell nézni, mert AF alatti szerb vs NATO felállásban teljesen mindegy, hogy a szerbek milyük lett volna a szerb erőforássokkal. A PMU-kat úgy szételepítve azokat is szétkapták volna Tor nélkül, mert a 105 fokos tűzív az 105 fokos tűzív és elfogytak volna a rakéták a HARM eső ellen. Egy idő után a Tor-okat is. Egyszerűen nem volt elég rakéta, hogy kiálljanak küzdeni.
Az egyetlen ok, amiért mindig a SAM siker domniált a US/NATO/nyugati gépek ellen az volt, hogy abba toltak több erőforrást a védekező oldalon és jellemzően az ellenséges területen operáló NATO/US csapásmérő gépeket lőtték le. Tehát már eleve elvesztették a kedzeményezést.Nem azért, mert a csúcs szovjet vadászok szarok lettek volna a maguk korában, bár tényleg küzködtek hiányossággal és lemaradásokkal.
Nézd már meg az északi-vietnámi szállításokat is. 8000 db rakéta meg hegynyi SAM osztály vs hány MiG-21 0 BVR képességgel? Naná, hogy sok esélyük nem volt...
Értem én, hogy szívszerelmed a SAM, de gondolkozzunk már kicsit reálisabban... -
#80509
Ok, hát sorold fel légyszíves azokat az alkalmakat, amikor szerinted a MiG-29 -esek megérték az árukat.. (légibemutató nem ér)
Már negyed század állt a redelkezésükre, hogy bizonyítsanak.
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2017.02.02. 21:28:57 -
#80508
A baj az, hogy egy tipikusan a "fejjel a falnak megközelítés" amitől frászt kapok. Sorolaj fel, hogy miért butaság ez így? Egy esetből AF hadművelet) extrapolálsz a végtelenbe. -
#80507
Alacsonyan levő cél ellen is felraknád a HMZ-t?
ODS óta a célok nem repkednek alacsonyan.
(még tán az oroszok sem Szíriában) -
#80506
8 alkalommal szálltak fel MiG-29-ek, (nem 3. világbeli pilótákkal) az általuk választott ideális időpontban, saját terület felett, földi rávezetés mellett;
6 Mig-et lelőttek
2 Mig megmenekült (vagyis inkább elmenekült)
célokban okozott kár; 0 (még tüzelési helyzetbe sem tudtak kerülni, egyetlen egy alkalommal sem) -
#80505
Alacsonyan levő cél ellen is felraknád a HMZ-t? Izé...Mindig divatos ilyen szép nagy köröket felrajzolni, de valahogy a domborzatról és horizontról szokás elefeledkezni...
Igen, ezzel többre mentek volna a szerbek, de ilyen szintű túldimenzionálásáa a légvédelmnek azért eléggé egészségtelen. -
#80504
És mekkora csapásmérő és air policy képessége van 3 db Sz-300PMU osztálynak?
Volt 44db MiG-21bisz gépük is a Szerbeknek, csapásmérő és air policy feladatra pont tökéletesek.
(Magyarokat cukkolni, véletlenül bombázni; tökéletesen elég a bisz is)
Egy vadászgép az egész ország légterét képes védeni, SAM meg nem
A csoda MiG-29-esek tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak az ország légterének bárminemű védelmére.
Sok pénzért 0 eredmény. (légi-bemutatók tartásán kívül)
Felrakjam 3db Sz-300PMU1 HMZ-jét?
voltmár...
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2017.02.02. 20:54:06 -
#80503
És mekkora csapásmérő és air policy képessége van 3 db Sz-300PMU osztálynak? Egy vadászgép az egész ország légterét képes védeni, SAM meg nem...
A dolog azért nem ennyir egyszerű... Ráadásul ekkora túlerő ellen...
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.02.02. 20:44:14 -
#80502
4. Itt arra célzol, hogy kisszámú vadászgépet felesleges fenntartani? Mert a légvédelm sem tudta érdemben befolyásolni a dolog kimenetelét és őket is ritkították rendesen, és összesen kettő gépet lőttek le. Ez persze több, mint 0, csak éppen elég sok radar és ember is pusztult el.
Arra célzok hogy 16db MiG-29 árán 3db Sz-300PMU1 osztályt lehetett kapni a 90-es évek elején...
(persze nem a Szovjet adósság leírásért cserébe)
Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2017.02.02. 20:41:26 -
#80501
Nekem már leégett az agyam attól a sok hülyeségtől, amit ide leírtál... -
overseer-7 #80500 igen.. belátom.
igazad van.
amíg az "ellenség" nem fejleszti ki a Mach 5 vadészgépét.. addig nem sok gyakorlati haszna lehet a PDE motornak.
Mérnöki szemmel engem akkor is lenyűgöz ennek a koncepciónak a lehetősége..
úgy gondolom, hogy reális esélye van annak, hogy a következő lépcső ebbe az irányba fog vezetni a repülés területén
..és
ha nem lenne 200 dB es a zajártalma a PDE motor.. akkor nagyon jó lenne a piacon is.. mivel saccolom, hogy kb kétszerese lenne a hőhatásfokának a brayton ciklusénak.
Vagyis, fele lenne az üzemanyag fogyasztása azonos távolságon.
..
álom.
-
millerius #80499 Mielőtt minden technikai problémát megoldanál, el kellene dönteni hogy a horribilis költségbe kerülő M5 gépet milyen célra tudná bárki használni?!! Mi lenne a célja az egésznek? Mert kezdesz úgy viselkedni, mint aki be akarja bizonyítani hogy óránként 2000 bukfencet tud csinálni. Oké, elhiszem, de minek és kit érdekel ez?!! -
JanáJ #80498 "Az hogy a keleti MiG-29 technikának egy jó előre ismert kezdetű háború első napjára is a harmada repképtelen, számunkra ugyan nem meglepő, de nagyon komoly kérdéseket vet fel az egész fenntartásának értelmével szemben."
Az nem a Nagyvas hibája, hogy nem annyira igénytelen, mint egy AK vagy egy T-55-ös. Nem értem, hogy egyáltalán minek küldték fel őket. Esélyük sem volt. -
overseer-7 #80497 "Az Aluminát nem jó hővezető, az pont, hogy a fémek tulajdonsága."
mit számít az, amikor csak pár milliméterről beszélünk.
Nem a hővezető képesség lesz a kritikus ezen a vékony felületen, hanem az aktív hővédelem szállítóképessége.. ami a pumpától függ.
a folyadék lehet nátrium is víz helyett.
"Miért folyadékkal oldanád meg? Az X-15 esetében sikeresen alkalmazták a fém szerkezet hőátvitelét (heat sink)"
mert első gondolatra ezt tűnt célszerűnek.. aztán ha jobban beleásnám a témába magam.. lehet, hogy más megoldást találnék optimálisnak.
Abból kell kiindulni hogy az ember korlátolt lény.. tévedhet. Nem kell első próbálkozásra tökéleteset alkotni..
az a fontos, hogy apró lépésekkel..de ELŐRE tudjunk haladni.
"A gép tömegét brutálisan megnöveled egy folyadékhűtéses megoldással és a radiátoraiddal... Ez miért is jó?"
Így első blikkre, szerintem 10% kal kellene csak megnövelni az össztömeget.. hála annak a ténynek, hogy csak elég a legmelegebb hot spotokat aktív hűtéssel ellátni..
és nagyon fontos szempont, hogy az aluminát esetében, a hőszállító rendszer teljesítménye sem kell hogy magas legyen..
Nagyon kis felületet kell hűteni..
Azt sem nagy teljesítménnyel.. mivel az aluminát igen igen hőellenálló anyag.
nem ismerek olcsóbb és hőrezisztensebb anyagot.. tökéletes a célra..
és mondom.. nagyon valószínű, hogy még hűtésre sincs szükség..
Ha a belépőélek nem melegednek 1700-1800 C fölé.. teljesen felesleges a hűtés.
A többi felületen meg bőven elég az aluminum-üvegszál kompozit.. ami a felület 90% át tenné ki.
a mediátor felületeken meg Nikkel-acél heat resistant Nickel Alloy 10086 elemeket használnék
Utoljára szerkesztette: overseer-7, 2017.02.02. 19:23:50 -
#80496
Én még nem olvastam el őket, de a következő megjegyzéseim lennének.
1. Az E-3-at és F-15-öt a elsősorban a NDK-NSZK határon képzeltél el, ott tükörsima jellemzően a táj, ami azért sansosan számít. Google Earth-tel húzzál vonalakat Hollandiától Berlinig és nézd meg a magassági profilt. 200 méteres dombot sem találsz..
2. Nagyjából, de ez már 1991-ben is igaz volt a jenki oldalon.
3. Erősen kétlem, mert repteljesítménye nem lett volna ahhoz, hogy időben odaérjem mindenhova.
4. Itt arra célzol, hogy kisszámú vadászgépet felesleges fenntartani? Mert a légvédelm sem tudta érdemben befolyásolni a dolog kimenetelét és őket is ritkították rendesen, és összesen kettő gépet lőttek le. Ez persze több, mint 0, csak éppen elég sok radar és ember is pusztult el.
5. Túlzása viszik az az IFF témát. Ráadásul az AF idején kitalálták a 0 veszeség idiotizmust. Egy kőkemény masszív háborúban ilyen azonosítással szarakodni rohadtul nem lett volna idő... Van értelme, ha NCTR helyett olyan szintű IR/EO azonosítási képessége van, mint amit egy Sniper POD ad. 30 km-ben kb. egy CFT-s F-16-ost megkülönböztetsz, egy nem CFT-st-ől. Ezen felül, ha nyilvánvaló helyzetekben nem "jogászkodnak" - erről az F-15-ös írásom is szól az AF részben - akkor simán indítható lett volna. Egy háború 0. órájában NSZK-ban pl. keletről 0 db ellenséges gép jön. Akkor igencsak fontos, hogy hosszú kardod legyen. Ezen felül egy AIM-120 nem csak repülőre indítható, de CM és ASM-re is. Oda meg kell a HMZ... -
#80495
Akkor megtörve a marhulást, imhol az utolsó OAF Debrief...
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Maj Peter "Wobble" Tankink (Royal Netherlands Air Force - RNLAF)
No. 322 Squadron “niet praten maar doen” (don't talk but do), F-16AM
Operation ALLIED FORCE
MiG-29
24 March 1999
The pilot has given two interviews about this event, however he doesn't wish to spend any more time talking about it, he takes the opinion that he was just doing his job and the RNLAF fully supports this typical Dutch no-nonsense attitude.
We had been in several tense situations since the autumn of 1998. A early as October 1998 we had flown eight upgraded F-16s from Leeuwarden to Amendola, Italy as reinforcements to the Dutch F-16s already there. Then the negotiations were able to come to an agreement with Milosevic, but not this time. When we heard that we were going to fly, we started making preparations by establishing which countries and aircraft would be taking part int the attack formation, checking arrangements for getting everyone to the destination, which means working out, routes and altitudes, and, of course what kind of support there would be from tanker aircraft. The preparations were no different from those for a normal practice flight. During exercises such as Red Flag it's just the same.
We knew one day before the mission, that we had been assigned to the second attack formation of the second NATO formation. A package like this consists of different kinds of aircraft. Apart from the aircraft whose mission was to deliver the bombs, there were air defence fighters, suppression of enemy air defence fighters, and other support aircraft at a distance, such as flying radar stations, command aircraft and tankers. Our task was to fly ahead of the attack formation in our four modernized Midlife Update F-16s to look out for enemy aircraft that might attack the formation. This is called a fighter sweep, and it means that you are the first aircraft to enter enemy territory...!
That day I went to the air base at about 14:00. I worked through the whole preparation cycle discussing the situation with intelligence and the Met (meterology) people, discussing the mission with the three other pilots, getting equipment issued and lastly, handing in my personal possessions. When you talk about the mission you discuss things like the kind of formation the four of you are going to fly in, and what rules of engagement are - that is when force should be used and when not.
At 17:45 I went to my assigned aircraft J-063, equipped with four AIM-120B AMRAAMs, two fuel tanks and an ALQ-131 jamming pod, aside from the built-in 20mm gun.
The fact that this was a real mission did not change anything. Even the idea that we were going to be flying in the dark was not unusual. We practise night flying regurarly, and we often flew at night during the operations we had been carrying out for years over Bosnia.
After taking off at 20:45, we flew to the rendezvous with a tanker above the Adriatic Sea. I was number three in the formation. First there was the lead, that is, our formation leader, with his wingman, then me with my wingman. After fueling up we flew to the marshaling area. In the meantime it had become pitch dark. We knew that some 20 or 30 of our mates were flying in the area, but we could not see them. We also heard that the first formation to carry out an attack during Allied Force had returned safely from Yugoslavia.
We set course for Kosovo at the predetermined time, everyone in his place in the formation at the altitude assigned. The moment we crossed the Yugoslav border we heard from Magic, NATO's AWACS aircraft that three MiGs of the Yugoslav Air Force were in the air. That was all we heard for a while. A few minutes later the lead of our group of four saw a MiG on his radar. The radar contact put it more or less on our flight path and we were directed to it by the AWACS.
I had no radar contact flying some 6 miles (10km) behind the lead pair, but with the F-16MLU's improved datalink capability, leader datalinked his picture so that I could see where the target was. We still did not know what kind of target it was but because of its high speed (400 knots) we knew it was fast. Asked the AWACS permission to engage but the AWACS crew could not see it as it was flying at 5,000ft (1,500m) behind a ridge.
Through a range of other planes and assets, the AWACS tried to identify the nature of the contact and finally it was agreed that it was hostile. However, only one target was visible and the AWACS personnel understood that there should be three - they did not know that the other two had already been shot down by a pair of USAF F-15Cs of the 493rd FS flying from Cervia AB in Italy.
Suddenly the contact disappeared from the radar. Following our rules the leader banked off, followed by his wingman. We were also going to bank off when I saw the target again on my radar. My wingman and I were directed to it. In such a short time, say 4 to 5 minutes, you are regurarly in contact with the AWACS aircraft. In our formation we had not exchanged a word with each other, everything we had to know about each other's movements was transmitted by the datalinks aboard the MLU F-16s. Eventually I got the order from the AWACS to intercept the target.
At 20:30.08 at a distance of 11 miles (18km) flying at an altitude of 34,000ft (10,363m) I fired one AMRAAM from the port underwing station. After you press the firing button you actually have to wait for about a second before the missile leaves. That time seemed to last forever. I rememberred that I looked at my wing to see whether the missile had become stuck. But as I watched, the rocket motor fired - the fierce light blinding me a little.
After about five seconds I lost the missile in the pitch black sky as its engine had spent its fuel and burnt out. Approximately ten seconds from impact the missile acquired the MiG with its own radar, allowing me to turn away sharply. I knew where the target was flying and looked in that direction over my left shoulder. I saw a dim flash of light and a second or so after that, burning pieces of wreckage falling. Than I knew I had hit him.
Until the impact I had not thought at all that the four of us were actually carrying out a 'real' interception. I was just too busy looking at the instruments, talking to the AWACS, and of course flying the aircraft. Moreover, the other aircraft of the NATO formation were at that time also carrying on with their mission, and quite a lot of bombs and missiles were being fired at the enemy air defenses. When I saw that my missile had hit the target I was very pleased. An aircraft like that is always a threat at such a time, and if your missile misses, for whatever reason, you are going to have to do something about it - either attack again, or begin evasive manoeuvers. But in my case it was unnecessary.
The MiG-29 came down west of Kusevac. The kill was immediately confirmed by the fighter controller in the AWACS who had seen his radar contact disappear. The engagement took approximately five minutes. I later learned that the pilot had escaped using his ejection seat.
We had to patrol above that area for another 20 minutes, and in that time, plenty of SAMs were fired at the NATO formation. We were flying quite high and could see that three SAMs were fired at our F-16s. It is very strange to see the warning in the cockpit and then the missile itself, coming at you like a fiery arrow. Then you really have to do something, like evasive manoeuvers and throwing out chaff. It was our job as fighter sweep to stay in the area until the last aircraft of the attack formation had left - first in, last out. After the last one had left, we took the shortest route back to Amendola. In total, the flight lasted two and a half hours.
When we landed at Amendola, they already knew we had brought down a jet but they just did not know which one of the four of us had fired the missile. When you land you have to put your weapons on safe mode at the end of the runway before you are allowed to taxi the aircraft to the platform. This is done by weapons personnel which is to say the same people who had earlier mounted the missiles under the aircraft. When they saw that I had fired one they got quite excited. The fact that a missile had been fired meant they had done their job well. If they had not, I could have squeezed the firing button as much as I liked without anything happening. So it was only right they were pleased that everything worked as well as it was supposed to.
In Amendola they asked if I wanted to phone my wife. I said that I never phoned my wife at 00:30, so why should I start now? They told me that she had phoned from Leeuwarden already and that she expected a call, so I telephoned her right away.
I flew eleven missions above and around Yugoslavia, including air defence assignments and attack missions, until the Leeuwarden detachment was releved.
Looking back at that first night, I still does not experience feelings of triumph. That night, the four of us did what we are paid to do, a fighter sweep to make sure that the attack formation could do its work safely. No more, no less. Its satisfying to know that we carried out all the tasks assigned to us as required, but then I am talking about the deployment of the Dutch F-16s as a whole, not just about that one night. That means that you have been well trained and that your equipment works.
Take the F-16... during that first mission we used all the advantages of the latest Midlife Update version. The improved radar enabled us to see the MiG earlier, and with the help of our new IFF we knew quickly that it was an enemy aircraft. Using AMRAAM missile, we were able to put aircraft out of action from a considerable distance. Also we did not have to talk to each other during the entire air combat phase because we could exchange information by means of datalink.
In short, these were all things that increased our chances of being able to make an effective contribution. I thought it interesting that we were assigned the fighter sweep function in the formation because we had the MLU version. With standard F-16 you have fewer options, and we would not have been given that assignment.
In fact, the Dutch F-16AMs were the only non-American fighters that were flying escort missions in enemy territory, a clear indication that the Americans, who effectively ran the show despite it being under NATO banner, were confident about the Dutch equipment and training standards.
This was the climax of an historical mission for the Royal Netherlands Air Force. It marked the first air-to-air kill for the service since World War Two and put the RNLAF in the modern air combat spotlight. But more importantly it was the ultimate reward for a progressive and professional organisation that had put a lot of effort into modernizing its equipment and maintaining an extremely high level of training in the turbulent 1990s.
Ha valaki az összeset átolvasta, akkor annak az alábbi gondolataimat/kérdéseimet fogalmaznám meg...
1, Az AWACS által létesített elméleti légi helyzetkép, meglehetősen törékeny a valóságban (néha látták a célt, néha nem, néha simán hamis célokra riasztottak, stb…), pedig itt az AWACS-ok bőven a jelenlegi modern és már világszerte elterjedt area denial SAM HMZ-jén belül repültek, és a Szerbek egyáltalán nem folytattak támadó elektronikai harcot. Szóval a valóságban az AWACS képessége Európai terep fölött jóval korlátozottabb/árnyaltabb mint eddig gondoltam.
2, A 60-as években elképzelt “felesleges a gépágyú, mert a rakéták mindent megoldanak” ideje ~40 év késéssel ugyan, de 1999-re az AMRAAM-al elérkezett.
3, A fenti következménye, hogy az “igazi” közeli fordulós légiharcok elmaradtak, minden pilóta beszámolójában érezhető hogy szinte szégyellik is magukat miatta.
Vajon egy AMRAAM-ot hordozó drón is ugyanígy képes lett volna ezekre a győzelmekre?
4, Minden légiharcban megvolt a NATO létszámbeli fölény. Kérdés hogy a minden gépünket tegyünk fel egy lapra (bevetésre), vagy a lassan de biztosan küldjük fel őket az így garantált túlerővel szemben (amit a Szerbek választottak) a jó taktika? Az hogy a keleti MiG-29 technikának egy jó előre ismert kezdetű háború első napjára is a harmada repképtelen, számunkra ugyan nem meglepő, de nagyon komoly kérdéseket vet fel az egész fenntartásának értelmével szemben.
5, Minden amcsi vadász aktívan használta az NCTR-t (ID mátrix-ként hivatkoznak rá), a debrief-ekből elég jól látható viszonylag rövid effektív hatótávolsága (MiG-29-el szemben). Az ellenséges cél sikeres azonosítása mindig bőven már az akkori AMRAAM maximális hatótávolságán belül történt. Van-e egyáltalán értelme gyakorlatban a nagyobb hatótávolságú légiharc rakétáknak, ha a valóságban még harci helyzetben sem indíthatók a cél azonosításának problémája miatt? (lásd ASRAAM)
-
overseer-7 #80494 bocs, hogy bejöttem és trollkodásnak látszok
-
overseer-7 #80493 "Te ellenben összehordasz féligazságokat, a felhozott érveket félresöpröd, majd rágod tovább a lábtörlőt és mindezek felett az alázatosság legapróbb szikráját se vagy hajlandó kimutatni. Ez így ebben formában destruktív fórumozás és trollkodás."
csak az irásban vagyok ilyen.. ebben a topikban megpróbálom hozni a szakmai analítikus fogalmazás módomat.. ami egy kicsit ridegnek tűnik.. .. viszont elvárják tőlem a való életben.. ehhez szoktam hozzá.
de nincs szándékomban trollkodni.. és elnézést kérek ha valakit megbántottam.
"scramjet emlegetését, holott jelentős előrelépés lenne. "
a scramjet területén sem értem, hogy miért tökölnek ennyit..
értem én hogy be kell tartani a fejlesztés fázisait.. de már túljuthatnának a nehézségeken..
nekem az a véleményem, hogy előbb alaposan körül kell járni egy koncepciót.. majd utána dönteni arról, hogy milyen módszerrel, szemlélettel fogok neki a megtervezésnek.
én a scramjetet úgy ahogy van.. megépíteném és szarnék bele abba, hogy mi lehetséges elméletileg.. nem szarakodnék a tűréshatárokkal sem.. építenék egy gyakorlati hajtóművet.. rakétával felgyorsítanám.. beindítanám.. aztán felrobbanna.. majd a műszerek mért adatait áttanulmányoznám és ahol megbukott a teszt.. ott megerősíteném..
Az ilyen optimalizáció sokkal hatékonyabb egyébként mint azt sokan elsőre gondolják.
Ha nagyon érdekel valakit.. bővebben el tudom mondani.. de nagyon egyszerű elméleti oka van.
Tudom, hogy a kerámia nem rugalmas.. de én ezért olyan kompozit felületet használnék mint az űrsiklóknál van..
korlátoznám a kerámia felületek dimenzióit.. nem lehet nagyobb a tűréshatárnál sem..
talán.. WC wolfram-carbide anyaggal kompozit felülettel oldanám meg a problémát..
A wolfram elég rugalmas fém, nagy hőrezisztenciával.. viszont nagy a fajlagos sűrűsége, sajnos és drága.
A kerámia lapocskák között viszont jó választásnak tűnik..hogy kiellensúlyozza a kerámia felület tulajdonságait.
de ezek mind elméleti megoldások.. kár, hogy nem ezen a területen dolgozok.. izgalmas lenne nagyon.
-
#80492
Fullba tolja a kretént... -
#80491
CSAK a levegő-felület súrlódás az elekrülhetetlen.. a hőterhelést folyadékhűtéssel el lehet elméletileg oszlatni a nagy felületeken.
Az a baj, hogy az általad felhozott példa többszörösen is rossz.
1.: Az Aluminát nem jó hővezető, az pont, hogy a fémek tulajdonsága.
2.: Miért folyadékkal oldanád meg? Az X-15 esetében sikeresen alkalmazták a fém szerkezet hőátvitelét (heat sink)
3.: A gép tömegét brutálisan megnöveled egy folyadékhűtéses megoldással és a radiátoraiddal... Ez miért is jó?
A rugalmas szerkezet megmaradna.. csak a front felületek kapnának ilyen "hőpajzsot"
Amin keresztül mit fogsz látni?
Ha vadászgépben gondolkodsz, akkor radar, elektronoptikai / infravörös érzékelők, esetleg kabin-szélvédő kellene.
Ha robotrepülőgép, akkor ugyanez pepitában, mínusz kabin-szélvédő.
Látod, úgy kezdesz el tervezgetni, hogy még csak az alapvető tényeket sem veszed figyelembe...
em kell az egész gépnek hűtés.. nagyon nagy tévedés.. csakis a front felületek kapnának hővédelmet, ahol nem szabad 1800 C fölé mennie a hőmérsékletnek...
de.. még azt is megkockáztatom, hogy aluminát esetén talán nem kell aktív hővédelem..
Talán mach 5 még nem melegíti fel 1800 C fölé.. numerikus szimuláció és éles tesztelés szükséges.
Jajj...
Eddig a PDE-t rágtad, mint froki a lábtörlőt, most már jön az aluminát és a hővédő pajzs elméleted...
Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.02.02. 17:19:26 -
overseer-7 #80490 Ezek a dolgok, problémák amiket felsorolsz mind valósak.. igazad van.
Valóban ezek súlyos korlátai a nagy sebességű repülésnek.
Nem tudom, hogyan lehetne ezeket megoldani.
Még szerencse, hogy nem csak egy mérnök víziója alkotja meg a végső koncepciót. Egy ember élete is kevés lenne.
-
millerius #80489 Aluminátból készült már szegecs? Vagy van-e olyan ragasztó, amivel az aluminát ragasztható, és a sárkány szerkezeti elemeinek rögzítési pontjain kibírja a repülés közbe keletkező M5-nél adódó hő és mechanikai terheléseket? Magyarán, hogyan rögzítenéd össze egy ilyen gép szerkezeti elemeit, a bordákra és a törzskeretekre a borítást? Nincs jelenleg olyan hajtómű amivel ez a sebesség elérhető és elég hosszú ideig fenn is tartható. Szóval "alig van megoldandó probléma" a témában, és ha sikerülne is, mi lenne a nyereség az M5-ben? -
#80488
nem kellene ilyen paraszt módjára viselkedni velem szemben..
Nézd, mindenki ír marhaságokat néha, én is.
A különbség, ha valaki rámutat arra, hogy hülyeséget írok le, és alá van támasztva érvekkel, akkor tanulok belőle, elnézést kérek, és örülök annak, hogy bővült a tudásom.
Te ellenben összehordasz féligazságokat, a felhozott érveket félresöpröd, majd rágod tovább a lábtörlőt és mindezek felett az alázatosság legapróbb szikráját se vagy hajlandó kimutatni. Ez így ebben formában destruktív fórumozás és trollkodás.
A PD Engine egy fantasztikus lehetőség a repülésben, elméletileg képes a mach 5 re..
Végre, hogy belátod azt, hogy elméletről van szó. Amúgy a PDE elvben akár Mach 10-ig is használható, akár csak a scramjet, csak éppen a különbség az, hogy a scramjetet tesztelik nagy sebességnél (pl.: X-51 Waverider), míg a PDE a laboratóriumi körülmények szintjén való tesztelés fázisában vergődik.
Érzed az óriási ellentmondást? Nem is vetted fel a scramjet emlegetését, holott jelentős előrelépés lenne.
Csakhogy az sem a vadászgépeknél, hanem a robotrepülőgépeknél merül fel....
Nem titániumot használnék ha én döntenék, hanem hőálló kerámiát.
Az megvan, hogy a kerámia törékeny és nem rugalmas? Egy repülő testnél rezonanciával, vibrációval kell számolni, eleve a PDE maga bizonyos frekvenciával működik, ami ütésszerű erőhatást jelent a testre. Szóval messze nem ilyen egyszerű a helyzet... -
millerius #80487 És milyen katonai célra tudnál kihasználni egy M5 sebességű repülőgépet, mikor manapság már a 2-2,2M sem alapkövetelmény egy harcigépnél?!! M5 sebességnél gyakorlatilag manőverképtelen géped lenne, egy Magyarországnyi terület kellene egy 180 fokos fordulóhoz, külső függesztményt nem tehetsz rá a súrlódási felmelegedés és a hatalmas légellenállás miatt (nem tudom tudsz-e róla, a sebességgel négyzetes arányban nő a légellenállás!!), belső fegyvertér ajtaját nem nyithatod ki mert a hatalmas torlónyomás, sebesség szétszedné a gépet. Akkor?!! Max felderítőként lenne használható, de már az SR-71-et is azért vonták ki, mert ebben a témában a műholdakkal gazdaságosabban megoldják a feladatokat. -
overseer-7 #80486 CSAK a levegő-felület súrlódás az elekrülhetetlen.. a hőterhelést folyadékhűtéssel el lehet elméletileg oszlatni a nagy felületeken.
.sajnos ilyen sebességen a konvekció nem játszik.. de a nagy felületen el lehet teríteni a hőt,, csak éppen annyira, hogy perzisztensen az aluminát kerámia kényelmesen elviselje a hőt..
Az aluminát nagyon kemény kerámia, igen magas hőrezisztenciával.
A rugalmas szerkezet megmaradna.. csak a front felületek kapnának ilyen "hőpajzsot"
Az ára igen igen olcsó.. Ezért tökéletes választásnak tartom..
Olvadáspont: 2 072 °C .. relatíve igen magas.. és 1800 C ig meg sem lágyul.
Sűrűség: 3,95 g/cm³.. kiváló.. fele úgy általában a fémeknek
Nem kell az egész gépnek hűtés.. nagyon nagy tévedés.. csakis a front felületek kapnának hővédelmet, ahol nem szabad 1800 C fölé mennie a hőmérsékletnek...
de.. még azt is megkockáztatom, hogy aluminát esetén talán nem kell aktív hővédelem..
Talán mach 5 még nem melegíti fel 1800 C fölé.. numerikus szimuláció és éles tesztelés szükséges.
A repülő sárkányszerkezetét és az anyag választást muszáj a hajtómű motorhoz tervezni..
A motorból meg ki kell hozni mindent ami csak lehetséges.. szerintem.
-
#80485
A súrlódást megfelelő tervezéssel ellensúlyozni lehet.
Nem, nem lehet. Egyszerűen elkerülhetetlen a levegő súrlódása és sebesség miatt.
Nem titániumot használnék ha én döntenék, hanem hőálló kerámiát.
Repülőgépnél, ami egy rugalmas szerkezet és tágul összevissza...?
Aluminátot, ami stabil 1800 C ig, és 2000 C az olvadáspontja, és könnyebb a fémeknél.
Rugalmasság? Ár? Az olvasdáspont és kilágyulási hőmérséklet nem ugyanazon fogalmak. A titán olvadáspontja sem sokkal magasabb, mint egyes acéloké, csak a hőálló képessége jobb.
De csak a front felületeken.. miközben egy nagyon könnyű hőszállító rendszerrel elvezetném folyadékkal a hőt és szétteríteném a nagy felületű szárnyakon és a géptörzsön..ahol radiációval le tudja adni a hőt.
Aha. És ez hol lesz könnyű, mikor az egész gép egy kurvanagy hűtő...? A világ nem látott még ilyet...
Úgy kell tervezni a gépet, hogy bírja a mach 5 öt.
Apró hiba, hogy semmi értelme a Mach 5-nek harcászatilag. -
overseer-7 #80484 nem tudom megmondani neked..
ez a te véleményed, hogy felesleges..
vannak mások is, akik lehet más véleményen vannak. Nekem más a véleményem.
A súrlódást megfelelő tervezéssel ellensúlyozni lehet.
Mach 5 körül bizonyára már rövid távon is nagy hőterhelésnek teszi ki a belépőéleket és front felületeket a levegő molekulák áramlása.
Nem titániumot használnék ha én döntenék, hanem hőálló kerámiát.
Aluminátot, ami stabil 1800 C ig, és 2000 C az olvadáspontja, és könnyebb a fémeknél.
De csak a front felületeken.. miközben egy nagyon könnyű hőszállító rendszerrel elvezetném folyadékkal a hőt és szétteríteném a nagy felületű szárnyakon és a géptörzsön..ahol radiációval le tudja adni a hőt.
Úgy kell tervezni a gépet, hogy bírja a mach 5 öt.
-
#80483
Melyik részét nem érted annak, hogy repülőgépbe felesleges? Melyik részét nem érted meg annak, hogy a súrlódás milyen problémákat okoz?
Ha olyan fantasztikus lehetőség, akkor kérlek magyarázd már meg, hogy miért szarik rá mindenki és csinál folyékony vagy szilárd tüzelőaynagú ramjetet vagy screamjetet...? -
overseer-7 #80482 nem kellene ilyen paraszt módjára viselkedni velem szemben..
nagyon nem trollkodni jöttem ide
A PD Engine egy fantasztikus lehetőség a repülésben, elméletileg képes a mach 5 re.. miközben elméletileg nagyobb teljesítményt ad le azonos tömegű motor esetén mint a brayton ciklus.. és nagyon nem elhanyagolható az sem, hogy sokkal nagyobb a hőhatásfoka is ennek a motornak.
Nagyon remélem még az én életemben megvalósítják ezt a motort.. legalább harcászati célra.
Az a baj, hogy nagyon jó kis képeket lehet találni a neten ..olyan motorokról amin látszik, hogy vadászgéphez építették meg.
A youtubon is vannak nagyon jó videók, amin gyakorlatban működik a PDE koncepció..
iszonyú ereje lenne egy ilyen motornak, ha megcsinálnák működőre.. és beépítenék egy arra alkalmas géptestbe.
-
#80481
Attól függ, hogy ki ellen és mekkora számban indítva. A US Navy ellen a jövőben te tökmindegy, hogy mivel próbálkozol, olyan nyers erő kell. A horizont alatti ASM-ekre képesek lesznek indítani, teljesen mindegy, hogy mekkora sebesséeg a BrahMOS-2 az SM-6 elcsapja.
Viszont Kína vagy más ellenfél ellen, ahol hányá romboló és fregatt van és nincs horizont alá dolgozoás, akkor bizony elfogyhatnak a célcsatornák mikor 40 km táján hiretelen felbukkat tucatnyi ilyen rakéta. A US Navy mellel leveszi.
Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.02.02. 16:02:55 -
#80480
Akkor vajon a BrahMos-2 esetében arra számítanak, hogy a viszonylag nagy sebesség mellett viszonylag alacsony lesz az RCS? Mert kis magasságon nem lesz hiperszonikus... -
#80479
Ha számolsz az irányváltoztatással. Ha nem, akkor semmi sem változik. Sőt, olyan esetet is elképzelhetsz, akkor a térben a BM pályála valamekkora paraméterrel csak belemetsz a SAM HMZ-be. Ha a felderítési távolság kellően nagy, akkor a rakéta indítható és el fogja kapni a célt. Elvileg, Kinematiailag lehetséges, a célpraméterket kell hozzá mérni. -
#80478
Szvsz ő arra vonatkozólag mondta, hogy a HMZ roppant kicsi egy nagy magasságú, nagy vízszintes sebességű célpont ellen.
Most keresem vissza a hsz.-t, de nem találom.
-
#80477
Ja, akkor de, kb. 2500 km-es távolság mellett jön ki a ~5000 m/s átlagsebesség.

