95001
10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!


[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • Bandew
    #15
    Én nagyon szeretem Ady-t, de nem tudtam, hogy technikai zseni volt.
  • [NST]Cifu
    #14
    Hmm...
    Nem egyszerű, de ezt találtam (amúgy a helyes jelzése ennek a változatnak: Sdkfz 251/10):

    Egy kilőtt példány
    Oldalnézeti rajz
    Oldalnézetből
    Sdkfz 251/10 afrikában

    Ezeken kívűl csak modelképeket találtam, és gondolom nem azokat keresed :)
  • Loogan
    #13
    Tud valaki vmit arról az 5 millió 2.vh-s képről, amit feltettek a netre? (a főlapon van róla cikk)
    Nem műxik a link http://www.evidenceincamera.co.uk/.
  • ghost cb
    #12
    Légyszíves Írj egy kicsit a C1 Ariete-től! Z se rossz. Perszte csak ha nem probléma.
  • [NST]Cifu
    #11
    Akkor egy korábban megejtett T-80 család ismertető:

    A T-80 család az 1980-as évek elején lépett szintérre, és az eredeti tervek szerint a T-64-es váltotta volna a "minőségi harckocsi" feladatkörben, míg a T-72 megmaradt volna egy olcsóbb, egyszerubb, nagy tömegben gyártható "tömegharckocsinak". Az elso változatot, a "sima" T-80-at még a SG-1000 gázturbina hajtotta, amleynek megjelenésében nyilván komoly érv volt, hogy az USA a 70-es évek végén egy gázturbinás eroforrással
    hajtott harckocsi fejlesztésén dolgozott, aminek a végeredménye az M1 Abrams lett (mellkes, hogy az Abrams-ot egy teszten összehasonlították a Diesel-Motoros Leopard 2-vel, és bár az a tesztek jó részén a Leo2 jobban szerepelt, az amerikai tisztek az Abrams győzelmét hirdették ki). Az orosz fejlesztomérnökök hasonló problémával szembesültek a gázturbina beépítésénél, mint amerikai társaik: a gázturbina fogyasztása olyan nagy volt, hogy jelentosen korlátoztott hatótávolsággal rendelkezett a dizel-motoros harckocsikhoz képet (a T-72-es egy feltöltéssel külső tartályok nélkül 480km-et tehetett meg, ehez képest a T-80 csupán 335km-et). Megoldásként extra külso tartályokat szereltek rá, így 600km-re nőtt hatótávolsága (a T-72-es maximális hatótávolsága a kisebb külso tartályokkal 550km). A T-80-as ugyanakkor jelentősen fejlesztett tűzvezeto rendszerrel
    rendelkezett, lézeres távolságmérővel, (orosz viszonylatban) fejlett ballisztika számítógéppel (a T-72-esen még nincs semmi ilyesmi!), ágyúcsövét pedig hőelnyelo anyaggal burkoltál (lövés után az ágyúcső megemelkedett hőmérséklete nagyon jól láthatóvá teszi a rejtőző harckocsit infravörös érzékelők számára). Fő fegyverzete a T-64-es és a T-72-es 125mm-es ágyújának továbbfejlesztett változata, a 2A46M lett, hozzá pedig a 3VBM7 és 3VBM8 APFSDS (levállóköppenyes űrméret alatti szárnystabilizált nyillövedék) páncéltöro, 3VBK16 HEAT-FS (szárnystabilizált kumulatív páncéltöro lövedék) és a 3VOF-36 HE-FRAG-FS (szárnystabilizált repesz-romboló lövedék) löszert rendszeresítették, illetve képes volt 9M119 (NATO: AT-8) rádióvezérlésu,
    ágyúcsőből kilőhető páncéltöro rakéták indítására is (megjegyzem, a késobb kijött urániummagvas páncéltörő lövedékek ugyanúgy kilohetőek a korábbi ágyúkból is). Az ágyú töltőberendezéssel volt ellátva, akár a T-64 és a T-72, ez alaphelyzetben 28 lőszert tartalmazott, további 17 lőszer pedig a vezető mellett illetve a harctérben volt elhelyezve. Szükség esetén ez utóbbiból a személyzet kézzel is tölthette az ágyút.

    Nem sokkal később jött a T-80B, amely az első igazi szériagyártású változat volt, az elso szériákban SG-1000 (1000le) majd késobb GTD-1000F (1100le) gázturbinával látták el. Ennek a parancsnoki változata volt a T-80BK, amely nagyobb teljesítményu rádióval (és egy második antennával) volt ellátva, fejletteb navigációs rendszerrel rendelkezett, viszont nem volt képes páncéltörő rakéta kilövésére. A közel-keleti hadszintereken tapasztaltak alapján kifejlesztett ERA (reaktív páncélzat, ez gyakorlatilag formázott robbanótölteteket jelent, amely akkor robban, ha egy HEAT fémsugara éri, ekkor a robbanás ereje a fémsugarat a harckocsitól eltéríti, így védve azt) felszerelhetosége miatt jött ki a T-80BV, amely csak abban tért el elodjétől, hogy a tornyon és a testen az ERA felerősítésére szolgáló tartóelemek megjelentek, az ERA-képes parancsnoki harckocsik új változata
    pedig a T-80BVK lett.

    Az első igazi változást a T-80U széria hozta meg, amely 1985-ban jelent meg. Ez már fejlettebb kétvektorú löveg-stabilizátorral rendelkezett (a lövegstabilizátor feladata, hogy az ágyú folyamatosan a célra nézzen, még akkor is, ha a harckocsi közben össze-vissza forog és dől), és a rádióirányítású páncéltörő rakétarendszert egy lézerirányításúra cserélték le (9M119M, NATO: AT-11), amely 100-5000 méteren belül alkalmazható. Elláttható továbbá a "STHORA-1" infravörös zavaróberendezéssel (amelynek feladata megtéveszteni az infravörös célravezeto berendezéseket) illetve a 3D17 "Tucsa" ködfejlesztovel, amely a lézeres bemérés ellen ködfüggönyt hoz létre a tank körül.

    Továbbfejlesztették a túzvezeto rendszerét is, bár az nem sokban tér el a T-80B-tol. Az első sorozatok a GTD-1000TF (1100le), míg a késobbi szériák a GTD-1250 (1250le) gázturbinával voltak ellátva.

    Ennek parancsnoki változata a T-80UK, amely csökkentett (összesen 30 darabos, melyből általában 6db AT-11 volt) loszerkészlettel rendelkezik, mivel a lőszerek helyére új rádió került, ugyanakkor e változat képes volt AT-11 páncéltöro rakétát indítani.
    Az T-80UD a gázturbinákkal felmerülo problémák megoldására született: ezt a 6TF jelu hathengeres dizel-motorral szerelték fel, amely 1100 lóerot adott le, ezen kívul új, erősebb páncélzattal szerelték fel.
    A T-80UM 1991-ben jelent meg, és a GTD-1250-es gázturbina hajtotta. Új, fejlettebb számitógépes tűzvezeto rendszert kapot, valamint a tűzér kapott egy infravörös képalkotó rendszert (1991-ben! mikor a nyugati tankok már több, mint 10 éve rendelkeztek ilyen berendezéssel!) Utódja (ha lesz rá vevő) a T-80UM2, amely alig pár éve jelent meg, és valószinüleg még mindig nem az utolsó T-80 változat. Új, még modernebb számítógépet kapott, és immár a vezető is rendelkezik infravörös képalkotó
    rendszert.

    A T-80 család 1990-re teljesen leváltotta a T-64-eseket. Jelenleg Oroszországban, Omszkban gyártják a T-80U/UK, és a T80-UM/UM2 harckocsikat, Ukrajnában a Kharkhov-i tankgyár pedig a T-80UD és a T-84 harckocsikat.

    A T-84 az ukránok fejlesztése, mivel ők gyártják a T-80 család dizel-motoros változatait. A T-84 is dizel erőforrásal rendelkezik, nevezetesen egy kétütemu, hathengeres, 1200 lóerot leadó "6TD2" jelut. A
    harckocsi amúgy a T-80UM2 megfeleloje, ám egy érdekes plusszal rendekezik: az ukránok válalják 120mm-es NATO löveg beszerelését, akár töltőberendezéssel együtt, továbbá különféle (francia, orosz, sőt, akár
    német) tűzvezérlo berendezésekkel is felszerelik, a kedves vevő kivánalmai szerint.

    Ettől függetlenül inkább a "hagyományos" verziók hóditanak, Pakisztán legutóbb ukrajnától rendelet több, mint 300db T-80UD-t, és Dél-Korea (aki amúgy saját gyártású harckocsival is rendelkezik) pedig nagyobb mennyiségu T-80U vagy UM-et szándékozik vásárolni oroszországtól.

    Érdekesség: A Csecsenföldi hadjáratok alatt az orosz T-80B harckocsik komoly kellemetlenségeket okoztak, egy orosz tábornok a fáma szerint dührohamot kapott, mikor egy előrenyomulásnál az éket alkotó harckocsik sorra robbantak le. Ezek után Csecsenföldön feltüntek a T-80 dízel-motorral szerelt változatai, illetve a T-72-eseket is átvezényeltek. Ettől függetlenül nemrég készült képen is láttam Csecsenföldön gázturbinás T-80-as harckocsit.

    Pár Kép: (bocsi a modemesektol, de talán nekik is tetszeni fog):


    T-80U


    T-80UD



    T-84
  • Punker
    #10
    Sdkfz 251/1-s féllánctalpasról kéne olyan kép amin az első géppuska helyett 1 Pak 36-s ágyú van.
  • [NST]Cifu
    #9
    Az ahogy nézem főleg a kézifegyverekről szól, ez pedig inkább a harckocsiról, repülőgépekről esetleg hadihajókról, stb.
    Nem vitás, hogy a két topic bizonyos szintig üti egymást, de amikor én rákerestem, olyan szavakat adtam meg kulcsnak, mint "haditechnika" vagy "harckocsik".
  • Punker
    #8
    tudjuk, de oda főleg kézifegyverekről írunk.
  • Cat #7
    gondolom tudjátok hogy van már egy fegyveres topic
    http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1023177706
  • Loogan
    #6
    hasznos link lőfegyverekről:
    www.fegyver.org
  • Garfield
    #5
    http://www.luftarchiv.de/
  • ranGer2
    #4
    KURVA JO LESZ EZ A TOPIC BAZZ!
  • Gandibá
    #3
    FAU2 RULEEZ :D
  • [NST]Cifu
    #2
    A JSz-2 a KV-1 nehéztank leszármazotja, eredetileg KV-13 név alatt kezdték fejleszteni, egy közepes tank, amely nehéztankokra jellemző páncélzatott kapott. Miután a német Tigris és Párduc tankok megjelentek a keleti fronton, felgyorsították a fejlesztés ütemét, és két változatban kezdték volna el gyártani, 76.2mm-es ágyúval (ez lett pártdöntés alapján a JSz-1) és 122mm-es ágyúval (JSz-2). Miután azonban 1943 közepén egy elfogott Tigrist megvizsgáltak, kiderült, hogy a 76.2mm-es ágyú szinte hatástalan a német harckocsi ellen, így a JSz-1-et áttervezték 85mm-es ágyúra (ekkor amúgy JSz-85-nek hívták ezt a verziót, és JSz-122-nek a JSz-2-őt, az ágyú űrméretére való utalásként). Számtalan tervezési problémával küzdött a tervezet, elsősorban a hajtáslánccal voltak gondok. Az első JSz-1-esek 1943 Októberében, míg az első JSz-2-esek 1943 Decemberében gördültek ki a gyártócsarnokokból. A JSz-1-esek gyártása a gyengébb fegyverzet miatt hamarosan abbamaradt, az utolsó 1944 Januárjában készült el, utána átáltak a JSz-2 majd a Jsz-3 gyártására.
    A JSz-2 első sorozata teljesen öntött testel és toronyal rendelkezett, de a harci tapasztalatok vegyesek voltak, mert bár a német 88mm-es lövedékek legtöbbször még az oldalpáncélt sem ütötték át, a páncél belső oldaláról darabok szakadtak ki, amelyek nagy pusztítást vittek végbe a harctérben. Később legalább 4 féle változat készült, különféle formájú öntött testtel, illetve egy változat hegesztett gyártástechnológiával (ezeknek főleg az orra tért el egymástól, az első két változatnak laposabb orr-része 60mm-es páncélzattal rendelkezet csupán, a későbbi változatok 120mm-es páncélzattal készültek az egész orr-részen).
    A 122mm-es ágyúval is voltak gondok, miután egy teszten a csőszájfék konkrétan szétrobbant. Ezek után többféle csőszájféket is kidolgoztak a DT-25 ágyúhoz, nevezetesen egy "T" alakút, egy olyat, amely megszólalásig hasonlított a német 88mm-es ágyúk csőszájfékére és végül az általánosan ismert kissé hosszúkás változatot.

    Érdekesség, hogy 1944 Novemberében JSz-2-esek és KirályTigrisek összecsaptak Magyarországon, nem meszze Budapestől, egyértelmű győztese ennek a csatáknak nem volt, komoly veszteségeket szenvedet mindkét oldal, de amíg az Oroszok tudták pótolni a veszteségeket, a Németek nem.

    1945-ben sok JSz-2-es tornyának oldalára hevenyészet kötény került, amely gyakorlatilag annyit tett, hogy négy csövet hegesztettek a torony mindkét oldalára, ehez pedig egy acéllapot hegesztettek. Azért döntöttek ilyen megoldás mellett, mivel elég sok tank veszett oda a HEAT lövedékek és rakéták miatt, amelyek többsége a torony oldalát találták el. Hasonlóan hevenyészet megoldás volt a gyilkos városi harcokban a nyitott búvónyilásokon bedobott kézigránátok elleni védekezésül az a parancs, hogy minden harckocsi legénységének be kell csuknia a búvónyilások ajtaját (a városi harcokban sokszor a parancsnok a tetőn lévő géppuskáját használta a bújkáló védők ellen, nem egy esetben sikerült mellette bedobni egy gránátot a harctérbe, amelynek hatása meglehetősen nagy volt).

    A JSz-2-es a német tankokhoz viszonyítva elég jól fegyverzett volt (a 122mm-es ágyú páncéltörő fegyverként a német 88m-esel egy partiban volt, viszont repesz-romboló lövedéke annál sokkal erősebb volt, és mivel a JSz-2 legtöbbször élerő ellen harcolt, ennek nagy jelentősége volt), elég komoly páncélzattal. Azonban a német harckocsik sokkal jobb optikával rendelkeztek, ami miatt nagyobb esélyük volt a találatra, valamint a legtöbb német nehézharckocsi személyzete jól kiképzett elit volt, ami miatt a jelentős fölényben lettek volna - csakhogy a német Tigrisek és KirályTigrisek nem voltak a megbízhatóság mintaképei.

    JSz-2-esek harcoltak a Koreai-konfliktusban, az 50-es években, majd a közel-keleten is, a 60-as években, sőt a 70-es években is használták őket, de immár beásva, mint egyfajta kisméretű erődítményt.

    Néhány link:
    JSz-1/JSz-2 kifejlesztése
    JSz-2 harcokban
    JSz-2 "robbantot" ábrája magyarázattal
    A JSz-2 metszete lépésekben (nyomj Next-et mindig)

    Végezetül ezen a linken található a legjobb orosz II.Vh-s Hk. oldal, erről az oldalról származnak az ismertető adatai
  • [NST]Cifu
    #1
    Ez a Topic a Haditechnika iránt érdeklődöknek lett nyitva, első hozzászólásként egy kis JSz-2 ismertető mindjárt :)