Informatika és tudomány

10725198101090741028.jpg

-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!

[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
  • [NST]Cifu
    #80401
    Azokat életben is tartják. A 29-esnek egyszerűen nincs valódi szerepköre a mai Orosz Légierőben. Az Algériától visszakapott SzMT-k is tessék-lássék repülnek.


    Pont ezért "mókás", hogy a MiG-35-öst rendelik meg - amelynek a legnagyobb újítása a légi utántöltés (minek?) és a földi precíziós csapásmérés (miközben ott van erre a dedikált Szu-34 és a célszerűbb Szu-35Sz).

    Lehet, hogy nagy szégyen, de anyagilag lehet, hogy bölcsebb döntés lett volna meghalni a MiG-et és beolvasztani teljesen máshova. Ez van.


    Szvsz az indiai MiG-29K megrendelés mentette meg ettől az irodát.
    Anno volt szó róla, hogy egy közös céget hoznak létre, egy cégbe olvasztva a MiG-et és a Szuhojt mindenestől, ez lett volna a United Aircraft Company-t (UAC), de aztán ebből hosszas tervezés után nem lett semmi. Tippre az egymásra féltékeny irodák képtelenek voltak a közös munkára...

    Mondjuk számorma mindig is homályos volt, hogy pl. a Lockheed hogyan tudta felvárásolni a sikerterméket gyártó Martin Mariettát


    Ott összeolvadás és nem felvásárlás volt, ezért lett az új cég neve Lockheed-Martin. A két cég egyébként jól kiegészítette egymást, a Lockheed repülőgépgyártásban volt erős, a Martin-Marietta pedig főleg rakétagyártásban és űrtechnológiai gyártástechnikában.

    vagy a Grumman a folyamatos F-14 szállítás mellett hogyan lehet a Northrop része, amikor az a B-2 óta nem gyártott sikeres harci gépet...


    A Grumman gyakorlatilag alulmaradt minden tenderen az 1980-as években, a C-2/E-2 és az F-14 volt az utolsó gyártásban lévő típusa, és az ATF tenderen már a végső körbe se került be. A cég anyagi gondokkal küzdött már az 1980-as évek végén, hatalmas leépítéseket kellett végrehajtania, ahogy zárta be az F-111, majd az F-14 gyártósorokat. Először a Martin-Marietta, majd a Nortrop tett ajánlatot a felvásárlásra, és 2,1 milliárddal a Northrop győzött (az 1990-es évek legelején vagyunk, az ATF még nem dőlt el, a B-2A még gyártásban volt, stb. tehát a Northrop nem állt olyan rosszul). Korábban a Martin-Marietta 'hostile takeover'-el (kb. ellenséges felvásárlással) próbálkozott, vagyis magyarul felajánlotta, hogy felvásárolja a részvényesektől áron felül a részvényeket - azt még kivédte a Grumman.

    A McDD is már Boeing mikor egyszerre gyártotta egy időben az F-4, F-18, AV-8 és F-15 gépeket. Hogyan tudta így megvenni a Boeing...?


    Volt pénze, a McDonnel-Douglasnak meg nem. Az McDD-t eleve nagyon megviselte az A-12 Avenger lelövése, amely hosszas bírósági üggyé fajult, és milliárdokról szólt. Az McDD ráadásul nem tudott versenyezni a Boeing-el és az Airbus-al a kereskedelmi utasszállítók piacán, az MD-11 kvázi kudarc lett, és bár szerette volna a cég az MD-12-vel kiköszörülni a csorbát, nem volt pénze a fejlesztésre.

    Itt ismét nem felvásárlás, hanem összeolvadás történt, amit a két cég részvénycserével hajtott végre, ám megegyeztek abban, hogy az új cég neve Boeing lesz, és az McDD nem marad bent. Az összeolvadás ösztönző mivolta amúgy a JSF tender volt. A Boeing-nak volt pénze, de nem volt kellő 'know-how'-ja a versenyben maradni, az McDD-nél fordítva álltak, volt 'know-how', viszont elégséges pénz nem állt rendelkezésre. Innen jött az ötlet, hogy adják össze, amijük van, és így megnyerhetik a már akkor is igen zsíros falatnak ígérkező JSF tendert.
    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.01.31. 11:35:33