Gyurkity Péter
A klímaváltozás okozza az extrém hidegbetöréseket
Az északi jégtakaró olvadása a nyugati szelek gyengülését és irányváltását eredményezi.
Klímakutatók egy csoportja tette közzé a napokban eddigi munkájuk eredményét, amely többek között egy fontos áttörést hozott magával. Az eddig használt globális klímamodellt ugyanis gépi tanulással ötvözték, így az ózonréteget is sikerült bevonni a tanulmányozott részletek körébe, ami ezt követően további következtetések levonását tette lehetővé.
Az általuk kiadott közleményben arról olvashatunk, hogy az északi féltekén jellemző futóáramlás erejének és irányának módosulását írják az északi jégtakaró gyengülésének számlájára, ezek ugyanis szorosan összefüggenek egymással. Ezt ugyan korábban is tudtuk, most azonban végre sikerült egy részletes tanulmányban kimutatni, hogy a gyengülő, visszaszoruló jégtakaró miként befolyásolja a jet stream néven emlegetett erős szelek paramétereit. Ahogy ugyanis a jég visszavonul, a korábbi hidegebb hőmérsékleteket enyhébb idő váltja fel, ez pedig a sztratoszférában és az ózonrétegben is változásokat eredményez, így a futóáramlás gyakorisága és intenzitása is módosul.
Az általunk tapasztalt legfontosabb következmény a téli időszakban megfigyelt hidegbetörések elszaporodása, amely extrém hideg időjárási körülményeket hoz magával az észak-amerikai és az európai kontinensen – ide sorolható a januári nagy hideg, amely az USA középnyugati régiójában volt megfigyelhető. Az ilyen és ehhez hasonló hidegbetörésekből várhatunk további példányokat, amelyek Kanadát, az Egyesült Államokat, valamint a közép-európai országokat érintik majd, miközben a nyári szezonban a gyengülő futóáramlás (amely korábban a szélességi fokokkal párhuzamosan vitte magával a különböző időjárási rendszereket, mostanában azonban egyre gyakrabban vonul délebbre) kánikulát és száraz időszakot eredményez ezen területeken. A szakemberek szerint nagy előrelépés, hogy mindezt végre sikerült kimutatni, ezzel pedig alátámasztották azon korábbi feltételezéseket, hogy mindez a klímaváltozás része. Szeptemberben új expedíció indul az északi-sarki régióba, ahol egy német jégtörő segítségével vesznek majd új mintákat és rögzítik a friss adatokat, hogy még részletesebben felvázolják a folyamatot.
Az Antarktisz kapcsán eközben egy másik tanulmány látott napvilágot, amelyben viszont már a Ross-selfjég egyre gyorsabb olvadására hívják fel a figyelmet. Eszerint ez a jégtakaró a globális átlaghoz képest tízszer gyorsabban olvad, ami még érzékenyebbé és sebezhetőbbé teszi azt a nyári időszakban lezajló óceáni áramlásokkal szemben.
Klímakutatók egy csoportja tette közzé a napokban eddigi munkájuk eredményét, amely többek között egy fontos áttörést hozott magával. Az eddig használt globális klímamodellt ugyanis gépi tanulással ötvözték, így az ózonréteget is sikerült bevonni a tanulmányozott részletek körébe, ami ezt követően további következtetések levonását tette lehetővé.
Az általuk kiadott közleményben arról olvashatunk, hogy az északi féltekén jellemző futóáramlás erejének és irányának módosulását írják az északi jégtakaró gyengülésének számlájára, ezek ugyanis szorosan összefüggenek egymással. Ezt ugyan korábban is tudtuk, most azonban végre sikerült egy részletes tanulmányban kimutatni, hogy a gyengülő, visszaszoruló jégtakaró miként befolyásolja a jet stream néven emlegetett erős szelek paramétereit. Ahogy ugyanis a jég visszavonul, a korábbi hidegebb hőmérsékleteket enyhébb idő váltja fel, ez pedig a sztratoszférában és az ózonrétegben is változásokat eredményez, így a futóáramlás gyakorisága és intenzitása is módosul.
Az általunk tapasztalt legfontosabb következmény a téli időszakban megfigyelt hidegbetörések elszaporodása, amely extrém hideg időjárási körülményeket hoz magával az észak-amerikai és az európai kontinensen – ide sorolható a januári nagy hideg, amely az USA középnyugati régiójában volt megfigyelhető. Az ilyen és ehhez hasonló hidegbetörésekből várhatunk további példányokat, amelyek Kanadát, az Egyesült Államokat, valamint a közép-európai országokat érintik majd, miközben a nyári szezonban a gyengülő futóáramlás (amely korábban a szélességi fokokkal párhuzamosan vitte magával a különböző időjárási rendszereket, mostanában azonban egyre gyakrabban vonul délebbre) kánikulát és száraz időszakot eredményez ezen területeken. A szakemberek szerint nagy előrelépés, hogy mindezt végre sikerült kimutatni, ezzel pedig alátámasztották azon korábbi feltételezéseket, hogy mindez a klímaváltozás része. Szeptemberben új expedíció indul az északi-sarki régióba, ahol egy német jégtörő segítségével vesznek majd új mintákat és rögzítik a friss adatokat, hogy még részletesebben felvázolják a folyamatot.
Az Antarktisz kapcsán eközben egy másik tanulmány látott napvilágot, amelyben viszont már a Ross-selfjég egyre gyorsabb olvadására hívják fel a figyelmet. Eszerint ez a jégtakaró a globális átlaghoz képest tízszer gyorsabban olvad, ami még érzékenyebbé és sebezhetőbbé teszi azt a nyári időszakban lezajló óceáni áramlásokkal szemben.