Gyurkity Péter
3 millió év klímáját modellezték le
Ez pedig szépen megmutatja a klíma és a légkör, valamint a jégtakaró vastagságának alakulását.
Érdekes tanulmány látott napvilágot, amelyben hírt adtak a részletes számítógépes szimuláció, illetve a teljes klímamodell elkészültéről és annak kiemelkedő pontosságáról. A kutatók szerint sikerült visszaigazolni a jelenlegi folyamat fő okozójának kilétét, emellett pedig szépen felvázolták az elmúlt 3 millió év alapvető trendjének módosulását.
A tanulmány többek között arra mutat rá, hogy gyakorlatilag a teljes geológiai negyedidőszakot sikerült ezzel lefedni, ezzel pedig egy hatékony rendszer áll rendelkezésünkre a várható változások felmérésére. Ezt az időszakot leginkább a viszonylag stabil globális átlaghőmérséklettel, valamint jégkorszakok és az ezek közötti periódusok váltakozásával jellemezhetjük, mégpedig a mélytengeri üledékes rétegek részletes vizsgálatával, az ott lévő oxigén-izotópok felmérésével, hiszen ezek a jég globális mennyiségére, illetve a tengerek hőmérsékletére is utalnak. A szakemberek szerint jól látható, hogy az eredetileg 40 ezer éves periódusok fokozatosan kitolódtak, ahogy egyre inkább hűvösebbé vált világunk, 1 millió évvel ezelőtt pedig már erősen aszimmetrikus, 100 ezer éven át tartó ciklusok voltak jellemzők, bár a váltakozás pontos okait illetően tovább tart a vita.
A jég vastagsága a pleisztocén korszak közepén
A légköri szén-dioxid szerepe sem teljesen világos, hiszen itt nem minden esetben áll rendelkezésünkre pontos adat, a 800 ezer évnél régebbi periódusok pedig többnyire a homályba burkolóznak, legalábbis ebből a szempontból. Mégis, több lehetséges variáns bevetésével, a vulkánokat véve alapvető forrásként, még ez is megoldható, ennek alapján pedig kijelentették, hogy a koncentráció a pleisztocén kezdetén fokozatosan csökkent 350 ppm alá, a jelenlegi érték (410 ppm) pedig precedens nélküli az elmúlt 3 millió évet felölelő időszakban. A rendszer a jelek szerint nagyon érzékeny erre, így a koncentráció csökkenésével a grönlandi jégtakaró is megerősödött, a gleccserek azonban idővel legyalulták az üledékes rétegeket (amelyek egyébként is nagyobb mobilitást biztosítottak számukra), ennek során pedig nagy mennyiségű por került a felszínre, ami elősegítette az olvadási folyamatot. Az erősebb kőzetrétegek már megfogták a jégtakarót, ez statikusabbá vált, ezért fordulhatott elő, hogy a váltakozás lelassult, a ciklusok hossza pedig 1 millió évvel ezelőtt pedig már elérte a 100 ezer évet.
A szimuláció alapján a negyedidőszakban a globális átlaghőmérséklet sosem haladta meg 2 Celsius-fokkal az ipari forradalom előtti szintet, ez a modell szerint eleve megakadályozta volna a jégkorszakokat, pontosabban a jegesedés 3 millió évvel ezelőtti megindulását. A tengerszint változásait 400 ezer évre visszamenőleg tudjuk pontosan felvázolni, ennek alapján szerintük ez megoldottnak tekinthető, mint ahogy a jégtakaró klímára való reagálása is pontosan jelenik meg a munkában. Többek között erre alapozva jelentik ki, hogy amennyiben nem tudjuk megakadályozni a globális átlaghőmérséklet 2-3 Celsius-fokkal való megemelkedését, ez nemcsak a holocénre (vagyis a negyedidőszak utolsó időszakára) jellemző körülmények végét, hanem az elmúlt 3 millió évben precedens nélküli változást jelent majd.
Érdekes tanulmány látott napvilágot, amelyben hírt adtak a részletes számítógépes szimuláció, illetve a teljes klímamodell elkészültéről és annak kiemelkedő pontosságáról. A kutatók szerint sikerült visszaigazolni a jelenlegi folyamat fő okozójának kilétét, emellett pedig szépen felvázolták az elmúlt 3 millió év alapvető trendjének módosulását.
A tanulmány többek között arra mutat rá, hogy gyakorlatilag a teljes geológiai negyedidőszakot sikerült ezzel lefedni, ezzel pedig egy hatékony rendszer áll rendelkezésünkre a várható változások felmérésére. Ezt az időszakot leginkább a viszonylag stabil globális átlaghőmérséklettel, valamint jégkorszakok és az ezek közötti periódusok váltakozásával jellemezhetjük, mégpedig a mélytengeri üledékes rétegek részletes vizsgálatával, az ott lévő oxigén-izotópok felmérésével, hiszen ezek a jég globális mennyiségére, illetve a tengerek hőmérsékletére is utalnak. A szakemberek szerint jól látható, hogy az eredetileg 40 ezer éves periódusok fokozatosan kitolódtak, ahogy egyre inkább hűvösebbé vált világunk, 1 millió évvel ezelőtt pedig már erősen aszimmetrikus, 100 ezer éven át tartó ciklusok voltak jellemzők, bár a váltakozás pontos okait illetően tovább tart a vita.
A jég vastagsága a pleisztocén korszak közepén
A légköri szén-dioxid szerepe sem teljesen világos, hiszen itt nem minden esetben áll rendelkezésünkre pontos adat, a 800 ezer évnél régebbi periódusok pedig többnyire a homályba burkolóznak, legalábbis ebből a szempontból. Mégis, több lehetséges variáns bevetésével, a vulkánokat véve alapvető forrásként, még ez is megoldható, ennek alapján pedig kijelentették, hogy a koncentráció a pleisztocén kezdetén fokozatosan csökkent 350 ppm alá, a jelenlegi érték (410 ppm) pedig precedens nélküli az elmúlt 3 millió évet felölelő időszakban. A rendszer a jelek szerint nagyon érzékeny erre, így a koncentráció csökkenésével a grönlandi jégtakaró is megerősödött, a gleccserek azonban idővel legyalulták az üledékes rétegeket (amelyek egyébként is nagyobb mobilitást biztosítottak számukra), ennek során pedig nagy mennyiségű por került a felszínre, ami elősegítette az olvadási folyamatot. Az erősebb kőzetrétegek már megfogták a jégtakarót, ez statikusabbá vált, ezért fordulhatott elő, hogy a váltakozás lelassult, a ciklusok hossza pedig 1 millió évvel ezelőtt pedig már elérte a 100 ezer évet.
A szimuláció alapján a negyedidőszakban a globális átlaghőmérséklet sosem haladta meg 2 Celsius-fokkal az ipari forradalom előtti szintet, ez a modell szerint eleve megakadályozta volna a jégkorszakokat, pontosabban a jegesedés 3 millió évvel ezelőtti megindulását. A tengerszint változásait 400 ezer évre visszamenőleg tudjuk pontosan felvázolni, ennek alapján szerintük ez megoldottnak tekinthető, mint ahogy a jégtakaró klímára való reagálása is pontosan jelenik meg a munkában. Többek között erre alapozva jelentik ki, hogy amennyiben nem tudjuk megakadályozni a globális átlaghőmérséklet 2-3 Celsius-fokkal való megemelkedését, ez nemcsak a holocénre (vagyis a negyedidőszak utolsó időszakára) jellemző körülmények végét, hanem az elmúlt 3 millió évben precedens nélküli változást jelent majd.