1583
A fizika és csillagászat közös témái
-
shakwill #941 Közben volt időm gondolkodni egy kicsit. A Hubble állandó tapasztalati érték, tehát az elméletedből számszakilag le kell vezethető legyen.
Más: Az USP "hatás" alapvetően gravitációs hatás (ha jól értem). A gravitáció a távolság négyzetével arányosan csökken: Tehát az általa közvetített (okozott) hatásnak is csökkennie kell a távolság négyzetével. Viszont ez ellentmondani látszik a megfigyelhető objektumok sebességének távolság arányos növekedésével. Itt nagyon durva ellentmondást látok. Ebben az esetben visszajutunk a kályhához. Esetleg úgy oldhatnám fel az ellentmondást, hogy nem az objektumok sebessége nő a távolság arányával, hanem az objektumok lassulása csökken a távolság arányával.Így valóban nő az objektumok relatív sebessége a távolság arányában. Ebben az esetben viszont feltételezni kell egy t0 időt és egy v0 kezdeti sebességet. És ott vagyunk a nagy bummnál...
-
forrai #940 Nekem is. Erre vártam rég. -
patiang #939 Élvezet volt benneteket olvasni.
shakwill kérdései tetszettek
-
shakwill #938 A Benkő úr volt valóban. Ha lesz időd és energiád összefoglalhatnád a lehető legegyszerűbb és legrövidebb módon a lényegét az idevágó gondolataidnak. Akár a fórumon, akár priviben. Jó pihenést! -
forrai #937 Vannak ilyen érdekes kísérletek. Ha jól emlékszem, egy Benkő nevű úr is végzett ilyeneket, élményszerűen írva le.
Egy angol tudós pedig hasonló bemutatót tartott az akadémián, őt kigolyózták.
Ha megengeded, most erre a kérdésedre nem válaszolok, mert a feltétel rendszerét mpontosítani kell. Ha tudod, linkeld be.
Mára egyébként abbahagyom, de szeretném, ha folytatnánk. -
forrai #936 Ma 16.06-tól 18-19 ig 18 hozzászólás volt, az enyémek jó hosszúak. Kifáradtam kicsit.
Szép lassan ha folytatjuk, olyan dolgokat írok majd, amelyek érdekesek, igazak, és amelyeket mástól nem hallhatsz.
Örülök, hogy ide jöttél. -
shakwill #935 Hozzátartozik az utóbbi kérdésemhez, hogy egy magyar amatőr fizikus forgó testeket vizsgált egy precíziós ingával (természetesen minden elektromos mágneses és mechanikus kölcsönhatást kiküszöbölve) és a forgó tömeg egyszerűen magához rántotta az ingát... -
shakwill #934 Az eddig elmondottakból következhet-e az, hogy a forgó mozgás gravitációs hatást generál? Mivel a gyorsabb forgás nagyobb szögsebességet jelent. -
forrai #933 Nézd meg a www.megismerhetetlen.com-on.
Irtam egy 200 oldalas könyvet, és amint lesz időm, hogy ne kelljen tervezzek, és nem kopik fel az állam, kiadom, magánként.
Kb. 5 könyv kering a fejemben- azokat más kéne befejezze... -
shakwill #932 Nem kellett nagy ész a megértéséhez, hiszen logikusan magyarázol. Mindezeket egzakt matematikai formában is leírtad? -
forrai #931 SHAKWILL!
Ez megrázó!
Valamit rosszul irtam, hogy megértette végre valaki?
Amit évek óta magyarázok itt!
Nem, csak ugratsz, és majd egyszer kinevetsz!
-
forrai #930 Ezt az eredő perdületet ki is számoltam a honlapomon.
Természetesen ez nem lehetséges egy Big Bang világban, csak párhuzamos univerzumok esetén.
Valóban: az USP az univerzum legfontosabb rendező elve.
Bárhol nézed a galaxist, bármely léptékben, látod a rendező hatását, a csillagkarok nyitásában is!.
Ráadásul egy fura "táncnak" lehetsz a tanúja! Mert ha valami az USP-n belül kerül, és belezuhan a központiba, akkor annak megnöveli a forgási periódusát, és a többi távolodni kezd.
A fizikának, és a csillagászatnak ez a része: gyönyörű.
Világos tehát, hogy senki se ismeri,. -
shakwill #929 Ami az USP "határon" belül van az közeledik, ami kívül van az távolodik? A távolodás sebessége arányos a távolsággal? Ha igen, ez mindenféle egzotikus feltételezés nélkül magyarázná a világegyetem szerkezetét. Nem kellene a stabilitásra sötét anyagot, a tágulásra sötét energiát feltételezni... -
forrai #928
Nem pontosan erről van szó. Hanem arról, hogy az égimechanika törvényei szerint pontosan ez az a távolság, ahol a központi égitest forgási, és a távoli keringési szögsebességei pont azonosak.
Így hiába léteznek a gyorsulási vektorok, nem csúsznak el, nincs munkavégzésük.
Ehhez egy másik hasonlatot hozok.
Képzelj egy tengelyt, rajta két fékpofával.
Ha a fékpofák a tengellyel forognak, tök mindegy, hogy mennyire szorítanak, vagy hogy érdes e a találkozásuk, nincs impulzusátadás.
Azonban ha bármely irányba visszatartjuk a fékpofát, akkor már érdekes az erő is, meg a surlódási tényező is köztük.
Ezt a surlódási tényezőt nevezetem "Árapály Csatolási Tényezőnek, és jelölöm (FI)- vel (FI=0...1,0).
Erre építettem a programomat, számoltam ki az árapály nyomatékot, a teljesítményt és az energiát.
És készítettem egy programot, amely 4,7 Mrd évre számítja 100 M. éves tömbökben minden bolygó árapály távolodását, és a Nap forgáslassulását, a Hold távolodását.
Meghatároztam közelítőleg az égitestek FI tényezőjét.
A legnagyobb az univerzumé, és a fekete lyukaké, az egységet közelítik.
A csillagoké az 1E-5...6 nagyságrendet közelítik.
A Földszerú égitestek 1E-7...-11,
A poroké, molekuláké még kisebbek, azonban képződményeiké nagyobbak lehetnek.
Számomra tehát az univerzum árapálya elvileg méretezhető. -
shakwill #927 Ha az elméletedet a világegyetem egészére alkalmazod, akkor fel kell tételezni a világegyetem egészére jellemző eredő perdületet? Illetve ebből következik a helyi vonzás és a "távoli" taszítás? Ez így megmagyarázná a galaxisok és a """lokákis""" szerkezetek stabilitását az univerzum tágulását együtt az USP "határvonal" alapján? -
forrai #926 Nagyon tetszenek a kérdéseid, régóta várok ilyenekre.
Az univerzális stacioner pálya mindig egy adott égitest forgási tulajdonsága.
Tulajdonképpen egy határ: idáig tartok én, ezen belül minden az enyém!
Mint jeleztem azonban, csak a szilárd bolygóknál éles ez a határ, és változik folyamatosan.
Csillagoknál, gázóriásoknál az aktuális belső áramlások határoznak meg egy ilyen "zónát". Egyszerúen ki kell válasz a csillagban egy övet, annak tömegét, és periódusát, és máris hozzárendelheted az USP távolságot.
Erről sokat irtam a blogomon, és ajánlanám, hogy ott ismerkedj meg vele.
Mert a Naprendszer története: az árapállyal rokon, csodálatos történet, köze nincs a (porba)csomósodáshoz, ami egy széplelkú csillagászati gyerekmese.
Ha érdekel, mesélnék neked igaz történeteket, például hogyan, és miért tört ketté a Mars Phobos'Deimos kisholdja, amikor a Mars USP -je utolérte, és megolvasztotta a magját?
Ami elsöpörte az élet minden lehetőségét rajta.
Most a Phobos az USP alatt zuhan, a Deimos pedig felette távolodik.
A Naprendszer története- csodálatos, érdekesebb egy kalandregénynél. -
shakwill #925 Lehet-e az usp pályát úgy tekinteni, mint azt a keringési távolságot, ahol a test méretéből adódó gravitációs részvektorok kioltják egymást, és a gravitációnak csak a keringésre merőleges komponense érvényesül? -
forrai #924 Kb 25 millió km-re. Ezen belül mindig mindent beszív. Egyébként ez nem egy éles vonal, mert a Nap forgási szögsebessége övenként változik.
A Merkur még kivül esik rajta, de ahogyan lassul a Nap forgása a többi bolygó, főképp a Jupiter, és a Szaturnusz miatt, amelyek a Naprendszer impulzusának döntő részét bírják, úgy fogja be őt a Nap árapálya, és készteti majd lassú zuhanásra. -
shakwill #923 Még egy dolog. Hogyan alakul az Univerzális Stacioner pálya, ha a bolygó ami körül a keringés történik nem "merev" test, (a föld sem az, mert folyékony a belseje, ill óceánok vannak rajta) Vagy gázóriást, esetleg a napot vesszük bázis objektumnak, ahol a felszínen fix vonatkoztatási pont nem értelmezhető? -
shakwill #922 A nap körül hol van az USP pálya? -
shakwill #921 Maradjunk egyelőre az eredeti kérdésemnél, és a "klasszikus" közelítésnél.
Régi agybajom, hogy a megszokottól eltérő formában írjak le dolgokat. Ez is egy kísérlet részemről hogy a mozgáspályát ne a sebesség felől felől, hanem az impulzus felől írjam le. Ez a képletek egyszerű átrendezésével biztosan megoldható, a lényeg nem változik csak a megközelítés. Ebben az alapesetben a testeket pontszerű tömegnek lehetne tekinteni, hogy minél egyszerűbb legyen a gondolatmenet. -
forrai #920 Pontosan, és ez általánosan ismert, és elfogadott.
Tudjuk, hogy néha másodperceket vissza kell állítani, mert a Föld forgása lassúl.
Azt meg lézer prizmával mérik a Holdon, hogy évente hány mm-t távolodik? (~40 mm).
Idáig semmi probléma az árapállyal.
Ám én készítettem egy programot, amely szerint a Föld ~2m/év, a Pluto meg közel 100 m/év sebességgel távolodik a Naptól.
Erről viszont senki se hallott még!
Utána viszont hallani lehet a még távolabbi Cefeidák iszonyú gyors távolodásáról.
Ami a Hubble effektus.
Hát ez az,ami engem felbátorit, hogy vitába szálljak. -
forrai #919 A kérdésed, hogy ideális körpályán van e impulzuscsere, ezért igennel, vagy nemmel egyszerűen nem válaszolható meg.
Az USP pályán nincs, illetve lenullázódik, pedig az is kör.
Az ekliptikán a körpálya mentén az USP-n kívúl van, és állandó a csere.
Ferde pályákon is van, de változó: a forgássík közelében nagyobb.
Ellipszis pályákon is változó.
Az ütökösök legnagyobb impulzuscseréje például a Nap mellett van- az szinte berántja őket az atmoszférájába.
Érdekes példa a Shoemaker-Levy üstökös pusztulása, ami csupán néhány évtized, és keringési ciklusa alatt következett be.
Egyébként az égitestek pályáját is az árapály alakítja, a távolodóékat körkörössé, a zuhanókat meg egyre hegyesebb elipszissé.
-
shakwill #918 Félig értem is amit mondasz, jól értem, hogy pld. a hold azért távolodik a földtől mert folyamatosan "lopja" a föld forgási impulzusát? -
forrai #917 Üdvözöllek.
Az árapályról beszélsz? Természetesen lehet benne impulzuscsere, sőt az az egyik legérdekesebb alapesete.
Az árapály- impulzuscsere, ha van, igen lassú folyamat.
Először is azonban definiálnunk kell a központi égitestet, és a távolit.
Azok szerepe ugyanis helyet cserélhet.
A Föld-Hold viszonylatban is bármelyikük tekinthető központinak, vagy távolínak. (Annak ellenére, hogy valójában a közös tömegpont körül keringenek.). Az árapály egyes jelenségei ugyanis különbözőek a fenti minősítés függvényében.
Az árapály a valós testek gravitációja.
Amelyek kiterjedéssel, és struktúrával is rendelkeznek.
Az árapály akkor is létrejön, ha nem keringenek egymás körül. Akkor azonban nem történik impulzus, és energia átvitel, pontosabban csak az első közelítéskor.
A dolog lényege, hogy a központi test valójában nem pontszerű, ezért a középponton kívűli pontjait a távoli test vonzása az összekötő tengelytől valamilyen szög alatt éri. Bármely kicsiny is ez a szög, létrehoz egy olyan gyorsulási vektort, amely nem a kettőjük középvonala felé mutat. és amelyet a központi test struktúrája közvetít. A vektorháromszög így záródik. Ha viszont a központi test forog is, akkor egyfelől surlódó erő, és forgató nyomaték jön létre a rétegei, ővei között. Másfelől a távoli testet is pályamódosításra készteti: távolítja, vagy közelíti.
Ezt a hatást éppen a gravitáció közvetití, amely ekkor úgy viselkedik, mint a kalapácsvető kezében tartott kötél. Amely átadja a gyorsan forgó sportoló impulzusát a kalapácsnak, míg annak forgása lelassul.
Kivéve ha az kering gyorsabban, mert akkor ő gyorsítja a sportolót, míg a kalapács lezuhan.
Kivéve egy esetet, ha azonos a szögsebességük, akkor se nem lassulnak, sem nem távolodnak.
Nagyjábóll ez az árapály.
A kritérium tehát az azonos forgási és keringési szögsebességük, ami más néven a geostacioner pálya.
Ezt én általánosítva "Univerzális Stacioner Pálya (USP) névvel illetem, a Föld esetében ~42000 km, a Napra 25 M km.
Ami ezen belül kereng, lassan minden lezuhan: az űrhajók is.
Ami pedig túl rajtuk, az távolodik. Mégpedig minél távolabb van, annál gyorsabban.
Ez a Hubble törvény magyarázata is.
Ez még persze összefoglalónak is kevés.
De nem tudom, erre gondoltál, érdekel e?
Jól esne nekem is normális hangnemű beszélgetést folytatnom, csak muszájból kell Herkuleskednem. -
shakwill #916 Akarom mondani Sziasztok!
Még egy kérdés: Ideális körpálya esetén van-e impulzuscsere?
-
shakwill #915 Sziasztok?
Éppen azon jár az agyam, hogy egymás körül keringő testek esetében lehet-e úgy értelmezni a dolgot, hogy az impulzuscsere időbeli lefolyása megegyezik a pályagörbe függvényével? Illetve ez tökéletes körpálya esetén hogy néz ki? -
forrai #914 Patiang
Kérdezzél, vagy a tárgyhoz is szólhatnál.
Mivel nem értesz egyet? Beszéljük meg. -
patiang #913 Legalább ellenkezz.:))
-
forrai #912 Sötét anyagnak nevezhető valamik természetesen vannak, de az mindig másképpen sötét, mint ahogyan azt a fizika elképzeli.
Én például többféle, így nevezhető anyagra tudok gondolni:
1. A szülő, és a külső univerzumokra, amelyek gravitációja érint minket
2. A bárhol előforduló (akár bennünk is) más fénybázisú univerzumok anyagára, amelyeknek azonban nincs gravitációja, s így tudomásunk sincs róluk.
3 A harmadikon még gondolkodom. (Most például a székem az, mert rajta ülök) -
forrai #911 Immovable
A maszkjaidról bárhol rádismernék: a multkor egy jelzőlámpát akartam megszólítani, de szerencsére épp pirosra váltott.! -
forrai #910 Valóban, én is ezt mondom, amit mások.
Mert bizonyítani tudom, hogy valamely fekete lyuk belső tere nem lehet homogén: ürességek és sűrűségek kell, hogy váltakozzanak benne. Vagyis strukturáltak, kapcsolatokkal a részei között, és a külső univerzumokkal is. Az egyik ilyen kapcsolat: a gravitáció, amely áthatolhat az eseményhorizonton.
Számomra végül két kozmológiai fogalom létezik:
1. Univerzumok (=világegyetemek), amelyek zártak, és egymásban, vagy egymás mellett, soros, vagy párhuzamos hierarchiában helyezkednek el.
Egyikük csak a miénk.
Emellett ezek az univerzumok a bázisukban is különbözők.
Mindegyiknek fényatom bázisa van. A miénknek azonban elektromos és tömegtöltés alapú a fénybázisa.
A fény: az univerzumok építő eleme, amelyek sűrűsége benne nagy mértékben eltérő.
Ez a sűrűség határozza meg mindegyikben a fénysebességet és a gravállandójukat. A szűlő univerzumunkban a fénysebesség sokkal nagyobb, egy fekete lyukban, a miénkben meg sokkal kisebb.
Az univerzumok zártak, tehát teljességgel megismerhetők, persze csak nehezen. Még a sajátunkat is alig ismerjük, a többiektől meg nemcsak távolság és idő, de az eseményhorizont is elválaszt.
Vagy az, hogy számunkra nem ismerhető a bázisuk.
Nekem vannak kezdetleges gondolataim, hogyan ismerhetők meg mégis.
Mert van bennük egyetlen közös, amit én az Isteni tudatnak nevezek, és amely minden részecskéjükben megvan.
2. Világmindenség, amely ezeket az univerzumokat magába foglalja, nem tudható, hogy zárt, vagy nem?
Arról nézve teljes bizonyosság nem lesz fellelhető.
Részeiben (pl. univerzumok) persze megismerhető.
A két terminológia tehát merőben különböző
Világegyetem: nem egyenlő a Világmindenséggel.
Én a világegyetemekre koncentrálok, mert azok megismerhetők.
Aki pedig szereti a kalandot, a misztikumot, és nem vár eredményt- az foglalkozzon a világmindenséggel. Egész életében jól szorakozhat.
-
#909
-
patiang #908 energia -
patiang #907 Vagyis Te azt mondod, hogy az esetleges anomáliák nem belső vmik, hanem egy másik univerzum (pl a szülő) kölcsönhatása? Azt, hogy a mi univerzumunk tulajdonképp egy feketelyukban helyezkedik el, már mástól is olvastam.
De azért az érdekelne, ha van egy szülő univerzumunk, akkor annak is vhogy létre kellett jönnie. Vagy már túl messze mentem?
Vagy lehet, hogy nincs is sötét anyag? -
forrai #906 Patiang, csak dicséretet illet, mert mégha nem is értjük egymást, vagy nem értünk egyet, de legalább megpróbáljuk.
Ami a Nagy Bummot illeti, szerintem is volt egy bumm, csakhogy én azt kicsinek hívom (Little Bang). Ami tulajdonképpen egy ugyanolyan kollapszus, mint a mi univerzumunkban egy fekete lyuk képződése, csakhogy akkor éppen a mi univerzumunk vált egy nagy fekete lyukká, egy tágabb, ritkább "szülő" világegyetemben, gravitációs kollapszus útján.
Az lett a mi hazánk.
Mert szerintem párhuzamos-soros hierarchiájú univerzumokból áll a világmindenség, amelyek mindegyike valahogyan elkülönül a másiktól, de kölcsönhatásuk is van.
Például a mi univerzumunknak olyan alapja van, amelyet az elektromos és a tömegtöltések periodikus átalakulásából álló sajátos bivalens "fényatomok" alkotnak.
Így a határa is, amit eseményhorizontnak nevezhetnénk, ilyen atomokból áll, amelyek a fényhullámokat elnyelik.
Azonban ezen a gravitáció áthatol.
Így hát mi gravitációs kapcsolatban ezért állhatunk a külvilággal, vagyis a szülő univerzumunkkal, és testvér univerzumokkal.
Ezek tehát nevezhetők sötét anyagnak is szerintem, mert léteznek, de az univerzumunkon kivül, s így fény nem jöhetne tőlük.
Emellett azonban magában a mi univerzumunkban is létezhetnek olyan részecskék, amelyeknek sem elektromos, sem tömeg, sem más nálunk előforduló töltés töltetük nincsen, így nem is észlelhetjük őket.
Teoretice az ilyen "másvilágok" épp oly tudatosak lehetnek, mint mi is vagyunk, csak nem észlelhetjük egymást, még a tömegüket sem, mert ebben az értelemben az nincs is nekik.
Kivéve, ha valamely okból és formában átalakulnak.
Mert a tervezett "Töltés-Fizika" értelmében: a töltés tudati tényező, amely megváltozhat, új tulajdonságú részecskét hozva létre. Hiszen a mi fényünk is ilyen, szerintem az elektromos-és a tömeg töltések egymásba alakulása, mások szerint pedig az elektromos töltés, és a vácuum, ismét mások szerint az elektromos, és az éter egymásba alakulása.
Vagyis a töltések létezése, és egymásba alakulása nyilt titok.
Ismét vannak olyan töltésű részecskék, amelyek világunk részecskéihez igen gyengén kötődnek, alig észlelhetők, pl. a neutrinok.
Amelyeket pl. a Napunk is termel, de amelyek ki be járnak a mi univerzumunkból, míg nem találnak olyan univerzumra, amelyik megfelelő bázison épülve fel, ezeket nyeli el. Ezeket tehát a mi univerzumunk exportálja, vámilleték mentesen. Kész bűnbanda...
Egyszóval: az én világom egész más, mint egy süket Big Bang világ.
Milliószor sokszínűbb, és lehet, hogy a tiédhez is hasonlít. De ezt Te tudhatod csak. -
patiang #905 S ez (fekete izék) nem lehetnek hatással a mélyüri árapály jelenségre, vagyis, hogy nem homogén (mármint az árapály). Minél közelebb helyezkedik el egymáshoz két tömeg a világűrben, annál "tisztább" az árapály jelenség.
Na mit kapok ezért-------------- -
patiang #904 Nem linkelek be semmit, csupán eszembe jutott vmi.
A Nagy Bumm-kor (ha volt (?), mert már vannak más feltevések is) az anyag, antianyag egyensúlyban volt. De az antinyag, legalább is a láthatáron belül eltűnt. Az nem töténhetett meg, hogy nem semisült meg, hiszen ne vész el csak átalakul, hanem olyan energia, anyagállapotot vett fel, ami számunkra közvetlen mérhetetlen. S ez a sötét energia, és a sötét anyag. Azonban a az univerzum összeségére igenis hatással van, mert ahelyet, hogy lassulna a tágulás, növekszik.
Na illetékesek: lehet hülyézni!! -
forrai #903 Nincs fórum, ahol felvethetném én, képzetlenül és ismeretlenül ezeket a kérdéseket. Csak az ehhez hasonló fórumokon, na meg a honlapom.
Valójában egy olyan száguldó ló, mint a fizika, akár a puszta tömegével is összenyom egy semmiséget, mint én vagyok, miközbe hiába magyarázom, hogy igazam van.
Ezért arra gondoltam, ha ti megértitek, és segítetek, akkor kénytelenek lesznek foglalkozni vele.
És látod, úgy gondolom, jó uton vagyok- már az uwu is támogat, hiszen lehülyéz, tehát észrevett. Őt meg eléggé nem szívlelik a fórumon, így a mérleg nyelve akár felám is billeghet.
A sötét anyag pedig más mint a fekete anyag, odáig a fizika még nem süllyedt le,még csak a fekete lyukig jutottak. De ami késik, nem múlik. A sötét tömeg, a sötét energia, ezek keveredései nagyon jól mutatják, hogy a fizika a sötétségben tapogatózik.
De azért ez a sok sötétség, meg vákuum már egy így kissé sok, szembe megy a közizléssel! Ezért én azon próbálkozom, hogy megmutassam: sötét alagútba mentek be, azért sötét most nekik minden, nekünk meg méginkább.
Ki kell hátrálniuk az alagút kezdetéig, valahol Newton utánig, és új, jobb utat kell kijelölni maguknak.
Az árapály területén pedig én vagyok a szakember.
Nem lehetek most szerény, mert most nem az kell, hogy legyek.
-
patiang #902 A Te gondolataidat, hogy az égitestek mozgásának esetleges szabálytalanságaihoz semmi köze az un fekete anyagnak, már máshol is felvetetted? Pl olyan szakemberekkel vitáztál róla, akiknek ez a szakterületük? Itt az SG-n is vannak biztos önjelölt, netán igazi tudósok is, de szvsz nem ez a jellemző. Mert, hogy lehülyéznek /:(((/ az nem jellemző a tudós közösségekre: Bár lehet, hogy tévedek.