A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #928
Nem pontosan erről van szó. Hanem arról, hogy az égimechanika törvényei szerint pontosan ez az a távolság, ahol a központi égitest forgási, és a távoli keringési szögsebességei pont azonosak.
Így hiába léteznek a gyorsulási vektorok, nem csúsznak el, nincs munkavégzésük.
Ehhez egy másik hasonlatot hozok.
Képzelj egy tengelyt, rajta két fékpofával.
Ha a fékpofák a tengellyel forognak, tök mindegy, hogy mennyire szorítanak, vagy hogy érdes e a találkozásuk, nincs impulzusátadás.
Azonban ha bármely irányba visszatartjuk a fékpofát, akkor már érdekes az erő is, meg a surlódási tényező is köztük.
Ezt a surlódási tényezőt nevezetem "Árapály Csatolási Tényezőnek, és jelölöm (FI)- vel (FI=0...1,0).
Erre építettem a programomat, számoltam ki az árapály nyomatékot, a teljesítményt és az energiát.
És készítettem egy programot, amely 4,7 Mrd évre számítja 100 M. éves tömbökben minden bolygó árapály távolodását, és a Nap forgáslassulását, a Hold távolodását.
Meghatároztam közelítőleg az égitestek FI tényezőjét.
A legnagyobb az univerzumé, és a fekete lyukaké, az egységet közelítik.
A csillagoké az 1E-5...6 nagyságrendet közelítik.
A Földszerú égitestek 1E-7...-11,
A poroké, molekuláké még kisebbek, azonban képződményeiké nagyobbak lehetnek.
Számomra tehát az univerzum árapálya elvileg méretezhető.