1583
A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #1061 Ennek a teoriámnak az a bizonytalan pontja, hogy nem tudom, mi tölti ki pl. a mi fényzárt (=fekete lyuk)univerzumunk terét?
Csak azt gondolom, hogy azt a valamit töltések alakítják. Amelyek tudati jellegűek, olyanok mint egy terv. A tömegtöltés pl. azt tervezi el, hogy ebben a környezetében elindít egy gyorsulási vektort, és ugyanazt vissza is fogadja, így olyan, mintha mi sem történne. (Azért mondom, hogy a töltés forrás és nyelő egyuttal). Ez a vektoráram azután távolodva elágazik, betölti a teret, gyöngül, de összegezve azért bármely távolságban ugyanolyan intenzitású. Így képviseli a tömegtöltést, ami elindította, bárhol. Stacioner állapotban ez a "vektor mező" akár a végtelenig kiépül! Azonban van egy bázis- sebessége (ami valszeg a fényé is). Ebből következik, hogyha gyorsul, vagy csak sebesebben halad, mint korábban, akkor nem csak a többi tömeg, de a saját korábbi mezőjével is kölcsönkapcsolatba léphet, ami vagy növelheti a tömegét (specrel) vagy tehetetlenséget okoz.
Erre mondom, hogy a "Tehetetlenség a tömeg saját, korábbi állapotának visszahatása az újra".
Ez általános gondolatom, hisz magam se szívesen csinálok új dolgokat. (Csak a bosszantásotokra, az még lelkesít).
Így a tömegtöltés a fényben létrehozza maga körül azt a vonzási vektormezőt, amelynek a tehetetlenségi tart ellent. Ez a hatás cos (omega)* t.
Hasonlóan viselkedik az elektromos töltés is- létrehozva a mágneses mezőt is a fényben, csak térben 90o-ra eltolva, azonban fázisban azonosan. Ez a sin (omega *t).
Ahogy a két töltés váltakozva erejét veszíti, és növeli periódikusan, létrehozva és kioltva (átalakítva) a saját vektormezőit, azt hívom fényatomnak (lehetne akár foton is.)
Azonban ez maga nem repked, hanem ahogyan a fényhullám terjed, annak hatására ott a helyszínen alakul ki. A paramétereit (hullámhossz, periódus) mint DNS, az érkező hullámtól kapja.
Pontosan ezért is nevezném a fényatomot "bivalens" hullámnak, mert két töltés alakítja! Ezért egy önmagában zárt világgá alakul, amely voltaképpen egyetlen periódusú töltés-hullám, egyetlen fényatom.
Az univerzumunkat gondolom ezek töltik meg, a fény és a gravitáció rajtuk hullámként terjed, mint a hangya a levegőben.
Még messze nem teljes az elmélet, de azt jónak gondolom benne, hogy a fény nem csak elektromágneses, hanem gravitációs-inerciális hullám is, így önmagában megéll, nem kell hozzá a kétséges vákuum.
Az ilyen fény Poynting teljesítménysűrűség vektora állandó lehet, nem tűnik el periódusként.
Vagyis megismerhető építőeleme és bázisa az univerzumnak. -
forrai #1060 A ZI-ZI is. -
#1059
ugye nem gondolod, hogy valaha is nobelt kapsz? vagy csak egy matematikus vagy egy fizikus is komolyan fog venni? irónia volt. -
forrai #1058 Egyszer még nagyon qetuolok veled...
(Ha megkapom a Nobelt, veszek neked egy csomag ZI-ZI t. Az ugyanis sehol nincs, és nem is nagyon finom) -
#1057
nem , ez egy teljesen új agymenés, ezért még majd csak jövőre kap nobelt :D -
yooyoo #1056 Ezek szerint a fényatomok(?) kitöltik például a csillagközi teret. Kicsit éterszagú ez nekem. -
forrai #1055 Elismerem, ezen a fényatom ügyön még dolgoznom kell! Most éppen kerekeket gyalulok hozzá. Még szögletesek. -
forrai #1054 Még a sírásod is inkább egy dühkitörés. Így kell szépen sírni! 
ühüm, bühüm!
-
#1053
sírok 
-
forrai #1052 Szerintem is így van, ha fotonnak nevezhetem azt, amit én fény-atomnak hívok, és annak azt az állapotát tekintem, amikor az éppen a tömegtöltés állapotában leledzik.
Mert a fényatom: a tömeg, és az elektromos töltések periódikus váltakozása. (Ez az oszcillációs folyamatok egy ismeretlen formája.)
Az elektromos töltés hatása szinuszosan, a tömegtöltés meg 90o fáziseltolással, vagyis coszinuszosan nő és csökken.
Mindkettő két részből áll, amelyek nem fázisban, hanem térben vannak 90o-al eltolva.
- Gravitáció és tehetetlenség
- Elektromosság és mágnesesség.
Így kettőjük összes Poynting teljesítménysűrűség vektora állandó. (Nem mint Maxwellnél, hogy az periódusonként megsemmisül, és újra keletkezik.)
A fény pedig, mint hullámjelenség, ezeken a fényatomokon, mint hullámjelenség terjed, és észlelése függvényében mutat tömegszerű, vagy hullámjeleségeket.
Mert a fényatom" (foton?) nem szükségszerűen kell, hogy elmozduljon ahhoz, hogy a fényhullám terjedjen.
Ahogyan a hang is.
A modern fizika szerintem nagy mértékben a "vákuum" téveszméjén alakul. Ezt kell, hogy majd felváltsa egy, a tudati töltéseken alapuló: "Töltés-Fizika"!
Ami majd sokszorosan kiszélesíti a jelenlegi, "beszűkült" tudatunk határait...
-
#1051
a fotonnak van t¨ömege -
forrai #1050 bebeDesigner
Ha nem veszed rossz néven, elmondanám a véleményem.
Maxwell fényelmélete olyan, mint a régi geocentrikus világkép, működik, de nem a valóságot tükrözi. Falábú- mert csak pótlása van annak a lábának, amivé az elektromágnesesség nevű lába periódusonként át kell, hogy alakuljon.
Azt a pótlást vákuumnak képzelik, de az nem jó oda. Arra a célra valamiféle "tömeg" lenne jó.
Szerintem ha a fénynek létezik elemi atomja, akkor az egy elektromos és egy tömegtöltés periódikus átalakulása adott helyen. (A "töltés" azonban itt csak egy tudati tényező, egy "terv", ami a környezetét alakítja. Te mint- designer kell, hogy a "terv" lényegét értsd, egyébként én is designer vagyok).
Akkor semmiféle vákuum nem kell ahhoz (vagyis az nincs is sehol) hogy a fényhullám úgy terjedjen, mint a hang a levegőatomokon, miközben maguk a fényatomok nem kell, hogy helyet változtassanak! Vagyis nem röpködnek, mint egy golyóbis, hanem periódusonként gravitációs-tehetetlenségi (GI), és elektromágneses (EM) hatást fejtenek ki az adott helyen.
Ezért Maxwell (Vákuum)- EM fényével szemben ez egy GI-EM fény, ami hullámzásként terjed.
Érkezése helyén azonban megjelenhet tömegként, vagy energiaként, vagy EM jelenségként. Ezért gondolhatják most, hogy egy foton repül.
Nagyon érdekes felírni a GI-EM fényhullám Poynting teljesítménysűrűség- vektorát, ami így constans lehet, míg Maxwellnél a nulla-maximum között változik. (A fény periódusonként vákuumba fullad?)
Mert amíg az EM hányad az időben sín, a GI rész cos függvényként változik, a két rész négyzetes összege meg constans.
Ez a legjobb bizonyíték, a (vákuum)-EM teoriával szemben.
Amiből következik, hogy vákuum nincs, és a modern fizika az ezotéria legfőbb hirdetője, a sötét tömegeivel (hogy mást mondjak, ne a dicső kvantum fizikát).
Amit viszont én erről gondolok- azt "Töltés-Fizikának" hívnám. Ami jelenleg csak bennem érlelődik. Ha hagyom. -
polarka #1049 Kösz, de FF-ot szoktam használni :x
Lehet változtatnom kell majd ezen szokásomon. -
#1048
Használd EZT. -
#1047
Remélem nem engem kellett volna ignorálni :)
De a válaszod annyiban kielégítő hogy visszavezette a "Hol a világ vége?" kérdéskörhöz és így tudom hogy nincs pontos válasz. Köszi. -
polarka #1046 Kár, h már nem müxik az ignoráló scriptem. -
polarka #1045 pl. egy hipergömb esetén a folyamatos előrehaladással visszajuthat kiindulásának helyére -
polarka #1044 A válasz attól függ, h az univerzum mely topológiájában gondolkodunk. enwiki
Ugyanis kísérletileg csak a megfigyelhető univerzumról tudunk mit mondani, h azon túl milyen az univerzum, azt nem tudjuk, ergo biztos választ nem lehet rá mondani. -
#1043
Üdv.
Lehet hogy azonnal kiderül, hogy hülyeség, sőt amit írok az nem egy szakképzett ember nyelvezete, de amíg nem válaszol rá valaki, addig úgyis rágni fog belülről a kérdés.
Ez a gondolatmenet futott át az agyamon:
A fotonnak nincs tömege, de részecske. Magyarul keletkezik valamiből, és később ugyancsak valaminek a része lesz. Láthatólag nem egy elhanyagolható dolog.
Az univerzum egyik pontjából elindul, majd elér a távcsőbe, vagy akárhova máshova.
DE ha keresztül halad az egész univerzumon anélkül hogy bármi elnyelje, akkor megy tovább, és én ebből azt veszem le hogy egy részecskével csökkent az univerzum, mert aligha fog megfordulni.
De ha feltételezzük hogy megfordul a gravitációhoz hasonló erő miatt, akkor ez az ingázás addig tart amíg az összes foton nem centralizálódik az univerzum origójában?
Ebből következik hogy a fő kérdésem, az "elnyeletlen" fotonoknak mi a sorsa? -
polarka #1042 Tehát arra gondolsz, h a tér maga vmiféle sok dimenziós test, ami előttünk zuhan végig?
De ugye azt is "látod", h ez néhány ism. terjesztőből elcsípett dologból való filózgatáson kívül semmivel sem több. És ennyiből még nem tudtunk semmivel sem többet a világról, hol van az ezen elméletből levezetett jelenségek sora?
Eddig az egész annyit ér, mintha azt mondanám, h a világ valójában csak abból áll, amit látok és valójában New York sem létezik, amíg én nem vagyok ott, h érzékeljem és minden csak az érzékelőterembe teremtődik. Ez is tartható filozófiai álláspont mégsem tudunk meg belőle többet a világról. Ez az egyik alapvető különbség filozófia és fizika közt. -
polarka #1041 Megígértem, h válaszolok.
Olyan vagyok, mint az elefánt, nem felejtek. Legalábbis, amit megígérek azt nem. Legfeljebb csak nem teljesítem. -
forrai #1040 Hozzátenném: nemcsak a Hold, de a Föld kérge is asszimetrikus volt és lesz is.
Ő azóta keresi a szimmetriáját, amióta egy, a Napból kiszakadt, attól elszáguldó óriásbolygó légkörében kikondenzálódva, a Nap vonzása miatt lemaradva a forgása a gyors lehűlése miatt felgyorsult. Amiatt pedig ugyanakkor, még olvadék állapotában a Hold is levállt róla!
Őrületes, de számításokkal igazolható körtáncuk volt akkor.
Majd a Hold elkezdte lassú árapály távolodását, amely több százezer km-t jelent.
Becsléseket végeztem arra is, hogy vajon melyik Napból kiszakadt gázbolygó lehetett Földünk és a Hold szülőanyja? Elsőként az Uránuszra gondoltam, aki ebbe a szülésbe rokkanhatott bele, pedig emberek még akkor nem is voltak.
Végleges választ erre az ürhajózás adhatna.
-
forrai #1039 pet0330
Nem mondhatom persze, hogy mert még nem végezted el az egyetemet, ne olvass engem, és hogy fogadd, vagy ne fogadd el, amit írok!
Csak azt javasolhatom, hogy az egyetemre mindig az elfogadott tananyag szerint készül!
És ha bármilyen eltérő, idegen, vagy saját gondolatod támad, azt úgy fejtsd ki, hogy ne akadályozza az előmeneteled. (Ahogyan pl. nekem akadályozta).
Várd ki a megfelelő időpontot.
Ha valami nem megfelelően történik, akkor úgy lesz, ahogyan a szegény Fermat tétellel, hogy ma se értik.
Én is pl. bizonytalan vagyok, hogy most megfelelő helyen, időben, és módon fejtem ki azt, amit szükségesnek tartok? -
forrai #1038 Shakwill
Tetszik, hogy számodra is izgalmas kaland ez.
Egyedül miattad, meg néhány más érdeklődő, pl. pet0330, meg sokan korábbiak miatt szívesen leírnám akár ide is a Naprendszer elképesztően izgalmas, valóságos keletkezése történetét.
Ami eleve azzal kezdődik, hogy már az első gázbolygó, amely a tüzesen vemhes, instacioner, forrósodó Napocskánkból kiszakadt, és amelyet én Anonymus1-nek hívok, már messze jár, talán a galaxis halójában! Kimozdítva Napunkat annak fősíkjából, és az Orion csillagkar sűrűjéből.
Naprendszerünk keletkezésének köze sincs a süket és vak "porbacsomósodáshoz", amelyet a tudati vakság szűlt, de ahhoz képest jól prosperál még mindig.
-
forrai #1037 Azt hisszem nem irtam gyorsulási térről, csak mezőről.
Ez a létező gyorsulási vektorokat foglalja magába, és persze kitölthet egy teret.
-
forrai #1036 Nézd meg pl. az alaptörvényt.
(T1/T2)^2=(a1/a2)^3...
T1/T2= (a1/a2)^1,5
A forgási periódus a sugárral gyorsan nő. Ha a sugár kétszeresre nő, a periódius több, mint kétszeres lesz.
A keringési sebesség pedig annak a reciproka.
Vagyis a távolodással a KERÜLETI sebesség gyorsabban csökken, mint ahogy a sugár nő.
Ez a magyarázat.
Ez az égimechanika egy alaptörvénye.
Amit én (csak) azzal egészítek ki, hogy a RADIÁLIS távolodási sebesség, az USP-n túl attól való távolsággal nemhogy csökken, hanem hogy növekedik, és hogy az a Hubble törvény egyik fele. (persze milliószor, milliárdszor kisebb)
Mert a másik fele, amelyről se a fizika, se a csillagászat nem tudom, (mert túl "jól" képzett?), hogy az USP-n belül ugyanígy zuhanás történik, mégpedig szintén gyorsulóan, az USP től távolodva.
A többiekhez nincs mit hozzászóljak, egyfelől, mert nem hozzámszóltak (ez még nem lenne baj), hanem mert értelmetlen hülyeségeket lefetyelnek.
Összekeveik a kozmikus sebességet a fazonnal, magasságról írnak, meg mit tudom én?
Egyszóval: kíválóan képzettek!!!
-
forrai #1035 comissioner
Köszi. Ez segítség, akkor is ha, esetleg már olvastam. Küldj tehát linkeket, és kapcsolódj be a beszélgetésbe.
Több arcom van, a konstruktiv partnerek felé ugyanolyant próbálok mutatni. -
forrai #1034 pet0330
Veled jókat beszéltünk a forrás fizikáról.
Azt folytathatjuk, nem? Elvégezted a kísérletet? -
uwu 80 #1033 Nem értem miért lenne ez ok.
Nemrég volt cikk arról, hogy egy elmélet szerint régen 2 holdunk volt, ezek ütközése után egyesültek, és ezzel magyarázzák az eltérést. -
yooyoo #1032 Igen, a pongyola fogalmazás és a rossz szóhasználat problémákat tud okozni, főképp egyeseknél.
Amúgy az eltérő Holdkéreg vastagságnak lehet az is az oka hogy a belső folyékony részek jobban tudnak mozdulni a Föld felé mint a szilárdak,nem? -
uwu 80 #1031 Én csak arra céloztam, hogy ha pályán belül nézzük a magasságot, amikor közelebb halad az adott pályán, gyorsabban kell haladnia.
Viszont távolabbi pályákhoz nagyobb átlagos keringési sebesség tartozik, ahogy írtátok.
Igazából erről volt szó eredetileg, ez tisztán látszik, csak bele tudtam kötni mert pongyolán fogalmaztatok. Mondjuk én is épp azt csinálom XD -
yooyoo #1030 Végig gondoltam és igazad van. -
uwu 80 #1029 Tudom ám hogy csak kötekedés, de pályán belül is lehetne ezt értelmezni, akkor meg pont fordítva van. -
uwu 80 #1028 Vagy inkább kisebb? -
yooyoo #1027 Ha az előrehaladás alatt azt akarod érteni, hogy sebesség (tiszta XVI. században érzem magam), akkor igen a magasabb pályához nagyobb sebesség kell. -
shakwill #1026 Nagyon világosan magyarázol. Ennek ellenére nem értem a csökkenő sebesség-távolodás dolgot. Elliptikus pálya esetén érteni vélem, hogy a mozgási és helyzeti energia folyamatosan egymásba alakul, tehát nagyobb pálya sugárhoz kisebb sebesség járul és fordítva. Mivel a pálya zárt, ezért a pálya sugarának középértéke is állandó kell legyen(?)
Mivel a hold folyamatosan távolodik, ezért nem "zárt" pályán, hanem egy "spirálpályán" távolodik. (Direkt nem írtam keringést.) Ha a pályát az előrehaladás és a zuhanás eredője adja, akkor magasabb pályához nem kell nagyobb előrehaladás? (nagyon leegyszerűsítve) Az a bajom, hogy a hozzá nem értésem miatt jól kérdezni is nehéz...
Számomra ez az egész egy izgalmas kaland. -
commissioner #1025 Forrai, te harapsz ezekre a témákra:
Két holdja volt a Földnek
Először végeztek megfigyeléseket arról, léteznek-e más univerzumok -
pet0330 #1024 Nem élcelődök, és nem fogadok el mindent magyarázat nélkül (lsd. a tieddel is kötekedek). Csak olyan fogalmakat használsz amiket ezelőtt még nemis hallottam (nem mondom hogy nincs mert még egyetemista se vagyok), pl a gyorsulási tér életemben nem hallottam ezelőtt. Ennek megfelelően az utóbbi magyarázatot nemis nagyon értem, de azért köszönöm. Én egyelőre nem foglalkozok az árapállyal és stb, mivel már az alap feltevéseidet sem értem. -
forrai #1023 Akkor, ha a test változatlan sebességű, ezek a mezők időben egymást átfedik, de nem összegződnek, mert ugyanazon ütemben el is halnak. Az előremenő (antigravitációs), és a visszatérő (gravitációs) gyorsulási vektorok ugyanis kioltják egymást. Gyorsulási mező van, de nem észlelhető.
Ebben a veszteségmentes forrás-nyelő állapotban a töltés végtelen hosszú ideig létezhet.
Ami csak akkor változik,vagy lesz észlelhető, ha a mozgásállapota változik, vagy más tömeg jelenik meg ott. (Ez történik akkor is, ha csak mérni próbálod)
Ha azonban megjelenik egy másik töltés, vagy ő mozdul el, a gyorsulási vektorok időbeni egymásra hatása következik be.
Ez lehet összegződés, ami skaláris művelet, akkor a tömege nő.
Lehet vektoriális szorzat, amikor erő is felléphet.
Erről ennyit egyelőre.
Most viszont az árapályra, és a Hubble törvényre koncentrálnék, és szeretném. ha ti is.
Az nem érdekel?
-
forrai #1022 Jól érvelsz, valóban mitől más?
A gyorsulási mező nem más, mint maga a tömeg, bárhol van, azt reprezentálja. Annak egy darabja. Ezért nincs vákuum, mindenütt van valamely gyorsulási tér.
Amely születik, és elhal, majd újraszületik.
Ez egy áramlás, amely a merőleges helyvektorok által alkotott R2xR3 felületvektoron halad, gömbszerűen osztódva. Ezek az áramlások összegződnek, és hatnak egymásra, egyszer így, egyszer úgy.
Te úgy látom, szemrebbenés és abrakadabra nélkül befogadsz minden zöldséget, ami a tehetetlenségről, és a relativitásról szól, azok minden indoklása nélkül is.
Velem, aki viszont azt érteni próbálja, élcelődsz.
Ilyen az izlésed, ezen nem változtathatok!
Te szereted és elfogadod a homályost, a misztikust, valamiért talán egyedül a "blabpa ka kd blablabbla balsbab labka.."-t nem. Vagy tévedtem?
Én meg azokkal nem értek egyet, akik minden érthetelent értenek.