1583
A fizika és csillagászat közös témái
  • forrai
    #1021
    Ha úgytetszik, a mozgási energia keringésivé alakul.
    Az impulzus azonban más!
    Itt a Föld forgási impulzusa alakul át a Hold keringési impulzusává. Eközben ugyan a Hold keringési sebessége csökken, azonban a helyzeti energiája mégis nő a távolodás miatt.

    Tehát két dolog történik:
    -Energiaszinten a Föld forgási energiája a Hold helyzeti energiájáva alakul.
    -Impulzusszinten a Föld forgási impulzusa a Hold keringési impulzusává, annak csökkenő sebessége, és növekvő távolsága miatt.

    Van egy harmadik is: a Hold relatív tömege a csökkenő sebessége miatt szintén helyzeti energiává alakul.
    Ezt a méretezésben is figyelembe vettem.
  • pet0330
    #1020
    Ha távolabb kerülne és gyorsabban is menne akkor elszállna a messzibe :D

    grav erő balbla/(r*r) centrifug: v*v/r hogy a ne szálljon el vagy zuhanjon bele, ahhoz az kell, hogy ez a 2 egyenlő legyen. Ha növeled a sugarat akkor a grav erő nagyobb mértékben(négyzetesen) csökken, ezzel szamben a másik csak egyenesen, tehát a kisebb sebesség is kell ahhoz hogy a pályán maradjon.
  • shakwill
    #1019
    Távolodás csak sebesség növekedéssel lehetséges, ami impulzus növekedést is jelent. Enélkül nem sérül az energia megmaradás? Valószínűleg csak a tudatlanságom miatt kekeckedek, de a gyorsítás impulzus növelést jelent, jelen esetben a föld forgási impulzusa a hold keringési impulzusába transzformálódik, amely a hold gyorsulását, ezzel a keringési sugár növekedését eredményezi.
  • pet0330
    #1018
    Csak relatív tömegnövekedés? Miért? A gravitáció nem abarkadabracsiribúcsiribá ami egyszer erő egyszer meg tömegnövekedés. Miben más az egyenletes mozgásnál rá ható grav., mint a gyorsuló/lassuló esetben?
  • forrai
    #1017
    Bocsi Shakwill. ki kell, hogy javítsalak: nem a keringési sebességének, hanem távolságának növelésére használja a "lopott" impulzust, ami éppen a keringési sebessége lassulásával jár. Eközben felszabadul bizonyos mennyiségű relatív tömeg is, ami szintén gyorsítja a távolodást. (Ezt is figyelembe vettem a programban).
    (Minthogy az árapály igen lassú átmenetű, nem gondolom, hogy ezek a pályaátmenetek a távoli égitestnél jelentős energia veszteséggel járnának.)

  • forrai
    #1016
    qeutol
    A te szövegeid olvasva arra gondolok- nagy troll vagy, de amúgy biztos rendes.
    Keres magadnak egy hasonló partnert, mint Te vagy. Szabadon is vannak. azok közül.
  • qetuol
    #1015
    így olvasgatva néhány írásodat, olyan érzésem van, mintha csak ezt a szöveget olvasnám: blabpa ka kd blablabbla balsbab labka..
  • forrai
    #1014
    Megismétlem:
    A (FI) disszipációs árapály csatolási tényező kis értéke annak felel meg, mintha a vonattengelyt a fékpofa alatt olajoznánk. Így optimális esetben a vonat belefut az álló libaszállító vagonba, mert nem tud fékezni, a libák meg tiltakozni!

    Az Fi árapály csatolási tényező egységhez közeli értéke akkor adódik, ha a fékpofát smirglizzük. Akkor szinte az összes árapály energia munkává alakulhat, és a tengely el is füstölhet!
    Ez történik nem egy gázbolygó holdon.

  • forrai
    #1013
    Valóban úgy van, bárha uwu erősen vitatja, ami a tudományt is a nézetei visszavonására ösztönzi.
    A dolog azért bonyolult, mert le kéne irnom az árapály energia képlet levezetését, amelyben szerepel a (fi) "árapály csatolási tényező. (Azt máshol nem olvashatod.)
    Ez egy disszipációs tényező, az adott égitestre jellemző.
    -Előzetes vizsgálataim szerint az univerzumra, és fekete lyukakra az egységhez közelít.
    -Csillagokra, gázbolygókra 1E-5...-6 a nagyságrendje.
    - A Földre és hasonló bolygókra 1E-7...-11 nagyságrend jósolható.
    - Porokra, atomokra külön még kisebb.
    - Egy teljesen rugalmas, disszipáció nélküli égitestre az árapály alig hat.
    - Valamely sok égitestből álló rendszerre annak Fi tényezője a maximális értékű eleméhez közelit, amelyben az árapály energiák összegződnek. Ezért közelítheti a galaxismagok és az univerzumok fi tényezője is az egységet.
    Vagyis a kérdésedre tudok válaszolni.
    Ha valami végtelenül rugalmas, és nincs disszipációja, akkor a saját árapály energiája elhanyagolható.
    A Föld fi tényezője bizonyíthatóan jelenősen változott a kontinensek átrendeződése miatt.
    Ezeket méretezni tudom, programmal.
    A mechanizmust egyszer példával illusztráltam neked, akkor szerintem megértetted.
    Impulzus átadás természetesen elvileg lehet veszteség nélküli, ha az egész rendszert tekintjük.
    Ha viszont a központit és a távolit nézzük külön, akkor az eltérés nagy.
    Számításaim szerint kezdetben a Nap képviselte szinte a Naprendszer teljes impuluzus momentumát. (forgásperiódusa ~2 óra lehetett).

    Miután a bolygói kiszakadtak belőle, és elkezdték az árapály távolodásukat, a Nap impulzusa csaknem 200-szor lecsökkent . Ezt elsősorban a Jupiter, másodsorban a Szaturnusz keringési impulzusa vette át, ha jól emlékszem ketten a Naprendszer IM-nek 90%-t bitorolják.
    Talán így megérted, amikor azt írom, hogy az árapály az univerzum forgási és keringési impulzusmomentumainak átrendezése során közelíti, és távolítja az égitesteket.
  • forrai
    #1012
    Egyenletes mozgásnál nem áll meg, mert nem fékező erő, hanem relatív tömegnövekedés képződik. (a mezők csupán összeadódnak)
    Gyorsulásnál és irányváltásnál lép csak fel a tehetetlenség, mint fékezés, amelyhez viszont energiát kell befektetni, hogy lekűzdjék.
  • shakwill
    #1011
    Mérések szerint a hold folyamatosan "lopja" a föld forgási impulzusát és ezt keringési sebességének növelésére használja, ami által folyamatosan távolodik, a föld forgása pedig lassul. (Ez megtörténhetne akkor is, ha a két égitest merev "golyó" lenne?
    Illetve mi ennek a mechanizmusa?)
    Még egy kérdés: Impulzus csere történhet munkavégzés nélkül is?
  • pet0330
    #1010
    Ha tényleg igy müködne a gravitacio, akkor ha a semmibe( ugy semmi h tényleg semmi) eldobsz valamit akkor annak meg kéne állnia nem? ( az előző pillanatokból jövő grav megállítná) nem? ez igy nem tehetetlenség, ez egy állandóan fékező erő ami a mozgó testekre hat ...
  • dronkZero
    #1009
    Egy lehetőséget már kaptál tőlem. Eljátszottad, bebizonyítottad, hogy csak egy troll vagy, nem a téma érdekel, amiről beszélsz, csak a saját "hangod" szereted hallani. Ehhez én nem asszisztálok.
  • yooyoo
    #1008
    Én meg neked. Budó Ágoston:Kísérleti fizika I.-III.
  • forrai
    #1007
    Zéró
    Neked mindig megörülök, pedig fogalmam sincs miért?
    Talán mert soha se a tárgyhoz szólsz hozzá, amiben pedig azért meg lehetne engem szorongatni, mert mi tagadás én is slendrián vagyok, mint a fizikusok. Így kész megkönnyebülés téged olvasni.
  • forrai
    #1006
    uwu, kedvellek, ne járasd le magad.
    Ajánlok irodalmat, ha akarod.
  • dronkZero
    #1005
    A saját józan eszedet már leküzdötted, de másokét nem fogod tudni soha.
  • uwu hun
    #1004
    Az árapály erő a testre ható gravitáció által keltett belső erő. Eredője szükségszerűen 0. Nem befolyásolja a pályát. Csak a forgásra lehet hatással a veszteségek miatt.
    Hatás hiányában sajnos nincs miről beszélni ilyen megközelítéssel amivel próbálkozol.
  • forrai
    #1003
    Az emberi tehetetlenség ugyanez.
    Egy korábbi állapotának vonzása, hívása visszatart az elmozdulástól.
    Itt a fórumon is, sokakat.
    Hogyan tudom ezt lekűzdeni?
  • forrai
    #1002
    A parittya kő elrepül, mint a Hold a Földtől.
    Meg a csillagok és a galaxisok is, mint az a Hubble törvényben írva van.
    Megérkeztünk végre az árapályhoz!
    Nem lehetne azzal folytatni a beszélgetést?
  • forrai
    #1001
    A zárodó gravitáció esetén a gravitáció és antigravitáció mindenütt együtt vannak.
    Hogy azonban a mi világunk mégis "gravitációs", az amiatt van, hogy a zárt gyorsulási vektoráramkör lehet "jobb", és "balforgású".
    Az ellentétes forgásúak mezői taszítják, az azonosak vonzzák egymást.
    A mi univerzumunk feltételezhetően azonos forgásúak. Ami egyébként nem lenne látható távolról.
    A keringés, forgás változtat ezen. Akkor ugyanis erőt vesz az ellentétes forgási irány, vagyis antigravitáció. És a parittya kő elrepül.
  • forrai
    #1000
    Az ilyen kérdés fényhullám az éjszakában - nekem.
    Igen. Erre gondoltam.
    Mert van egy olyan kialakult állapot, amikor a folyamatosan képződő mezők teljesen átfedik a korábbit. Ezt nevezeném nyugalmi állapotnak. Ebben a tömegtöltés az egész világmindenségre kiterjeszti önmagát, és az változatlan is marad. Ha viszont ehhez a stacioner mezőhöz képest gyorsulni kezd, akkor az egymásra hatásuk miatt tehetetlenség lép fel. Felgyorsulva pedig az önön tömegét korábban reprezentáló mezővel (vektorokkal) találkozik. Ezek a haladási (fény) sebesség esetén összeadódva okoznak nála virtuálisan végtelen tömeget, ami a specrel.
    (Hozzátartozik, hogy a tömegtöltés egy zárt gyorsulási vektor áramkört bocsát ki, amely távozik és visszatér: a töltés- forrás és nyelő!)
    A gravitáció véges haladási sebessége csak nemrégóta ismert.
    Newton talán ezért nem léphetett tovább. De engem se kell kiközösíteni, mert felvetem ezt a problémát. Inkább beszéljük meg.
  • forrai
    #999
    Oké. Ez így nem megy.
    Írj akkor Te egy definiciót a tehetetlenségre, beszéljük meg azt.
  • pet0330
    #998
    Ahogy értem arra akrsz kilyukadni, hogy az előző pillanatban még egy kicsit hátrébb lévő test grav ereje hat az éppen ezutáni pillanatban lévő kicsit előrébb lévő testre mint "fékező" hatás, és ez a tehetetlenség?
  • pet0330
    #997
    Gyorsulási mező? Tömegtöltés?
  • forrai
    #996
    Pet0330
    Üdvözöllek.
    "A TEHETETLENSÉG A TEST VONZÁSA ÖNMAGÁRA, MEGVÁLTOZOTT MOZGÁSÁLLAPOTÁBAN, A GRAVITÁCIÓ VÉGES TERJEDÉSI SEBESSÉGE MIATT" ??????
    Ez miez? :) Kb. egyáltalán nem értem,ez mit akar jelnteni?"

    Ez a tehetetlenség legelső definiciója, azóta hogy Newton először említette!
    És mióta végnélküli kilátástalan kísérletek folynak a súlyos és tehetetlen tömegek azonosságának bizonyítására, ami pedig csak elméletileg lehet bizonyítható.

    A fizika, nem folytatva Newton munkásságát, és belátva, hogy nem is képes rá, belépett a modern fizika- a vákuum korszakába, és inkább ott matat, mert a vákuum bűvészkalapként minden értetlenségét eltakarja.

    Arról van szó, hogy a tömegtöltés által létrehozott korábbi gyorsulási mező a véges haladási sebessége miatt időbeli késéssel találkozik az aktuálissal, és egymásra hatásuk idézi elő a tehetelenség és a specrel jelenségeit.
    Olyan ez, mintha az ember rálépne a saját cipőfűzőjére. Amitől jobb esetben csupán hasraesik.


  • forrai
    #995
    Önmagamnak mondtam ellent: mert:
    A gravitáció nem hullámzás, tehát haladási sebessége van!
    Megkevertetek, vagy az átkozott aggkori szenilitás? (Talán mindkettő.)
    Mindenesetre jellemző arra, hogy egy mondat lehet nyelvtanilag helyes, tartalmilag rossz.
  • forrai
    #994

    A vákuum az maga az üres tér, de ekkora lószerszámmal?
  • forrai
    #993
    A fény azért lehet hullám, mert bivalens szerkezetű, benne kétféle töltés alakul át.
    A gravitáció önmagában nem lehetne ilyen hullám, mert monovalens, csak gravitációs töltésű. Ugyanígy a statikus elektromosság sem ilyen hullám.
    Kibocsátójuk-a töltés- forrás és nyelő egyuttal! Mozgás- állapotváltozás nélkül mindkettő egy önmagában záródó, szerteágazó vektoráramkört indít, a tér minden irányába- oda és vissza. Amely köráram, ha veszteség nélküli, állandó lehet.
    Ugyanez történik,ha a terjedési (és nem haladási) sebességük végtelen.
    Ha viszont mozgásállapotváltozásuk,vagy energiacseréjük történik, véges sebességgel, akkor ez az időbeni egyensúly megbomlik, relatív tömegváltozás, tehetetlenség lép fel.
    Vagyis a monovalens gravitáció, és az elektromosság nem hullámzás, hanem sugárzás, és nem terjed, hanem halad.
    Emiatt a gravitáció áthaladhat egy fényzárt (fekete lyuk) objektum eseményhorizontján is, míg a hullámjellegú fény nem.
    A tehetetlenséget a tömegvonzás, a mágnesességet az elektromosság gerjeszti.

  • yooyoo
    #992
    Én(és még sokan mások) nem tekintjük a vákuumot közegnek,mivel az maga az üres tér.
  • forrai
    #991
    "A hullám egy rendszer olyan állapotváltozása, amely időbeli és/vagy térben periodikus (vagyis szabályosan ismétlődő). Eltekintve az elektromágneses hullámtól (és valószínűleg a gravitációs hullámtól) a hullámok valamilyen közegben terjednek.
    Ez fából vaskarika.
    A fény és gravitáció is közegben terjednek, csak azt most vákuumnak nevezik, egyesek meg éternek.
    Én meg fényatomnak, amelynek állapotváltozása az elektromos és a tömegtöltés periódikus átalakulása, időben állandó, és nem változó teljesítménysűrűségű.

  • forrai
    #990
    Soha nem válaszolsz a tárgyra. Így érthető a Te nézőpontod.
    Én viszont konkrét dolgokról akarok beszélni veled. Ide most a Hubble törvényről, és az árapályról írj!
    Csakhogy az életedben semmit nem hallottál róluk, azért beszélsz mellé.
    Akkor ki itt a troll?
    Szerintem egyébként Ti mind közepesnél nagyobb fizikai képzéssel bírtok, így a hozzá és meg nem értés a vénátokban van.
  • yooyoo
    #989
    Érdekes nekünk pont fordítva tűnik. Biztos mert más rendszerből nézzük az eseményeket.
  • forrai
    #988
    El tudom képzelni, hogy a fórumok tartanak trollokat, akiket felválltva küldenek a gyanútlan, lelkes topikolóra, hogy a fórum pörögjön?
    Énrám már legalább négyen szálltak. Már kifáradtam. Beszélgetőpartnerre vágyok.
  • forrai
    #987
    Sokféle hullám létezik.
    Csak az imént ismertettem azt az esetet, amikor tudati töltések átalakulása okoz hullámot- a fényét.
    Ez mit sem változtat azon, hogy a hullám terjed, és nem halad, akár a dobostortában is.
    Lehet hogy angolul, vagy hottentottául ez nem különbözik. De szerencsére a magyar nyelvben világos a különbség.
    Gondolom, egy lányregényfordító fordította ilyen szemléltetően, hogy a hullám az halad. Meg hogy taréja van, mint a kakasnak.
  • forrai
    #986
    "marhaságokba kötöttél már megint bele,..." írod. Ez igaz. Mindig is azt teszem.
    És persze a lényegen nem változtatok. Ez is igaz.
  • qetuol
    #985
    marhaságokba kötöttél már megint bele, definícó kérdése mit nevezünk minek, a lényegen nem változtat.
  • yooyoo
    #984
    Nem, mert a mechanikai hullám a közeg és időbeli periodikus állapotváltozása.
  • forrai
    #983
    Mára tényleg az utolsó:
    1. A hullámnak terjedési sebessége van, és nem halad.
    2. A sugárnak haladási sebessége van, és nem terjed.

    A fényhullám éppen úgy, mint a hanghullám, hullámzik.
    A rossz névadás átokként kiséri a fizikát, tükrözve a hiányosságait.
    Ezért nem várható tőlem, hogy átvegyem a slendrián meghatározásait, és elnevezéseit.
  • qetuol
    #982
    mivel van a hullámnak sebessége, ezért halad. a fény meg pláne nem terjed, mert a fény nem egy közegnek a hullámzása, mint a víz hullámai.