95104
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
Massari #45087 szóval akit esetleg érdekelne mégis a Puma IFV-s kép az alábbi url-n meg is nézheti:
http://i20.photobucket.com/albums/b216/Eurocopter/SPZPUMAseitlich.jpg -
Massari #45086 Temsah ICV alatt van is róla egy aktualizált leírás, van hozzá minden - a falkont én az olifántra képzeltem , de úgylátszik ehhez is már lehetne:S. Egyébként ha valaki megnézte láthatta hogy létezik egy hasonló izraeli IDF Puma változata is a tanknak, de annak jelentősége vsz. csak annyi hogy ott is lenne hozzá kis alkatrész.
És van itt egy tanulságos kép a német Puma pótpáncélzatáról is:
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#45085
Az optikai rávezetéses légiharc rakéta meg nem is igazán kivitelezhető. Befogáskor ugyanis egy adott alakot fog be az érzékelő, ami manőverezés közben bizony változik nem is ritkán, szóval a célt igen hamar eldobná a rakéta.
Ez a megoldás a földi célpontok elleni rakétáknál szokás, a korai IR fejek sem alakot fogtak be, hanem csak a hőforrást. A hasonló elvű optikai rendszernek, ahol csak a "sötét foltot" követné a rakéta, sem lett volna nehezebb dolga. -
dara #45084 Igazából nem is arról van szó, hogy elfogó feladatra ideális a magas szárnyterhelés, hanem egyszerűen nem lényeges, hogy alacsony legyen.
A magas szárnyterhelés a kis magasságú repüléseknél előnyös, ugyanis stabilabb repülést tesz lehetővé, a gép nem érzékeny annyira a turbulenciára. A Tornado ADV esetén ez az IDS öröksége.
Az optikai rávezetéses légiharc rakéta meg nem is igazán kivitelezhető. Befogáskor ugyanis egy adott alakot fog be az érzékelő, ami manőverezés közben bizony változik nem is ritkán, szóval a célt igen hamar eldobná a rakéta. -
dara #45083 Ha itt most az MP40-re gondolsz, akkor ahhoz pl semmi köze nem volt Schmeisser-nek. A németek soha nem is nevezték így, tipikusan a gyártó után kapták a nevüket a csapatoknál a fegyverek (MP28 - Bergmann (ezt mondjuk Schmeisser tervezte), MP40 - Erma).
Az MP40-et Heinrich Vollmer tervezte az Erma Werke-nél. Akkoriban Schmeisser a Haenel-nél dolgozott. -
Massari #45082 Nemrég vótak témák a dél-afrikai Olifant MBT-k. Csak érdekességképp , gondolom páran ismerik is, de ugyanarra a Centurion alvázra építették ezt az APC-t a Jordánok - Temsah , ja és van nekik egy saját tervezésű L50-es Falcon tornyuk is.
Nem gondolnám hogy probáltáke ezeket egyiket a másikkal összepasszintani ... szinte mindegy is milyen variációban. -
#45081
A franciák nem voltak felkészülve légi támadásra, így "kézben" nem volt Mistral náluk, egyébként ha megnézed, a videón is látható, hogy a Szuhojok folyamatosan dobálták a csalikat, tehát ha rá is lövik a rakétákat, nem garantált az, hogy le is szedik vele.
A Franciák nem háborús feladattal mentek oda, az Elefántcsontparti reptér elleni támadást is csak akkor hagyták jóvá, miután a fenti támadás megtörtént. -
Thanatos #45080 szóval minek mistral ha jó nekik a milan is? :) -
Thanatos #45079 nem kellet volna csak a video leírását elolvasni...:
The French responded quickly and took out both Sukhois with Milan ATGMs, they also destroyed several Ivorian helicopters. -
horthy #45078 A francia hadsereg " hirhedt " Mistral kézi légvédelmi rakétái hol voltak Elefántcsontparti polgárháboruban ?? Otthonfelejtették ?
Szu-25-ös csatarepülőtámadás francia katonai bázis ellen :
http://www.youtube.com/watch?v=rEh9SbD0_Lc -
JanáJ #45077 OFF
BWR - Basic Water Rescue (course)
ON -
JanáJ #45076 Nincs gáz, ha úgy írnád hogy én is megértsem akkor 4x ilyen hosszú lenne. :-) Ha elolvasom mi a francnak a rövidítése a mozaik szó, akkor már értem :-)
@Cifu: Akkor mégse írtam nagyon nagy baromságot. :-) -
#45075
Többszörös probléma. Hajó elleni robotrepülőgépet lehet indítani repülőgépről, helikopterről, hajóról és tengeralattjáróról. A levegőben ugyan elég decensek az USN gépek, nagyon jó hajóra és repülőgépre telepített radarjaik vannak, ám ettől még nem jelenti azt, hogy minden támadót egyből ki tudnának szúrni, a mai hajó elleni robotrepülőgépek hatótávolsága jellemzően 100km-nél is nagyobb, ez pedig már elég szép távolság, pláne hogy a legvalószínűbb konfliktuszónában a Sárga-tengeren, a Tajvani szorosban és környékén a hordozónak a Kínai partoktól pár száz km szabad távolsága van, erős a civil légi és hajó forgalom, szóval nem valósznű, hogy biztonságban érezhetnék magukat akárcsak egy amerikai hordozócsoport tagjai is. -
#45074
Elnézést. 
Ez legtöbbször segít. -
JanáJ #45073 Köszönöm, még értettem is. (Molni írásai a mozaikszavaival kiszótárazhatatlan) :-)
Nem mondom hogy csodafegyver, de egy ilyen tömeges indítás több oldalról meglehetősen megcsappanthatja a kötelék védelmi képességeit (lőszer, ellenrakéták, stb). Hogy utána könnyebben támadható legyen.
Az más kérdés, hogy az ami vadászok gondolom vízbe lőnék a kínaiakat. -
#45072
Egy kis magyarázat: a DIRCM (directed infrared countermeasure) azt a lézeres aktív védelmi rendszert takarja, amely lézersugárral megvakítja a közeledő rakéta érzékelőjét.
Milyen opciók maradnak, ha a radar és IR vezérlést kivesszük? Nos először is ott van még mindig a távirányítás, vagyis a rakétát az indító gép rádiójelek útján irányítja. A modern ASEA radarok képesek lehetnek arra, hogy kövessék a célpontot és a saját rakétát is, ez alapján pedig kiszámíthatja a fedélzeti számítógép a szükséges pályamódosításokat, amiket közöl a rakétával. Ennek előnye, hogy a rakéta sokkal olcsóbb is lehet, a felszabadult helyre pedig nagyobb harci fej kerülhet.
Másik opció, hogy ugyanazt a megoldást vetik be a DIRCM ellem, amit a hajók CIWS-e ellen: többszörös rakétaindítás, így a DIRCM nem lesz képes az összes rakéta megvakítására. A fentivel ezt párosítani is lehet, az IR fejen egy védősapka van a repülési fázis elején, addig az indító gép adja meg a pályamódosításhoz szükséges adatokat, és így repül 3-4 rakéta a cél felé, akár eltérő pályán. A cél közelében a védősapkák leválnak, így az IR fej befogja a célt, és a rakéták rárepülnek, remélhetőleg a DIRCM nem lesz képes a rövid idő alatt mindegyik rakéta IR fejét megrongálni.
Szóba jöhet még a passzív RF rávezetés, bár ehhez nagyon érzékeny és összetett érzékelőrendszer kellene a rakétába. Én mindenestre nem zárnám ki, hogy hosszú távon ebbe az irányban is lesz fejlődés, és a folyamatosan ugráló frekvenciát használó radarok és rádiók előbb-utóbb ugyanúgy felderíthetőek lesznek, mint a hagyományos radarok és rádiók.
Mellékesen a DIRCM a lézeres rávezetést is kilövi, gyakorlatilag ugyan az, mint a légibombák esetén, a célpontot egy lézernyalábbal "megfestik", a rakéta feje pedig ezt követi. A DIRCM viszont ezt is képes megrongálni. Ilyen például a svédek RBS70 MANPADS rakétája.
Az optikai célkövetés azért nem is merült fel, mert ott volt korábban a radar és IR rávezetés - egyszerűbben és olcsóbban oldja meg a kérdést. Az optikai rávezetés erősen függ az időjárástól, a földháttértől és így tovább... -
#45071
További érdekes kérdés, hogy mikor lesz vadászgépeken is DIRCM még, ha nem is teljesen körkörös. Ez esetben tényleg vicces lehet a harc, mert kis RCS nehezíti a radaros killt, a DIRCM-meg képes lehet kinyírni az infrafejes megközelítést. Mi marad? Akusztikus vezérlés? :)
A DIRCM a látható tartományt mennyire nyírja ki? Ez alapján még kontrasztos képfelismerés esetleg szóva jöhet, de gondolom nem véletlenül nincs ilyen légiharc rakéta ma. Az AGM-65 30-40 éve tud ilyet, mégse lett soha ilyen légiharc rakéta. Mi lehet az oka?
A lenti esethez értelemszerűen meg kell a LoAL képesség. -
#45070
Ma napig nem értem, hogy mirt nem kombinált még senki az MCG + IR fejjel. Persze, hogy időjárásfüggő, de MCG jelet RWR 99,999%, hogy nem jelez ki és az IR fej, meg passzíven működik. Ha két gép kötelékben repül, akkor az indító gép adatkapcsolaton keresztük mástól kapthat céladatot és az alapján lehetne MCG jelet kidolgozni.
További előny, hogy ha nincs végfázisban is hajtómű működés, akkor a körkörös IR szenzorok is kis eséllyel derítik fel a közeledő rakétát.
A MICA-nak asszem végfázisban visszakapcsol a hajtóműve ami ráadásul vekotorált is. Az lehet, hogy tud olyat, amit fent írtam, mert a rakéta kinematikai hatótávolsága megvan, újabb cucc és házasíthatták a radaros BVR verzióval. Ez számomra csak kérdőjeles. Van egy francia ismerősöm. Majd megkérdezem. -
#45069
Azért ennyire nem egyszerű a helyzet, a kard és a pajzs továbbra is él, legfeljebb kicsit mókásan. :)
A szovjet/orosz hajó elleni rakéták és robotrepülőgépek a végső fázisban általában hangsebesség felett haladnak, így a célpontnak kevesebb idő áll rendelkezésre az ellentevékenységre. Ezért kezd fontos lenni, hogy a 20-30mm-es gépágyúk helyett ma már az 57, sőt a 76mm-es gyorstüzelő ágyúk is részt vesznek a hajó elleni védelemben, ezek akár 5-10 km-re is képesek ellőni a flaklövedékeiket, így jobbak az esélyeik az elpusztításra. A másik dolog pedig a rakéták alkalmazása, mind az orosz Khastan, mind a nyugati RAM rendszer rakétákat (is) alkalmaz, ismét azért, hogy minél messzebb el tudják pusztítani a közeledő rakétát vagy robotrepülőgépet. A 20mm-es Phalanx még csak 1-1,5km-en belül kezdett tüzelni, egy Mach 2-vel közeledő robotrepülőgép ezt a távolságot mindössze 2-3 másodperc alatt megteszi... -
#45068
Molni által leírtakat csak annyival egészíteném ki, hogy két ilyen lopakodó gép valószínűleg fordulóharcba keveredne egymással, legalábbis a jelenlegi fegyverekkel, itt azonban szerintem a gépágyú mellett a passzív infravörös rávezetésű légiharc rakétáknak még mindig van létjogosultságuk.
Mivel azomban a PAK-FA csak valamikor 2017 körül várható (indiai féltestvére pedig leghamarabb 2019-ben), én nem vetném el azt a lehetőséget, hogy valamilyen módon a radarirányítást is megoldhatják, például úgy, hogy az indító gép kvázi távirányítja a rakétát olyan közel az ellenséghez, ahol a rakéta saját feje már követheti a célpontot, erre végül is elviekben a mai AIM-120 és a hamarosan érkező Meteor is képes.
A másik opció, hogy középtávú rakétáknál is megjelenik az infravörös és esetleg az optikai rávezetés, vagyis a cél közelébe ismét az indító gép vezeti el a rakétát a saját radarjának adatai alapján, majd a cél közelébe a rakéta saját infrafeje fogja be a célt, és itt már önmagát vezeti célra. -
#45067
Itt van máris egy terminológiai probléma. :)
Ahogy lent olvasható, én rakétának azt hívom, amit rakétahajtómű hajt, és az oxidálószert is magával cipeli. Kínának valóban van egy ilyen célú programja, amely ballisztikus rakétákat alkalmazna az US NAVY flottacsoportjai ellen. Ez ellen fejlesztették ki az SM-3 és fejlesztették tovább az SM-2 rakétarendszert, hogy a közeledő ballisztikus rakéta ellen egy (több) légvédelmi rakétát indítva a visszatérési fázisban megsemmisítsék a rakétát.
Az általánosabb megoldás a hajó elleni rakéta vagy robotrepülőgép, amely nem ballisztikus pályán, hanem repülőgépként halad. Ilyen az Exocet, a Harpoon, a Kh-31 és így tovább.
Ami az elindítást és a célhoz érést illeti, akad még azért egy-két akadály. Először is a hajókon van radar és ma már elektronoptikai feldertő berendezés is, amely érdetíti a személyzetet a közeledő veszélyről. Ekkor a hajó ellentevékenységbe fog. Ez lehet alufolia szerű csíkokból álló felhő kilövése a rakéta irányába. Az alucafatok viszonylag sokáig vannak a levegőben, és a radarok számára visszaverő felületet jelentenek, tehát a határozott hajósziluett helyett lesz egy nagy masszaszerű radarjel, mögötte a hajó, így remélhetőleg a közeledő robotrepülőgép radarja már nem tud egyértelműen célt találni, vagy összezavarodik, vagy a "felhő" közepét célozza meg, és a többi. Az eredmény az, hogy a rakéta találati esélye csökken.
A második védelmi vonallal az a baj, hogy az elsővel együtt nem használható, ez az aktív védelem. Ezek az un. CIWS-ek, Close-in Weapon Systems, vagyis kb. Közellégvédelmi Fegyverrendszer. Ilyen a Phalanx, a Goalkeeper, RAM, illetve a modern hajókon gyakorlatilag az összes, központi tűzvezető rendszerre kapcsolt légvédelmi rakéta és hajóágyú. Ezek rakétával vagy gépágyúval lőnek a közeledő rakétára/robotrepülőgépre. A hatékonyságukat nehéz megmondani, harci helyzetben ha jól tudom még sose bizonyítottak, vagyis egy CIWS sem lőtt még le harci helyzetben ellenséges hajó elleni robotrepülőgépet.
Ott van még a hatás kérdése. Az eddigi sikeres hajó elleni robotrepülőgép és rakéta bevetések elég változóak, az izraeli Eliat rombolót viszonylag nagy robbanófejű Styx robotrepülőgépek találták el, és elsüllyedt. Az Exocet viszonylag kis robbanófejjel bír, de még erre sem volt szükség a HMS Sheffeld elsűllyesztéséhez, amelybe a becsapodó Exocet jelentős károkat tett, és komoly tűz ütött ki a becsapódás után szétszóródó, még mindig égő hajtómű-üzemanyagtól. Az Atlantic Conveyor nevű 15.000 tonnás teherhajó szintén csak nagyon súlyosan megrongálódót két Exocet találattól. A USS Stark-ot pedig sikeresen megmentette a személyzete, miután két Iraki Exocet találta el, igaz a hajó nagyon súlyosan megsérült.
A hidegháborús szovjet hajó elleni robotrepülőgép-monstrumok, mint a Bazalt és Granit kódnevűek hatalmas harci fejjel büszkélkedhetnek, azok valószínűleg egyetlen találattal képesek végzetesen megrongálni egy kisebb hajót.
Valamiért (talán a nagyobb flexibilitás miatt) ma inkább a több, kisebb rakéta/robotrepülőgép indítása felé tendálódnak a népek, a Granit utód Jakhton például harmad akkora mint elődje. -
#45066
Inkább az radarkeresztmetszetet. A modern infravörös rakétákkal szemben az F-22 is elég jól támadható szerintem. A gép nem véletlenül van infracsapdákal továbbra is ellátva. (Azt nem tudom, hogy körökör IR szenzorok vannak -e, ami indításra figyelmezetet.)
A radarkersztmetszet csökkentés sem azt éri el, hogy 0-km-ről sem látja a radar. Egy átlagos mai radar hagyományos vadászt szemből mondjuk 80km-ről égháttérben, és mondjuk fele ekkora távolságról földháttérben. (Csak a példa kedvéért, ezek has számok, de nagyságrendileg jók.) Egy F-22 estén, mondjuk csak 20 km-ről. Csak ez édeskevés egy olyan géppel szemben, ami 8-12 km magasan repülve 30-60 kmről AIM-120D indít rád. -
#45065
Tudom, hogy kötekedésnek hangzik, de a Kh-31 az mitől robotrepülő mikor rakétahajtóműve van,
Először is, a Kh-31-nek torlósugárhajtóműve van, ha megnézed a test melletti négy ék alakú sapkával fedve látható a négy beömlőnyílás. Tehát annyira rakétahajtóműves, mint mondjuk az ASMP vagy a Tomahawk.
A terminológia érdekes dolog, angolban missile-nak hívnak minden irányított lövedéket. Ha nem irányított, akkor rocket. A Cruise Missile is Missile ugye, a Cruise azt takarja, hogy nagy távolságot tehet meg, alacsonyan repülve, több irányváltoztatást is beiktatva.
Én általában úgy osztályozom, hogy a rakétahajtóműves járművek rakéták. A légköri oxigént használó sugárhajtóműves eszközök pedig robotrepülőgépek. Nem biztos, hogy teljesen helytálló, és alapból nehéz besorolni például a Meteorhoz hasonló torlósugárhajtóműves levegő-levegő... harceszközöket, de amíg nincs egy általánosan elfogadott osztályozás, addig ennél maradnék. :) -
SovereignX #45064 Olvastam valamit már nem, hogy talán a ruszkik csináltak - bár lehet még csak prototípus - tengeralattjáróról indítható hajó elleni rakétát amit ha sikerül 6 km belül indítani akkor kész talál mert - konkrétan az USA hajóit hozta a cikk példának - nincs idő befogásra és elhárításra.
És tengeralattjáró megtudja közelíteni ennyire. Hírekben is volt egy hadgyakorlat alkalmával talán tavaly vagy az előtt egy tengeralattjáró vmi 1,5 kmre már megközelített egy repülőgép hordozót mikor kiszúrták. -
SovereignX #45063 Felmerült bennem a minap egy kérdés. Két lopakodó repülő teszem azt egy F-22es - és most néztem utána, hogy a ruszkiknak is van/lesz egy hasonló: http://www.defenceaviation.com/2008/01/su-pakfa-a-russian-stealth-fighter.html - Su PAK-FA mit csinálnának egymással? Ugye van radar vezérelt rakéta ha már F-22 akkor AIM-120 meg hőkövetős AIM-9. A lopakodó technika mind a két hatást - radarkeresztmetszet meg infravörös sugárzás - elég szépen "tompítja".
Most van akkor két gép ami nem látja egymást - lényegében - szóval... irány vissza WW2 és gépágyú? -
JanáJ #45062 Tanítsatok.
Tegyük fel hogy kína ami hajókat akar megtámadni. Ha van egy olyan rakétájuk ami el tud jutni a hajóig és komoly kárt tud okozni benne akkor elvileg nyert ügyük van. Nem?
Szigorúan kiragadt, életképtelen gondolatkísérlet, tehát nem számolok az amik repűlőivel, csak azzal hogy rakétával támadnak hajókat.
Tudom a szovjetek terveztek ilyet. Tudom egy rakétától nem süllyed el minden hajó. DE kínának mennyiségileg sok gépe van és gondolom nem egy nagy dur egy fegyver illesztése rájuk. Tehát neki ez egy praktikus módszer lenne. Vagy nem? -
#45061
Tudom, hogy kötekedésnek hangzik, de a Kh-31 az mitől robotrepülő mikor rakétahajtóműve van, nincsenek olyan felületei, amik aerodinamikai felhajtóerőt termelénének? Még az angol sem cruise missile elvenezésel illeti - amit itthon midenféle dolgonak fordítanak - hanem anti-ship missile a megnevezése. -
#45060
A "kis" Kínaiak megint megmutatták (előre bocsátom, legálisan csinálták). :)
YJ-91 alias a kínai Kh-31 hajó elleni robotrepülőgép:
![]()
![]()
[center]
ZBD-97 lövészpánclos, BMP-3 toronnyal:
[center]
![]()
-
#45059
Nehéz megmondani, hogy mennyi van a sok szemölcsös reteszelés ellenérzésében, az FN is az F2000-ben 7 reteszelőszemölcsöt használt, aztán az FN SCAR-hoz az FN Minimi zárrendszerét vette még is alapul, állítólag azért, mert az kevésbé érzékeny a finom porra, amivel például Afganisztánban vagy Irakban találkoznak a katonák. Ennek viszont kicsit ellentmond a konkurens HK, amely aki a G36, az XM8 és a 416/417 esetén az AR-18 zárszerkezetét vette alapul (ami ugye reteszelés szempontjából azonos az AR-15-el), és a teszteken rendszeresen jól szerepel. -
JanáJ #45058 "Other features of MGD included a folding magazine housing (which received widely available MP38 / MP40 magazines of German origin), and a side-folding stock, made from thick steel wire."
-
bgabor #45057 Csak úgy tűnik, vagy tényleg MP-40 tárakat használ? -
JanáJ #45056 Nem hasonlítgatni akartam a két fegyvert, de termelés csak az angoloknál volt, ők meg ugye nem fr. fegyvert gyártottak a fr. ellenállóknak, mégha az jobb is lett volna. Amúgy szvsz mindkettő borzalmasan néz(ett) ki. -
Lacusch69 #45055 (Amit az első adandó alkalommal lecseréltek zsákmányolt Schmeisserre...) -
JanáJ #45054 Összecsukható. Partizánokon kívűl nem nagyon kellet, arra meg ott volt az angol sten. (de ezt te is tudod a képet látva :-) ) -
#45053
#45032 #45036 THX! Megnézem őket.
Keresőket használva, vagy pl. a scribd.com-on sok olyan dokumentumot találni, ami kevés információt tartalmaz.
#45028
azért egy fegyver megbízhatósága, élettartama nem első sorban a reteszelőszemölcsök számától függ. :)
Megkésve és felocsúdva abból, hogy 7 reteszelőszemölcsről beszélhetünk az AR15-ösök zárjánál. Ezt jól benéztem!
Az tény, amerikai, német katona nem fog olyannal találkozni, hogy nem biztonságos a fegyvere, mert elkoptak a reteszelőelemek. A 7 reteszelőszemölcs kialakítása se lehet nagy munka modern gyárban. Feltételezem, van direkt erre egy gép, ami egy menetben kimarja az agyagot közöttük azon a 6 helyen. Azért inkább az XCR, FNC, AK megoldások tetszenek. Egyszerűség. -
JYeti #45052 Francia csoda :S MGD / ERMA PM-9, mindenesetre érdekes koncepció (bár vlamit jelent, hogy nem terjedt el :P).
![]()
Y -
#45051
Az USAF még két okból "dobta" hamar az F-104-est, az egyik ok, hogy valójában az F-104-est nem ők rendelték meg, a Lockheed "partizánakciója" volt, a Koreai háború tapasztalatait és az új aerodinamikai és hajtóműtechnológiákat akarták egybegyúrni. Jellemző, hogy az F-104-es rendelkezett a korabeli amerikai gépek közül a legegyszerűbb tűzvezető rendszerrel, kvázi nem volt több, mint egy pokoli erős sugárhajtómű egy egyszerű és könnyű "rakétatestben", aminek volt két AIM-9B légiharc rakétája, meg egy gépágyúja (már amikor éppen volt). Az USAF-nak megtetszett a gép, és megrendelték - holott akkor már megvolt rendelve az F-106-os, amely sokkal fejlettebb tűzvezető rendszerrel rendelkezett. Még érdekesebb a TAC esete a csapásmérő bombázó F-104C-vel, ez ugye egy olyan Starfighter lett volna, amely egyetlen B-58 bombával taktikai nukleáris bombázóként lehetett volna bevethető. A sebessége ideálissá tette erre, de valójában sose volt ilyen feladatkörben aktív szolgálatban, a TAC is elfogó vadászként használta (állítólag azért volt erre a kitérőre szükség, mert a TAC saját vadászfedezetet akart a reptereinek, és a kongresszus ezt sose fogadta volna el - de az F-104C esetén arra hivatkoztak, hogy ez egy csapásmérő bombázó, a kongresszus így már áldását adta a beszerzésre).
Ha őszinték akarunk lenni, az USAF egyszerűen olyan helyzetben volt a hidegháború egyre fokozódó világában, hogy kvázi csak annyit kellett mondania, hogy neki kell egy még jobb gép, mert a korábbi gépek nem képesek elfogni az éppen bemutatott új szovjet szuper-bombázót, és a politikusok a vakon elhitt veszélyhelyzetben kérdés nélkül állták a cehhett. Ehhez jött ugye a robbanásszerűen fejlődő technológia, és máris ott tartunk, hogy az USAF egyetlen évtized alatt 6 új típust és annak vagy tucatnyi alváltozát rendszeresítette és vonta ki. -
#45050
Mert sebessége ellenére nagyon korlátozott fegyverzete volt. Egy F-4 kb. 3-szer annyi rakétát vitt magával és az akkori pontosság mellett erre szükség is volt. Az őrjáratozási ideje is jobb volt az F-4-nek. A jenkiknek volt pénze egy tévedést kihajítani és gyorsan mást venni. Az európai államok az F-104 és F-5 gépeket F-16-tal váltották le, a csapásmérő F-104-eket a németeknél meg a Tornado. -
NorBear #45049 szárnytelhelésre: A gép feladatköre miatt ugyebár a nagy szárnyterhelés volt az ideális, emiatt a gép kis szárnya nem meglepő, az általad felhozott példákból az F-101 Voodoo nem túl reveláns, lévén nem Mach 2 gép, de ezt is beleveszem (a teljes terhelést veszem alapul, az üzemanyaggal most nem állok neki játszani :)):
F-104A: 12635 kg / 18,22 m2 = 693 kg/m2
Szu-15: 17200 kg / 36,6 m2 = 469 kg/m2
F-101: 20715 kg / 34,2 m2 = 605 kg/m2
F-106: 15670 kg / 61,52m2 = 254 kg /m2
Ezek voltak a példáid, és már itt is feltűnő, hogy az F-101 nem sokkal marad azért el az F-104-től. Most jöjjenek az én példáim:
MiG-25: 36720 kg / 61,4m2 = 598 kg/m2
MiG-31: 41000 kg / 61,6m2 = 665 kg/m2
Tordnado ADV: 21546 kg / 26,6m2 = 810 kg/m2
Ugye hogy nem is volt olyan ritka az ilyen nagy szárnyterhelés, ha max. felszállótömeggel számolok, akkor még ennél is durvább dolgok jöttek volna ki.
Cifu elismerem igazad van!
Ez így egyáltalán nem igaz sőt, egyenesen butaság. Igazából csak a német gépek potyogtak ennyire és azért, amit Hartmann is megjósolt. Az Luftwaffer kiagyott egy generációt. F-86-ról ültek át F-104-re.
Igaz a németeknél zuhant le a legtöbb kb 292db de a kanadaiak is elvesztettek kb 110 darabot.
Rövid lista az olasz légierő F104 veszteségeiről:
http://www.916-starfighter.de/F-104_AMI_losses.htm
Ha ez tényleg olyan remek és megbízható gép volt akkor miért próbáltak olyan gyorsan megszabadulni tőle az amerikaiak?
-
#45048
Még az II.Vh-*s topikra reagálva.
Az F-104-esek talán a történelem kiugróan legkevésbé biztonságos repülőgépe volt, szinte kezelhetetlen.
Ez így egyáltalán nem igaz sőt, egyenesen butaság. Igazából csak a német gépek potyogtak ennyire és azért, amit Hartmann is megjósolt. Az Luftwaffer kiagyott egy generációt. F-86-ról ültek át F-104-re.
A másik oldalról azért sem igaz, mert a maga korában a többi gép semmivel sem volt jobb. A Su-9 gépek 1/3-a lezuhant, másik 1/3-a hajtóműtűzben pusztult el. A General Electric Lightning II sem volt az az az üzembiztos valami.
A MiG-21-F-13-nak kezdetben szinte tök ugynaz a statisztikája volt, mint a német F-104 gépeknek.
még maga Chuck Yeager is majdnem oda veszett az F-104-es miatt
Csak az nem szériagép volt, hanem egy speciális magaslégköri repülésekhez modosított F-104-es egy igen speciális helyzetben. A hiba ott volt, hogy az aznapi második repülésen nem volt kellően ritka, hogy a kis rakétafúvókák műödjenek és a gép átesett a kormányzás hiánya miatt. Az Igazak című könyvben az eset szerepel.
[center]
