15042
Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
#5457
Mert szar lenne beismerni, hogy az is baloldali diktatúra volt. Egyeseknek állanóan mániája a fasiszta jobboldali diktatúrával rioagni. Nemzetiszocialista Német Munkáspárt = NASPD -
#5456
ez a történelmi nem tudás oka. Nem tudnak a Nemzeti szocialista a Fasiszta és a Paternális Autokrácia közti különbséget. -
robgros #5455 Amúgy az hogy lehet, hogy Németország esetében még mindig hajlamosak a hitleri rendszerre a fasiszta jelzőt alkalmazni, holott az inkább Mussolini rendszere volt? Bár Hitler átvett tőle egyet s mást, de azért mégis csak két különböző rendszerről beszélünk tudtommal. Vagy ez még a szovjet, pardon, kommunista kinyilvánítások eredménye? -
robgros #5454 Mennyire igaz az, ha 1941-es német támadáskor a japánok is rátámadnak a szovjetekre, menthetetlenül felőrlődik a hadsereg? -
NorBear #5453 "F-104 témával reppenjünk inkább a Haditechnika topicba. :)"
Úgy lessz :-) -
NorBear #5452 Hát az amerikaiak mégis próbáltak a lehető leghamarabb megszabadulni az F-104-eseiktől (még maga Chuck Yeager is majdnem oda veszett az F-104-es miatt).A kanadai,olasz és a német gépek 30-50%-a balesetekben semmisült meg.Vajon az üzemeltetők hibája hogy a 20-ik század legbalesetrizikósabb gépe lett az F-104-es?
Azonban a Lockheed Európában sem az F-104 egyedülálló képességeivel hódított, hanem kb. 22 millió dollár kenőpénzzel, amelyet európai és japán politikusok között osztottak szét. (Ez a Nixon bukása után indított korrupció-vizsgálatban derült ki).Az F-104-esek talán a történelem kiugróan legkevésbé biztonságos repülőgépe volt, szinte kezelhetetlen.A balesetek kivizsgálásakor kiderült, hogy a legtöbb problémát a J79-es hajtómű szabályozható utánégető gyűrűje okozta, de a pilóta oxigénellátását biztosító rendszer is sokszor felmondta a szolgálatot, valamint a gép sajátos kialakítása miatt a műrepülés és a leszállás is problémás volt. A pilóták képzettsége és gyakorlottsága is hagyott kívánnivalót maga után, a NATO alapkövetelménynek számító havi átlag 20 óra helyett ugyanis csak 13-15 órát repülhettek.A balesetek során nagyon sok pilóta halt meg, ami változtatásokat generált. Az eredeti Lockheed C-2-es katapultüléseket Martin-Baker Mk GQ7A „dupla nullás” ülésekre cserélték, ami mindenképpen jó döntésnek bizonyult. A különböző műszaki változtatások és egyéb intézkedések hatására az 1968-72 közötti elviselhetetlenül sok 15-20 gép/év veszteségek csökkentek valamelyest, beállva az évi 7-8 baleset átlagra, amelyet a ’80-as évek elejei kivonásukig meg is őriztek az „özvegycsinálók”.
Említést kell még tenni a nagy szárnyfelületi terhelésről is ami a gép manőverező képességét nagymértékben csökkentette...
Egy kép a "szárnyaszegett madárkáról"
![]()
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#5451
F-104 témával reppenjünk inkább a Haditechnika topicba. :) -
#5450
Az F-104 statisztikája az üzemeltetőtől is függött. Spanyoloknak igaz, hogy csak 18 db volt, de 17 ezer repóra alatt egyetlen egy sem veszett oda. Kortárs gépek ennyi repóra alatt simán hullottak. -
NorBear #5449 "Az F-104 igazából teljesen jó gép volt arra, amire tervezték. Nagy magasságban használatos, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgép. Emiatt volt kicsi a szárnyfelülete, és itt a Spitfire rossz példa, hiszen az sokkal kisebb sebességgel és kisebb magasságon repült. Ez olyan, mintha egy Forma-1-es autót hasonlítanál össze egy Land Rover Defender. Mindkettő nagyon jó kis autó, de amennyire életképtelen lenne egy átázott földúton a Forma-1-es autó, annyira nem való a Hungaroringre egy Land Rover. Az F-104 esetén a legrosszabb eredményekkel az F-104G volt, amelyet (teljesen eltérően az eredeti tervektől) alacsony magasságban is bevethető vadászbombázónak használták..."
Mire? Lezuhanni?
Na jó ez talán kicsit erős volt...amúgy azt elismerem hogy rossz volt a hasonlat.Csak azt akartam szemléltetni hogy egy akkora tömegű és méretű vadászgépnek mint az F-104-es talán némivel nagyobb szárnyfelületre lett volna szüksége mint 18,22 m2.Azért ez a nagy magasságban használatos, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgépek között is ritkaság. Szu 15 36,60m2 , Szu–9 34m2 , F-101 Voodoo 34,20m2
F-106A 61,52m2...
"De 2500 kilométer vadászfedezet nélkül egy Ju-88 vagy egy He-17-es számára amúgy sem egy leányálom (tudtak egyáltalán ennyit repülni?)"
Mondjuk ez igaz.A 2 motros német bombzók többsége jó ha 2300-2500km-es hatótávval rendelkezett.A Ju 290,Fw 200 a maga 3500-6000km-es hatótávjával még alkalmasabb lett volna.A gond az hogy nem volt igazi 4 motros bombázója németországnak.Ez részben érthető mivel a nehéz bombázók gyártása igen csak költséges továbbá a háború előrehaladtával egyre inkább Németország légvédelme került előtérbe.Bár az Me 264-es igéretes bombázónak tűnt és az is lehetett volna végül az egész programot le kellett állítani.De ez mit sem változtat a tényeken... ahoz hogy a németek az Uráli gyárakat bombázhassák előrébb kellett volna nyomulniuk mint az Sztálingárd-Arhangelszk vonal...
A típust 1942-ben azzal a céllal fejlesztették ki, hogy a legjobb aerodinamikai kialakítással és a légellenállásnövelő védőfegyverzet elhagyásával létrehozzanak egy olyan gyors repülőgépet, amely képes az európai szárazföldről 1800 kg bombateherrel támadni New York-ot. Ezzel szemben a megfelelően felfegyverzett változatoknak torpedóbombázóként (két torpedóval a szárnykülsőrészek alatt), vagy távolsági felderítőként kellett volna az egész Atlanti-óceánt berepülniük. Az első és egyetlen prototípus Jumo 211-motorokkal és Me-264 V1-es jelzéssel 1942. decemberében repült először. Teljesítménye és repülési tulajdonságai felettébb kiemelkedőek voltak. Az erősebb motorokkal történő sorozatgyártásnak 1943-ban kellett volna beindulnia a Weser repülőgépgyárban, de a hadihelyzet már nem engedte meg egy stratégiai bombázó szériagyártását. Az alábbi adatok a Me-264 V1-esre vonatkoznak.
-
NorBear #5448 Üdv!
"Azért jöttem a mai kitermelési adatokkal, mert kiválóan látszik belőle, hogy a jenki szállítás az akkori szovjet kitermeléshez is elhanyagolható volt, a mai kitermelésnek meg csak 1-2%-át adná. Nem kell mást következtetést levonni belőle, csak azt, hogy a SZU nem véletlenül volt a világ 2. legnagyobb kőolajkitermelője akkoriban, nem szorult segélyre belőle."
Így ebben a vonatkozásban már elfogadom a véleményed...az USA nyersanyag
segélyei a a teljes háború alatti orosz termelés nagyjából 7-10% tették ki.De azért annyit hozzá tennék hogy ez a segítség eggyáltalán nem volt elhanyagolható 1941-1942-ben amikor a szovjet ipar és mezőgazdaság kb 60%-os visszaesést mutatott.
Szerintem a német győzelemhez az Uráli gyárak kiktatása elegendő lett volna mivel az ország keleti részén a szinte csak nevében létező infrastruktúra (A Nyugat-szibériai-alföld nagyrésze igen csak mocsaras vidék) illetve a megmaradt ásványkincs lelőhelyek nagy mértékű szétszortsága miatt elég nehéz feladat lett volna újra szervezni az orosz termelést.Egyedül talán Novoszibriszk és az Omszk közötti területeket találnám alkalmasnak a szovjet ipar újra szervezésére mivel itt még létezik út és vasúthálózat,a vasérc,szén,ólom,cinkérc és egyéb fel lelehető nyersanyagok viszonylag egy helyen vannak illetve itt húzódik tajgától délre a mérsékelt sztyeppövezet ami még nagyjából alkalmas korlátozott mezőgazdasági termelésre + a szibéria lakosság jó része is a környéken él.A probléma csak az hogy ha innen akrnák elérni a német hadsereget LEGALÁBB 1600km-t kellett volna a csapatoknak előrenyomulni ráadásul az Északi irányú támadásokat el lehetne felejteni mivel a nyugat szibériai alföld súlyos veszteségeket okozna emberanyagban és felszerelésben egyaránt így a németeknek egy viszonylag keskeny frontszakaszra kellett volna koncentrálnia.
Szibéria ásványkincsei: mangán, ólom, cink, nikkel, kobalt, molibdén,arany,gyémánt,szén,kőolaj,földgáz.A kőolaj,vasérc,mezőgazdaság készletek illetve a lakosság jórészéről azonban elvesztették volna és bár még lehet hogy a hadi termelést folytatni lehetne de ez az eredeti szovjet háborús termelés csak egy kis hányadát tenné ki.
-
#5447
Jó felvetés bár azért az Észak Franciaországi partraszállás puszta gyanúja miatt Hitler kénytelen volt egyre több csapatot állomásoztatni Franciaországban méghozzá egy viszonylag széles arcvonalon.
Mindenképpen szükség volt a csapatok rotációjára, mivel sok német egység 1942-től olyan veszteségeket szenvedett, hogy kvázi alig képviselt jelentős harcértéket. A nyugati "pihenőidős" német erők jó része ilyen egység volt, amely újoncokkal fel lett töltve, kiképzésükkel foglalkoztak, illetve újrafegyverezték őket. Nem is szólva arról, hogy a veterán katonáknak is jót tett, hogy kicsit kiszabadulhattak a keleti front poklából. Az egyre több pedig nem annyira létszám alapján, hanem az egységek alapján igaz, ha jól emlékszem, mivel a fentiek miatt sok nyugatra vezényelt egység messze volt a 100%-os feltöltötségtől.
Lehet hogy kicsit OFF a téma de nekem a Widowmaker becenévről inkább az F104-es Starfighter jut eszembe.Nos ez a gép már tényleg potenciális pilóta gyilkos volt és nem feltétlenül a pilóták hibái miatt..
Az F-104 igazából teljesen jó gép volt arra, amire tervezték. Nagy magasságban használatos, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgép. Emiatt volt kicsi a szárnyfelülete, és itt a Spitfire rossz példa, hiszen az sokkal kisebb sebességgel és kisebb magasságon repült. Ez olyan, mintha egy Forma-1-es autót hasonlítanál össze egy Land Rover Defender. Mindkettő nagyon jó kis autó, de amennyire életképtelen lenne egy átázott földúton a Forma-1-es autó, annyira nem való a Hungaroringre egy Land Rover. Az F-104 esetén a legrosszabb eredményekkel az F-104G volt, amelyet (teljesen eltérően az eredeti tervektől) alacsony magasságban is bevethető vadászbombázónak használták...
A Land Lease témához csak egy adalék: a lényeg igazából az 1942 végéig érkező támogatást illeti, 1943-tól gyakorlatilag német keleti front elvesztette minden kezdeményező képességét, innentől kezdve nem az volt kérdéses, hogy a németek elvesztik a keleti frontot, hanem az, hogy mikor. Emiatt a Land Lease esetén is célszerű a valóban stratégiai értékű 1943-ig tartó részt nézni, mivel 41-43 között "mindössze" a lenti adatok fele/harmada realizálódott. Noha ez is jelentős, de tényleg nem olyan embertelen mennyiség, ami egyértelműen eldöntötte a küzdelem kimenetelét.
A Land Lease 1943-tól már a szovjet előrenyomulás sebességére volt kihatással. Utólag érdekes (bár mint az összes ilyen, végül is lényegtelen) kérdés, hogy mi lett volna, 1943-tól a Land Lease-t felfüggesztik... -
harcu #5446 Ja, akkor én is csak elgépeltem. :) -
#5445
Egy nagyságrend az tízszeres különbség. 600 millió vs. 6 millió az tényleg kettő. Jó, elgépeltem. Viszont legalább nem számoltam el. :) -
harcu #5444 Egyébként ha már kioktatsz az átváltások körüli nagyságrendi kérdésekről, akkor szerintem tedd meg előtte, hogy tájékozódsz, hogy mi a különbség a százas és az ezres szorzás, valamint a 3 nagyságrend fogalom között. Csak hogy korrektek legyünk. :) -
#5443
A kőolajban tényleg nem sok. Viszont akkor minek vittek, ha nem kellett? Lehet, hogy az adataid nem stimmelnek? -
harcu #5442 Azért jöttem a mai kitermelési adatokkal, mert kiválóan látszik belőle, hogy a jenki szállítás az akkori szovjet kitermeléshez is elhanyagolható volt, a mai kitermelésnek meg csak 1-2%-át adná. Nem kell mást következtetést levonni belőle, csak azt, hogy a SZU nem véletlenül volt a világ 2. legnagyobb kőolajkitermelője akkoriban, nem szorult segélyre belőle. -
Lacusch69 #5441 Sajna megdöglött a netem, és a délutáni postom nem ment el...
Szóval:
A LaGG-okat nem mint a német távolsági bombázók ellenfelét hoztam példának, hanem az alumínium szükségességének bemutatására.
Azért a LaGG-1/3 vs. La-7 páros műszakilag jóval távolabb áll egymástól, mint a B26 első és utolsó verziója...
-
NorBear #5440 "A szovjet termelés a háború előttről:
Ásványi olaj: 28 859 000 tonna (1938), a teljes segély az éves termelés kevesebb, mint 10%-át adta.
Ólom: 25 000 tonna (1937)
Termelés: (1938)
Nyersvas 14 711 000 tonna
Acél: 18 088 000 tonna
Aluminium: 49 000 tonna
Réz: 95 500 tonna
Ólom: 55 000 tonna
Egyszóval a szovjet gazdaság nem volt éppen híján nyersanyagnak és gyártókapacitásnak, ráadásul a komoly lelőhelyek nem a nyugati országrészen terültek el."
Az 1937-1938-as termelési adatok szépek és jók de a háború alatti termelés egy picit más tészta.
Nyersacéltermelés 1941-1945 között:
SZU: 57700000t
Németország:115000000t
USA: 335000000t
Nem vitatom hogy a szovjet gazdaság mekkora nyersanyagbázissal rendelkezett ugyanakkor döntően az amerikai hadiipar befolyásolta a háború kimenetelét.Amúgy lehet hogy keleten is voltak még lelőhelyek de nem véletlen hogy anno a ruszki gyárak többségét az Uralba telepítették mivel ennek a területnek logisztikai jelentősége volt (az Urálban ásványkincs-lelőhelyekben is gazdag).Azért azt nem árt tudni hogy a vaskohászat,fémkohászat,gépgyártás,színesfémkohászat,olajbányászat és a vasércbányászat,főbb mezőgazdasági termő területek nagy hányada Oroszország nyugati területeire esik nem beszélve a lakosságról.
"Az a szovjet stratégia része volt, hogy a termelőkapacitás jelentős részét a határ mellé telepítették - egy támadó stratégia ezt kívánja."
Ha megfigyeled akkor a legtöbb orosz nagyváros és gyár máig is az Uráltól nyugatra esik.Nem véletlenül.Logisztikai szempontból azért elég szívás lett volna megszervezni a szovjet ipart az ország keleti részében és ha az ország nyugati részén borzalmas volt az uthálózat akkor keleten gyakorlatilag nem is létezett(a szállítmányok cébajuttatása igen csak problémát okozott volna).Ezt mégtovább súlyosbítja hogy az ország keleti részében fellelhető nyersanyag bázis viszonylag nagy területen szóródik szét.Ugyan észak szibériában még voltak vasérc lelőhelyek illetve az ország délebbi részében elterülő hegységeiben jelentős szén készletek.A népesség 60-70%-a szintén nyugatra esett.Lehet hogy a gyalogságnak még megfelelt volna néhány mongól de a légierő részéről tapasztalt és jól képzett állományra lett volna szükség.Éppen ezért a a keltről érkező emberanyag már csak képzetlensége miatt sem volt alkalmas arra hogy felvegye a versenyt a Wehrmachtal.
-
NorBear #5439 "Igazából csak a normandiai partraszállás volt az ami éreztette hatását a keleti fronton, ugyanis előtte az afrikai és olaszországi csapatok nagy részét nem a keleti frontról vonták el, hanem az európai helyőrségekből."
Jó felvetés bár azért az Észak Franciaországi partraszállás puszta gyanúja miatt Hitler kénytelen volt egyre több csapatot állomásoztatni Franciaországban méghozzá egy viszonylag széles arcvonalon.Az olaszországi harcok keretében elvont keleti alakulatok száma pedig lehet hogy nem volt számottevő...mégis súlyosan érintette a németeket mivel a Kurszki hadműveletekben igen csak súlyos veszteségeket szenvedtek.A Kurszki csatában résztvevő alkulatok száma nem hogy a támadás de még a védelem szükségleteit sem multák felül ráadásul az egész támadás terhe a vállukon volt.
"Melyik gépnek adták az amerikaiak a Widowmaker becenevet?"
Lehet hogy kicsit OFF a téma de nekem a Widowmaker becenévről inkább az F104-es Starfighter jut eszembe.Nos ez a gép már tényleg potenciális pilóta gyilkos volt és nem feltétlenül a pilóták hibái miatt...Szárnyfeülete mindössze 18.22 m2 volt, felszálló tömege 10-13 tonna körüli,hosszúsága: 16.66m,szárnyfesztávolsága: 6.36m
Ellenpélda ként ott van a Spitfire a maga 3 tonna körüli felszálló tömegével, 22.48 m-es szárnyfelületével, 9,12 m-es hosszával és 11,23 m-es szárnyfesztávolságával.Azért az adatok jól tükrözik hogy egy 10-13tonnás gépnek azért nagyobb szárnyfelületre van szüksége...még akkor is ha egy General Electric J79-es utánégetős hajtómű az erőforrás!!!
-
Freeda Krueger #5438 B-26
Martin féle B-26 ról mert minden gépnek van oldala -
#5437
Nagyjából egyetértek veled, harcu ellenpéldája nem sokat ér, viszont egy valamibe azért belekötnék. :)
"Az USA támogatása nélkül nincs partraszállás Olaszországban és Normandiában és nincs hadianyag utánpótlás az El alameini csatához sem.Következés képp jóval több hadosztály és páncélos maradhatott volna keleten. "
Igazából csak a normandiai partraszállás volt az ami éreztette hatását a keleti fronton, ugyanis előtte az afrikai és olaszországi csapatok nagy részét nem a keleti frontról vonták el, hanem az európai helyőrségekből. -
Freeda Krueger #5436 legalább 4x er leállították a gyártását,biztos nem véletlen.
A korai verziókból sokat ért baleset... -
TakyL #5435 Kicsit azért több probléma akadt a géppel, de leginkább a tapasztalatlan pilótákra volt veszélyes (akárcsak a Corsair)
Csak "A nem rémlik ilyen nevű gép"re írtam válaszként... -
#5434
És miért? Csak azért mert, asszem egy darab lezuhant a berepülés folytán. A háború alatt asszem a legalacsonyabb veszteségét elszenvedett bombázógép volt. Az elején kicsit alulteljesített, aztán viszont felül Kb. 0,4%-os (?) veszteségi rátával fejezte be a háborút. -
TakyL #5433 B-26 kapta ezt a nem túl hízelgő nevet.
"The B-26 received the nickname "Widowmaker".[4] Other colorful nicknames included "Martin Murderer", "Flying Coffin", "B-Dash-Crash", "Flying Prostitute" (so-named because it had "no visible means of support," referring to its small wings) and "Baltimore Whore" (a reference to the city where Martin was based).[7" -
#5432
Azt sem értem, hogy miért a mai kőolajtermelésel jössz. Miért nem az akkorival? -
#5431
Melyiknek? Mert ilyen nevű gép nem rémlik a II.Vh alatt. Melyik gépre gondolsz? -
#5430
Egy Tigris fogyasztott terepen kb. 900 litert száz km2, de a dízel T34-es is megevett kb. 500 litert. Tehát ez kb. 3-6 millió tank kilométer. Legyen csak egy átlagos hadosztály kb. 250 harckocsival. Az egy hadosztályra vetítve 12-24000 km. Az nagyon nem sok, sőt. A szovjetek 200 hadosztállyal bírtak 1941-ben.
Tök jó, hogy a Tiger II fogyasztásával számolsz, amiből volt összesen 497 db. Tényleg zseniális húzás. A német fogyasztási alaphoz vedd a Pz. III és Pz. IV alvázakra szerelt cuccokét, mert ezek adták a háborús páncélosállomány kb. 80%-át 1941 után. Az előtte levő fegyverek nem is nevezhetők igazi cuccoknak (Pz. I./II), mert annyira nyápicak. A többi cuccal összevetve szinte páncélautó kategória.
A hadosztályok nagyrésze gyalogos hadosztály volt.
Az általnosan használt jenki barrel az 158 liter és nem száz. Ez csak 50%-os hiba. Oda se neki...
A számításod is mintha hibás lenne.
Akkor nézzük a fogyasztást. 3'000'000 m3 az 3 * 10^6 * 10^3 liter, tehát 3 milliárdliter. 500l/100km fogyasztás az 5 l/km*hk. Szerintem ez is pontatlan, de egye ragya, legyen 500.
Tehát 3 milliárd / 5 = 600 millió km. Csak 3 nagyságrendet tévedtél átváltási hiba miatt. Ajvé... Most akkor vakarjam a fejem egy olyan hiba miatt, amiért evlileg átlalános iskolában buktatni kellene?
3 millió tonna kőolajból ma Magyarország teljes járműállománya asszem 10-11 hónapig mehetne. Évente csak Százhalombattán finomítanak kb. ennyi motorbenzint és gázolaljat. Akkor egy hadigépezet is elég sokáig elketyeg belőle, ami nem milliós járműállományt használ, de a fogyasztás nagyobb.
A készletek felhalmozása miatt volt az, hogy előrenyomult a VH, aztán hónapokig semmi mozgás a fronton. Akkor a csővezetékes szállítás szinte nem is létezett, főleg nem a mozgó frontoknál.
Nyugat-Európában az első termékvezeték asszem egy NATO vezeték volt Franciaországon vagy a Benelux államokon ketesztül. (Ezt a cégnél mesélte egy nagyon öreg róka, ahol dolgozom.)
A tüzérségi példa is hibás. Berlin ostormakor több ezer löveget vontak össze. Ez igaz. Azonban - engem is meglepeett - 10-20 lövésnél egyik sem adott le többet egy nagyobb sortűzben sem, még a félelmetes elsőben sem. Szerintem a lényeg az volt, hogy esszerre tudtak nagy területet tűz alatt tartani, de nem sokáig. (Sajnos a linket nem találom, ahol ezt olvastam. Ez jobb, mint kis területet és mozgatni a tüzet. -
harcu #5429 Melyik gépnek adták az amerikaiak a Widowmaker becenevet? Aztán bevált?
Az LaGG-k nem voltak kiváló gépek, de voltak, és léteztek, ekkor csak ez számított. Meg később ezek adták az alapját az La-7-esnek. Azt senki sem akarja mondani, hogy a szovjet gépek voltak a legjobbak. Persze, a németek tapasztalt pilótával tömegesen szedték le őket. De 2500 kilométer vadászfedezet nélkül egy Ju-88 vagy egy He-17-es számára amúgy sem egy leányálom (tudtak egyáltalán ennyit repülni?). Ilyen körülmények között egy LaGG-1 / 3 is kellemetlen volt, pláne nagyobb számban. Tudom, voltak olyan magyar felderítők / bombázók, akik egy bevetésen egyedül is lelőttek 3 ilyen szovjet gépet is, amelyik őket támadta, de valljuk be őszintén, 1:1-es légiharc esetén is a szovjet félre fogadnánk inkább. -
harcu #5428 Inkább az 1941-42 fordulója volt kritikus, mikor az áttelepítések még nem fejeződtek be, és a termelés nem indult be. Valóban volt egy kb. 10 hétnyi időszak, mikor a szovjet páncéloserőket gyakorlatilag a T-60-as alkotta a legnagyobb számban. Csakhogy ugyanekkor a németek is kimerültek már.
A két legnagyobb eredménye a lend lease-nek a teherautó és Jeep szállítás volt, mivel a logisztika gyakorlatilag amerikai járműveken alapult, meg ne feledkezzünk egy a jó öreg Li-2-esről sem. Na jó, a leszállított közepes bombázók is jelentősek voltak, hiszen a teljes bevetett gépállomány jelentős része (20%-a?) is tengerentúli gyártmány volt. Viszont a szovjet bombázóerők nem is voltak összemérhetők az angolszászok légiflottáival. -
Lacusch69 #5427 "ezt a szovjetek elég jól kezelték a fa / műgyantával kezelt vászon konstrukciós gépeikkel."
Tudod, hogy mi volt a LaGG-ok szovjet beceneve? -
harcu #5426 Az első részhez. A 250 harckocsi természetesen harckocsihadosztályra vonatkozik, a 200 hadosztály pedig az összes hadosztály számát jelentette. -
harcu #5425 Mármost nem a kötözködés kedvéért, de:
Kőolajtermék 2 670 000 t
Ez térfogatban kb. 3 millió m3 az egyszerűsítés végett. Egy Tigris fogyasztott terepen kb. 900 litert száz km2, de a dízel T34-es is megevett kb. 500 litert. Tehát ez kb. 3-6 millió tank kilométer. Legyen csak egy átlagos hadosztály kb. 250 harckocsival. Az egy hadosztályra vetítve 12-24000 km. Az nagyon nem sok, sőt. A szovjetek 200 hadosztállyal bírtak 1941-ben.
A világ mai kitermelése asszem olyan 5-6 millió hordó / nap. Egy hordó kb. 100 liter (több, vagy kevesebb, nem sokat tesz.) Ez a mai fogyasztás mellett 5-10 napra elegendő mennyiség sincs. Persze ez összehasonlíthatatlan az akkori szovjet viszonyokkal, de arányaiban nézve semmiség.
345000 tonna robbanóanyag. Egy 152 mm-es tüzérségi lövedék asszem 42-47 kg volt. Ebből kb. 5 kg a robbanóanyag.
Egy szovjet támadáskor mondjuk 4000 löveget vontak össze, ezek ellőttek csövenként kb. 100-200 gránátot. Akkor lövegenként ellőttek 500-1000 kg. robbanóanyagot, azaz egy-két óra alatt 4000 tonnát. A teljes mennyiség egy százalékát. És akkor még csak a tüzérségről beszéltünk, nem említve a harckocsik, gyalogsági lőszerek, stb. robbanóanyag-igényét. Szerintem ez sem akkora mennyiség, hogy emiatt összeomlott volna a szovjet gazdaság.
A szovjet termelés a háború előttről:
Ásványi olaj: 28 859 000 tonna (1938), a teljes segély az éves termelés kevesebb, mint 10%-át adta.
Ólom: 25 000 tonna (1937)
Termelés: (1938)
Nyersvas 14 711 000 tonna
Acél: 18 088 000 tonna
Aluminium: 49 000 tonna
Réz: 95 500 tonna
Ólom: 55 000 tonna
Egyszóval a szovjet gazdaság nem volt éppen híján nyersanyagnak és gyártókapacitásnak, ráadásul a komoly lelőhelyek nem a nyugati országrészen terültek el. A hadiipari üzemek voltak, amiket a határ mellé telepítettek, azok jelentős része került veszteséglistára. De a szovjet termelés még így is nagyobb volt a németnél, legalábbis kézifegyver és hozzá való lőszer, tüzérségi eszközök, harckocsik és repülőket tekintve. A veszteségeik is nagyobbak voltak, hát istenem. Ennek ellenére a bevetésre alkalmas harckocsik és repülők száma 1942-től folyamatosan tolódott el a szovjetek irányába a veszteségek mellett is, ugyanis bőven tudták pótolni. A németek ellenben képtelenek voltak fenntartani a tervezett darabszámokat, ennek köszönhetőek a cseh és egyéb gyártmányok hadrendbe állítása, vagy a harckocsik helyett az önjáró lövegekre koncentrálás.
A segélyszámokból az egyetlen, ami soknak látszik, az az aluminium, ami a repülőgépgyártáshoz nélkülözhetetlen, ezt a szovjetek elég jól kezelték a fa / műgyantával kezelt vászon konstrukciós gépeikkel.
-
#5424
És a lényeg lemeradt. Akkor kapták a sok gépet, mikor igazán kellett. A Spit, Hurricane, P-39/40 stb. '42 táján érkezett, mert nyugati fronton használhatatlanok voltak. Az orosznak jó volt minden, csak legyen. -
NorBear #5423 Üdv!
"Való igaz, a termelőkapacitás jelentős részét elfoglalták a németek, csak a gond az, hogy a megmaradt részek is képesek voltak többet termelni, mint a németek.
Az a szovjet stratégia része volt, hogy a termelőkapacitás jelentős részét a határ mellé telepítették - egy támadó stratégia ezt kívánja. Az meg a másik, hogy kb. 10x-es kapacitást terveztek be lőszerügyileg, mint a németek, még ha 1941 végére el is vesztették ennek a 85%-át. "
A baj csak ott kezdődik hogy a Lend Lease nem csak hadi felszerelések leszállításából állt hanem nyersanyag utánpótlásból is.
Szerszámgép 500 000 000 $
Acéláru és acélszerkezeti idom 2 250 000 t
Fémáru 912 000 t
Réz 400 000 t
Cink 8000 t
Juta 13 000 t
Alumíniumlemez 250 000 t
Ólom 18 000 t
Gumi 38 000 t
Kőolajtermék 2 670 000 t
Robbanóanyag 345 735 t
Telefonkábel 1 000 000 km
Élelmiszer 4 478 000 t
Pamutszövet 88 507 km
Ennek hiánya a szovjet iparra is rányomta volna a bélyegét pl: az USA nyersacél termelése 7-8X-osa volt a szovjetuniónak.A 10X-es kapacitás pedig terv formájában szép dolog pl: az első 5 éves terv keretében csak 1932-ben 10000 darab harckocsit kellett volna legyártani.Ezek is ugyanolyan tervek voltak mint a Führer álltal meghatározott legyártandó harckocsik darabszáma.
Az SZU a szövetségesek nyersanyagtámogatásával tudott kb 100000 páncélost gyártani (1941-1945 között) Ezzel szemben a németek mindössze 50000 harckocsit tudtak hadrendbe állítani.A szovjet páncélos veszteségek viszont jóval magasabbak voltak (1941-1945 között 83500 páncélost veszítettek 25584 német ellenében).Az USA támogatása nélkül nincs partraszállás Olaszországban és Normandiában és nincs hadianyag utánpótlás az El alameini csatához sem.Következés képp jóval több hadosztály és páncélos maradhatott volna keleten.
"Biztos sokat értek a Spitek is, amiket átadtak, csak éppen gyártottak mellette vagy 40000 Jakot is a szovjetek, nem mellékesen az La-k és LaGG-h mellett."
A szovjetek kb: 150000 repülőgépet gyártottak le (1939-1945 között) míg a németek kb 110000-et.A szovjetek repülőgép vesztesége 100000 míg a németek össz vesztesége kb 75000 volt (és ebben a számban benne van a nyugati légiháborúban szenvedett veszteség is).
Nem hiszem hogy a szovjetek amerikai segítség nélkül képesek lettek volna a fent említett eszközöket ebben a mennyiségben előállítani.Emberanyag utnpótlás terén még mindíg komoly tartalékokkal rendelkeztek volna de harckocsik,légierő...stb hiányában ez nem olyan komoly fegyvertény...
-
harcu #5422 Bár most, ahogy néztem a neten, ott az van, hogy Coventry volt a célpont, csak a jel zavarását rosszul kivitelezték (1500Hz helyett 2000Hz-es jellel zavarták, az interferencia miatt más adott ki), és emiatt lett a célpont az eredeti gyár helyett a lakott rész. -
#5421
Igen, elvileg ez van meg, a sorozatból több könyv is megvan.
(A borítókép lehet, hogy más azon a kiadáson, ami otthon mevan. Nagyon rég volt a kezemben.) -
harcu #5420 Konkrétan erre a könyvre gondoltam -
#5419
A könyv megvan, majd utánanézek.
Akkor sem értem, hogy Coventry hogyan lehetett volna hiba, mikor Galland a könyévben is úgy ír róla, mint szándékos támadásról. (Vagy rosszul emlékszem?) Az volt a cél és a LW egyik legsikeresebb akciója volt az egész háborúban. -
harcu #5418 Szerintem Sztálin világosan megmutatta addigra, hogy cseppet sem érdeklik a munkások, ha éhen halnak, hát éhen halnak. A katona is csak akkor jó, ha meghal a hazáért. A hadseregnek volt ellátása, a többiek meg másodlagosak voltak. Meg azt sem kell elfelejteni, hogy a nagy termőterületekkel együtt a lakosság is átkerült a másik oldalra, tehát csökkent az éhes szájak száma is. Márpedig az Európai része sűrűben lakott volt.
Eredetileg persze, hogy nem volt mélységi légvédelme a szovjeteknek, eszükbe se jutott, hogy nekik védekezniük kellene. Azonban, ha már az Urálba hátratelepítették a gyárakat, köztük a repülőgépgyárakat is, akkor már csak akadt ott bevethető gép bevethető pilótával, elég, ha csak azokra gondolok, akik átrepülték őket a csapatokhoz.
A Lend Lease természetesen nagyszerűen jött a szovjeteknek, az tény. A teherautó és nyersacélkészleteiket feltöltötte. Persze, a szovjetek a szokásos bunkó módon viselkedtek minden tengerésszel, akik kirakodtak náluk, miközben a konvojuk felét a tengók elsüllyesztették, vagy éppen a bombázót átrepülő pilótát ültették le kémkedés vádjával. Ezek a szokásos szovjet agyament baromságok voltak.
De a leszállított áru semmit sem ért volna, ha nincsenek mögötte emberek. Szép volt pl. a többezer Airacobra. Azonban ezeket frontvonalon ritkán vetették be, inkább a második vonalat képviselték. Biztos jó volt a több száz Churchill tank is, csak éppen ennél bármelyik szovjet közepes vagy nehéz harckocsi többet ért. ezek semmit sem értek volna emberek nélkül. Pedig még a debreceni harcokban is bevetették őket. A szovjetek szerették is, csak nem rohamharckocsiként, hanem tartalékként. Biztos sokat értek a Spitek is, amiket átadtak, csak éppen gyártottak mellette vagy 40000 Jakot is a szovjetek, nem mellékesen az La-k és LaGG-h mellett.
A Lend Lease legnagyobb haszna a szovjetek számára a gépesítés megteremtése volt a kocsik által. Nélkülük a szovjetek csak talpassereg lett volna. De akkor is nyertek volna.
