Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
harcu #5425 Mármost nem a kötözködés kedvéért, de:
Kőolajtermék 2 670 000 t
Ez térfogatban kb. 3 millió m3 az egyszerűsítés végett. Egy Tigris fogyasztott terepen kb. 900 litert száz km2, de a dízel T34-es is megevett kb. 500 litert. Tehát ez kb. 3-6 millió tank kilométer. Legyen csak egy átlagos hadosztály kb. 250 harckocsival. Az egy hadosztályra vetítve 12-24000 km. Az nagyon nem sok, sőt. A szovjetek 200 hadosztállyal bírtak 1941-ben.
A világ mai kitermelése asszem olyan 5-6 millió hordó / nap. Egy hordó kb. 100 liter (több, vagy kevesebb, nem sokat tesz.) Ez a mai fogyasztás mellett 5-10 napra elegendő mennyiség sincs. Persze ez összehasonlíthatatlan az akkori szovjet viszonyokkal, de arányaiban nézve semmiség.
345000 tonna robbanóanyag. Egy 152 mm-es tüzérségi lövedék asszem 42-47 kg volt. Ebből kb. 5 kg a robbanóanyag.
Egy szovjet támadáskor mondjuk 4000 löveget vontak össze, ezek ellőttek csövenként kb. 100-200 gránátot. Akkor lövegenként ellőttek 500-1000 kg. robbanóanyagot, azaz egy-két óra alatt 4000 tonnát. A teljes mennyiség egy százalékát. És akkor még csak a tüzérségről beszéltünk, nem említve a harckocsik, gyalogsági lőszerek, stb. robbanóanyag-igényét. Szerintem ez sem akkora mennyiség, hogy emiatt összeomlott volna a szovjet gazdaság.
A szovjet termelés a háború előttről:
Ásványi olaj: 28 859 000 tonna (1938), a teljes segély az éves termelés kevesebb, mint 10%-át adta.
Ólom: 25 000 tonna (1937)
Termelés: (1938)
Nyersvas 14 711 000 tonna
Acél: 18 088 000 tonna
Aluminium: 49 000 tonna
Réz: 95 500 tonna
Ólom: 55 000 tonna
Egyszóval a szovjet gazdaság nem volt éppen híján nyersanyagnak és gyártókapacitásnak, ráadásul a komoly lelőhelyek nem a nyugati országrészen terültek el. A hadiipari üzemek voltak, amiket a határ mellé telepítettek, azok jelentős része került veszteséglistára. De a szovjet termelés még így is nagyobb volt a németnél, legalábbis kézifegyver és hozzá való lőszer, tüzérségi eszközök, harckocsik és repülőket tekintve. A veszteségeik is nagyobbak voltak, hát istenem. Ennek ellenére a bevetésre alkalmas harckocsik és repülők száma 1942-től folyamatosan tolódott el a szovjetek irányába a veszteségek mellett is, ugyanis bőven tudták pótolni. A németek ellenben képtelenek voltak fenntartani a tervezett darabszámokat, ennek köszönhetőek a cseh és egyéb gyártmányok hadrendbe állítása, vagy a harckocsik helyett az önjáró lövegekre koncentrálás.
A segélyszámokból az egyetlen, ami soknak látszik, az az aluminium, ami a repülőgépgyártáshoz nélkülözhetetlen, ezt a szovjetek elég jól kezelték a fa / műgyantával kezelt vászon konstrukciós gépeikkel.