Minden amit a II. világháborúról és a Harmadik Birodalomról tudni lehet
-
NorBear #5449 "Az F-104 igazából teljesen jó gép volt arra, amire tervezték. Nagy magasságban használatos, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgép. Emiatt volt kicsi a szárnyfelülete, és itt a Spitfire rossz példa, hiszen az sokkal kisebb sebességgel és kisebb magasságon repült. Ez olyan, mintha egy Forma-1-es autót hasonlítanál össze egy Land Rover Defender. Mindkettő nagyon jó kis autó, de amennyire életképtelen lenne egy átázott földúton a Forma-1-es autó, annyira nem való a Hungaroringre egy Land Rover. Az F-104 esetén a legrosszabb eredményekkel az F-104G volt, amelyet (teljesen eltérően az eredeti tervektől) alacsony magasságban is bevethető vadászbombázónak használták..."
Mire? Lezuhanni?
Na jó ez talán kicsit erős volt...amúgy azt elismerem hogy rossz volt a hasonlat.Csak azt akartam szemléltetni hogy egy akkora tömegű és méretű vadászgépnek mint az F-104-es talán némivel nagyobb szárnyfelületre lett volna szüksége mint 18,22 m2.Azért ez a nagy magasságban használatos, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgépek között is ritkaság. Szu 15 36,60m2 , Szu–9 34m2 , F-101 Voodoo 34,20m2
F-106A 61,52m2...
"De 2500 kilométer vadászfedezet nélkül egy Ju-88 vagy egy He-17-es számára amúgy sem egy leányálom (tudtak egyáltalán ennyit repülni?)"
Mondjuk ez igaz.A 2 motros német bombzók többsége jó ha 2300-2500km-es hatótávval rendelkezett.A Ju 290,Fw 200 a maga 3500-6000km-es hatótávjával még alkalmasabb lett volna.A gond az hogy nem volt igazi 4 motros bombázója németországnak.Ez részben érthető mivel a nehéz bombázók gyártása igen csak költséges továbbá a háború előrehaladtával egyre inkább Németország légvédelme került előtérbe.Bár az Me 264-es igéretes bombázónak tűnt és az is lehetett volna végül az egész programot le kellett állítani.De ez mit sem változtat a tényeken... ahoz hogy a németek az Uráli gyárakat bombázhassák előrébb kellett volna nyomulniuk mint az Sztálingárd-Arhangelszk vonal...
A típust 1942-ben azzal a céllal fejlesztették ki, hogy a legjobb aerodinamikai kialakítással és a légellenállásnövelő védőfegyverzet elhagyásával létrehozzanak egy olyan gyors repülőgépet, amely képes az európai szárazföldről 1800 kg bombateherrel támadni New York-ot. Ezzel szemben a megfelelően felfegyverzett változatoknak torpedóbombázóként (két torpedóval a szárnykülsőrészek alatt), vagy távolsági felderítőként kellett volna az egész Atlanti-óceánt berepülniük. Az első és egyetlen prototípus Jumo 211-motorokkal és Me-264 V1-es jelzéssel 1942. decemberében repült először. Teljesítménye és repülési tulajdonságai felettébb kiemelkedőek voltak. Az erősebb motorokkal történő sorozatgyártásnak 1943-ban kellett volna beindulnia a Weser repülőgépgyárban, de a hadihelyzet már nem engedte meg egy stratégiai bombázó szériagyártását. Az alábbi adatok a Me-264 V1-esre vonatkoznak.