Hunter

Nem a NASA fogja megmenteni a világot

NASA tisztségviselők szerint az űrügynökség bár képes lenne szinte az összes, a Földre veszélyt jelentő aszteroida felkutatására, megfelelő anyagi háttér hiányában azonban erre nem fog sor kerülni, értesült az AP.

A potenciális veszélyt jelentő, megközelítőleg 20 000 aszteroida és üstökös legalább 90%-ának felkutatása nagyjából 1 milliárd amerikai dollárt emésztene fel, számolgat az a NASA jelentés, ami a napokban fog megjelenni, előzetesen azonban már felvázolták a Washingtonban zajló Bolygóvédelmi Konferencián.

2005-ben az amerikai kongresszus felkérte a NASA-t, hogy készítsen egy tervezetet a legnagyobb pusztítással fenyegető űrkőzetek nyomon követésére, és az esetlegesen ütközőpályára került objektumok elhárítására. Ebbe a kategóriába a 140 méter átmérőjű aszteroidáknál jelentősebbek tartoznak bele. Ezek már akkor is veszélyt jelentenek bolygónkra, ha nem csapódnak be, csupán felrobbannak a légkörbe való belépéskor, lökéshullámaik még akkor is katasztrofális következményekkel járnának. Egy-egy ilyen robbanás 100 millió tonna dinamit erejét hordozná magában, éppen elég lenne egy kisebb ország, vagy amerikai mércével mérve egy állam letarolásához.

A NASA jelenleg is figyelemmel kíséri a bolygónk számára végzetesnek minősülő objektumokat, melyek 1 kilométer feletti átmérővel rendelkeznek. Egy ilyen aszteroida kiirthatná az egész emberiséget, mint tette azt az elméletek szerint 35 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokkal. Azonban még ez a kutatás is, ami eddig 769 aszteroidát és üstököst fedezett fel, jelentős elmaradásokkal küzd. Optimális esetben jövő év végére fejeződhet be a program, ami mindeddig nem talált a Földdel ütközőpályán haladó objektumot.

A kisebb aszteroidák felkutatása megfelelő erőforrások hiányában teljesen reménytelennek tűnik, arról nem is szólva, hogy gyakorlatilag egyedül az Egyesült Államok rendelkezik átfogó aszteroidakövető programmal. Rajtuk kívül egy olasz csillagvizsgáló dolgozgat még, közel sem olyan hatékonyan, mint az űrügynökség.

A hiánypótlás egyik lehetősége egy új földi távcső építése, ami kizárólag az aszteroida-vadászattal foglalkozna, kiegészítve kapacitását más űrügynökségek távcsöveivel. Ennek a költsége összesen 800 millió dollár lenne. A másik lehetőség egy infravörös űrtávcső fellövése, ami egymaga is képes lenne a feladat ellátására, a földi rendszernél gyorsabban és hatékonyabban, ez azonban már 1,1 milliárdos költséget jelentene. A NASA program tudósa, Lindsey Johnson szerint azonban felesleges tovább szövögetni a gondolatmenetet, ugyanis az amerikai űrügynökség és a Fehér Ház mindkét megoldást túl költségesnek minősítette.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • pipaxy #133
    Jólvan, ahhoz képest hogy más feladatról beszéltünk egész jól elvitázgattunk.:) Úgyhogy ha esetleg legközelebb egymásnak ugranánk valamilyen téma kapcsán, javaslom már a vita elején tisztázzuk miről is beszélgetünk egész pontosan.:)
    Ennek ellenére nem mondom azt hogy felesleges volt ez a vita, egész otthon vagyok már aszteroida-eltérítésben.:)
  • kukacos #132
    Ja, értem már, mire gondolsz! De más az aszteroida-bontás, és más, amikor az aszteroida pályáját igyekezzük módosítani. Ha a trajektória módosítására játszol rá, akkor az aszteroida akár sértetlen is maradhat. Én eddig a bontásról beszéltem, mint az aszteroidák elleni védekezés non plus ultrája, ami akár a becsapódás előtt közvetlenül is segíthet. Azt akartam bemutatni, hogy akár még ezt a megoldást is meg lehetne valósítani a jelenlegi eszközökkel.

    Emellett a szétrepülő bomba darabkái természetesen rendezett formában munkát is végeznek az aszteroidán, ami megfelelő körülmények között akár jobb megoldás is lehet, mint szétbontani az egész kavicsot. Szóval azt hiszem, más feladatról beszéltünk ezidáig. Ebben kibékülhetünk :)
  • pipaxy #131
    Magyarán a párolgásra szükség van, egyszerűen kell ahhoz, hogy a nukleáris robbanás bármilyen hatást gyakoroljon az aszteroidára, miután egy jókora kődarabot nem öl meg a sugárzás, lökéshullám (azaz direkt mechanikai hatás) pedig nix a légüres térben.

    Az a probléma hogy teljesen rosszul gondolod. Ha ez igaz lenne, akkor mégis hogy a fenébe lenne képes az Orion rakéta a világűrben rakétaként funkcionálni?

    Számoljunk az a legbiztosabb. :) Van egy 50 MT-ás bombánk, súlya 20 tonna, és ez az a tömeg amely a robbanáskor közvetlenül plazmába megy át, ez alkotja meg a plazma-gömbhéjt. Becsüljük meg milyen sebességgel haladhat ez a gömbhéj. Tételezzük fel, hogy a robbanás energiájának csupán 10%-a (alábecslés) fordítódik ennek gyorsítására(melegítésére), 0,5*m*v-négyzet képletből adódik hogy a plazma úgy 1400 km/sec-re gyorsul. Namost ha a plazma-gömbéjnek csak 30%-a csatolódik merőleges irányban az aszteroidra, akkor is annyi impulzust ad át neki, hogy mondjuk egy 10 millió tonnás aszteroida majdnem 1 m/s-es sebességtöbbletre tesz szert, ami hacsak nem a Föld torkában történik a robbanás, már messze elég az eltérítéshez.

    feleslegesen húzol éles határt valamiféle "két módszer" között
    Nem én húzok, ez a hivatalos felosztás.

    Ha másképp gondolod, fejtsd már ki, mi az a "második módszer", ahol a párolgásnak semmi köze a folyamathoz, mert irgumburgum meghajtású bombát még nem láttam, csak Monty Pythonéknál.

    Képzeld el hogy a fentebb leírt gömbhéj még csak néhány méteres, de már máris ott van az aszteroida felszíne. Gondolj bele milyen hatalmas nyomást fejt ki az felszínre! Azon nyomban összenyomja az anyagot, majd ez továbbterjed az aszteroida anyagában egy nyomáshullámot képezve. Gondolj bele mi történik az összenyomódott anyaggal miután megszűnik a külső nyomás. Mintha az ujjaiddal összenyomott rugót hirtelen elengednéd: szétrepül.

    Itt a párolgás egy másodlagos effektus, mert ha valamit összenyomunk, akkor az felmelegszik. A robbanás középpontjához közel még olyanok a nyomásviszonyok, meg a folyamat gyorsasága is olyan nagy hogy el is párolog az anyag.

    Na érted már? Az egyik módszernél a párolgás az alapvető működési folyamat, míg a másik módszernél egy szükséges rossz.
  • kukacos #130
    #128-ban már egyszer leírtam, de ismét leírom, hogy akár a felszínen robbantunk, akár messze a felszíntől, az energiát közvetítő közeg mindenképp az aszteroida anyaga, amely igen nagy hőmérsékletre hevül ("elpárolgott"). Magyarán a párolgásra szükség van, egyszerűen kell ahhoz, hogy a nukleáris robbanás bármilyen hatást gyakoroljon az aszteroidára, miután egy jókora kődarabot nem öl meg a sugárzás, lökéshullám (azaz direkt mechanikai hatás) pedig nix a légüres térben. A párolgás tehát bizony keményen ott van, és nagyon durva közelítéssel számolhatjuk az aszteroidára gyakorolt hatást ezen keresztül. (Ez a párolgást tekintve felső, a mechanikai hatást nézve alsó becslés, az igazság nyilván valahol egészen máshol van.)

    A szóhasználat tehát teljesen jogos volt, és feleslegesen húzol éles határt valamiféle "két módszer" között (bár hármat említesz, de csak kettőről beszélsz név szerint - nem tudom, mi a harmadik), úgy téve, mintha a párolgás az egyik esetben nem számítana, a másikban pedig igen. Ha másképp gondolod, fejtsd már ki, mi az a "második módszer", ahol a párolgásnak semmi köze a folyamathoz, mert irgumburgum meghajtású bombát még nem láttam, csak Monty Pythonéknál.

    Magyarán: kizárólag te osztogattad gondolatban a problémát tovább valamiféle "módszerekre", közben eldöntötted azt is, hogy én tuti mire gondolok. Gondolt a kánya. Nekem speciel csak annyi járt a fejemben - és nem is írtam mást korábban -, mint hogy külső nukleáris robbantásokkal is nagyon szép eredményt lehet elérni az aszteroida-bontó szpartakiádon, semmi több.

    Ebben megegyezünk?

    Ha igen, akkor lehet tovább vitatkozni azon, hogy milyen magasan érdemes, és a felszínen esetleg besegíthet a (figyelem!) elpárolgott aszteroida-anyag gázának lokális nyomása is, hogy anyagot mozgasson. Valószínűleg ezt hívhatod te "kráterképző" hatásnak, de majd elmeséled.

    A Sedan helyén levő föld természetesen nem az atmoszférába került, a mélység direkt úgy lett megválasztva, hogy maximális legyen a mechanikai energiába történő konverzió. Nem kérdés, hogy nem optimális kizárólag a hőhatással dolgozni, de odakint, ahol nagyon kicsi a szétsugárzás és a légköri elnyelés, valamit a szökési sebesség elhanyagolható, valószínű, hogy a bomba hatásának jóval nagyobb része jelentkezne ebben a formában, mint a Földön. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne próbáljuk beásni a bombát, amennyire csak lehet!
  • pipaxy #129
    Én nyilván ott robbantanám, ahol a legtöbbet harap az aszteroidából. Tekintve a célt, gondoltam, ez egyértelmű...

    Atombombával aszteroidát eltéríteni 3 féle módon lehet.
    Az első módszer az amikor az aszteroidától bizonyos távolságra robbantunk, a párolgás a fő hatásmechanizmus, így veszít tömeget az aszteroid.
    A második módszer ettől sokkal jobban igénybe veszi az aszteroidát, akár szét is szakíthatja azt. Ez a felszínen történő robbantás kráterképző hatású, sokkal nagyobb anyagveszteséggel jár, mint az első módszer.

    Az a baj, hogy önellentmondás van a hozzászólásaidban. Egész idő alatt a második módszerre gondoltál, ám annak hatásmechanizmusát tévesen az első módszerével azonosítod, állandóan a párolgásról beszélve, mintha a kettőnek sok köze lenne egymáshoz. És akkor még a fejemhez vágod, hogy egy ilyen egyértelműséget én nem látok. Ejnye.

    Itt ez a Sedan kráter, Wikipedia szerint 435 TJ szabadult fel 11 millió tonna kőzetet megmozgatva. Namost ha elosztjuk ezt a két számot, megkapjuk hogy kb. 40 kJ energia jut egy kg megmozgatott talajra.

    Párolgásnál az anyagot gáz halmazállapotba kell vinni, azaz közölni kell vele a párolgáshőjének megfelelő mennyiségű energiát, plusz addig a párezer fokig fel is kell hevíteni. Így összesen az 1 kg-ra jutó energiaigén kb. 4-6 ezer kJ lehet. 5000 sokkal nagyobb, mint 40, több mint 100-szor, ebből pedig következik, hogyha a kráterképzés fő mechanizmusa a párolgás lenne, akkor millió tonnák helyett a Sedan kráter anyaghiánya csak 10 ezer tonnákban lenne mérhető.

    Nem azt mondom, hogy a párolgás lényegtelen, más konfigurációban, felszíni, méginkább felszín feletti robbantásnál sokkal nagyobb szerepet kap, mint itt. Ám minnél inkább szerephez jut, annál rosszabb vakondokként funkcionál egy ilyen bomba.:)
  • kukacos #128
    Mondjuk ez így Móricka-magyarázat volt, mert a bozonok tetszőleges számban szuperponálhatók, lényeg, hogy effektíve nagyobb nettó energiaáramot lehet látni kifelé nagyobb gradiensnél, természetesen.

    A párolgásra egyébként mindenképp szükség van, mert nincs közeg, így az elpárolgott anyag adja a kráterképződés mechanikai közvetítőjét. Én csak azt magyarázom, hogy ha elfelejtjük a bunkerromboló bombákat meg hasonló trükköket, akkor is igen tekintélyes mennyiségű anyagnak kell szökési sebességre gyorsulnia egy felszínen robbantott bombánál.
  • kukacos #127
    A millió éves bolyongási idő egyetlen fotonra vonatkozik. Amit a foton végez a Napban, az diffúzió, azt meg Einstein óta tudjuk, hogy 2D-ben is gyökösen csökken az idővel a bejárt távolság, 3D-ben még lassabban. A Nap meglehetősen sűrű is mellesleg, átlagos sűrűsége kb. a vízével azonos, ha jól emlékszem, a belsejében nyilván jóval nagyobb.

    Egy erős hőmérsékleti gradiens mellett a hőterjedés jóval gyorsabb, hiszen nem egy nagy tartományon át közel homogén termikus egyensúlyról van szó, a folyamat jóval aszimmetrikusabb. Magyarán a Napban egy fotonnak majdnem tökmindegy, hogy jobbra, balra vagy felfelé lökődik ki újra, közel ugyanolyan körülményekkel találkozik. Egy kis méretű plazmagömb viszont a szélei felé jóval gyorsabban hűl, a fotonok inkább "kifelé" szeretnek menni, mert arról kevesebb jön vissza.

    Én nyilván ott robbantanám, ahol a legtöbbet harap az aszteroidából. Tekintve a célt, gondoltam, ez egyértelmű...

    Bezony, a Bravonál nem százezer, hanem több millió tonnányi vízgőz és "föld-gőz" került a levegőbe. Ahhoz képest, hogy el kellett párologtatnia egy tekintélyes mennyiségű vizet is, a kráter így is közel 100 méter mély. Már a Crossroads Baker shotjánál is millió tonnányi víz került a levegőbe, pedig az csak 21 kt volt. A Sedan kráternél a robbantás 12 millió tonna földet mozgatott meg.
  • pipaxy #126
    Hohó, de nem ugyanarról beszélünk, a Nap kapcsán nem vontam kétségbe azt hogy felszínén sugározna, a hővezetés és a hősugárzás az ügye nagyon más dolog, én csak az előbbiről beszéltem, azt hittem te is. Ha elosztom a nap sugarát 1 millióval, megkapom eredményül azt, hogy az energia 700 méter/év sebességgel halad felfelé, ez pedig felbátorított arra, hogy azt mondjam jól szigetel, hisz milyen tetű lassú. De hagyjuk ezt a Nap dolgot.

    Egy 100 MT-ás töltet tízezerszer nagyobb, és nyilván nem 60 m-re robbantjuk a felszíntől, hanem a felszínen. A két eset megint nem hasonlítható össze.

    De mennyire nem! Azért beszéltem párolgásról, mert azt gondoltam te olyan helyen „robbantod” a bombát ahol a párolgás az „anyagfogyasztás” legjelentősebb folyamata (hiszen mi másért beszéltél volna állandóan párolgásról).
    De ha felszínen robban akkor egész más a helyzet. Ott nem a párolgás a döntő, hanem a kráterképződés miatti anyagkidobódás (anyag-összenyomódás).

    Megnéztem a Bravo krátert, szép nagy lyuk maradt utána, de nem értem mi köze ennek a párolgáshoz. Sima felszíni robbantás, ugyanaz történik amit fentebb leírtam. Vagy szerinted itt levegőbe került több százezer tonna föld-gőz? :-)
  • kukacos #125
    Nem hibáztatlak érte, csak bemutattam, hogy rosszul érvelsz. A menet a következő volt: azt mondom, hogy a Nap látványosan nem cáfolja, hanem megerősíti azt, hogy a forró plazmának tekintélyes hőleadása van, és bizony nem szigetel. Erre te azt mondod, hogy de igen, mert a Nap belsejéből sokáig tart kijutni a leadott energiának, amire én azt mondom, hogy ja, egymillió kilométer vastagságnál már szigetel, de itt nem ez lesz a helyzet. No, akkor szerinted a Nap igazolja, hogy szigetel száz méteren is?

    Az Orion esetében 10 kt-ás egységekben történik a robbanás a lemeztől 60 méterre. Egy 100 MT-ás töltet tízezerszer nagyobb, és nyilván nem 60 m-re robbantjuk a felszíntől, hanem a felszínen. A két eset megint nem hasonlítható össze.

    Nézd, egyikünk sem végzett számolgatásokat, hogy mekkora darabját képes valójában elpárologtatni egy ekkora robbanás egy aszteroidának. Te úgy hiszed, hogy minimálisat, szerintem meg elég sokat. Magyarázhatod szép szavakkal, hogy mi mit nem melegít, én meg leírhatom, hogy vezetési állandók meg és hővezetési együttható elég nagy, de az se fog meggyőzni senkit sem. Nézd meg a Bravo krátert, aztán visszatérünk a dologra.
  • pipaxy #124
    Ja és a link.