Hunter

Gravitációs vontatóval az armageddon ellen

Az űrsziklák elhárítására számos lehetőség fogalmazódott már meg a tudósokban, a hajtómű telepítésétől a kamikáze akciókon át egészen az űrhajóval való eltolásig bezáróan. Nem véletlenül, hiszen egy mindössze stadion méretű aszteroida is képes eltörölni egy nagyvárost a föld színéről.

A tologatáshoz rengeteg üzemanyagra lenne szükség és könnyen megeshet, hogy darabokra szakítaná az aszteroidát, nem is beszélve az állandó forgásról, ami még a felszínre szerelt hajtóműnek is feladná a leckét. Természetesen felmerült a Bruce Willis-féle "robbantsuk sok kicsi, kevésbé veszélyes darabkára az aszteroidát egy nukleáris töltet segítségével" elv is, ami minden bizonnyal látványos lenne, a NASA két űrhajósa azonban inkább eltekintene a "robbantsunk és imádkozzunk" módszertől. Az űrhajósok nem bíznak az olyan megoldásokban, aminek nem lehet biztosan levetíteni a következményeit, szerintük egy kontrollálható folyamatra van szükség, ami valóban ésszerű érvelésnek tűnik.


Edward Tsang Lu
A Nemzetközi Űrállomásról nemrég visszatért Edward Lu és kollégája, Stanley Love a Nature magazin legfrissebb számában egy 20 tonnás, ember nélküli aszteroidavontató tervével állt elő, ami a gravitációt használná fel, hogy finoman egy új, veszélytelen pályára tessékelje a hívatlan látogatót. Lu szerint olyan ez a gravitációs kapocs, mint egy hatalmas gumipánt a két objektum között. A vontató az aszteroida felszíne felett lebeg, és - anélkül hogy hozzáérne -, kizárólag a gravitációt használja vontatókötélként. Ha az űreszköz egyenletes távolságot tart fent az aszteroidával, miközben folyamatosan ugyanabba az irányba halad, nem fogja megbolygatni az űrkőzet forgását, illetve szerkezetét.

A fent leírtakból kitűnik, hogy nem egy gyors vontatási folyamatról van szó, ami azonban egyáltalán nem hátrány. Az aszteroidák ugyanis - amint azt a legújabb megfigyelések is alátámasztják -, többnyire igen laza szerkezetűek, így a túl erős mozgatás darabokra szakíthatja, melyekkel végképp nem lehet mit kezdeni.

Fennáll annak a veszélye is, hogy a vontatásra kiküldött űrhajó hajtóműve szétdarabolja az aszteroidát, vagy felesleges port kavar fel, ha túl erőteljesen üzemeltetik. Ezek kiküszöbölésére, valamint hogy a nettó vontatóerő ne tolja el az aszteroidát, Lu és Love némileg elfordítaná a hajtóműveket az űrhajó törzsétől. A sugarak oldalirányba robbannak ki, ami ugyan nem olyan hatékony mintha egyenesen lefelé irányulnának, de az evezéshez hasonló mozgás így is lassú előrehaladást biztosít, magyarázta Lu.


2029-ben egy 320 méteres aszteroida, a 2004 MN4 halad el a föld mellett mindössze 30 000 kilométeres távolságban, ami nem nagyobb távolság, mint amin a geoszinkronos műholdak többsége kering. 2035 környékén újra feltűnik és a tudósok szerint ekkor már van némi esély, hogy eltalálja bolygónkat. Lu és Love módszerével egy ekkora űrszikla elvontatásához körülbelül másfél év kellene, ami soknak hangzik, azonban bőven belefér a 2029 és 2035 közötti időszakba.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Caro #93
    A sebesség akkor is változik ha az iránya változik. Ez alapszintű fizikai anyag.
  • Epikurosz #92
    "Már hogy a francba ne lenne. Hogy akarod megváltoztatni az aszteroida pályáját, ha nem gyorsul?"

    No, ezt is megtudtam. Szerinted minden test amely pályát változtat, az egyben gyorsul is. Hát, ez jó nagy Bang!

    Én általában egyenletes sebességgel közlekedem, úgy 5 km/s-mal, és gyakran változtatok irányt, anélkül, hogy gyorsítanék vagy lassítanék.
  • BiroAndras #91
    A módszer előnye, hogy pontosan kiszámítható a hatása. A hátránya meg persze, hogy évekkel előre kell tudni az aszteroidáról, ami a jelen technikával nem megy. A robbantás mindíg bizonytalan. Pláne ismeretlen szerkezetű tárgy és robbantásügyileg minimálisan ismert környezet (mikrogravitáció, és vákuum) esetén. És mint már mondtam, légkör nélkül nincsennek lökéshullámok, tehát a robbanások ereje sokkal kisebb.
  • BiroAndras #90
    "Igen, az addig okés, hogy az aszteroida vonzza a vontató űrhajót."

    Pont a fordítottja a lényeg.

    "De itt semmi szerepe a gyorsulásnak."

    Már hogy a francba ne lenne. Hogy akarod megváltoztatni az aszteroida pályáját, ha nem gyorsul?

    "sőt, ha a rakettát a szökési sebességre felgyorsítom"

    Teljesen félreérted. Nem a rakéta gyorsulását számoljuk, hanem az aszteroidáét.
    A rakétával nincs gond, az a hajtóművével a kívánt pályán tud maradni.

    Mégegyszer: A vontatás lényege, hogy a vontató a vontatott tömegre erőt fejt ki, amitől az a kívánt irányba fog elmozdulni (az elozduláshoz viszont előbb gyorsulnia kell). Jelen esetben a maximális vonóerő arányos a vontatott tömeggel, így az csupán a felhasznált üzemanyag mennyiségét befolyásolja, a gyorsulást és a sebességet nem.
  • BiroAndras #89
    "No, de azt aszem te is belátod, hogy ma-val nem egyszerűsítheted a törtet, mert fent szorzatban, alul összegben van. Bang!"

    Pont azt magyarázom, hogy a alul nincs összeg.
  • Kromak #88
    Nem értem az egészet! Hogy küldenénk fel egy 20tonnás hajót (esetleg egy kisebbet, ami majd megfog egy megfelelő tömegű aszteroidát, vagy több kisebbet, amikből egy nagyot rakunk össze), ami majd elmászik X idő alatt az aszteroidához, ráakaszkodik majd, másfél évig vontatja (honnan lesz hozzá üzemanyaga?), és ehhez szerintetek mikor kellene észlelni az űrkavicsot?
    Miért nem daraboljuk fel pici darabokra távolról inkább, felmelegíthetnénk koncentrált nagyfrekvenciás rádióhullámokkal és/vagy lézerrel, amitől a lekötött gázok távoznának belőle, szerencsés esetben szét is vethetnék. A továbbiakban meg erős hőingadozást kellene létrehozni, ami szét tördelné, mint a sivatagban a sziklákat, és végül egy nagy rakás homok és kavics csapódna a légkörnek, amit az már el tudna égetni, noha a tömege nagyjából ugyanakkora lenne mint a kezdeti aszteroidának, csak mivel a felülete sokkal nagyobb ezért a súrlódás már elvégezné rajta az áldásos munkáját. És ehhez nem kell semmiféle hajót felküldeni, ami az oda vagy a visszaúton el is romolhatna a folyamatos intenzív igénybevételtől.
  • Epikurosz #87
    Igen, az addig okés, hogy az aszteroida vonzza a vontató űrhajót. E gravitációs vonzást kiegyenlítendő működik a rakéta, és ha még plusz erőt is kifejt, annak lenne szerepe az aszteroida elhúzása, a közös tömegközéppont odébb araszolása révén. De itt semmi szerepe a gyorsulásnak. sőt, ha a rakettát a szökési sebességre felgyorsítom (ami egy aszteroida esetében persze elég parányi), akkor egyszerűen elszakad az űrhajó az aszteroidától, vagyis "elszakad a vontatókötél/pányva".
    Tehát ugyebár itt akkor bejátszik akkor a "g" (az aszteroidán lévő gravitációs gyorsulás. A g a földön kb. 9,81 m/s, az aszteroidán meg nagyon kicsi. De, lényeg, a lényeg, a g értéke függ az égitest (esetünkben az aszteroida) össztömegétől. Bang!
  • Caro #86
    Nem egészen. A két test között a gravitáció mint belső erő hat, ezért NEM tudja megváltoztatni a tömegközéppont helyét, és a tömegközéppont az aszteroidában van, mivel az jóval nehezebb.
    Ezért kell a hajtómű.
    Tehát ezzel semmi mást nem nyerünk, mint egy olyan kötelet, ami nem szakad el, és elég erős, de az űrhajó nem mehet túl gyorsan, mert akkor parabolikus vagy hiperbolikus pályára fog állni, és elmegy tőle.
  • Epikurosz #85
    No, de azt aszem te is belátod, hogy ma-val nem egyszerűsítheted a törtet, mert fent szorzatban, alul összegben van. Bang!
  • BiroAndras #84
    Rosszul számolsz. A rendszert nem a gravitáció gyorsítja, hanem a vontató hajtóműve. A grav. erő hatása a randszer egészére nulla. A grav. csupán arra kell, hogy a két test ne távolodjon el egymástól. Tehát csak az számít, hogy az aszteroidára milyen erő hat, és hogy mekkora a tömege. Ebből pedig világosan látszik, hogy az aszteroida tömege kiesik. Csak azt befolyásolja, hogy mennyi üzemanyagot kell égetni.
    A gyorsulást meg teljesen rosszul értelmezed. Nem számít, hogy egyébként milyen gyorsan halad, és mekkora erő hat rá. A cél az, hogy megváltoztassuk a pályáját, vagyis csak az az érdekes, hogy az eredetihez képest mennyivel tudjuk megváltoztatni az aszteroidára ható erőt.