133
-
pipaxy #133 Jólvan, ahhoz képest hogy más feladatról beszéltünk egész jól elvitázgattunk.:) Úgyhogy ha esetleg legközelebb egymásnak ugranánk valamilyen téma kapcsán, javaslom már a vita elején tisztázzuk miről is beszélgetünk egész pontosan.:)
Ennek ellenére nem mondom azt hogy felesleges volt ez a vita, egész otthon vagyok már aszteroida-eltérítésben.:)
-
kukacos #132 Ja, értem már, mire gondolsz! De más az aszteroida-bontás, és más, amikor az aszteroida pályáját igyekezzük módosítani. Ha a trajektória módosítására játszol rá, akkor az aszteroida akár sértetlen is maradhat. Én eddig a bontásról beszéltem, mint az aszteroidák elleni védekezés non plus ultrája, ami akár a becsapódás előtt közvetlenül is segíthet. Azt akartam bemutatni, hogy akár még ezt a megoldást is meg lehetne valósítani a jelenlegi eszközökkel.
Emellett a szétrepülő bomba darabkái természetesen rendezett formában munkát is végeznek az aszteroidán, ami megfelelő körülmények között akár jobb megoldás is lehet, mint szétbontani az egész kavicsot. Szóval azt hiszem, más feladatról beszéltünk ezidáig. Ebben kibékülhetünk :) -
pipaxy #131 Magyarán a párolgásra szükség van, egyszerűen kell ahhoz, hogy a nukleáris robbanás bármilyen hatást gyakoroljon az aszteroidára, miután egy jókora kődarabot nem öl meg a sugárzás, lökéshullám (azaz direkt mechanikai hatás) pedig nix a légüres térben.
Az a probléma hogy teljesen rosszul gondolod. Ha ez igaz lenne, akkor mégis hogy a fenébe lenne képes az Orion rakéta a világűrben rakétaként funkcionálni?
Számoljunk az a legbiztosabb. :) Van egy 50 MT-ás bombánk, súlya 20 tonna, és ez az a tömeg amely a robbanáskor közvetlenül plazmába megy át, ez alkotja meg a plazma-gömbhéjt. Becsüljük meg milyen sebességgel haladhat ez a gömbhéj. Tételezzük fel, hogy a robbanás energiájának csupán 10%-a (alábecslés) fordítódik ennek gyorsítására(melegítésére), 0,5*m*v-négyzet képletből adódik hogy a plazma úgy 1400 km/sec-re gyorsul. Namost ha a plazma-gömbéjnek csak 30%-a csatolódik merőleges irányban az aszteroidra, akkor is annyi impulzust ad át neki, hogy mondjuk egy 10 millió tonnás aszteroida majdnem 1 m/s-es sebességtöbbletre tesz szert, ami hacsak nem a Föld torkában történik a robbanás, már messze elég az eltérítéshez.
feleslegesen húzol éles határt valamiféle "két módszer" között
Nem én húzok, ez a hivatalos felosztás.
Ha másképp gondolod, fejtsd már ki, mi az a "második módszer", ahol a párolgásnak semmi köze a folyamathoz, mert irgumburgum meghajtású bombát még nem láttam, csak Monty Pythonéknál.
Képzeld el hogy a fentebb leírt gömbhéj még csak néhány méteres, de már máris ott van az aszteroida felszíne. Gondolj bele milyen hatalmas nyomást fejt ki az felszínre! Azon nyomban összenyomja az anyagot, majd ez továbbterjed az aszteroida anyagában egy nyomáshullámot képezve. Gondolj bele mi történik az összenyomódott anyaggal miután megszűnik a külső nyomás. Mintha az ujjaiddal összenyomott rugót hirtelen elengednéd: szétrepül.
Itt a párolgás egy másodlagos effektus, mert ha valamit összenyomunk, akkor az felmelegszik. A robbanás középpontjához közel még olyanok a nyomásviszonyok, meg a folyamat gyorsasága is olyan nagy hogy el is párolog az anyag.
Na érted már? Az egyik módszernél a párolgás az alapvető működési folyamat, míg a másik módszernél egy szükséges rossz.
-
kukacos #130 #128-ban már egyszer leírtam, de ismét leírom, hogy akár a felszínen robbantunk, akár messze a felszíntől, az energiát közvetítő közeg mindenképp az aszteroida anyaga, amely igen nagy hőmérsékletre hevül ("elpárolgott"). Magyarán a párolgásra szükség van, egyszerűen kell ahhoz, hogy a nukleáris robbanás bármilyen hatást gyakoroljon az aszteroidára, miután egy jókora kődarabot nem öl meg a sugárzás, lökéshullám (azaz direkt mechanikai hatás) pedig nix a légüres térben. A párolgás tehát bizony keményen ott van, és nagyon durva közelítéssel számolhatjuk az aszteroidára gyakorolt hatást ezen keresztül. (Ez a párolgást tekintve felső, a mechanikai hatást nézve alsó becslés, az igazság nyilván valahol egészen máshol van.)
A szóhasználat tehát teljesen jogos volt, és feleslegesen húzol éles határt valamiféle "két módszer" között (bár hármat említesz, de csak kettőről beszélsz név szerint - nem tudom, mi a harmadik), úgy téve, mintha a párolgás az egyik esetben nem számítana, a másikban pedig igen. Ha másképp gondolod, fejtsd már ki, mi az a "második módszer", ahol a párolgásnak semmi köze a folyamathoz, mert irgumburgum meghajtású bombát még nem láttam, csak Monty Pythonéknál.
Magyarán: kizárólag te osztogattad gondolatban a problémát tovább valamiféle "módszerekre", közben eldöntötted azt is, hogy én tuti mire gondolok. Gondolt a kánya. Nekem speciel csak annyi járt a fejemben - és nem is írtam mást korábban -, mint hogy külső nukleáris robbantásokkal is nagyon szép eredményt lehet elérni az aszteroida-bontó szpartakiádon, semmi több.
Ebben megegyezünk?
Ha igen, akkor lehet tovább vitatkozni azon, hogy milyen magasan érdemes, és a felszínen esetleg besegíthet a (figyelem!) elpárolgott aszteroida-anyag gázának lokális nyomása is, hogy anyagot mozgasson. Valószínűleg ezt hívhatod te "kráterképző" hatásnak, de majd elmeséled.
A Sedan helyén levő föld természetesen nem az atmoszférába került, a mélység direkt úgy lett megválasztva, hogy maximális legyen a mechanikai energiába történő konverzió. Nem kérdés, hogy nem optimális kizárólag a hőhatással dolgozni, de odakint, ahol nagyon kicsi a szétsugárzás és a légköri elnyelés, valamit a szökési sebesség elhanyagolható, valószínű, hogy a bomba hatásának jóval nagyobb része jelentkezne ebben a formában, mint a Földön. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne próbáljuk beásni a bombát, amennyire csak lehet! -
pipaxy #129 Én nyilván ott robbantanám, ahol a legtöbbet harap az aszteroidából. Tekintve a célt, gondoltam, ez egyértelmű...
Atombombával aszteroidát eltéríteni 3 féle módon lehet.
Az első módszer az amikor az aszteroidától bizonyos távolságra robbantunk, a párolgás a fő hatásmechanizmus, így veszít tömeget az aszteroid.
A második módszer ettől sokkal jobban igénybe veszi az aszteroidát, akár szét is szakíthatja azt. Ez a felszínen történő robbantás kráterképző hatású, sokkal nagyobb anyagveszteséggel jár, mint az első módszer.
Az a baj, hogy önellentmondás van a hozzászólásaidban. Egész idő alatt a második módszerre gondoltál, ám annak hatásmechanizmusát tévesen az első módszerével azonosítod, állandóan a párolgásról beszélve, mintha a kettőnek sok köze lenne egymáshoz. És akkor még a fejemhez vágod, hogy egy ilyen egyértelműséget én nem látok. Ejnye.
Itt ez a Sedan kráter, Wikipedia szerint 435 TJ szabadult fel 11 millió tonna kőzetet megmozgatva. Namost ha elosztjuk ezt a két számot, megkapjuk hogy kb. 40 kJ energia jut egy kg megmozgatott talajra.
Párolgásnál az anyagot gáz halmazállapotba kell vinni, azaz közölni kell vele a párolgáshőjének megfelelő mennyiségű energiát, plusz addig a párezer fokig fel is kell hevíteni. Így összesen az 1 kg-ra jutó energiaigén kb. 4-6 ezer kJ lehet. 5000 sokkal nagyobb, mint 40, több mint 100-szor, ebből pedig következik, hogyha a kráterképzés fő mechanizmusa a párolgás lenne, akkor millió tonnák helyett a Sedan kráter anyaghiánya csak 10 ezer tonnákban lenne mérhető.
Nem azt mondom, hogy a párolgás lényegtelen, más konfigurációban, felszíni, méginkább felszín feletti robbantásnál sokkal nagyobb szerepet kap, mint itt. Ám minnél inkább szerephez jut, annál rosszabb vakondokként funkcionál egy ilyen bomba.:)
-
kukacos #128 Mondjuk ez így Móricka-magyarázat volt, mert a bozonok tetszőleges számban szuperponálhatók, lényeg, hogy effektíve nagyobb nettó energiaáramot lehet látni kifelé nagyobb gradiensnél, természetesen.
A párolgásra egyébként mindenképp szükség van, mert nincs közeg, így az elpárolgott anyag adja a kráterképződés mechanikai közvetítőjét. Én csak azt magyarázom, hogy ha elfelejtjük a bunkerromboló bombákat meg hasonló trükköket, akkor is igen tekintélyes mennyiségű anyagnak kell szökési sebességre gyorsulnia egy felszínen robbantott bombánál.
-
kukacos #127 A millió éves bolyongási idő egyetlen fotonra vonatkozik. Amit a foton végez a Napban, az diffúzió, azt meg Einstein óta tudjuk, hogy 2D-ben is gyökösen csökken az idővel a bejárt távolság, 3D-ben még lassabban. A Nap meglehetősen sűrű is mellesleg, átlagos sűrűsége kb. a vízével azonos, ha jól emlékszem, a belsejében nyilván jóval nagyobb.
Egy erős hőmérsékleti gradiens mellett a hőterjedés jóval gyorsabb, hiszen nem egy nagy tartományon át közel homogén termikus egyensúlyról van szó, a folyamat jóval aszimmetrikusabb. Magyarán a Napban egy fotonnak majdnem tökmindegy, hogy jobbra, balra vagy felfelé lökődik ki újra, közel ugyanolyan körülményekkel találkozik. Egy kis méretű plazmagömb viszont a szélei felé jóval gyorsabban hűl, a fotonok inkább "kifelé" szeretnek menni, mert arról kevesebb jön vissza.
Én nyilván ott robbantanám, ahol a legtöbbet harap az aszteroidából. Tekintve a célt, gondoltam, ez egyértelmű...
Bezony, a Bravonál nem százezer, hanem több millió tonnányi vízgőz és "föld-gőz" került a levegőbe. Ahhoz képest, hogy el kellett párologtatnia egy tekintélyes mennyiségű vizet is, a kráter így is közel 100 méter mély. Már a Crossroads Baker shotjánál is millió tonnányi víz került a levegőbe, pedig az csak 21 kt volt. A Sedan kráternél a robbantás 12 millió tonna földet mozgatott meg. -
pipaxy #126 Hohó, de nem ugyanarról beszélünk, a Nap kapcsán nem vontam kétségbe azt hogy felszínén sugározna, a hővezetés és a hősugárzás az ügye nagyon más dolog, én csak az előbbiről beszéltem, azt hittem te is. Ha elosztom a nap sugarát 1 millióval, megkapom eredményül azt, hogy az energia 700 méter/év sebességgel halad felfelé, ez pedig felbátorított arra, hogy azt mondjam jól szigetel, hisz milyen tetű lassú. De hagyjuk ezt a Nap dolgot.
Egy 100 MT-ás töltet tízezerszer nagyobb, és nyilván nem 60 m-re robbantjuk a felszíntől, hanem a felszínen. A két eset megint nem hasonlítható össze.
De mennyire nem! Azért beszéltem párolgásról, mert azt gondoltam te olyan helyen „robbantod” a bombát ahol a párolgás az „anyagfogyasztás” legjelentősebb folyamata (hiszen mi másért beszéltél volna állandóan párolgásról).
De ha felszínen robban akkor egész más a helyzet. Ott nem a párolgás a döntő, hanem a kráterképződés miatti anyagkidobódás (anyag-összenyomódás).
Megnéztem a Bravo krátert, szép nagy lyuk maradt utána, de nem értem mi köze ennek a párolgáshoz. Sima felszíni robbantás, ugyanaz történik amit fentebb leírtam. Vagy szerinted itt levegőbe került több százezer tonna föld-gőz? :-)
-
kukacos #125 Nem hibáztatlak érte, csak bemutattam, hogy rosszul érvelsz. A menet a következő volt: azt mondom, hogy a Nap látványosan nem cáfolja, hanem megerősíti azt, hogy a forró plazmának tekintélyes hőleadása van, és bizony nem szigetel. Erre te azt mondod, hogy de igen, mert a Nap belsejéből sokáig tart kijutni a leadott energiának, amire én azt mondom, hogy ja, egymillió kilométer vastagságnál már szigetel, de itt nem ez lesz a helyzet. No, akkor szerinted a Nap igazolja, hogy szigetel száz méteren is?
Az Orion esetében 10 kt-ás egységekben történik a robbanás a lemeztől 60 méterre. Egy 100 MT-ás töltet tízezerszer nagyobb, és nyilván nem 60 m-re robbantjuk a felszíntől, hanem a felszínen. A két eset megint nem hasonlítható össze.
Nézd, egyikünk sem végzett számolgatásokat, hogy mekkora darabját képes valójában elpárologtatni egy ekkora robbanás egy aszteroidának. Te úgy hiszed, hogy minimálisat, szerintem meg elég sokat. Magyarázhatod szép szavakkal, hogy mi mit nem melegít, én meg leírhatom, hogy vezetési állandók meg és hővezetési együttható elég nagy, de az se fog meggyőzni senkit sem. Nézd meg a Bravo krátert, aztán visszatérünk a dologra. -
pipaxy #124 Ja és a link. -
pipaxy #123 A napocskát te hoztad fel példának arra, hogy a plazma nem hőszigetelő, én csak átvettem a példát, ne hibáztass érte.
A bomba szétrepülő részei beleütköznek az aszteroida anyagába, és átadják energiájukat az aszteroida anyagának, ami ez után felmelegszik, megszakítja kémiai kötéseit (elpárolog), majd gáz formájában kitágul és eltávolodik az aszteroidától. Magyarán bármilyen "felhő" csak a robbanás után jön létre.
A probléma ott van hogy nem AZ UTÁN, mint ahogy írod, hanem azon nyomban. A robbanás bár nagyon gyors folyamat, de nem pillanatszerű. A hősugárzás és egyéb elektromágneses sugárzás éri el ELŐSZÖR a meteort és csak az után nagy sokára az anyagi részecskék melyek csak néhány 100 km/sec-re gyorsulva haladnak a térben. A hősugárzás következtében már ott a palzma-felhő a meteor és a még csak közeledő plazma-gömbhéj között, minek következtében a plazma-gömbhéj nem is éri el a meteor felszínét, hanem a plazma-felhőt komprimálja csak tovább, millió fokosra felfűtve.
Emiatt áll távol az igazságtól egy korábbi mondatod: Nyilván nincs száz százalékos hatásfoka a folyamatnak. Korábban kiszámoltad hogy egy 50 MT-ás bomba 180 méteres élhosszúságú vastömböt lenne képes elpárologtatni, ha 10 ezer fokosra hevítené anyagát. Valójában azonban az energia arra megy el, hogy a kis mennyiségű anyagot nagyon-nagyon felforrósítson, ahelyett hogy egyenletesen átmelengetne sokat, ezért nem hatékony párologtató-egység egy atomrobbanás.:-) (nem is százalék erre értelmezett „hatásfoka” hanem csak ezrelék)
Ha ez a szöveg sem győzött meg atomrobbanásra vonatkozó gondolataid revíziójának szükségességéről, olvasd el a következőket:
Korábban emlegettem az Orion rakétát, melynek tolóerejét a hajó mögött robbantott atombombák lökéshulláma adná. E rakétánál az egyik kulcskérdés az hogy hogyan viselkedik az anyag a robbanás középpontjától csupán néhány 100 méterre.
One of the major technical issues was the durability of the pusher plate since the expanding bubble of plasma from each explosion would have a temperature of several tens of thousands of degrees, even at distances of 100 m or so from the center of detonation. For this reason, extensive tests were carried out on plate erosion using an explosive-driven helium plasma generator. The results showed that the plate would be exposed to extreme temperatures for only about one thousandth of a second during each explosion, and that the ablation would occur only within a thin surface layer. So brief was the duration of high temperatures that very little heat flowed into the plate, and the researchers concluded that active cooling was unnecessary and that either aluminum or steel would be durable enough to serve as plate material.
Tehát egy egyszerű vaslemez kibír 1000 robbanást, attól 100 méter távolságra, akkor hogy lehet igaz az ami mellett te érvelsz, hogy robbanásonként 100 métert leharapva lehet elfogyasztani egy meteort, csupáncsak párologtatás által?
-
kukacos #122 Természetesen a lakás hőszigetelési problémáknál nem mindegy az anyag, de mi köze ennek ahhoz, amiről beszélünk? Egyrészt tízezer fokon az anyagi minőség már közel mindegy: a plazmát gyakorlatilag már csak közel teljesen ionizált atommagok gáza alkotja, hogy miből van, az csak az atommag súlyáig érdekes. Másrészt ismétlem, a fotonok bolyongási tényezője a Nap esetében azért ennyire nagy, mert a Nap óriási. Magyarázd már el nekem szegénynek, hogy az, hogy nehéz kijutnod egy egymillió kilométeres gázgömbből folyamatos elnyelődések és ütközések révén, milyen módon világítja meg a nukleáris robbanásnál lezajló folyamatokat, különös tekintettel az árnyékolásra, mert én nem értem.
A robbanás plazmagömbje az aszteroida anyagából IS keletkezik (a meteor az a jelenség, amikor egy ilyen kődarab a földi légkörben elég). Valamiért azt hiszed, plazmát csak a robbanás produkál. A Móricka-magyarázatom az, hogy a plazma igen magas hőmérsékletű anyag, bár nem ez alapján definiálják. Olvasgasd egy kicsit: http://en.wikipedia.org/wiki/Plasma_%28physics%29. A bomba szétrepülő részei beleütköznek az aszteroida anyagába, és átadják energiájukat az aszteroida anyagának, ami ez után felmelegszik, megszakítja kémiai kötéseit (elpárolog), majd gáz formájában kitágul és eltávolodik az aszteroidától. Magyarán bármilyen "felhő" csak a robbanás után jön létre. -
pipaxy #121 Nem mondanám hogy semmi köze. Most neked mindegy hogy a házad falában lévő hőszigetelés hungarocell vagy vaslemez? A lényeg az hogy 5 centi vastag legyen?:)
Nem a robbanás saját plazmagömbje az ami árnyékol, hanem a meteor anyagából elpárolgott felhő. -
#120
140méter nem sok :S elég nehéz lehet észrevenni egy ekkora objektumot. -
kukacos #119 Ez a Nap méreteiből adódik, szóval semmi köze ahhoz, hogy milyen hatásfokkal árnyékol a plazma. A nukleáris robbanás plazmagömbje nem millió kilométer átmérőjű. -
#118
Nem lesz elfogadhatobb a magyarazatod, ha buzulsz! (bogaram...ehh...te igy gyozol meg mas ferfit?) Nincs analogia max a te agyadban, a felvetes erteke meg 1enlo a nullaval. példa az analogiadra: "ha az a volna nem volna nagyapám a nagyanyam lett volna."
Mas szavakkal a felvetesed kicsit sem magyarazhato gyakorlatilag, sot az inkabb cafolja!
Eddig is valami furcsa perverzio miatt tarsalogtam veled, de mostmar inkabb kihagyom... inkabb kiprobalom a "leszogelem a cipomet" hogy "megtapasztaljam a gravitaciot zero gravitacios terben"!
-
pipaxy #117 Ez nem épp jó példa rá, mert az az időtartam amíg a Nap közepében felszabaduló energia eléri a felszínt, az millió éves időskálán mérhető. -
kukacos #116 Nyilván nincs száz százalékos hatásfoka a folyamatnak, de a plazmáig hevült anyag nem hőpajzs. Amikor a Napra nézel, egy 5-6000 fokosra hevült plazmát nézel, és azért nem mondhatni, hogy túl jól árnyékolná a belsejében (egyébként igen kis tartományban) zajló termonukleáris fúziót.
-
kukacos #115 Nézd bogaram, lassan azért mindenkinek feltűnő lesz, hogy nem a felvetést bírálod, hanem az analógiát. Mint én is leírtam, nyilván nem lehet egy huszas facsavart betekerni egy aszteroidába, de van valami elvi kifogásod az ellen, hogy a facsavar működésének elve alapján lehetséges kőzetfúrót építeni zéró gravitációs térben? A kutyát nem érdekli, hogy a nagypapád kőzetfúrója nem így működik, ez egy speciális probléma, ami speciális eszközöket igényel.
-
pipaxy #114 Amit írtál azzal egyetértek, csak az a baj, hogy a robbanás ereje nem egyenletesen éri a meteor anyag-tömegét, a felszínén teljesen, a felszín alatt meg takarásban van. Sőt maga a felszín is takarásba kerül egy idő után. Hiszen miután az első „sugaraktól” elpárolog a felszín egy része, az az anyag plazma állapotban lesz megtalálható a felszín felett, azaz a sugárzás már nem is a felszínt, hanem ezt a plazmát melegíti mégtovább. -
#113
Tolem akar 1 sziklaba is behajthatod...azaz probalkozhatsz vele, de igerd meg, hogy felveszed videora es elkuldod nekem!:)) vasmeteorit... vagy meteorvas...nem ismeros ??? Nem ertem es ez jo igy mert azt jelenti, hogy az elmem meg ep, tekintettel arra, hogy a kozetfurok meg tavolrol sem igy mukodnek.
Amugy megint egy ellentmondas:
"A csavar "magától" halad bele a deszkába, pusztán azért, mert a tengelye körül forgatod.." <-> "Ha elegendő erővel csinálod és a csavar elég erős, menni fog"
Most akkor mi is van ? Hasonlitas a regi kor szocialista Mekk-ELek mernokeihez. -
kukacos #112 Ha elegendő erővel csinálod és a csavar elég erős, menni fog. De minden analógia véget ér valahol. A beton és acél aszteroidákat még azért fel kell fedezni, és egy robotizált fúró sem facsavar, de működhet a facsavar elve alapján. Érted? -
#111
"sem ebben az esetben, sem a panelfúrásnál a gravitációnak az égegyadta világon a leghalványabb köze sincs a fúráshoz." < - > "Ilyen szilárd pontot találni valóban nehéz, ha zéró gravitációs térben végzed"
A csavaros példa nagyon tetszett. Azt miért nem modellezed le a Földön, miért nem hajtasz be 1 facsavart 1 betonba vagy acélba ?:))) most már remélem nem csodálkozol amikor azt mondom, hogy nincs gyakrolati érzéked... -
kukacos #110 #43-ban és #96-ban már leírtam, miért elég. -
kukacos #109 Ja értem már, te azt hiszed, hogy a szilárd pontot csak a gravitáció tudja szolgáltatni. Hát nem. Ha leszögeled a cipődet, akkor is baromi jól tudsz fúrni zéró gravitációs térben. -
kukacos #108 Azt mondod, hogy nekem nincs gyakorlati érzékem... :) Ellentétben azzal, amit írsz, sem ebben az esetben, sem a panelfúrásnál a gravitációnak az égegyadta világon a leghalványabb köze sincs a fúráshoz. A fúrót a falhoz kell nyomnod, és ehhez egy külső szilárd pontra van szükséged, ami ebben az esetben a lábad, ami a földön támaszkodik. Ilyen szilárd pontot találni valóban nehéz, ha zéró gravitációs térben végzed, de nem lehetetlen: pl. folyamatosan működtetned kell egy hajtóművet a fúróberendezés túlsó végén. A facsavaros módszernél és a lejjebb leírt olvasztásos eljárásnál még erre sincs szükség. Engem igazából nem érdekel, hogy te speciel ütvefúróval akarod meglékelni az aszteroidát, én a problémát szeretném megoldani. Hót mindegy, hogy hogy nevezzük, haladni szeretnénk egy viszonylag tömör anyagban. Az ellentartó erő lehet az anyag belső kohéziója is. Ezt lehetséges a már kivájt járat falához történő rögzítésel, pontosan úgy, mint amikor egy facsavart belecsavarsz a deszkába. A csavar "magától" halad bele a deszkába, pusztán azért, mert a tengelye körül forgatod, és a csavar vájata a kivájt üreg falába kapaszkodik, ami ellentart a csavar hegyén szétfeszített anyag ellenállásának.
-
#107
De ahhoz, hogy azonos alakban sokkal mélyebbre fúródjon, sokkal nagyobb mozgási energia kell. Ahhoz pedig tömeg, vagy sebesség kell jócskán és ugye a tömeg kicsi, tehát a sbeességet kell növelnünk. Az pedig egy szint felett meghaladja még a képességeinket, másrészt ha túl nagy lesz a mozgási energia, akkor 1xűen elpárolog a rakéta becsapódáskor egy csinos kráter kíséretében, anélkül, hogy bármit elértél volna vele. -
#106
"mintahogy a kis tömegű, stratégia robbanófejekkel" - persze, hogy csak strategiai robbanofej. A nagyobb erejueket mire, ha nem erre hasznalnad ???
A foldbe furodo bunkerrombolo bombakrol meg annyit, hogy mar leteznek es hasznalhatoak. Es az "általunk ismert anyag"-bol keszult bomba, be tud furodni 10 meter mely kozetbe is. Lehet, hogy melyebbre is de ebben az adatban biztos vagyok. -
#105
Nem hinném, hogy bármilyen általunk ismert anyag kibírná egy akkora becsapódás erejét, ami által többszáz méter mélyre furódhatna a rakéta egy tömör kőzetekből álló aszteroida felszíne alá. Arról nem beszélve, hogy a sebesség sem lenne hozzá elégséges. Egy becsapódó rakéta kb. akkora kárt okozna az aszteroidában, mintha egy vele azonos tömegű aszteroid csapódna mondjuk a hold felszínébe ugyanakkora sebeséggel, azaz semmi jelentős eredményt nem tudnánk elérni vele. 1xűen ahhoz kicsi a rakéta tömege.
A földbe becsapódó kisebb aszeroidák sem fúródnak többszáz méter mélyen a földbe, ez nyilvánvaló, mivel ehhez nincs elég mozgási energiájuk nekik sem, mintahogy a kis tömegű, stratégia robbanófejekkel telitömött rakétának sem lenne.
Sajnos a megfelelő hatáshoz "ma még" vagy fúrni kell, vagy egy jelentősebb tömeggel lassan "elcsalogatni" a pályájáról a kis dögöt. Persze lehetnek más módszerek is... -
#104
Ki mondta, h kivulrol ?? Meg ha allna is a raketa a meteornak hozza kepest oriasi sebessege lenne. Becsapodas utan bizonyosan melyre hatolna, a tobbit meg mar ismered:) A kilokodo anyagmennyiseg pedig adhatna az egesz meteorra nezve 1 ellenerot, ami elterithetne bizonyos iranyban. -
#103
Nem. Nem az a cél, hogy felrobbantsunk egy aszteroidát és még nagyobb kárt okozzon szélesebb területen, hanem az, hogy eltérítsük az eredeti útiránytól. Nyers erővel önmagában kevés.
A mai külszíni robbantásoknál sem véletlenül fúrnak mélyre, mert ha csak úgy felrobbantanák a tölteteket a felszínen, mindössze karcolgatnák a felszínt, VISZONT ha mélyre fúrnak és belülről feszítik szét az óriási nyomással a kőzetet, akkor igazi rombolást tudnak véghezvinni. Egy masszív és tömör tárgyat, aminek olyan iszonytató tömege van, mint egy 1km átmérőjű aszterodiának, azt hiába lövöldözgetsz h-bombákkal kívülről. -
#102
Hat a kokorszakban ez biztos jo megoldas lett vona. A hidrogenbomba nem sokkal 1xubb ???? -
#101
Nagy hajót, avagy a hozzá szükséges "alapnyagot" az űrben is össze lehet szedni. Mintahogy manapság az olajtankerek is vasbetonból vannak, így odafent, mivel csakis az össztömeg számít ezen operációhoz, ezért elégséges egy párszáz tonnás hajóhoz összegyűjteni (keringő roncsokból/aszteroidákból, vagy apránként felszállított fémhulladékból) egy párezer tonnás ellensúlyt, amit szép lassan felgyorsítva és időben lekapcsolva róla a hajót, bele lehetne "hajítani" az aszteroidába. Szvsz. -
#100
Igazából fúrni akkor lehetne ésszerűen, ha találnak valamiféle természetes üreget, vagy barlangot az aszteroidán és annak falába lehet rögzíteni, avagy "kipányvázni" a fúrópajzsot, hogy immár az aszteroida saját szilárd falát használja támasztéknak a fúráshoz. Ez viszont korántsem 1xű. -
#99
Gondolom kiloves elott 3e tonna.... Egy 5e tonnas hajohoz hany ezer tonna uzemanyag kellene ??? -
#98
"Jól is néznénk ki, ha egy csavart a gravitáció hajtana bele a fába."
- furasrol van szo!
"Az is bőven elég, ha fellazítja a tetejét, aztán valahogy kilapátolja." -furasrol van szo! De ha ilyen nehez a felfogasod akkor probalj abban a betonkalitkaban (panelhaz) amiben lax 1 lyukat furni, ugy hogy NEM NYOMOD a furot a betonnak, hanem csak ugy lebegteted a vilagurben. Ha meg megis ranyomnad mert mar 2 oraja fursz es meg semmit sem haladtal, akkor jusson eszedbe, hogy a GRAVITACIO hogy segit abban, hogy te nyomast gyakorlohassal a betonra. A gyengebbek (Te) kedveert: ha a gravitacio nem volna akkor nem volnal kepes erohatast gyakorolni a falra, mert a tested mint a pihe, elmozdulna az ellenkezo iranyba. -
kukacos #97 Bár az igazság az, hogy lusta vagyok utánanézni, hogy változik a fajhő magas hőmérsékleteken. Bizonyosan drasztikusan csökken, mert az anyag kohézióját adó felbontandó kémiai kötések száma a gázhalmazállapot után már nulla. Szóval a helyzet ennél lényegesen kedvezőbb. -
kukacos #96 Hogyhogy hova kerül? Plazma halmazállapotúvá válik, néhány millió fokon, majd gázként kitágul és eltávolodik az aszteroidától. Héj egyébként j.
Egy űrbeli nukleáris robbantásnál az energia kétféle formában szabadul fel: 1. a szétrepülő részek kinetikus energiája, 2. neutron, gamma és egyéb sugárzás. Mindkettő gömbszimmetrikusan tágul, tehát gyakorlatilag az energia felét az aszteroida anyaga kapja. Pl. 50 MT energia kb 2x10^17 J, ezzel elméletben kb. egy 180 m élhosszúságú tömör vas kockát lehet 10 ezer fokra hevíteni (kb 40 millió tonna). -
#95
Jé, nem is írtam akkora hülyeséget... na, nem mintha az lett volna a célom... -
#94
A leggyorsabb emberi jármű a new horizons. Mellesleg költséghatékony és így a leggyorsabb, ami azt jelenti hogy a nem költséghatékony jármű sem ért el ekkora sebességet...