Amint arra számítani lehetett, már a megalakulása pillanatában komoly bírálatok érték a Schulradar nevű német iskola- és tanárminősítő oldalt.
Az Északrajna-vesztfáliai Filológusok Szövetsége közleményében jelezte, hogy nem tartja megfelelő eszköznek az iskolák korrekt osztályozásra az új honlapot. A szervezet szerint a Schulradar erre a célra alkalmatlan, mivel nem teszi lehetővé a szülők, az iskolai vezetők, a diákok és a tanárok párbeszédét, illetve a kritikus, konstruktív vélemény-, információ és tapasztalatcseréjét. "Az oldal nem éri el a célját, mivel a szükséges beszélgetéseket egy online megoldás nem helyettesítheti. Így a nyílt és becsületes párbeszédek helyett a Schulradar leegyszerűsíti ezeket a kérdéseket, blokádokat emel és megerősíti az előítéleteket" - jelentette ki Peter Silbernagel, az Északrajna-vesztfáliai Filológusok Szövetségének elnöke.
A szervezet vezetői kétségbe vonták azt is, hogy a fórum valóban képes-e megfelelő és objektív módon bemutatni az eltérő anyagi lehetőségekkel, különböző szociális környezettel, más-más módon támogatott tanulókkal rendelkező iskolákat. Egy rangsor ugyanis inkább ront, mint sem javít a kialakult helyzeten, ráadásul megmérgezi a szülők, az iskolák, a tanárok és a diákok kapcsolatát. A szövetség képviselői úgy vélték: ugyan a portál objektivitás próbál kifelé mutatni, de lehetőséget ad a manipulációkra és a visszaélésekre. A Schulradar ugyanúgy, mint a Spickmich is, ahhoz vezethet, hogy a tanárok, a szülők, illetve a diákok egyre kevesebbet beszélnek egymással. S ez a folyamat semmiképpen sem mozdítja elő és javítja az iskolai kultúrát.
A Schulradar hivatalosan tegnap óta működik és a segítségével már nem csak a tanulók, de a szülők is osztályozhatják csemetéik osztályfőnökeit vagy iskoláit. A honlap elődjének számító és már félmillió regisztrált taggal büszkélkedő Spickmich oldalain eddig 250 000 tanárt minősítettek. Ugyan korábban több tanár is tiltakozott a módszer ellen, de egy kölni bíróság engedélyezte, hogy a tanulók minősítsék a tanáraikat, a sértő megjegyzéseket viszont megtiltotta. A Német Filológusok Szövetsége (DPhV) elnöke, Heinz-Peter Meidinger már tavaly közölte: "A tanárok nem digitális prédák!"
Szerintem prioritásban a logikus gondolkodás elõrébb van, mint a kreativitás. Nem tudom hallottál-e róla, de azok a gyerekek akik jók a reál tantárgyakban, általában jók a humán tárgyakban is. Viszont ez fordítva nem igaz. Ebbõl számomra az következik, hogy a "reál tudás" magasabb szintû, mint az irodalom, töri, nyelvtan, amit csak be kell magolni azt szevasz. Az sem igaz, (tudom, hogy te ezt nem állítottad de... :]) hogy az irodalomhoz több kreativitás, "szabad gondolkodás" kellene, mint a fizikához. Pont fordítva. A fizikában adott pár képlet, egy valósághû helyzet, de utána csak a tanulón múlik, hogy mennyire kreatívan, és ügyesen használja fel a megadott tényezõket. Ezzel szemben irodalom mirõl szól? Olvasd el a könyvet, tanuld meg a verset, tanuld meg XY életét, azt jó vagy. Mindig kihangsúlyozzák, hogy a saját gondolataid, véleményed írd bele a verselemzésbe, de ha tényleg beleírod, akkor meg leszólnak, hogy az "nem jó vélemény". 😄 Ez lenne a kreativitás támogatása?
Másrészt a kreativitás olyan dolog, amit nem lehet kollektívan kezelni. Mert olyan nincs, hogy összkreativitás, vagy megadunk egy példát, és azt oldjátok meg kreatívan, de az jöjjön ki, ami nálam kijött. Ez megöli magát a fogalmat, hogy menj saját fejed után, saját gondolatokkal fejezd ki magad, légy találékony, próbálj új utakat keresni. Épp ezek miatt, szerintem bõven nem ez az elsõdleges szempont. Inkább az, hogy adunk mindenkinek egy biztos alapot, amit a késõbbiekben saját szájíze szerint felhasználhat, forgathat. Vagy ha már nagyon fejünkbe vettük a kreativitás támogatását, akkor a szakkörökre, normál órákon túli foglalkozásokra kéne nagyobb hangsúlyt fektetni.
> "Meg az oktatás alkalmazkodjon a gyerekek igényeihez, és ne fordítva..."
Na jó, de mi alapján mondod meg, hogy egy gyereknek mik az igényei? Vagy szerinted egy kisgyerek hátrébb tud lépni kettõt, hogy objektívan szemlélje saját helyzetét, és elvárásait? Nem becsülöm le õket, de erre képtelenek - mit kezdenél egy ciágny gyerekkel, akinek az az igénye, hogy hagyják békén, és adjanak neki repeta kakaót? Épp ezért kezdteben határozottan kell kezelni õket, fegyelmet, rendet tanítani, aztán ahogy nõnek fel, egyre inkább teret engedni nekik. Ezt a jó tanárok jelenleg is megteszik.
A fõ kérdés az, vajon tudunk-e egy alapvetõen rossz tanár-alapanyagból jó tanárt faragni? Ha ezt meg tudnánk oldani, vagy legalább csökkenteni a gyenge tanárok számát az oktatásban, sikeresebbek lennénk. Na ez a hitvallásom, vagy amit akarsz. 😄
> "Úgy tudom, tanárhiány van... Így aztán nem annyira válogatnak."
Pontos információim nekem sincsenek, de én épp az ellenkezõjét hallottam. Pl. a már említett kémia tanár mondta, hogy amikor õ felvételizett a mi csöves-szar sulinkba, ott is több ellenfél elõl hozta el az állást. De vicc az, hogy nem azért, mert látták benne a tehettséget, hanem azért, mert kezdõ tanárként lentebb van a közalkalmazotti fizetési listán... :b
Nos ha már felhoztad ezt a jobb lábat, bal lábat: az agynál ez épp ellenkezõleg mûködik. Mármint arra gondolok, hogy az egyik agyfélteke inkább a racionális, logikus gondolkodásban vesz részt, és a másik a kreatívitásban, és más effélében. Ha a logikus dolgokon való gondolkodást túlzottan erõltetjük, az erõsen dominánssá teszi a vonatkozó agyféltekét, egyben elnyomja a másikat, ami nem igazán egészséges dolog. És még a dolgok megértése is nehezebb lesz így (akár pl. modern fizika). Persze azért nem kell mindenkinek egyformának lennie ebbõl a szempontból, de a túlzott szélsõség - mint mindenben - erõsen káros. (Csak mondjuk sajnos a mai rendszereknek sem igazán érdeke, hogy mindenki annyira kiegyensúlyozott legyen 'agyilag'. 😞 )
Ez az, hogy én nem ilyen-olyan sémákról és módszerekrõl beszéltem! Hanem a gyerekekre vonatkozó pszichológiai ismeretekrõl. Hogy pl. ne úgy viselkedjen a tanár az osztályban, mint az elefánt a porcelánboltban... Meg az oktatás alkalmazkodjon a gyerekek igényeihez, és ne fordítva, stb. (Az említett elõadás alapján van még mit javítani...)
Úgy tudom, tanárhiány van... Így aztán nem annyira válogatnak.
Szortírozás - csak egy alapötletet vázoltam fel. Lehet még csiszolni a rendszeren. Pl. egész elemi alatt megfigyelik a gyerekeket, így kizárható a "rossz napja volt" effektus. Valamint nem lenne kötelezõ a javasolt iskolába menni. Így kifoghatjuk a szelet a diszkrimináció, stb. miatt nyavajgók vitorlájából. Mindenki szabadon dönthet hogy hova akar menni, csak akkor fel kell készülnie, hogy neki ott nehezebb lesz.
Pedig így van, most néztem utána. Nem olyan szigorú, mint ahogy sugalltam, de ez csak azért van, mert anno a töri tanárunk így mondta, hogy "bizonyos kifejezéseknek benne kell lenniük, ha nincsenek benne, hibapont". :b És frankón, amikor írtam egy próba esszét, elég szar lett. Noha értettem, hogy mirõl szól a dualizmus, de mégis, kihagytam egy-két fogalmat, amit ha szóban fel se tûnt volna neki. De a javítókulcs, az szent, megkérdõjelezhetetlen, stb. 😄
Lehet szídni a régi rendszert. Rendben. De a fegyelmet, ami ott volt, meg kell tartani. Az újfajta kreatív technikák és a rend nem kéne, hogy kizárják egymást. Arról nem is beszélve, hogy kreatív oktatás címszó alatt általában a "semmit nem tanulunk" megfejtést találjuk. Amíg tanulsz, használod az agyad. Minnél többet használod az agyad, annál okosabb vagy, és talpraesettebb. Ezért gondolom úgy, hogy az anno sokat szídott "mi a fasznak kell tudnom, hogy milyen kémia reakciók során megy végbe a fotoszintézis" és társai tananyag csak is a hasznomra vállt. Nem közvetetten, de növelte a látóköröm, megmozgatta az agyam. Visszatérnék a focis példámhoz. Ha a bal lábaddal is gyakorolsz, fejlõdik a jobb is. Így lehet ez az emberi aggyal is. Tanulsz valamit kémiából, az fizikában hasznodra lehet. Tanulsz valamit fizikából, az hasznodra lesz az életben.
> "Én nem ilyen full elméleti pszichológiáról beszéltem, hanem nagyon is gyakorlatiasról. Nem ilyen száraz sémákról, hanem a gyerekek lelki világának réginél sokkal mélyebb ismeretérõl, és ehhez való alkalmazkodásról - hogy ne csak látszateredményekre törekedjünk nem törõdve a lelki és egyéb következményeivel, stb. stb."
Ez a "nesze semmi, fogd meg jól kategória". :] Pont te beszéltél a politikusokról. Hát vissza kell hogy utaljak rájuk, mert ettõl nem lettem okosabb. Én konkrét példákat, vagy módszereket vártam. Azért annyit hozzátennék: tegyük fel egy tanár ismer ilyen módszereket. Próbálja alakalmazni õket. De személyiségébõl adódóan nem alkalmas a tanári pályára, pl. hamar elveszti a türelmét, vagy egyszerûen nem tud érthetõen magyarázni. Így a kezébe adott módszerek, mint egy szike egy remegõ kézben, inkább csak károkat okoz a betegnek.
> "Egyébként úgy 10-15 éve a nagy felszabadulás közepette sok iskolában mindenféle kísérleti módszereket vezettek be - hát egy jó részük rosszab volt, mint a régi... Azokat valami idióták találták ki."
Hát ez az! 😊 Átestek a ló túloldalára. Úgy gondolták, hogy a rendszerváltás(?) után mindent temetni kell, ami régen volt. Tekintet nélkül arra, hogy az jó-e vagy sem. A mostani bolognai rendszer bevezétésnél is ez volt. Csettintésre átálltunk egy teljesn új felfogásra, noha nem lett volna kötelezõ. Igen, EU elõírja, stb. De más országokban ezt sikerül sokkal simábban, zökkenõmentesen átvinniük. Lassabban ment végbe, de legalább nem volt annyi értetlenkedés.
Lehet, hogy mániákus szortírozó vagyok, de a tanárok terén is jó lenne egy ilyen. Mármint amikor képzik õket. Megmondani: hát barátom, ez nem neked való. Le lehet õket tesztelni. Be egy elsõs osztályba, azt taníts szorzást meg osztást! Na vajon hogy bírsz a kicsikkel? Vagy egy hetedikes biosz órára. Adjon le egy fejezetet. Hamar kiderül, hogy ki az alkalmas. (Tudom, ez nem mûködhet a gyakorlatban, de olyan szép lenne nem? 😊 Megint csak egy újabb érv, hogy miért jó ez a tanár érékelõsdi.)
Egyébként azt hiszem, hogy nagyjából közös nevezõn vagyunk, csak hát... mire jók a szavak, ha már félreérteni sem lehet õket? 😄
Nagyobb volt a fegyelem, de milyen áron... Szépen belenevelték az emberekbe már gyerekkorban a megfélemlítést.
Az természetes, hogy az alapvetõ dolgokat meg kell tanítani. Sõt, ha nem ömlesztünk mindent, akkor lehet is.
Az a szortírozó-üzemi megoldás látszatra jó, de ugyebár emberek vagyunk, vannak jó és rossz idõszakaink, néha késõbb fedez fel valamit az ember magában, stb. Szóval kissé gépies lenne, miközben mi emberek vagyunk. Egyébként az elõzõ rendszer iskolai rendszere is inkább ilyen szortírozás volt, mint tanítás. Úgy értem, meg sem próbált jól megtanítani dolgokat, hanem inkább arra mentek rá, hogy kiválogassák, ki miben jó, legalábbis látszatra: aki eleget magolt, az szupertehetségnek lett nyilvánítva. (Továbbá a családi háttér problémáit sem próbálták ellensúlyozni.)
Ez a kulcsszavas javítás dolog elég furcsa, errõl még nem hallottam.
Hát igen, a régi rendszer lényege nem a tudás volt, hanem "megfelelõ" gondolkodásmódra idomítás... Erõsen racionális, a kreativitás elnyomása, stb. - ami a régi rendszerhez illett.
Én nem ilyen full elméleti pszichológiáról beszéltem, hanem nagyon is gyakorlatiasról. Nem ilyen száraz sémákról, hanem a gyerekek lelki világának réginél sokkal mélyebb ismeretérõl, és ehhez való alkalmazkodásról - hogy ne csak látszateredményekre törekedjünk nem törõdve a lelki és egyéb következményeivel, stb. stb.
Egyébként úgy 10-15 éve a nagy felszabadulás közepette sok iskolában mindenféle kísérleti módszereket vezettek be - hát egy jó részük rosszab volt, mint a régi... Azokat valami idióták találták ki.
Azt hiszem picit elbeszéltünk egymás mellett. 😊 Szóval én amikor a régi oktatási rendszert emlegettem, arra gondoltam, hogy a fegyelem nagyobb volt. Ez szerintem mindenképpen pozitívum. A jó megoldás, valahol ott lehet, hogy "szigorúan, de azért törõdõen".
A #20-as kommentedhez annyit tennék hozzá, hogy valóban nem mozgó lexikonokat kell nevelnünk, ennek ellenére azért alapvetõ dologok mellett nem érdemes elmenni. Nállunk volt egy gyerek, aki nem tudta, hogy a mohácsi csatát kik nyerték, a törökök vagy magyarok. A másik meg azzal nem volt tisztában, hogy Velence Olaszország része! Na ilyen emberekkel voltam én összezárva 8 évig. 😄 Az õ seggük alá betolhatod a világ legjobb oktatási reformját, akkor se mész semmire. Ezzel csak azt mondom, hogy hiába minden, végül az embereken dõl el az egész.
Támogatnék valami olyasmit, mint amit kis sportoló-palántákkal csinálnak: szétszedik-összerakják õket, izomfelépítést néznek, meg amit akarsz, majd a végén kibökik, ha sikeres sportoló akar lenni, akkor legyen futó, vagy magasugró. Ezt jól lehetne alkalmazni az iskolás gyerekeken is: elég hamar kiderül, hogy ki milyen értelmes, ennek alapján amikor elvégzik az elemit, lehetne javasolni nekik egy optimális utat, amit bejárva sikereket érhetnek el. Így nem lenne annyi bölcsész a Mekiben, és szakmunkások elismertsége is talán nõhetne.
Értem én, hogy manapság már az "információ kinyerése", "átfogó megértés" stb. a fontos, de ennek okán nem kell tokkal vonóval kidobni a régi rendszert. Annak is megvoltak a maga elõnyei. Pl. ha az ember tudta, hogy Hunyadi Mátyás életét fogják kérdezni, akkor azt mondta: rendben, itt van 2 oldal, ezt megtanulom, 5-ös. Viszont ez az új "megértõs" rendszer annyira más formában követel, hogy elég nehezen tudtam rá átállni. Pl. volt egy ilyen tételem, hogy vázold XY században a mezõgazdasági változásokat, majd ennek kihatását a társadalomra. A dolog szépség hibája az volt, hogy ezt a szakaszt még a régi rednszerben vettük, így a füzetem használhatatlanná vált. Valami egyetemi elemzésbõl végül összerántottam a tételt, de nem örültem volna, ha azt húzom. Meg az írásbeli vizsgán voltak olyan evidens/bugyuta kérdések, amire nem igazán tudtam, mégis _hogy_ kéne válaszolni, vajon mit várnak el a kitalálók. És itt van a lényeg: kulcsszavak alapján javítjanak. Az az, te hiába érted, ha bizonyos kulcsszavakat nem használsz, vagy a készítõk által "rém nyilvánvaló" részletet nem veszel észre (volt olyan feladat, hogy képek alapján kellett jellemezni egy adott kort), buktad az egészet. A rendszer saját elveit ássa alá a javítókulccsal.
Rengeteg olyan dolgot tanultam, ami felesleges, sohasem használom, nagy részét el is felejtem, de én ennek ellenére úgy érzem, megérte. Minden egyes kis információ morzsa végül közvetetten fejlesztette az "agyam", gondolkodásom. Itt is valamiféle középutas megoldást tudok elképzelni: alap kihagyhatatlan dolgokat megtanítani, a többit pedig elég megérteni. Aki meg arra kíváncsi, hogy XY utcán hány tank ment végig '56-ban, felvételizhet a megfelelõ helyekre.
> "Én nem errõl beszéltem." Akkor mirõl? Mesélj! 😊 Érdekelnek az ilyen dolgok.
> "Látod, most pontosan azt írtad le, hogy sokkal többre ment a tanár (saját és a tanulók szempontjából is), amikor nem csak valamilyen erõsen leegyszerûsítõ metodikát próbált követni, hanem alkalmazkodott az adott korra jellemzõ pszichológiai törvényszerûségekhez." Elismerem, ez így van. Kérdés, hogy pszichológiai törvényszerûségek vajon nem ugyan ilyen leegyszerûsítések-é? Közhely rovatunkban: minden szabály annyira jó, amennyire rugalmasan van alkalmazva. Viszont ez megkérdõjelezi, hogy kell-e követni szabályokat, ha tanítási módszerekrõl beszélünk. Miért nem hagyhatjuk kibontakozni a tanárt? Lehet, hogy úgy eredményesebb lenne.
> "...politikai erõk teljesen félremagyaráznak..." Azt hiszem bármibe keverjük a politikát, abból jó nem sül ki. Jó döntésnek tûnhet az ignorálása. De aztán mégse. Na mindegy.
> "...ne tömjük tele a tanulók fejét száraz adatok tonnáival, amit úgyis elfelejt, inkább az igazán lényeges dolgokat tanítsuk meg érdekfeszítõen, alaposan, érthetõen..." Egyet értek. Megint csak kérdés, hogy ezekbõl a célkitûzésekbõl egy rossz tanár mennyit tud megvalósítani? Szerintem a fõ gond ott van, hogy gyenge a tanár képzés.
"Bár hogy nézegetem a kommentjeid, nem találtam rá a válaszra. Mutasd meg, hogy te melyiket gondolod annak."
Nézd meg jobban pl. a #20-ast, #24-est, #26-ost...
(Egyébként a bárhogy egy szó. Látod, nem mondhatod, hogy számomra a helyesírás érdektelen.)
"Ezen jót kacagtam. 😄 Azt is megmondod, hogy mikor mosok fogat reggelente? Mert akkor minden tiszteletem. 😊"
Azt nem, de annak ehhez semmi köze. De ha kinevetted magad, esetleg egy pillanatra elgondolkozhatnál ezen.
"Abból, hogy elõzõleg ezt írtad: "Az írás/olvasás fontos, de van, ami fontosabb alsós korban. Én ezt úgy értettem, hogy szerinted fontosabbak az egyéb közösségi élmények, játékos foglalkozások, esetleg a mozgás. És az írás/olvasás csak sokadik a sorban."
Figyelmedbe ajánlanám pl. ezt a mondatrészt a #26-osból: "7-8 éves korban nem a tökéletes írás a legfontosabb dolog egy gyerek életében."
"Biztos vannak emberek, akik azzal töltik az idejüket, hogy hosszú tanulmányokat írnak az emberi pszichérõl, és annak az oktatásbeli felhasználásáról. De amíg nem a valós iskolai életre képezik a tanár hallgatókat, addig ez másodlagos."
Én nem errõl beszéltem. Ha kicsit közelebbrõl ismernéd a témát, tudnád, hogy rég nem ilyen primitív szinten áll ez a dolog. (Bár nem csodálkoznék, ha itthon még erre is lenne példa.)
"Ziipp gimnáziumba járt <...>"
Látod, most pontosan azt írtad le, hogy sokkal többre ment a tanár (saját és a tanulók szempontjából is), amikor nem csak valamilyen erõsen leegyszerûsítõ metodikát próbált követni, hanem alkalmazkodott az adott korra jellemzõ pszichológiai törvényszerûségekhez. A régi rendszerben szerinted hol érdekelt bárkit, hogy mikor tud jobban figyelni egy gyerek, és mikor kevésbé, stb.? Meg most pont megerõsítetted azt is, hogy néha a kevesebb több (lásd ne tömjük tele a tanulók fejét száraz adatok tonnáival, amit úgyis elfelejt, inkább az igazán lényeges dolgokat tanítsuk meg érdekfeszítõen, alaposan, érthetõen) - amit bizonyos politikai erõk teljesen félremagyaráznak (tudatosan ferdítve, hazudva)... Érted, 100-at tanítva, amibõl jó, ha 20 marad, vagy 80-at tanítva, amibõl 60.
"Összefoglalva: a gyakorlatban dõl el minden. Ezért jó egy ilyen site, ahol el tudják mondani a diákok a véleményüket. Mert hiába a legjobb egyetemi tanárok, nem ér semmit a kitûnõen vizsgázott, friss diplomás tanár, ha ötödikes gyerekek úgy kikészítik, hogy sírva rohan ki az óráról."
Természetesen. Csak ugye nem mindegy, hogy valamilyen erõszakos módszerrel próbáljuk elérni a látszateredményeinket - ezt el nem ismerve, megjátszva az ellenkezõjét (elõzõ rendszer szokása); vagy egy kicsit másképp.
"Egyébként alsó és felsõ osztályok teljesen más kategória. Alsós tanárnak szinte mindenki jó. Tutyi-mutyi, el vagyok a kicsikkel, tanulunk is néha."
Azért ez nagyon nem így van. Ilyen korban még erõsen alakul a gyerekek személyisége, és nagyon nem mindegy a tanár személyisége sem, és az egész hozzáállása. Épp nemrég volt errõl egy elõadás (ismert és elismert szakemberekkel, tanárokkal, stb.), hogy milyen szépen el lehet rontani a gyerekeket, vagy épp ellenkezõleg.
"Ott az a kihívás, hogy a rossz családi körülmények között élõk, vagy gyengébb képességûek ne szakadjanak le, és ne szerezzen már itt késõbb szinte behozhatatlan hátrányt. De nem kell túlbonyolítani a dologot. Rá kell szánni az idõt és kész."
Írd be a sorba azokat is, akik inkább a személyiségük más fontos elemeinek fejlesztésével vannak elfoglalva...
Bár hogy nézegetem a kommentjeid, nem találtam rá a válaszra. Mutasd meg, hogy te melyiket gondolod annak.
> "Ez is nyilván a politikusokról ragadt rád. Ugye ugye. Szvsz túl sokat nézed õket." Ezen jót kacagtam. 😄 Azt is megmondod, hogy mikor mosok fogat reggelente? Mert akkor minden tiszteletem. 😊
> "Mibõl gondolod, hogy szerintem ne kellene nekikezdeniük?" Abból, hogy elõzõleg ezt írtad: "Az írás/olvasás fontos, de van, ami fontosabb alsós korban. Én ezt úgy értettem, hogy szerinted fontosabbak az egyéb közösségi élmények, játékos foglalkozások, esetleg a mozgás. És az írás/olvasás csak sokadik a sorban.
Biztos vannak emberek, akik azzal töltik az idejüket, hogy hosszú tanulmányokat írnak az emberi pszichérõl, és annak az oktatásbeli felhasználásáról. De amíg nem a valós iskolai életre képezik a tanár hallgatókat, addig ez másodlagos. Mondok is egy példát:
Ziipp gimnáziumba járt, és többek között kémiát is tanult. Egyszer csak elment a régi kémia tanár. Jött egy új. Az oszály nagyon fegyelmezetlen volt, olyan dolgokat csinált, amit így visszanézve még ziipp is alig hisz el. 😉 Lényeg, hogy nagyon engedetlenek voltunk. Így ment ez napról napra, hónapról hónapra, míg a tanár megelégelte ezt. Valószínûleg mindent kipróbált, amit anno az egyetemben a fejébe vertek - megpróbálta leszerelni a fõkolompost, próbált 3-4 fõs csoportokat kialakítani és valamiféle versengésre sarkallni minket, olyan is volt, hogy addigi lágy modorától eltérõen "marha szigorúan" kezdte az órát. De egyik próbálkozása sem járt sikerrel. Módszereit hamar kiismertük, kigúnyoltuk, nem beszélve a kémia iránt tanúsított általános érdektelenségrõl. Azán mégis, valamiféle lassú változáson ment keresztül, kezdett beleszokni a dolgok menetébe, és egyszer csak azt vettük észre, hogy egész jó órákat tart, néha már oda is figyeltünk. Megtanulta, hogyan kell bánni velünk. Hétfõ elsõ órában pl. effektíve jobban tudtunk haladni, mint a rettegett töri órákon. De amikor látta, hogy csütörtök 7. órában az agyunk már teljesen elszivacsosodott, inkább nem erõltette a dolgot. Vettünk 20 perc anyagot, utánna lazítás. Merem állítani, így sokkal többet haladtunk, és mindenki számára kellemes volt. Máig az egyik kedvenc tanárom. Késõbb lelépett egy két tannyelvû suliba, mert ott többet fizettek. Érettségi elõtt 1 évvel. De ez más kérdés.
Összefoglalva: a gyakorlatban dõl el minden. Ezért jó egy ilyen site, ahol el tudják mondani a diákok a véleményüket. Mert hiába a legjobb egyetemi tanárok, nem ér semmit a kitûnõen vizsgázott, friss diplomás tanár, ha ötödikes gyerekek úgy kikészítik, hogy sírva rohan ki az óráról.
Egyébként alsó és felsõ osztályok teljesen más kategória. Alsós tanárnak szinte mindenki jó. Tutyi-mutyi, el vagyok a kicsikkel, tanulunk is néha. Ott az a kihívás, hogy a rossz családi körülmények között élõk, vagy gyengébb képességûek ne szakadjanak le, és ne szerezzen már itt késõbb szinte behozhatatlan hátrányt. De nem kell túlbonyolítani a dologot. Rá kell szánni az idõt és kész.
De igen, már válaszoltam, csak nem vetted észre, mert nem is figyelsz arra, mit ír a másik, csak ismételgeted a dolgokat, mintha attól igazabbá válna, ha többször hangzik el. (Ez is nyilván a politikusokról ragadt rád. Ugye ugye. Szvsz túl sokat nézed õket.)
Mibõl gondolod, hogy szerintem ne kellene nekikezdeniük? Akár már korábban. Az a kérdés, hogyan. Nos az emberi pszichét is figyelembe véve.
Azt csak úgy hasraütve mondtam, mintegy érzékeltetve, hogy talán mégis csak fontos az a fránya írás/olvasás. Egyébként az is engem támaszt alá, hogy ezt már 1 éves korukban is tudják a gyerekek, tehát 7-8 éves korukra bõven elvárható tõlük, hogy neki kezdjenek írni és olvasni tanulni. Arra, hogy ennél mi lehet fontosabb, még mindig nem válaszoltál. 😊
A szervezet vezetői kétségbe vonták azt is, hogy a fórum valóban képes-e megfelelő és objektív módon bemutatni az eltérő anyagi lehetőségekkel, különböző szociális környezettel, más-más módon támogatott tanulókkal rendelkező iskolákat. Egy rangsor ugyanis inkább ront, mint sem javít a kialakult helyzeten, ráadásul megmérgezi a szülők, az iskolák, a tanárok és a diákok kapcsolatát. A szövetség képviselői úgy vélték: ugyan a portál objektivitás próbál kifelé mutatni, de lehetőséget ad a manipulációkra és a visszaélésekre. A Schulradar ugyanúgy, mint a Spickmich is, ahhoz vezethet, hogy a tanárok, a szülők, illetve a diákok egyre kevesebbet beszélnek egymással. S ez a folyamat semmiképpen sem mozdítja elő és javítja az iskolai kultúrát.