dez#32
"Bár hogy nézegetem a kommentjeid, nem találtam rá a válaszra. Mutasd meg, hogy te melyiket gondolod annak."
Nézd meg jobban pl. a #20-ast, #24-est, #26-ost...
(Egyébként a bárhogy egy szó. Látod, nem mondhatod, hogy számomra a helyesírás érdektelen.)
"Ezen jót kacagtam. :D Azt is megmondod, hogy mikor mosok fogat reggelente? Mert akkor minden tiszteletem. :)"
Azt nem, de annak ehhez semmi köze. De ha kinevetted magad, esetleg egy pillanatra elgondolkozhatnál ezen.
"Abból, hogy előzőleg ezt írtad: "Az írás/olvasás fontos, de van, ami fontosabb alsós korban. Én ezt úgy értettem, hogy szerinted fontosabbak az egyéb közösségi élmények, játékos foglalkozások, esetleg a mozgás. És az írás/olvasás csak sokadik a sorban."
Figyelmedbe ajánlanám pl. ezt a mondatrészt a #26-osból: "7-8 éves korban nem a tökéletes írás a legfontosabb dolog egy gyerek életében."
"Biztos vannak emberek, akik azzal töltik az idejüket, hogy hosszú tanulmányokat írnak az emberi pszichéről, és annak az oktatásbeli felhasználásáról. De amíg nem a valós iskolai életre képezik a tanár hallgatókat, addig ez másodlagos."
Én nem erről beszéltem. Ha kicsit közelebbről ismernéd a témát, tudnád, hogy rég nem ilyen primitív szinten áll ez a dolog. (Bár nem csodálkoznék, ha itthon még erre is lenne példa.)
"Ziipp gimnáziumba járt [...]"
Látod, most pontosan azt írtad le, hogy sokkal többre ment a tanár (saját és a tanulók szempontjából is), amikor nem csak valamilyen erősen leegyszerűsítő metodikát próbált követni, hanem alkalmazkodott az adott korra jellemző pszichológiai törvényszerűségekhez. A régi rendszerben szerinted hol érdekelt bárkit, hogy mikor tud jobban figyelni egy gyerek, és mikor kevésbé, stb.? Meg most pont megerősítetted azt is, hogy néha a kevesebb több (lásd ne tömjük tele a tanulók fejét száraz adatok tonnáival, amit úgyis elfelejt, inkább az igazán lényeges dolgokat tanítsuk meg érdekfeszítően, alaposan, érthetően) - amit bizonyos politikai erők teljesen félremagyaráznak (tudatosan ferdítve, hazudva)... Érted, 100-at tanítva, amiből jó, ha 20 marad, vagy 80-at tanítva, amiből 60.
"Összefoglalva: a gyakorlatban dől el minden. Ezért jó egy ilyen site, ahol el tudják mondani a diákok a véleményüket. Mert hiába a legjobb egyetemi tanárok, nem ér semmit a kitűnően vizsgázott, friss diplomás tanár, ha ötödikes gyerekek úgy kikészítik, hogy sírva rohan ki az óráról."
Természetesen. Csak ugye nem mindegy, hogy valamilyen erőszakos módszerrel próbáljuk elérni a látszateredményeinket - ezt el nem ismerve, megjátszva az ellenkezőjét (előző rendszer szokása); vagy egy kicsit másképp.
"Egyébként alsó és felső osztályok teljesen más kategória. Alsós tanárnak szinte mindenki jó. Tutyi-mutyi, el vagyok a kicsikkel, tanulunk is néha."
Azért ez nagyon nem így van. Ilyen korban még erősen alakul a gyerekek személyisége, és nagyon nem mindegy a tanár személyisége sem, és az egész hozzáállása. Épp nemrég volt erről egy előadás (ismert és elismert szakemberekkel, tanárokkal, stb.), hogy milyen szépen el lehet rontani a gyerekeket, vagy épp ellenkezőleg.
"Ott az a kihívás, hogy a rossz családi körülmények között élők, vagy gyengébb képességűek ne szakadjanak le, és ne szerezzen már itt később szinte behozhatatlan hátrányt. De nem kell túlbonyolítani a dologot. Rá kell szánni az időt és kész."
Írd be a sorba azokat is, akik inkább a személyiségük más fontos elemeinek fejlesztésével vannak elfoglalva...