SG.hu
Miért ennyire eltérőek Európa és Amerika útjai az MI fejlesztésében?
Az EU szabályozni akar, miközben az amerikai kormány szabadjára engedi a vállalatokat. Az eltérő megközelítések hátterében száz évre visszanyúló okok állnak.
Régóta fejfájást okoz az európai döntéshozóknak és technológiai vezetőknek, hogy bár Európa képes kitermelni az új informatikai alkalmazásokhoz szükséges ötleteket és tehetséget, ezek az ötletek ritka, hogy a kontinensen nőnek nagyra. „Bárhol is vagy a világon - Európában, Ázsiában vagy máshol -, ha MI-ről van szó, mindenki a Bay Area-be akar menni” - mondja Marvin von Hagen, a a Poke.com MI-alkalmazást létrehozó Interaction egyik társalapítója. Az adatok alátámasztják von Hagen állítását. Az Accel kockázatitőke-cég jelentése szerint a 2023-ban és 2024-ben az Egyesült Államokban, Európában és Izraelben generatív MI-be fektetett pénzek 80 százaléka amerikai vállalatokhoz került.
A Stanford Egyetem 2025-ös Mesterséges Intelligencia Index Jelentése szerint 2024-ben az Egyesült Államok 40 „jelentős MI-modellt” hozott létre, szemben Kína 15 modelljével és Európa mindössze három modelljével. Az összes amerikai technológiai vállalat 11 százalékának európai alapítói vannak, és több száz, Európában indult ígéretes vállalat - köztük sok, amely közvetlenül MI-vel foglalkozik - költözött át az Egyesült Államokba. „Azok az emberek, akik részesei akarnak lenni az MI-forradalomnak az Egyesült Államokba jönnek” - mondja Florian Juengermann, egy másik Németországból származó kivándorló, aki a Listen Labs, egy ügyfélkutatással foglalkozó MI-cég társalapítója. „Egy kicsit szomorú is vagyok emiatt, őszintén szólva, Németország miatt.”
Az MI-vel foglalkozó cégalapítók sokféle okból mennek az Egyesült Államokba, amelyek közül több önmagát erősítő hatású: a Szilícium-völgy tele van MI-cégekkel, ami megkönnyíti egy ilyen vállalat felépítését. Több kockázatitőke-alap van az Egyesült Államokban, és ezek nyitottabbak az ismeretlen termékekbe való befektetésre. De sok alapító és európai MI-szakértő szerint van egy másik, jelentős ok is: a technológiai szereplők gyakran mélyen bizalmatlanok a szabályozással szemben. És Európában ilyenből bőven akad, különösen az MI területén.
Az elmúlt hónapokban Európában székhellyel rendelkező technológiai vállalatok, egyes nemzeti kormányok, valamint maga az Európai Bizottság is igyekeztek csökkenteni az MI-cégekre nehezedő szabályozási terheket azzal, hogy késleltették a jogszabályok egyes kulcsfontosságú részeinek végrehajtását, vagy az EU teljes szabályozási keretének újragondolását szorgalmazták. Az Európa és az Egyesült Államok közötti különbségek azonban az MI szabályozásában nem könnyen orvosolhatók; mély kulturális eltérésekben gyökereznek, amelyek mindkét kontinensen meghatározták a technológiai iparág fejlődését.
Kutatók és iparági szereplők egyaránt azt mondják, hogy e kultúra megváltoztatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy Európa felzárkózzon, mind abban, hogy több MI-szakembert tartson a kontinensen, mind abban, hogy az ott maradók vállalkozóbb szelleművé váljanak. „Az olyan európai országok, mint Németország, továbbra is sok kivételes tehetséggel rendelkeznek” - mondta Robert Windesheim, a San Franciscó-i Founders Fund német befektetője -, „de gyakran hiányzik az a kulturális közeg, amely lehetővé tenné, hogy ez a tehetség új vállalatok létrehozásába csatornázza be az energiáját.”
Az Európai Unió évtizedek óta elkötelezettebb a különböző iparágak szabályozása iránt, mint az Egyesült Államok. És amióta Európa egy lassabb, valamivel biztonságosabb növekedési modellt választott, mindig is voltak fiatal, ambiciózus emberek, akiket frusztráltak a bürokratikus korlátok. De az, hogy pontosan miért van az EU-nak ennyire eltérő felfogása az állam szerepéről - különösen az MI-hez kapcsolódóan -, egy tágabb kérdés, amely az Atlanti-óceán két oldalán húzódó történelmi és kulturális különbségek lényegéhez vezet.
Ennek nagy része a magánszférához kapcsolódik. „Sok európai számára az első gondolat, amikor a technológiára gondolnak, az az, hogy ‘kémkedni fognak utánunk’, vagy ‘ezt a technológiát negatív célokra fogják használni’” - mondta Juengermann. „Például Németországban az emberek nem adják meg bárkinek a telefonszámukat, óvják azt. Ez olyan, mint az Egyesült Államokban az emberek számára a társadalombiztosítási szám.”
Anu Bradford, a Columbia Egyetem professzora - aki az Európai Unió digitális szabályozó államát kutatja, és aki maga is nagyrészt támogatja Európa MI-szabályozását - szerint ennek egy része közel száz évre vezethető vissza. „Történelmi okokra kell gondolni, a második világháborúra, és arra, hogyan jutottak a nácik azokhoz az információkhoz, amelyekkel azonosítani tudták a zsidókat, megsértve ezzel a magánélethez való jogukat” - mondta. „Gondolni kell az NDK Stasi-megfigyeléseire is. Az európaiak tudják, milyen az, amikor nincs magánéletük… kulturális okokból rendkívül érzékenyek erre.”
Dean Ball, a Trump-adminisztráció MI-akciótervének elsődleges szerzője volt, kevéssé ért egyet Bradforddal a szabályozás kérdésében. Ugyanakkor ő is a 20. század közepéig vezeti vissza a két térség közötti kulturális különbségeket. Véleménye szerint az Európai Unió „borostyánba zárta a status quót”, és 20. századi gondolkodásmóddal próbál 21. századi problémákat megoldani. Windesheim, aki maga is Európában született, szintén a múlt század válságaira vezeti vissza a biztonsággal kapcsolatos félelmeket. „Európa 20. századi katasztrófái maradandó, és jogosan óvatos gondolkodásmódot hagytak maguk után. A kockázatok minimalizálása és a biztonság vált elsődlegessé” - mondta. Meglátása szerint az európaiak lényegében egyszerűen egy másfajta technológiai kockázatértékelést fogadtak el mint az amerikai kormány, és ezt törvénybe is iktatták.
Aztán ott van a Szilícium-völgy, amelynek kultúrája önmagában is eltér mind az amerikai, mind az európai lakosság nagy részétől, és amely meghatározta Amerika egészének technológiához való hozzáállását. Ezt a kultúrát régóta egy libertárius ethosz és a technológiai fejlődésbe vetett megingathatatlan hit vezérli, nem pedig azok az erők, amelyek fékezhetnék azt. „Annak ellenére, hogy az állami beavatkozás központi szerepet játszott az internet kifejlesztésében, a kaliforniai ideológusok a high-tech libertarianizmus államellenes evangéliumát hirdetik: a hippi anarchizmus és a gazdasági liberalizmus bizarr keverékét, bőséges technológiai determinizmussal megtoldva” - írta két médiateoretikus A kaliforniai ideológia című esszéjükben a Whole Earth Catalog számára a kilencvenes évek közepén.
Kaliforniai körökben ma az egyik legnépszerűbb gondolat az akceleracionizmus (kb. felgyorsításelmélet) eszméje. Ez a filozófia több irányzatot foglal magában: attól a hittől és reménytől, hogy a szabályozatlan MI-fejlesztés egy technológiai utópiához vezet, ahol a gépek megoldják a betegségeket, egészen addig, hogy az MI elpusztítja a demokráciát, és egy olyan világot hoz el, ahol egy elenyészően kis számú technológiai nagyúr uralkodik. Ezek az eltérő nézetek a 20. és 21. század során gyökeresen eltérő technológiai szabályozási kultúrák kialakulásához vezettek az Egyesült Államokban és az EU-ban. Az EU által 2018-ban bevezetett GDPR, azaz Általános Adatvédelmi Rendelet egy olyan, átfogó adatvédelmi jogot rögzít, amely nem létezik az Egyesült Államokban, és korlátozza a technológiai vállalatok adatgyűjtési és adatmonetizációs képességét, ami óriási hatással volt arra, hogy ezek a cégek mennyire tudtak növekedni Európában.
„Rengeteg a gőg, rengeteg az arrogancia. Európában az a gondolkodásmód, hogy nekik kell lenniük a világ szabályozójának, de ezt még azelőtt teszik meg, hogy a technológia ténylegesen kifejlődne” - mondta Michael Jackson, egy amerikai technológiai befektető, aki Párizsban él és dolgozik. Ez szerinte éles ellentétben áll az Egyesült Államokkal, ahol a kormány célzottabb szabályozással avatkozik be, miután megértette a piac igényeit. Az MI ezekre a különbségekre minden eddiginél élesebben világított rá. Az MI nagyobb kihívásokat jelent a magánélet védelme szempontjából, és több lehetőséget kínál a megfigyelésre, miközben a következményei nehezebben megjósolhatók, mint szinte bármely korábbi innovációé - talán az internet kivételével -, ami rémálom a kockázatkerülők számára.
Európa érezhetően határozottabb szabályozási megközelítést alkalmazott. A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály, amely 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba az EU-ban, Európa eddigi legátfogóbb kísérlete arra, hogy megfékezze azokat az MI-cégeket, amelyek nem a közérdeket szolgálják. A jogszabály nagyrészt a károk csökkentéséről szól. Kockázati kategóriákat hoz létre az MI-alkalmazások számára - a „minimális” kockázattól az „elfogadhatatlan” kockázatig, utóbbiak be vannak tiltva -, és a legtöbb MI-céget nagyobb átláthatóságra kötelezi működésük kapcsán.
Ezzel párhuzamosan, miután a Joe Biden-adminisztráció idején csak bizonytalan lépések történtek az MI szabályozására, az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége alatt félretolta a szabályozást. Júliusban a Trump-adminisztráció közzétett egy MI Akciótervet, egy szakpolitikai irányelvekből álló csomagot, amely vállalást tett arra, hogy „lebontja a bürokráciát és a terhes szabályozást” az MI-fejlesztés terén. Miközben az EU egyre inkább szabályoz, Amerika egyre kevésbé teszi ezt. És ahogy a szakadék nőtt, úgy tért el a cégalapítók száma is az egyik és a másik oldalon.
Új okok is megjelentek arra, hogy Európának el kelljen gondolkodnia a szabályozásról. „Az amerikai siker felerősítette Európa önvédelmi igényét, mert egyre inkább egy olyan technológiától válsz függővé, amelyet nem te birtokolsz és nem te irányítasz” - mondta Mariarosaria Taddeo, olasz származású kutató, aki jelenleg a digitális etika és védelmi technológiák professzora az Egyesült Királyságban működő Oxford Internet Institute-nál. Az EU-nak szerinte többet kell gondolkodnia a technológiai fejlesztések ösztönzésén, mert nem biztos abban, mik az amerikai technológiai óriások végső céljai, és hogy mennyire lehet szüksége arra, hogy fellépjen egy olyan magánvállalattal szemben, amely nem Európa polgárainak legjobb érdekeit tartja szem előtt.
„Európa gyenge pozícióban van, mert a fejlesztők többsége amerikai” - mondta Bradford. „Egyre nehezebb, ha az EU egyedül próbálja meg szabályozni a világot, miközben az amerikaiak nem szabályozzák önmagukat.” Az európai keretrendszer támogatói szerint a szabályozás messze nem fojtja el az innovációt, hanem egyszerűen biztonságosabbá teszi ezt a gyorsan kibontakozó technológiát a felhasználók és a cégvezetők számára egyaránt. Sőt, kifejezetten ellenzik azt az elképzelést, hogy a szabályozás és az innováció egymással ellentétes fogalmak lennének.
„Nem szeretném, ha az a kép alakulna ki, hogy ha innovációt akarunk, akkor az amerikai, mindent lehetővé tévő modellt kell választani, míg az európai modell valamiért alapvetően összeegyeztethetetlen lenne az innovációval” - mondta Bradford. „Nagyon könnyű azt a narratívát hangoztatni, hogy ‘hát igen, mivel annyit szabályoznak, nincs innováció’. Nem ezért nem vezetnek az európaiak az MI-innovációban.” Bradford fő okként említette azt a nehézséget, hogy 27 joghatóság létezik egységes, közös piac nélkül, ami jelentősen megnehezíti az MI-fejlesztést az EU-ban. Ezzel az elképzeléssel sok szabályozásellenes szakértő és technológiai alapító is egyetért.
Ezen túlmenően jelenleg egyszerűen több tőke vonható be Amerikában. A kockázati befektetők öntik a pénzt az Egyesült Államokban működő technológiai vállalatokba, és gyakran sokkal vonakodóbbak azokkal szemben, amelyek máshol működnek. 2013 és 2022 között az EU-s székhelyű vállalatok 1,4 billió dollárral kevesebb kockázati tőkét kaptak, mint az amerikai székhelyűek.
Európa ráadásul messze nem az egyetlen hely, ahol a szabályozó állam erősödik. Valójában, bár Washington nem igyekszik korlátokat szabni az MI-nek, Kalifornia állam próbálkozik azzal, és több olyan MI-iránymutatást vezetett be, amelyek hasonló célt szolgálnak. Ennek egyik oka, hogy az amerikai polgárok is tartanak a szabályozatlan MI-től. Egy 2025 áprilisában és májusában végzett Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 80 százaléka támogatja az MI-biztonságra és adatvédelemre vonatkozó szabályok fenntartását, még akkor is, ha ez lassabb MI-fejlesztést jelent.
„Az én meglátásom szerint az amerikaiak és az európaiak nagyon közel állnak egymáshoz az MI-irányítás kérdésében. Ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, a szerzői joggal kapcsolatos aggodalmakat, a magánélettel kapcsolatos félelmeket, a munkaerő kiszorulásával kapcsolatos félelmeket, mindkét régióban ugyanilyen mértékben jelennek meg” - mondta Marc Rotenberg, a washingtoni Center for AI and Digital Policy elnöke és alapítója. „A Fehér Ház az MI szabályozásában olyan álláspontot vett fel, amely nincs összhangban sem a legtöbb amerikaival, sem a legtöbb tagállami törvényhozóval, sőt még a saját korábbi álláspontjával sem.”
Az Európa jövőjében hívők számára vannak jelek arra, hogy bár az irányítás nem tökéletes, a szabályozás nem fojtja el az innovációt, és Európa kezdi megtalálni a helyét az MI-fejlesztés területén. „Az MI nem fog eltűnni. Tíz év múlva sem lesz vége… Nem kell elsőnek lenni az MI-ben. Ellenállónak, robusztusnak és megbízhatónak kell lenni” - mondta Taddeo. Miközben Európa határozottabb szabályozási álláspontot képvisel, igyekszik maga is részt venni a folyamatban. Novemberben az Európai Bizottság 200 milliárd eurót mozgósított MI-befektetésekre, Emmanuel Macron francia elnök pedig bejelentette, hogy 109 milliárd eurónyi magántőkét irányítanak a szektorba. Különösen az északi országokban vezetett az állami befektetés sok innovációhoz és sikeres, növekvő vállalatokhoz. Eddig azonban egyetlen európai kormány sem vette közvetlen célba magát a szabályozó államot.
Ahogy a kontinens egy, a Szilícium-völgyétől gyökeresen eltérő vállalatépítési megközelítéssel próbálkozik, felmerül a kérdés, hogy nem kezdte-e el ezt túl későn, és hogy a buli legjobb része véget ért már-e. „Már öt évvel ezelőtt elkéstek, és most abszolút elkéstek” - véli Ball.
Régóta fejfájást okoz az európai döntéshozóknak és technológiai vezetőknek, hogy bár Európa képes kitermelni az új informatikai alkalmazásokhoz szükséges ötleteket és tehetséget, ezek az ötletek ritka, hogy a kontinensen nőnek nagyra. „Bárhol is vagy a világon - Európában, Ázsiában vagy máshol -, ha MI-ről van szó, mindenki a Bay Area-be akar menni” - mondja Marvin von Hagen, a a Poke.com MI-alkalmazást létrehozó Interaction egyik társalapítója. Az adatok alátámasztják von Hagen állítását. Az Accel kockázatitőke-cég jelentése szerint a 2023-ban és 2024-ben az Egyesült Államokban, Európában és Izraelben generatív MI-be fektetett pénzek 80 százaléka amerikai vállalatokhoz került.
A Stanford Egyetem 2025-ös Mesterséges Intelligencia Index Jelentése szerint 2024-ben az Egyesült Államok 40 „jelentős MI-modellt” hozott létre, szemben Kína 15 modelljével és Európa mindössze három modelljével. Az összes amerikai technológiai vállalat 11 százalékának európai alapítói vannak, és több száz, Európában indult ígéretes vállalat - köztük sok, amely közvetlenül MI-vel foglalkozik - költözött át az Egyesült Államokba. „Azok az emberek, akik részesei akarnak lenni az MI-forradalomnak az Egyesült Államokba jönnek” - mondja Florian Juengermann, egy másik Németországból származó kivándorló, aki a Listen Labs, egy ügyfélkutatással foglalkozó MI-cég társalapítója. „Egy kicsit szomorú is vagyok emiatt, őszintén szólva, Németország miatt.”
Az MI-vel foglalkozó cégalapítók sokféle okból mennek az Egyesült Államokba, amelyek közül több önmagát erősítő hatású: a Szilícium-völgy tele van MI-cégekkel, ami megkönnyíti egy ilyen vállalat felépítését. Több kockázatitőke-alap van az Egyesült Államokban, és ezek nyitottabbak az ismeretlen termékekbe való befektetésre. De sok alapító és európai MI-szakértő szerint van egy másik, jelentős ok is: a technológiai szereplők gyakran mélyen bizalmatlanok a szabályozással szemben. És Európában ilyenből bőven akad, különösen az MI területén.
Az elmúlt hónapokban Európában székhellyel rendelkező technológiai vállalatok, egyes nemzeti kormányok, valamint maga az Európai Bizottság is igyekeztek csökkenteni az MI-cégekre nehezedő szabályozási terheket azzal, hogy késleltették a jogszabályok egyes kulcsfontosságú részeinek végrehajtását, vagy az EU teljes szabályozási keretének újragondolását szorgalmazták. Az Európa és az Egyesült Államok közötti különbségek azonban az MI szabályozásában nem könnyen orvosolhatók; mély kulturális eltérésekben gyökereznek, amelyek mindkét kontinensen meghatározták a technológiai iparág fejlődését.
Kutatók és iparági szereplők egyaránt azt mondják, hogy e kultúra megváltoztatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy Európa felzárkózzon, mind abban, hogy több MI-szakembert tartson a kontinensen, mind abban, hogy az ott maradók vállalkozóbb szelleművé váljanak. „Az olyan európai országok, mint Németország, továbbra is sok kivételes tehetséggel rendelkeznek” - mondta Robert Windesheim, a San Franciscó-i Founders Fund német befektetője -, „de gyakran hiányzik az a kulturális közeg, amely lehetővé tenné, hogy ez a tehetség új vállalatok létrehozásába csatornázza be az energiáját.”
Az Európai Unió évtizedek óta elkötelezettebb a különböző iparágak szabályozása iránt, mint az Egyesült Államok. És amióta Európa egy lassabb, valamivel biztonságosabb növekedési modellt választott, mindig is voltak fiatal, ambiciózus emberek, akiket frusztráltak a bürokratikus korlátok. De az, hogy pontosan miért van az EU-nak ennyire eltérő felfogása az állam szerepéről - különösen az MI-hez kapcsolódóan -, egy tágabb kérdés, amely az Atlanti-óceán két oldalán húzódó történelmi és kulturális különbségek lényegéhez vezet.
Ennek nagy része a magánszférához kapcsolódik. „Sok európai számára az első gondolat, amikor a technológiára gondolnak, az az, hogy ‘kémkedni fognak utánunk’, vagy ‘ezt a technológiát negatív célokra fogják használni’” - mondta Juengermann. „Például Németországban az emberek nem adják meg bárkinek a telefonszámukat, óvják azt. Ez olyan, mint az Egyesült Államokban az emberek számára a társadalombiztosítási szám.”
Anu Bradford, a Columbia Egyetem professzora - aki az Európai Unió digitális szabályozó államát kutatja, és aki maga is nagyrészt támogatja Európa MI-szabályozását - szerint ennek egy része közel száz évre vezethető vissza. „Történelmi okokra kell gondolni, a második világháborúra, és arra, hogyan jutottak a nácik azokhoz az információkhoz, amelyekkel azonosítani tudták a zsidókat, megsértve ezzel a magánélethez való jogukat” - mondta. „Gondolni kell az NDK Stasi-megfigyeléseire is. Az európaiak tudják, milyen az, amikor nincs magánéletük… kulturális okokból rendkívül érzékenyek erre.”
Dean Ball, a Trump-adminisztráció MI-akciótervének elsődleges szerzője volt, kevéssé ért egyet Bradforddal a szabályozás kérdésében. Ugyanakkor ő is a 20. század közepéig vezeti vissza a két térség közötti kulturális különbségeket. Véleménye szerint az Európai Unió „borostyánba zárta a status quót”, és 20. századi gondolkodásmóddal próbál 21. századi problémákat megoldani. Windesheim, aki maga is Európában született, szintén a múlt század válságaira vezeti vissza a biztonsággal kapcsolatos félelmeket. „Európa 20. századi katasztrófái maradandó, és jogosan óvatos gondolkodásmódot hagytak maguk után. A kockázatok minimalizálása és a biztonság vált elsődlegessé” - mondta. Meglátása szerint az európaiak lényegében egyszerűen egy másfajta technológiai kockázatértékelést fogadtak el mint az amerikai kormány, és ezt törvénybe is iktatták.
Aztán ott van a Szilícium-völgy, amelynek kultúrája önmagában is eltér mind az amerikai, mind az európai lakosság nagy részétől, és amely meghatározta Amerika egészének technológiához való hozzáállását. Ezt a kultúrát régóta egy libertárius ethosz és a technológiai fejlődésbe vetett megingathatatlan hit vezérli, nem pedig azok az erők, amelyek fékezhetnék azt. „Annak ellenére, hogy az állami beavatkozás központi szerepet játszott az internet kifejlesztésében, a kaliforniai ideológusok a high-tech libertarianizmus államellenes evangéliumát hirdetik: a hippi anarchizmus és a gazdasági liberalizmus bizarr keverékét, bőséges technológiai determinizmussal megtoldva” - írta két médiateoretikus A kaliforniai ideológia című esszéjükben a Whole Earth Catalog számára a kilencvenes évek közepén.
Kaliforniai körökben ma az egyik legnépszerűbb gondolat az akceleracionizmus (kb. felgyorsításelmélet) eszméje. Ez a filozófia több irányzatot foglal magában: attól a hittől és reménytől, hogy a szabályozatlan MI-fejlesztés egy technológiai utópiához vezet, ahol a gépek megoldják a betegségeket, egészen addig, hogy az MI elpusztítja a demokráciát, és egy olyan világot hoz el, ahol egy elenyészően kis számú technológiai nagyúr uralkodik. Ezek az eltérő nézetek a 20. és 21. század során gyökeresen eltérő technológiai szabályozási kultúrák kialakulásához vezettek az Egyesült Államokban és az EU-ban. Az EU által 2018-ban bevezetett GDPR, azaz Általános Adatvédelmi Rendelet egy olyan, átfogó adatvédelmi jogot rögzít, amely nem létezik az Egyesült Államokban, és korlátozza a technológiai vállalatok adatgyűjtési és adatmonetizációs képességét, ami óriási hatással volt arra, hogy ezek a cégek mennyire tudtak növekedni Európában.
„Rengeteg a gőg, rengeteg az arrogancia. Európában az a gondolkodásmód, hogy nekik kell lenniük a világ szabályozójának, de ezt még azelőtt teszik meg, hogy a technológia ténylegesen kifejlődne” - mondta Michael Jackson, egy amerikai technológiai befektető, aki Párizsban él és dolgozik. Ez szerinte éles ellentétben áll az Egyesült Államokkal, ahol a kormány célzottabb szabályozással avatkozik be, miután megértette a piac igényeit. Az MI ezekre a különbségekre minden eddiginél élesebben világított rá. Az MI nagyobb kihívásokat jelent a magánélet védelme szempontjából, és több lehetőséget kínál a megfigyelésre, miközben a következményei nehezebben megjósolhatók, mint szinte bármely korábbi innovációé - talán az internet kivételével -, ami rémálom a kockázatkerülők számára.
Európa érezhetően határozottabb szabályozási megközelítést alkalmazott. A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály, amely 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba az EU-ban, Európa eddigi legátfogóbb kísérlete arra, hogy megfékezze azokat az MI-cégeket, amelyek nem a közérdeket szolgálják. A jogszabály nagyrészt a károk csökkentéséről szól. Kockázati kategóriákat hoz létre az MI-alkalmazások számára - a „minimális” kockázattól az „elfogadhatatlan” kockázatig, utóbbiak be vannak tiltva -, és a legtöbb MI-céget nagyobb átláthatóságra kötelezi működésük kapcsán.
Ezzel párhuzamosan, miután a Joe Biden-adminisztráció idején csak bizonytalan lépések történtek az MI szabályozására, az Egyesült Államok Donald Trump elnöksége alatt félretolta a szabályozást. Júliusban a Trump-adminisztráció közzétett egy MI Akciótervet, egy szakpolitikai irányelvekből álló csomagot, amely vállalást tett arra, hogy „lebontja a bürokráciát és a terhes szabályozást” az MI-fejlesztés terén. Miközben az EU egyre inkább szabályoz, Amerika egyre kevésbé teszi ezt. És ahogy a szakadék nőtt, úgy tért el a cégalapítók száma is az egyik és a másik oldalon.
Új okok is megjelentek arra, hogy Európának el kelljen gondolkodnia a szabályozásról. „Az amerikai siker felerősítette Európa önvédelmi igényét, mert egyre inkább egy olyan technológiától válsz függővé, amelyet nem te birtokolsz és nem te irányítasz” - mondta Mariarosaria Taddeo, olasz származású kutató, aki jelenleg a digitális etika és védelmi technológiák professzora az Egyesült Királyságban működő Oxford Internet Institute-nál. Az EU-nak szerinte többet kell gondolkodnia a technológiai fejlesztések ösztönzésén, mert nem biztos abban, mik az amerikai technológiai óriások végső céljai, és hogy mennyire lehet szüksége arra, hogy fellépjen egy olyan magánvállalattal szemben, amely nem Európa polgárainak legjobb érdekeit tartja szem előtt.
„Európa gyenge pozícióban van, mert a fejlesztők többsége amerikai” - mondta Bradford. „Egyre nehezebb, ha az EU egyedül próbálja meg szabályozni a világot, miközben az amerikaiak nem szabályozzák önmagukat.” Az európai keretrendszer támogatói szerint a szabályozás messze nem fojtja el az innovációt, hanem egyszerűen biztonságosabbá teszi ezt a gyorsan kibontakozó technológiát a felhasználók és a cégvezetők számára egyaránt. Sőt, kifejezetten ellenzik azt az elképzelést, hogy a szabályozás és az innováció egymással ellentétes fogalmak lennének.
„Nem szeretném, ha az a kép alakulna ki, hogy ha innovációt akarunk, akkor az amerikai, mindent lehetővé tévő modellt kell választani, míg az európai modell valamiért alapvetően összeegyeztethetetlen lenne az innovációval” - mondta Bradford. „Nagyon könnyű azt a narratívát hangoztatni, hogy ‘hát igen, mivel annyit szabályoznak, nincs innováció’. Nem ezért nem vezetnek az európaiak az MI-innovációban.” Bradford fő okként említette azt a nehézséget, hogy 27 joghatóság létezik egységes, közös piac nélkül, ami jelentősen megnehezíti az MI-fejlesztést az EU-ban. Ezzel az elképzeléssel sok szabályozásellenes szakértő és technológiai alapító is egyetért.
Ezen túlmenően jelenleg egyszerűen több tőke vonható be Amerikában. A kockázati befektetők öntik a pénzt az Egyesült Államokban működő technológiai vállalatokba, és gyakran sokkal vonakodóbbak azokkal szemben, amelyek máshol működnek. 2013 és 2022 között az EU-s székhelyű vállalatok 1,4 billió dollárral kevesebb kockázati tőkét kaptak, mint az amerikai székhelyűek.
Európa ráadásul messze nem az egyetlen hely, ahol a szabályozó állam erősödik. Valójában, bár Washington nem igyekszik korlátokat szabni az MI-nek, Kalifornia állam próbálkozik azzal, és több olyan MI-iránymutatást vezetett be, amelyek hasonló célt szolgálnak. Ennek egyik oka, hogy az amerikai polgárok is tartanak a szabályozatlan MI-től. Egy 2025 áprilisában és májusában végzett Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 80 százaléka támogatja az MI-biztonságra és adatvédelemre vonatkozó szabályok fenntartását, még akkor is, ha ez lassabb MI-fejlesztést jelent.
„Az én meglátásom szerint az amerikaiak és az európaiak nagyon közel állnak egymáshoz az MI-irányítás kérdésében. Ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, a szerzői joggal kapcsolatos aggodalmakat, a magánélettel kapcsolatos félelmeket, a munkaerő kiszorulásával kapcsolatos félelmeket, mindkét régióban ugyanilyen mértékben jelennek meg” - mondta Marc Rotenberg, a washingtoni Center for AI and Digital Policy elnöke és alapítója. „A Fehér Ház az MI szabályozásában olyan álláspontot vett fel, amely nincs összhangban sem a legtöbb amerikaival, sem a legtöbb tagállami törvényhozóval, sőt még a saját korábbi álláspontjával sem.”
Az Európa jövőjében hívők számára vannak jelek arra, hogy bár az irányítás nem tökéletes, a szabályozás nem fojtja el az innovációt, és Európa kezdi megtalálni a helyét az MI-fejlesztés területén. „Az MI nem fog eltűnni. Tíz év múlva sem lesz vége… Nem kell elsőnek lenni az MI-ben. Ellenállónak, robusztusnak és megbízhatónak kell lenni” - mondta Taddeo. Miközben Európa határozottabb szabályozási álláspontot képvisel, igyekszik maga is részt venni a folyamatban. Novemberben az Európai Bizottság 200 milliárd eurót mozgósított MI-befektetésekre, Emmanuel Macron francia elnök pedig bejelentette, hogy 109 milliárd eurónyi magántőkét irányítanak a szektorba. Különösen az északi országokban vezetett az állami befektetés sok innovációhoz és sikeres, növekvő vállalatokhoz. Eddig azonban egyetlen európai kormány sem vette közvetlen célba magát a szabályozó államot.
Ahogy a kontinens egy, a Szilícium-völgyétől gyökeresen eltérő vállalatépítési megközelítéssel próbálkozik, felmerül a kérdés, hogy nem kezdte-e el ezt túl későn, és hogy a buli legjobb része véget ért már-e. „Már öt évvel ezelőtt elkéstek, és most abszolút elkéstek” - véli Ball.