33675
-
#16066
Egy kérdés:
Van valakinek Asimov Összes elektronikus formában?
Ha igen, szeretném elkérni töle.
Köszi -
#16065
Hétvégén mondok pontos számot, mert nem nagyon haladtam a meccsek, és a Paradise miatt. De ma fordítottam, és hétvégén is akarok.
-
#16064
Tényleg a TLJ-vel hogy álltok? A legutóbbi amire emlékszem úgy 80% körül lehetett. -
#16063
Most szerkesztettem át megint, köszönöm. -
#16062
menő az új logó;)) -
#16061
Csak nem volt benne részed??? :-) -
#16060
Hát, igen :)
-
#16059
Egy remek hír:
Elkészült a nemrég megjelent Davinci code magyarítása. Letölthető a magyaritasportal-ról:
http://www.magyaritasok.hu/?func=news_info&id=677 -
#16058
Gondolom ezért is duzzadt ilyen hollibilisre a szövegállomány. -
#16057
Egyébiránt, döbbenetes, hogy mi mindenre van utalás a TLJ-ben...!
-
#16056
sajnos ez az igazság:((
én meg még plusz gondban vagyok, mert nem nagyon szeretem a húst:()
marad a vajaskenyér paradicsommal:) szerencsére mi is tele vagyunk gyümölcsfákkal, saját zöldségekkel stb. -
#16055
Témába vág, a The Longest Journey-ből.
Newport Hírhálózat Híreiből kiemelve:
Terroristák Célpontja A Master Burger Hálózat
[NH (Newport-i Hírhálózat), Newport, 2209. július 27., csütörtök, 23:12]
"A mindezidáig folytatólagosan zajló könyörtelen és szadista genetikailag tenyésztett állatok kísérletei befejeződnek, mi, az SzFSz (Szarvasmarha Felszabadító Szervezet), folytatjuk a Master Burger és más cégek éttermeinek támadását, mik a testvéreink, a szarvasmarhák mészárlására szakosodtak."
A fenti közleményt névtelenül sugározták minden hírállomásra, csütörtök késő éjjelén, egy halálos robbantást követően, a Newport Metro-beli Master Burger-nél, ahol 18 ember esett áldozatul és további 23 komolyan megsérült a bomba és fagyasztott hamburger hús szilánkjaitól.
Teljes felelősséget vállalva a gonosz támadásért, az SzFSz folytatta, "Elismerjük és gyászoljuk az emberi áldozatokat, de szeretnénk rámutatni az igazi bűnösre ebben az esetben, a Master Burger Társaságra, kinek szadista és kegyetlen bánásmódja a tehenekkel, disznókkal, csirkékkel és tonhalakkal szemben extrém méreteket ölt. Azok, akik meghaltak ebben a támadásban, maguk is támogatták ezt az embertelen gyakorlatot az ott étkezésükkel. Ki is az igazi gyilkos ebben az esetben?"
Az utóbbi robbantás volt a tizenötödik a sorban a Master Burger éttermek ellen az elmúlt tizenkét hónapban, a halálos áldozatok száma elérte a 205-öt. Ugyanakkor, a fenyegetés - úgy látszik - nem zavarja a Master Burger klientúráját. Mondta Joe Burgess, egy soför Newport-ból, és egy katona a tegnapi célpontból:
"Az SzFSz nem fog rávenni arra, hogy felhagyjak a kedvenc ételem fogyasztásával; egy Tripla Whammy Marha Húspástétom egy adagnyi párolt hagymával, Sült Foszlánnyal, Moslékszósszal és nagyméretű Bingo! Cola-val. Elöbb engem kell felrobbantaniuk. Le se szarom, hogy mit akar az SzFSz, mi, húsevők sosem lehetünk olyanok, mint az ő hosszú hajú, vega, homokos bandájuk, akik azért teszik ezt, hogy bizonyítsák mekkora faszok, a söpredék barátnőik számára."
Egy másik pártfogó, Alice Sanders, egy háziasszony Albuquerque-böl, nem ért egyet:
"Még ha az SzFSz módszerei különösen szélsőségesek is, az elveikkel egyet kell értsek. A marhák gyárakban történő genetikai tenyésztése megvetendő; én csak tudom, dolgoztam egy ilyen gyárban. Vannak jobb módszerek is a szükséges hús előállítására."
A lehetséges, jobb megoldásokra térve. Az egyik megoldás a szintetikus hús lehet, amit immáron több, mint 50 éve használunk, de még több, lelkes húsevőnek kell elfogadnia az ízbeli és szövetbeli hasonlósága ellenére. A Master Burger agresszív hirdetései, miszerint ők "valódi húst" használnak, és hogy a fogyasztóik létszáma 40,000+ főnyi, valószínűtlenné teszi a változást. És mivel a Master Burger kitart a "valódi hús" üzlet mellett, potenciális célpontja marad az SzFSz-nek, a Szója Fiúk-nak, és egyéb állatvédő szeparatista célszervezeteknek.
Bocs, de a TLJ eléggé szókimondó :)) -
#16054
Azokat sem szoktam.
A feleségem főz minden nap. Apósoméktól vesszük a dsiznót, csirét, meg marha húst. Mindent ők termelnek. Tejtermékek és a zöldség is onnan kerül ki. Jelenleg csak gyümölcsöt veszünk a piacról, de ősszel már telepítem a gyümölcs bokrokat és fákat a kertbe, így az is meg lesz oldva. Szomszéd udvaron szaladgáló tyúkjai tojják nekünk is a tojást, de a garázzsal együtt már kész a mi tyúkolunk is, így 2-3 hét és már nálunk is szaladgálnak, bár először csak vágnivaló csirkékkel kezdünk.
Marad télen a narancs és banán vásárlás.
Ez sajnos már nem csak a pénzmegtakarítás miatt van, hanem az egészséges élelmiszerek miatt is. A jelenleg hatalmon levők az elmúlt 16 év folyamán mindent megtettek azért, hogy tönkre tegyék a magyar mezőgazdaságot. sajnos sikerült is nekik, így elárasztott minket a külföldi selejt termék. Elég sokszor hallani a tévében, hogy ilyen meg olyan romlott húst foglaltak le, aminek nagy részét már éppen beledarálták valamibe és eladták. Na ez csak a jéghegy csúcsa és a többiről nem is tudunk. Szinte már nem is tudsz vásárolni semmit a boltban, ami nem romlott, vegyszeres, rákkeltő alapanyagból készült. -
#16053
megpróbálkozom hátha: képregények világában jártas esetleg valamelyikőtök? konkrétan Gilles Chaillet érdekelne:) azon belül is Róma c. képregénye:) -
#16052
Konzervet? És a többi?:) Parízer, virsli és társai?:) Meg még nagyon sok mindent sorolhatnánk:) -
#16051
A hasonló történetek miatt nem szoktam konzerv termékeket fogyasztani :-) -
#16050
Remek!
Előre is köszönöm! -
#16049
Utólagos engedelmeddel jókat mosolyogtam a kálváriádon :-)
Erről eszembe jutott egyik kis kalandom, amikor a nagy lé reményében elmentünk egy haverommal Újfehértóra egy hétre meggyet szedni, az akkor gigantikus pénznek számító 800 Ft-os napibérért (ennyiből akkoriban egy egész héten át részegek voltunk, komolyan).
Újfehértó lakosságáról csak annyit, hogy 100% cigány.
Reggel korán kezdés. Körülnézve látjuk, hogy barnába öltözött a táj, szóval roma mindenütt bármerre is nézel. Ránk úgy néztek mintha idegen bolygóról jöttünk volna, amiben valószínűleg az akkori seggig érő hajunk is szerepet játszott.
Valami ifjúi naivitástól vezérelve meg voltunk győződve róla, hogy a meggy szedés annyiból áll, hogy mi felmászunk egy fára a kis vödörkénkkel (hoztunk is magunkkal otthonról) és egy kényelmes ágon elhelyezkedve szedegetjük majd a finomságot, közben nagyokat eszegetve belőle, az sem baj ha csak nap végére telik meg az a bizonyos vödör.
Nos, hamar széttöredezett rózsaszín álmocskánk.
Két ponyvát végigterítettek a fa két oldalán, majd jött egy hatalmas rázógép és lerázta a meggyet, amit előtte 2 nappal gondosan bepermeteztek valami löttyel, amitől baromira könnyen lepotyogott a fáról, egyben elintézve azt is, hogy ne egyen senki egy szemet sem, mivel így mérgező.
Kétféle melót csináltunk. Ment egy traktor két fasor között közepes sebességgel, maga után húzva egy alacsony utánfutót, közben négy kicsi fonzi őrültmódra rohan a fák alatti meggyes ládákért, amiket a ponyvára rázott meggyből töltöttek meg. Felragad egy dögnehéz ládát - a kottásabb cigányok kettőt - és mint akit a tatár kerget rohan a döcögő traktor után, majd elegáns ívben felhajítja a ládát az utánfutóra és máris becélozza a következő ládát és uzsgyí.
A másik meló a finom kamion pakolás. Reggel jött egy hodály méretű hűtő kamion, amibe a ládákat pakoltuk. Na ezt nem sokáig bírtuk, úgy egy óra után beestem egy ládával a többi tetejére, de én ezt már észre sem vettem, mivel akkorra már megszakadt a kapcsolatom a külvilággal.
Ezután betettek minket az asszonyok közé...
Ők válogatták a meggyet. A traktorról leszedett ládákban vegyesen volt levél, faág és mindenféle szemét amit kiszedtek. Na eddig sem örvendtünk túl nagy népszerűségnek, de ezután totális megvetés tárgyai lettünk. Minket ez akkor már nem érdekelt.
Valami csoda folytán eljött a munkaidő vége. Elmásztunk a sátrunkig - mivel abban laktunk - és összeestünk.
Másnap hajnalban megszöktünk...
A csoda az volt, hogy valahogy utánunk küldték az 1 napi bérünket, haverom faterján keresztül. Szükség is volt rá, mert ebből aztán maximális felejtésbe kezdtünk.
-
#16048
Szerencse, hogy amúgy sem nagyon szerettem korábban sem ezeket a termékeket, és ha eszek is ilyesmit, akkor is csak házi/saját készítésűt. -
#16047
Az ilyen sztorikat azért nem szeretem, mert mindig újabb és újabb terméktől kapok undort... 
-
#16046
Akkor én is mesélek... :)
Egy ismerősnek köszönhetően jutottam el diákmunkára egy uborka savanyítóba és egyéb zöldség-gyümölcs konzerválóba. A munka abból állt, hogy az uborkaföldeken leszedett, majd zsákokba rakott nevezett terméket fel kellett pakolni egy IFÁra és elvinni a telephelyre. Majd ott lepakolni, és egy szortírozó gépbe beönteni, ahol a szerkezet mérete alapján potyogtatta ki a különböző ubikat. A munka fizikai volt, annyira nem fizetett jól, de pénzt lehetett vele keresni.
Már az első nap sikerült a vezetőknek megszivatni minket öcsémmel. Jött egy teherautó, ami egy nagy nejlonra kiöntött rengeteg kaprot. A mi feladatunk az volt, hogy pakoljuk a fűszert zsákokba. Elkezdtük a melót, mire jött a főnök "nem tyúkszaros cipőben kellene a nejlonon" mászkálni. Sok lehetőségünk nem volt, mivel nem kaptunk munkaruhát, és arról már nem is beszélek, hogy a lapát, amivel a zsákokba raktuk a kaprot nem volt éppen vegytisztának nevezhető. És hogy mi volt ebben a szivatás? Csupán az a kellemetlen mellékhatás, hogy egész héten áradt belőlünk a kaporszag, dacára a napi többszöri fürdésnek is...
A fő munka azonban a szortírozó gépnél telt el. Mi öcsémmel annál a fázisnál voltunk mikor le kellett pakolnunk a teherautót, meg kellett mérnünk az árut, majd azt vagy a hűtőterembe, vagy a szortírozógéphez kellett elbékáznunk. Ott ki kellett bontani a furmányos módszerekkel becsomózott zsákot. Ehhez kaptunk százas szöget az egyik főnöktől, hogy azzal bontsuk ki, mert a zsák drága dolog (ilyen egyszerű műanyag, lyukacsoshálós zsák), és azt még újra fel lehet hasznosítani. Volt egy pár diáktársam, aki lebukott, amikor az otthonról hozzott késekkel próbálkozott. Őket a főnök hazaküldte...
Néha volt, hogy annyi munkánk volt, hogy a szortírozó gépet szándékosan szabotáltunk, hogy nyerjünk néhány perc, vagy fél óra pihenőt. :) Bár igaz, hogy volt olyan is, hogy annyi uborkát termeltünk ki feldolgozásra, hogy idő előtt hazaküldtek...
Csináltunk még néhány durva dolgot. Volt, hogy több kamionnyi paprikát hoztak, amit nem tudtak rögtön megtölteni káposztával, ezért el kellett konzverválnunk hatalmas, bazinnak nevezett tartályokba. Ezeket olyan olajtartály-szerűnek kell elképzelni, amiket a vasúti kocsikon is látni lehet. Két nyílás volt a tetején, egy nagyobb és egy kisebb. Ezeken át öntöttük be a zsákokból a paprikát a tartályba. Mivel a tartály nagy volt, ezért belül gyakorlatilag két gúla képződött. Ekkor azt mondták a főnökök, hogy másszunk bele a tartályba, feküdjünk bele, és túrjuk szét. Közben a többiek folytatták a folyamatos zsákürítést.
Vicces, hogy tapostuk az ÉLELMISZERT (erre többször is felhívták a figyelmet a főnökök, hogy élelmiszerrel dolgozunk), amit később boltokban meg lehetett vásárolni.
Voltak még egyéb cifra dolgok is. Pl. Németországból hoztak be lejárt szavatosságú áfonyabefőttet, amiből lekvárt főztünk. Néha beleesett a zsák vagy a madzag valamelyik tartályba...
Szép idők voltak ezek! ;) -
#16045
A Cossacks Anthology-t hétvégén fel tudom tölteni. -
#16044
Köszönet érte, már töltöm is lefele. -
#16043
bakker. vannak még durva dolgok úgy látom. én ezt mondjuk nem teljesen értem, mi az hogy 5 perc késésért 1 óra + munka? és hogyhogy még az öreg rókák is tűrik ezt? ehhez sztem senkinek semmi joga nem lenne. mégis hol élünk? az ilyen munkavezetőnek sem sok agya lehet már, hogy ebben éli ki magát...:(
-
#16042
Ez nem csak Budapestre igaz, vidéken sem érdemes. -
#16041
Nem semmi kalandok 
Tanulság számomra: sose dolgozz diákmunkában Budapesten :))))) -
#16040
hi. milyen túra? nem kikérdezni akarlak:) csak én járkálok túrázgatni. -
#16039
Tisztelet mindenkinek! Öröm volt itt olvasni ennek a mi kis családunknak a visszaemlékezéseit. Kb. 2 hete indult be nálunk nagyon komolyan a munka-móka --igaz előtte is már folyamatos hajtás volt--, így általában reggel fél 8-kor távozom és este 23 óra után érkezem haza, és külön jól esett emberi szavakat olvasni. Részemről hatalmas kalandokat nem tudok mesélni, max. néhány példát arra, hogy a diákmunka micsoda rabszolga-meló, és mennyire kihasználják a kölyköket.
Középiskola után diákként minden nyáron dolgoztam valamit, akkoriban még számítógépre, music-centerre gyüjtöttem, és ha pénzt nem is sokat, de tapasztalatot bőven szereztem.
Egyik nyáron a "híres" Universitas közreműködésével könnyű fizikai munkának meghirdetett munkára jelentkeztem egy papírgyárba. Úgy nézett ki a munka, hogy Ráckevére kellett kijutni, és hajnali 5:30-ra átöltözve, frissen munkára jelentkezni a művezetőnél. Ehhez a legelső, 4:30-as buszt kellett a lakóhelyemen elérnem, szóval mocskos korán kellett kelni. Ha csak 5 percet késtünk, akkor a munkavezető ránkvert +1 óra munkát, kec-mec nem volt. 9-kor aztán elérkezett a "rettentő hosszú", mintegy 20 perces reggeliző szünet ideje. Ezt mi kis amatőrök öltözőhelyiségbe mászkálással, többi diákokkal való dumálással, kézmosással, opcionális wc-használattal, és végül, de nem utolsó sorban persze az otthonról hozott kaja elfogyasztásával töltöttünk, amiből éppen az utóbbira alig maradt idő. A rutinos három-műszakban edzett öreg rókák persze a gép mellett tartották a kajájukat, és a kürtszó megszólalása utáni 10. másodpercben már mindegyiknek ott lógott a szájába a fél karéj kenyér meg a füstölt kolbász, meg aztán azok nem is locsi-fecsiztek senkivel. Mi meg jól megszívtuk a szociális életet, mert a reggeli szünet 5 perccel való meghosszabítása a munkavezetőt ugyanarra az elmés büntetési technikára sarkalta, amit a reggeli késésekre kitalált...
A munkát a kartondobozvágó gépek mellett végeztük: vagy a gépbe kellett adagolni a nyers kartonlapokat, vagy a végénél kellett elkapdosni a készre vágott és festett lapokat, majd azokat raklapra 2 méteres magasságig rakni, lefóliázni. Gyakran olyan sebességgel köpte magából a gép a terméket, hogy képtelenség volt vele tartani az iramot, szakadt rólunk a víz, a sztatikusan feltöltődött futószalag meg előszeretettel sült ki az óvatlanul nekitámaszkodó egyén combján --élénkítő volt, nem mondom. A szakik persze leszarták, hogy a hülye kölyök már derékig áll a kartonban, és csak akkor állították le a gépet, ha beszorult az anyag, vagy valami hasonló galiba történt.
Egyszóval a hirdetéssel ellentétben könnyűnek korántsem volt mondható a munka, nem beszélve a melegről, és az iszonyatos zajról. Az sem volt ritka, hogy a kartonokkal megrakott raklapokat békán mi szállítottuk a raktárba, és a nagy rohanásba egyszer rá is húztam az egyiket a lábamra, csoda hogy nem tört el a lábujjam, pedig saccra, volt vagy egy mázsa teher rajta.
Később kiderült, hogy az üzemvezető nagyfőnök az egyik ismerős doktorandusz srác bátyja, és jót beszélgettem vele, amiből kiderült, hogy annak a pénznek a felét, vagy talán többet is a diákszervezet rakta zsebre, amit a mi munkánkért fizetett a kartongyár. Akkor volt először és egyben utoljára, hogy ilyen szervezésben válaltam nyári munkát.
Aztán egyik nyáron voltam utcai ügynök is, még a válalkozó igazolványt is ki kellett váltanom. Egy nagy raktárból hordtuk hatalmas táskákban magunkkal a rettentő gagyi cuccokat, és próbáltuk az utcán mindenkinek elsózni. Szó szerint a stricitől a zsaruig, a 90 éves nagymamától a 16 éves kölyökig mindenkit leszólítottunk, reggeltől estig róttuk az utácákat, mindezt röhelyes részesedésért. Az első nap végére olyan hatalmas vízhólyag nőtt mind a két taplamra, hogy az bármelyik orvosi magazin címlapján viríthatott volna, de mese nem volt, másnap reggel nyolcra --kb. 1 órás utazással-- már újra a raktárban kellett lenni. Ez a nyár anyagilag elég katasztrófálisra sikeredett, még én örültem, hogy a végén nagyjából null-szaldósra jöttem ki, bár 5 év múlva kaptam egy levelet az APEH-től, hogy fizessem meg azt a 109 Ft be nem fizetett ÁFÁ-tartozásomat, ami azalatt az 5 év alatt, amíg erről egy árva szót sem szóltak, kb. 500-valahány forintra felduzzadt. ;)
Voltam reklámkatalógus-borítékoló is, ezt a munkát egy rég lejárt Expressz-újságból bányásztam ki. Itt egy szir-szar áruk katalógusát és egy ipari gyémánttal díszített --gyakorlatilag hulladék-- gyűrűt tettünk naponta többezer (!) a borítékba. Az volt a cég trükkje --utólag tudtam meg--, hogy a borítékot utánvéttel adták fel, és 500 forintot kellett kifizetniük a gyanútlan áldozatoknak, hogy hozzájussanak a csodás gyűrűhöz. Pár hónapra rá a Gazdasági Versenyhivatal nemtomhány-millióra birságolta a céget a vévők megtévesztéséért stb., mert a gyűrű a szakértői vélemény szerint még talán 100 forintot sem ért.
Hát ilyen jó cégeknél dolgoztam én nyaranta naív diákként, gyűjtve a rengeteg tapasztalatot, pénzt viszont kevéssé.
Volt azért egy pozitív példa is:
Egyik nyáron pl. azt csináltam, hogy elindultam a körúton, és minden boltban megkérdeztem, hogy nincs-e szükségük diákmunkásra. Egy órán belül megvolt a munkám: másnaptól az Oktogonnál lévő Kátay-áruház raktárában húztam az igát. Igaz csak napi hat órát válaltam, így kevesebb pénzt kaptam, cserébe több időm maradt délután, és ott is igen komoly fizikai munkát végeztem, minden alja munkát nekem kellett megcsinálni, de korrektek voltak, és arra az egy hónapra még 2 nap szabadság is járt ott nekem, amiből ha jól emléxem betegség miatt egy napot kényszerűségből ki is vettem, a másikat meg kifizették a végén.
Na, részemről mára ennyi elég is lesz a diákmunka szépségeiből, remélem okultatok belőle. :) -
Tomsess #16038 Úgy lesz :) -
#16037
Van - az egész. Úgyhogy pihend ki magad és olvasd el akkor őket :))))))) -
Tomsess #16036 Huh...4 napra elmentem és hogy tele lett itt minden. 
Van vmi kiemelnivaló az egészből, mert fáradt vok a sok túrázás után és most nincs kedvem visszaolvasni nemtomhány oldalt?
-
Kiru #16035 Most nézem - egyenlőre GER, de szerintem napok (órák) kérdése és ENG is lesz -
Kiru #16034 HUH, megint volt mit olvasnom! 
Axon:ami keresel: http://www.gameburnworld.com/gameburnworld.htm -
#16033
Hát igen a sulinet az tényleg jó dolog volt!Az előtt le a kalappal.
Én többi jóról nem tudok és a környezetembe senki -
#16032
18Ft/1ATS -
#16031
A játék maga megvan, csak a crack-jét nem tudom még sehonnan letölteni. -
#16030
Hohohohóóóó!
Végre feltörték az általam várva-várt Cossack 2-t.
Frédi szavaival élve: Jábá-Dábá-Dúúúúú!!! -
#16029
Én 1,5 hónapig mosogattam egy büfében. Igazán nem volt rossz.
Ha jó fiú voltam, akkor néha sört is csapolhattam (Kaiser). Egy ilyen sörinnyencnek mint én vagyok, igazi élvezet volt minden korsó sör megalkotása. Ingyen ihattam a sört, de vigyáznom kellett, hogy nap végére be ne fejeljek a pultalá... -
#16028
Elméletnek nem rossz, de ismerve a pártok hataloméhségét ez a teória kizárható :-) -
#16027
Sajnos igazad van. Én is sok rosszat hallottam a külföldön élő magyar közösségekről. A hiedemmel ellentétben nem fogadják tártkarokkal az anyaországból menekülőket.