-
#16046
Akkor én is mesélek... :)
Egy ismerősnek köszönhetően jutottam el diákmunkára egy uborka savanyítóba és egyéb zöldség-gyümölcs konzerválóba. A munka abból állt, hogy az uborkaföldeken leszedett, majd zsákokba rakott nevezett terméket fel kellett pakolni egy IFÁra és elvinni a telephelyre. Majd ott lepakolni, és egy szortírozó gépbe beönteni, ahol a szerkezet mérete alapján potyogtatta ki a különböző ubikat. A munka fizikai volt, annyira nem fizetett jól, de pénzt lehetett vele keresni.
Már az első nap sikerült a vezetőknek megszivatni minket öcsémmel. Jött egy teherautó, ami egy nagy nejlonra kiöntött rengeteg kaprot. A mi feladatunk az volt, hogy pakoljuk a fűszert zsákokba. Elkezdtük a melót, mire jött a főnök "nem tyúkszaros cipőben kellene a nejlonon" mászkálni. Sok lehetőségünk nem volt, mivel nem kaptunk munkaruhát, és arról már nem is beszélek, hogy a lapát, amivel a zsákokba raktuk a kaprot nem volt éppen vegytisztának nevezhető. És hogy mi volt ebben a szivatás? Csupán az a kellemetlen mellékhatás, hogy egész héten áradt belőlünk a kaporszag, dacára a napi többszöri fürdésnek is...
A fő munka azonban a szortírozó gépnél telt el. Mi öcsémmel annál a fázisnál voltunk mikor le kellett pakolnunk a teherautót, meg kellett mérnünk az árut, majd azt vagy a hűtőterembe, vagy a szortírozógéphez kellett elbékáznunk. Ott ki kellett bontani a furmányos módszerekkel becsomózott zsákot. Ehhez kaptunk százas szöget az egyik főnöktől, hogy azzal bontsuk ki, mert a zsák drága dolog (ilyen egyszerű műanyag, lyukacsoshálós zsák), és azt még újra fel lehet hasznosítani. Volt egy pár diáktársam, aki lebukott, amikor az otthonról hozzott késekkel próbálkozott. Őket a főnök hazaküldte...
Néha volt, hogy annyi munkánk volt, hogy a szortírozó gépet szándékosan szabotáltunk, hogy nyerjünk néhány perc, vagy fél óra pihenőt. :) Bár igaz, hogy volt olyan is, hogy annyi uborkát termeltünk ki feldolgozásra, hogy idő előtt hazaküldtek...
Csináltunk még néhány durva dolgot. Volt, hogy több kamionnyi paprikát hoztak, amit nem tudtak rögtön megtölteni káposztával, ezért el kellett konzverválnunk hatalmas, bazinnak nevezett tartályokba. Ezeket olyan olajtartály-szerűnek kell elképzelni, amiket a vasúti kocsikon is látni lehet. Két nyílás volt a tetején, egy nagyobb és egy kisebb. Ezeken át öntöttük be a zsákokból a paprikát a tartályba. Mivel a tartály nagy volt, ezért belül gyakorlatilag két gúla képződött. Ekkor azt mondták a főnökök, hogy másszunk bele a tartályba, feküdjünk bele, és túrjuk szét. Közben a többiek folytatták a folyamatos zsákürítést.
Vicces, hogy tapostuk az ÉLELMISZERT (erre többször is felhívták a figyelmet a főnökök, hogy élelmiszerrel dolgozunk), amit később boltokban meg lehetett vásárolni.
Voltak még egyéb cifra dolgok is. Pl. Németországból hoztak be lejárt szavatosságú áfonyabefőttet, amiből lekvárt főztünk. Néha beleesett a zsák vagy a madzag valamelyik tartályba...
Szép idők voltak ezek! ;)