1583
A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #501 Fermat az elhíresült jegyzetében, amit talányosan tett azt állitotta:
Van egész megoldás, csakhogy az végtelen, nem ismétlődő, tehát a margóra nem jegyezhető.
Frey viszont olyan sejtést állitott fel, hogy nincs megoldás, ami egészen más!
Ami egyike a Fermat sejtés végtelen számú, torzitott változatainak.
Ennek a záróköveként dolgozta ki A. Wiles a Taniyama- Shimura tételt.
Csodálatos, ünnepelhető eredmény az, de vajmi kevés köze van Fermat sejtéséhez.
Na már most- polarka- te ilyen világban szeretsz élni. Nem veszed a fáradtságot, hogy utána gondolj bárminek. A te dolgod.
-
forrai #500 Ja, és a Fermat Tétel is. Mert bebizonyítottam, hogy ő tételt, és nem sejtést jegyzett le.
Meg azt is, hogy A. Wiles legfeljebb Taniyama -Shimura sejtését bizonyította, ami Frey sejtésének csupán egy segédtétele. Aminek viszont köze sem volt Fermat sejtéséhez.
Mindezt az eseményt ájult révületben csodáló 7 Mrd ember előtt, (beszámolva a csecsemőket, és néhány csak még most születőt).
Ezért nincs szükségem sem az elismerésedre, sem a megértésedre.
-
forrai #499 Polárka: nem az a célom, hogyy megértessem, és elfogadtassam a véleményem mindenkivel.
Elég, ha leirhatom.
Nagyon örülök annak, hogy itt mások beszélgetnek ehgymással, abban a tónusban, ahogyan most.
Mindenesetre sok tízezer óra vizsgálódás van mögöttem, ezt ne feledd. És olyan eredmények, mint az USP kritérium. Így bizom benne, hogy lesz aki megérti azt is, amit eddig irtam. Ha te nem, nem baj az se. Ha senki, az se.
Ilyen a világok legjobbika? Lehetséges. De sejthednéd, minden sok felvillanással keletkeznek új világok még.
Tudni nem tudhatod, mert másképp magyarázzák őket.
-
forrai #498 Tudod, ha egyszer a világ egy irányba nekilódul, és senki se szól, hogy nem minden oké, akkor megy, mint a megvadult tehénistáló.
És olyankor a közelálló bizony nem suttoghat.
-
forrai #497 Találtak rá okot formailag. Javítható kis figyelmetlenségeket.
Ám a lényege velem eltünt.
Olvass bele a honlapom áramlástani részébe. Ott jeleztem- mi a lényeg jelentősége.
-
remark #496 "ha a világ valóban ok-okozati (és nem csak a lokálisan tapasztalható részben"
Nem akarlak félreérteni, és nem tudom, hogy ezek a kifejezések mit takarnak "hivatalosan" (ahogy gondolom te ezeket a kifejezéseket használod). Adsz valami linket, ahol elolvashatom a jelentéseket? -
remark #495 "Az 1. kérdésre: igen, lehet rá miértet, pl. evolúciósat. De általánosabban nézve érdekesebb a dolog:"
Az eredeti felvetés szempontjából azt kellene megvizsgálnod, hogy van-e különbség aközött, aki mindezt "szimplán látja" és aközött, aki le tudja vezetni számodra is elfogadható formalizált módon? -
remark #494 "nem tetszik vkinek, akkor senki nem tiltja neki, h új rendszert alkosson"
Épp egy "új rendszerben" vagy benne derékig. Nézz körül, látni fogod, amint félreteszed a prekoncepcióidat azzal kapcsolatban, hogy miként kell kinéznie egy "új rendszernek". -
remark #493 "de magában hordozta, h feltételezésen alapszik és nem 1 könnyen leellenőrizhető"
Érdekes hogy ennyi maradt meg benned, hogy "feltételezésen alapszik". Az a rengeteg anyag amit végigrágtam és a saját tapasztalataim, melyek együtt egy egészet alkotnak, az mennyiben feltételezés? Vagy milyen relációban van az a feltételezésen alapuló világnézettel?
Ez igaz hogy offtopic, de csak részben. A vitához ott kapcsolódik, hogy vajon milyen mechanizmusok alapján építi fel az ember magában a világnak egy modelljét. Igen, minden ember "tudós", egy valóság-modellt épít gyerekkora óta, ami vagy jó, vagy nem jó. Valszeg egyik modell se tökéletes, ezt is írtam már. (A felnőtté válás része az is, hogy az ember ráébred bizonyos dogokra.)
Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a definíción és (a világ korlátolt ismeretén alapuló) logikán kívül van-e bármi nyomós érv arra, ami "bizonyítja", hogy az egyik ember által a fejében hordozott modell tényeken alapul (valós?) a másik által hordozott modell pedig feltételezésen alapul (valótlan?)? -
polarka #492 Nah, minderre válaszolni is eltart majd 1 darabig (nem most ejtem ezt meg).
Az 1. kérdésre: igen, lehet rá miértet, pl. evolúciósat. De általánosabban nézve érdekesebb a dolog:
- ha a világ valóban ok-okozati (és nem csak a lokálisan tapasztalható részben), akkor 1. véges láncolat/fa, 2. végtelen. Az 1. ellentmondana annak, h ok-okozati, a 2-at nem zárja ki semmi.
- ha nem ok-okozati akkor is lehet véges/végtelen
- nyilván, ahhoz, h tudjuk milyen ismernünk kéne a valóságot, de pont az a helyzet, h nem ismerjük. Csak igyekszünk minél jobb modellt kitalálni rá. Viszont annyit láthatunk, h egyre több ok-okozati összefüggést ismertek- és használtak fel az emberek eredményesen.
- de asszem ezzel sem mondtam semmi újat, valszeg már ezt is kifilózták az ókorban és azóta még tettek hozzá néhány apróságot. -
polarka #491 Megértettem, de nem fogok tőle megértően fogalmazni. -
polarka #490 A halmazelmélettel kapcs. még megjegyzem, h amint elkezd vki vmiről beszélni máris halmazokat alkot. Ha ezt bárki meg akarja kerülni, elég, ha nem gondolkodik. Ha azon axiómarendszerek, amiket alkottak (megj.: van olyan matekos, aki arra rejszol, h az axiómákat különféleképpen variálva, lecsökkentve a számukat... mi jöhet ki) nem tetszik vkinek, akkor senki nem tiltja neki, h új rendszert alkosson. -
patiang #489 Drukkolok neked!!!
De azért egy kicsit legyél megértőbb,még akkor is, ha tökre úgy érzed, hogy neked van igazad. -
polarka #488 Én még talán az leszek.
Filozofálni bárki tud összeollózott, felszínes ismeretek alapján, ehhez nem kell tudósnak lenni. (kocsmákban is szokták)
Pl. forrai mai hsz.-aira már nincsen türelmem válaszolni, semminek nem néz utána korrektül és utána kritizálja az általa hivatalos álláspontnak tartottakat. Majd hangzatos kijelentéseket tesz bizonyítások nélkül és ezekre alapozva tovább filózik. Hiába hívtam fel (példákkal is) erre a figyelmét, ő csak tovatereli a témát. Helyette nem tudom megérteni, amit ő nem tud és nem akar. Részemről, már eléggé kiismertem forrai hozzáállását a dolgokhoz. Ha továbbra is olvasnám, az csak időfecsérlés volna.
Remarktól korábban megismertem az NWO-s világnézetet, ami jó cucc, de magában hordozta, h feltételezésen alapszik és nem 1 könnyen leellenőrizhető. Nah mind1, ez nem téma. -
patiang #487 Ja és, hogy abbamaradt egymás lehülyézése.
Bár ez csak egy-két emberke tulajdonsága. -
patiang #486 Mondtam, hogy ne haragudjatok meg, de tiszteletreméltó, ahogy hozzászóltok. -
Koppixer #485 Forrai!
Nem pimaszkodásból kérdem, csak most eszembe jutott:
Miért nem fogadták el a disszertációdat? Mivel indokolták? -
remark #484 Én annyira nem vagyok egyik sem, hogy még véletlenül se gondolom azt, hogy nekem tetted fel ezt a kérdést. Viszont nem akarom hogy azt hidd, hogy ignorállak.
De az biztos, hogy valós vagyok. -
remark #483 Én a hibáim egy részének tudatában járok ide gyakorolni. -
forrai #482 Definiciók:
"A kutató kutat"
"A tudós tud" -
forrai #481 Nem tudom valóban, hogy csak az én, vagy a ti kommunikációtok is hibás?
Itt teljes összhangot látok a relativitás elméletével. -
forrai #480 Patiang.
Kezdetben szerettem volna a "tudós" rangot elérni, de most már e "hivatalos tisztség" nélkül szeretnék csak azzá válni.
A kutatóhelyet, ahol dolgoztam, megszüntették.
Tudós, vagy kutató- vitatkozhatunk a definiciókon.
Tényleg, definiáljátok őket ti! -
forrai #479 Mindnyájatok hozzászólását élvezettel olvasom, csak remarkéval sokban egyet is értek.
És látom, hogy ő is látja, amit én.
Végül is azt szeretném mondani, hogy a tudományra ráfér egy kis "civil kontrol". Vagy lehet hogy túlzó, rossz ez a kifejezés is.
Egy "matematika" ma már elvileg könnyebben megtehetné, hogy akár anyagi, akár morális okokból olyan bizonyítást mondjon jónak, ami nem az. Ugyan ki tudna oda figyelni?
Mi a biztositéka annak, hogy "tudós barátaink" azt mondják, ami a való, és nem azt, amire megbizzák? Hiszen a vita a tudományban természetes! Mi meg kapkodhatjuk a fejünket. Utalnék a Plutó kisbolygósitási szavazására. Nevetséges, és szomorú egyszerre, hogy szavazással döntenek el egy olyan tudományos kérdést, amelyhez láthatóan nem értenek.
Azonban mi csak úgy tudunk vitatkozni velük, ha magunk is erőfeszítéseket teszünk a megismerésre, és nem csak a bemagolásra.
remark jól írja, hogy én veletek akartam megbeszélni ezeket, a több szem, többet lát alapon. Egy százfejü civil szféra az internet korszakában nagyon is erős lehetne, ha összedolgozik!
Ez itt még nem alakult ki...
A szakmámban persze elfogadják a közleményeimet, nemrég is megjelent egy.
Más fórumokon azonban talán jogosan, de nem fogadnak be, hiába próbálkoztam.
Így tehát nincs fórum, ahol találkozhatnék velük, hogy kifejtsem kételyeimet.
Számomra (számunkra) az egyetlen fórum, ami esetleg a nyilvánosság erejével hatni tudna- és kellene is, hogy hasson,-ti vagytok- ebben, vagy egy másik fórumban. Az a néhány nick, akit mindez érdekel.
Különben a tudomány alatt hamarosan a legerősebb ezotéria lesz értendő.
-
patiang #478 Remélem nem sértek meg senkit, de lenne egy kérdésem.
Ti páran "igazi" tudósok vagytok, esetleg nagyon jó műkedvelő emberek?
-
remark #477 Félbemaradt mondat:
Tehát azért ne csak forrai úrról szóljunk kizárólag, amikor a kommunikáció... becsődöl. -
remark #476 Elnézést az OFF-topic hozzászólásért.
"Mennyivel kényelmesebb lenne "nem látni" bizonyos dolgokat, igaz?"
Megj.: Az emberek alapból ok-okozati összefüggéseket keresnek, ez bennünk van.
És az is levezethető ok-okozati összefüggések rendszeréből, hogy mindez miért van, amit állítasz? Azaz hogy mi az, ami bennünk van? Van aki látja, hogy mi van bennünk, és van aki nem. Én annyit mondok, hogy bizony néha az ember arra gondol, hogy lehet jobb lenne "nem látni" dolgokat, helyette tudatlanságba süppedni és élvezni az életet. Na persze bizonyos mennyiségű "dolog meglátása" után az ember tudja, hogy ilyet csak a tudatlan ember kíván teljesen őszintén és szívből jövően. Az az ember, aki még nem tud sokat, de már "elrontották a játékát", azaz az addig volt világképén repedés keletkezett. Forrai úrral csak össze kívántam volna kacsintani, ami meg is történt, ha értette, hogy mire célzok mindezzel.
De ettől még nem feltétlen ilyen a valóság, a modellelmélet is lényegében azt mondja ki, h a valóságot sosem tudhatjuk micsoda, hiszen pont abból indulunk ki, h nem tudjuk.
Ez egy szép gondolat, ugyanolyan szép mint a tudományos metódus. És ugyanannyira elvi dolog is. A tudomány nagyon sok szép elméleti dolgot mond ki, és nagyon sok szép gyakorlati eredménye is van. Ha valaha kritizálok valamit, akkor az nem ezzel kapcsolatos. A kritikám mindig azzal kapcsolatos, hogy mindezek a szép elvi és gyakorlati dolgok hogyan csapódnak le a hétköznapi életben, pl. hogyan homályosítják el bizonyos emberek látását. Ez a tétel egy fontos tétel amit érdemes gyakran elismételnem, mert a tétel maga pont azért nem egyértelmű egyeseknek, amit maga a tétel mond ki. Azaz az emberek a tudományról azt hiszik, hogy az valami nagyon "tudományos" dolog (direkt a megfogalmazás) azaz 100%-ban racionális, visszaellenőrizhető, reprodukálható stb. stb., kvázi hibamentes, tévedésmentes, és kizárólag a racionális tudatra támaszkodik, és semennyiben sem támaszkodik az intuícióra vagy általánosságban olyan képességekre, melyeket inkább a művészeti ágaknál szoktunk alapkövetelményként feltüntetni. Utóbbi képességek felhasználásával megszületett tudományt érintő "meglátásokból" sok van, ami tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy a tudomány úgy működik ahogy én mondom.
Leegyszerűsítve: az ember először megfigyel, átél, megtapasztal, aztán okoskodik. Kivétel nincs. Esetleg olyan van, hogy nagyon keveset tapasztal meg, és nagyon sokat okoskodik, de a sorrend mindig ez, amit írok.
De akár azt is meg lehetne nézni, hogy az igazán nagy tudósok egyéb területeken mennyire voltak aktívak: művészetek vagy épp vallás...
Tehát amit nem látok be még mindig, az az, hogy a gyakorlatban miként szeparálható el a tudomány a tudományt mozgásban tartó embertől? Azt sugalljátok, hogy elválasztható, de én ezt nem látom be, hogy ez miként valósítható meg? Mert megintcsak: az ezzel kapcsolatos elméletek szépek, de a gyakorlat az gyakorlat marad. Tehát pl. adott esetben van egy "tudós", aki "megálmodik" valamit (aminek semmi köze a racionalitáshoz, tudományos metódushoz), azaz lefektet egy "sejtést". Ezt a "sejtést" aztán neki lehet állni a tudományos metódus alapján szétcincálni, de ez a pont már lényegtelen, mert engem a "megálmodás" rész jobban érdekel. Amit eddig leírtam, az a valóság, ez azt hiszem belátható. Rengeteg konkrét példa van arra, hogy a tudomány így fejlődik. Sejtések és az abból kialakuló bizonyítások/cáfolatok sorozata.
Ebből következik, h a szakértők a saját területüket jobban látják.
Igen. Az aki sokat tud egy adott dologhoz, az az adott terület szakértője. A szakértő pedig az, aki sokat tud valamiről. Önmagát alátámasztó definíció. Ami nem egyértelmű, az az, hogy ki a szakértő. Tehát ki az, aki valóban sokat tud egy adott dologról.
"...ezért meg kellene tanulnunk összedugni a fejünket, és átadni egymásnak ezeket a darabokat..."
Megj.: Az első természettudós társaságok is pont ilyen szándékkal jöttek létre.
Dicséretre méltó, de nem csak a tudósok teszik ezt, hanem mindenki más is.
Ha az "adott nagyobb kép" a valóság, akkor van még ezzel foglalkozó ember, aki ezt Immanuel Kant óta nem így gondolja?
Azt én nem tudhatom. Én csak azt látom, hogy sokan azon alapon támadnak elméleteket, hogy az nem tudományos. Miközben tudniuk kellene, hogy valami nem attól valós, hogy tudományos. Hisz a valóság, ahogy írod, az mindig több, mint amiről a tudománynak konkrét állásfoglalása van.
(Egyébként itt újra előjött az elmélet és a gyakorlat közötti különbség: a tudományos elmélet szép (Immanuel Kant?), a gyakorlat viszont (magukat tudósnak - szakértőnek - mondó emberek tevékenysége) nagyon csúnya.)
Kíváncsi lennék, mit értesz az "elcsalás" alatt?
Elcsalás alatt azt az egyszerű dolgot értem, hogy a tudományos intézményrendszer nem egyenlő a tudománnyal. (A tudomány meg ez: tudomány.) Azt feszegetem, hogy vajon a tudományos intézményrendszer tevékenysége véletlenek sorozatának eredménye, vagy konkrét tervek és elképzelések alapján fejti ki tevékenységét.
"Egy kis tudománytörténeti kutakodás után szerintem belátható, hogy a tudomány egy része mindig is politika volt, vagy kicsit keményebben megfogalmazva: az aktuális hitrendszer fenntartása a feladata."
Ez nem 1értelmű kijelentés...
Most, hogy tudod, hogy a tudományos intézményrendszert ostorozom, most már egyértelműbb, hogy miről beszélek?
Egyébként meg egy dolog az, hogy valami nem egyértelmű. De ha abból indulsz ki, hogy én szimplán leírom a valóságot, akkor ha én jól látom hogy mi a valóság, és te is jól látod, hogy mi a valóság, akkor olyan, hogy "félreérthető", meg "kétértelmű", olyan innen kezdve nincs. Hiszen nyilvánvaló, hogy amit írok, azt úgy kell értelmezni, ahogy az a valóságban van. Viszont amint egyikőnk vagy mindkettőnk tévesen ítéli meg a valóságot, na onnan kezdve válnak a dolgok valóban kétértelművé. Tehát ha te azt írod, hogy "ez nem egyértelmű", az inkább egy arra vonatkozó kérdés, hogy melyikünk látja jól a valóságot?
Nem mondanám, h ehhez tagnak kell válni. Ki mondana ilyet? Az aki nem látja, h ez triviálisan tarthatatlan állítás (azért köszi, h hülyének nézel).
Nem nézlek hülyének, szerintem ez a sejtés belőled fakad.
Én azt mondom, hogy a tudományos intézményrendszer tagjává kell válni ahhoz, hogy a tudományos intézményrendszer elfogadja majd népszerűsítse a te elképzeléseidet, azaz a tudós munkáját készpénzre váltsa. Az intézményrendszertől válik a "tudomány" olyanná, mint egy bármilyen üzleti vállalkozás, vagy politikai szervezet. És itt indul meg a korrupciója is.
"sőt, aki tag, annak csőlátása alakul ki,"
Szép kinyilatkoztatás. Érdekes, h eleinte még indokolva fejtettél ki 1 gondolatmenetet, de most már erre nincsen szükséged.
Az is érdekes, ha már itt tartunk, hogy azt, hogy mellékelek-e indoklást, vagy nem, te azt érvként próbálod meg beállítani arra, hogy nekem igazam van-e vagy nincs.
Nem mindig mellékelek indoklást, mert nem egyértelmű, hogy mikor várja el, és mikor nem várja el az olvasó (most épp te), így nem fogom csak azért több oldalnyira duzzasztani minden hozzászólásomat, hogy ne lehessen egyetlen kijelentésembe belekötni. Mert ha meg mégis megteszem, és 2 oldalas lesz egy hsz-em, akkor meg olyan reakciókat kapok, hogy túl sokat írok, és a fene se bírja követni. (Mint most??)
Vagy ha neked a tud.-okkal való foglalkozás -> csőlátás az érv, akkor nagyon nem vagy tisztában a tudomány fogalmával. (Igazából, amit ti csináltok, az is "tudomány" volna - de nem az)
Azt kellene írnom, hogy ha te a semmi alapján képes vagy ilyen elméleteket felállítani, és az elméletet bizonyítottnak venni, akkor pont az a fajta "tudós" vagy, akit kritikával szoktam illetni. De nem írom ezt, mert tudom, hogy az elméleted egy tévedésen alapul, amit feljebb próbáltam tisztázni.
Akkor nézzük csak mit csinál, aki a tudományokkal foglalkozik:
Látom hogy mit csinál egy "tudós", mégpedig első kézből tudom: innen a fórumról. (Ami nem jelenti azt, hogy ennyit tudok a kérdésről és slussz. Ez csak most egy hivatkozás arra, hogy itt mit csinálnak a gyakorlatban a "tudósok".) Úgyhogy ne az elmélettel gyere megint, mert a mondandóm lényege pont ez, hogy az elmélet és a gyakorlat között óriási a szakadék. Pont ezért, amire rá is kérdeztem feljebb, hogy a tudomány nem választható el az embertől. (Az ide írogatóknak se nagyon sikerül, és akiket én ismerek, ott se sikerül. Valszeg azért, mert ez lehetetlen.)
- csak a pénz/megélhetés miatt foglalkoznak az adott területtel (ezek tipikusan cső látásúak)
Erről beszélek, csak talán én komolyabb problémának tartom a pénzügyi/megélhetési szempontok tudományra kifejtett hatását. Amivel foglalkozni kellene ha a tudományról beszélgetünk:
-az ember
-a tudományos intézményrendszer
-a cégek
-a bankok
-a politika
Persze mondhatod, hogy ennek semmi köze a tudományhoz, de akkor megint ott vagyunk, hogy már leszögeztem, hogy a tudomány az egy elv, ami a gyakorlatban nem nagyon létezik, helyette van a tudományos intézményrendszer, ami már inkább létezik a gyakorlatban, mert ez határozza meg hogy mi jut el és mi nem jut el az emberek milliárdjaihoz. A tudományos intézményrendszer pedig a cégek, bankok, politika és emberek függvénye, és esetleg icipicikét a tudomány elvének a függvénye.
Itt mutatnék rá arra, hogy a specializáció okozta csőlátás napjaink intézményrendszereinek alapját képezi: Compartmentalization (intelligence). Tehát itt nem valami földtől elrugaszkodott dologról van szó, hanem széleskörűen használt technikáról, ami a különféle szervezetek (intézmények) felépítésekor tudatosan is alkalmazásra kerül. Magyarul itt nincs szó a véletlenek összejátszásáról. Szerintem pl. a tudományos intézményrendszer se véletlenül olyan, amilyen.
Nézzük mit csinál, aki nem "tag":
Ez a leírás is mentes azoktól a szempontoktól, amiket én fontosnak tartok. Gyakorlatilag nem vagyunk közös nevezőn. Nem ugyanarról beszélünk.
Egy abszurd példa, ahogy én sose fogalmaznék, de talán te így fogod megérteni, hogy miről beszélek: Ha holnapután felfedezne valamit a tudomány, aminek eredményeképp létrejönne az azt lehetővé tevő technológia hogy minden egyes ember 1000 atombombányi energiát legyen képes felszabadítani egy hitelkártya méretű eszközből, akkor ezt szerinted azonnal bemondaná a TV, és holnaptól lehetne ezen alapuló eszközöket kapni a boltban? (Hozzám kicsit közelebb álló megfogalmazás: egy olyan felfedezésről beszélek, amivel megvalósulhat az energiahordozóktól való teljes függetlenedés.)
De tudom még ilyen abszurd példákat felhozni, csak azért, hogy illusztráljam, hogy mi a funkciója meglátásaim szerint a tudományos intézményrendszernek.
Ahogy van az UFO-kra vonatkozóan konkrét "policy", és van más országok megszállása esetére "policy", úgy 100% hogy van a tudományos áttörések esetére is ugyanilyen "policy" az intézményrendszer irányítóinak kezében. A vezetők nem ölbe tett kézzel várják a változásokat, hanem elé mennek. Ez a tudományra ugyanúgy igaz, mint a gazdaságra, politikára, háborúkra stb. (Nem azt mondom, hogy feltétlen sikeresen mennek a dolgok elébe, hanem azt mondom, hogy elébe mennek.)
"mert a tudományokkal foglalkozik a valóság helyett."
A puzzle-darabos hsz.-od utal rá, h szerint ez is a nagyobb kép (valóság?) egy része. Akkor mégiscsak a valósággal foglalkozik.
A valóság az a teljes valóság (ahogy az alma is a teljes alma, nem csak a csutkája). A tudomány pedig, ahogy azt te is érted, és igaznak tartod, a valóság egy része.
Tehát a mondatom - szerintem érthetően - azt fejezi ki, hogy az adott ember, aki tag, az a valóság egy részével foglalkozik csak, a teljes helyett. (Mert pl. nem akarja megütni a bokáját, vagy mert ő is csak egy egyszerű melós ("tudós melós", de attól még melós) stb. stb.)
Továbbá meséld el nekem, h mi révén lehet a valósággal foglalkozni szted. (remélem vmi újjal tudsz előrukkolni)
Nem tudok újjal előrukkolni, mert te is tudod a választ: a valósággal az embernek kellene többet foglalkoznia.
Nem az az elmélet az új, amit mondok, az új dolog az lenne, ha mindez meg is valósulna, és egyre több ember kezdene el egyre többet foglalkozni a valósággal. Na EZ nagyon-nagyon-nagyon nagy dolog lenne, egy óriási változás, amire szintén 100% hogy van "policy"-je az intézményrendszernek...
"És ezt nem "kitalálom", hanem ezt tapasztalom. A megtapasztalással pedig elég nehéz vitába szállni."
Tehát azt tapasztalod, h mindenki, aki tudománnyal foglalkozik az szűk látókörű?
Nem. Azt tapasztalom, hogy okozHAT csőlátást az, hogy valaki a tudománnyal való foglalkozás. Ez egyfajta specializáció, és mint minden specializáció, ez is csőlátáshoz vezet. (A cipész csak a cipőkhöz ért, kenyeret sütni nem tud.) Azért nem használok feltételes módot, mert nem tartom indokoltnak. Ami engem inkább foglalkoztat, az a tudományos intézményrendszer. Ezt tartom a gyakorlati életben meghatározó tényezőnek, és azt viszont már vallom (elmélet és tapasztalat alapján), hogy az intézményrendszer maga mindig csőlátást okoz. Természetesen eltérő mértékben, de csak azért, mert valaki tevékenységét csak kis mértékben befolyásolja ez a korrumpáló erő, attól meg az intézményrendszerre igaz, hogy az csőlátást okoz.
Nem tekintem a fentieket teljes és részletes magyarázatnak, ezért ha van még kérdés, akkor halljuk!
Aki ilyen tisztán filozófiai kérdésekkel foglalkozik...
Ebben mi a tisztán filozófia? Írom, hogy ezt tapasztalom. Az meg hogyan lehet filozófia?
...és felteszem az alapvető, naiv logikát elfogadja, mint most te
Miért minősítesz azelőtt, mielőtt tisztáznánk, hogy miről beszél a másik?
Ha most én azt írnám, hogy íme a hozzád hasonló tudóspalánták ellen emelem fel a hangomat, akkor az az általad leírtak alapján már nem filozófiai kérdés lenne, hanem konkrét gyakorlati, mert többek között a tiedhez hasonló kijelentések miatt vallom azt, amit.
Akkor most te is csőlátásúvá lettél, sőt mindenki, aki nem "csak" él, hanem gondolkodik is az mind azzá vált?
Nem tudom kinek "naiv a logikája" (jelentsen ez a kifejezés bármit is)...
Szólj, ha tudsz újabbat a világon még ki nem tárgyalt paradigmáknál.
Még egyszer megpróbálom megfogalmazni: az elmélet és a gyakorlat közötti szakadékkal kapcsolatban fogalmazok meg kritikát. A gyakorlat nem tetszik nekem, az elvek igen. Egyrészt az elveket (tudományosakat is) lehetne gyakorlatba ültetni, és akkor előrébb lennénk, másrészt a gyakorlat korruptságából következik az a javaslatom is, hogy amennyiben a gyakorlat nem lenne korrupt, úgy magából a gyakorlatból is származnának ismereteink. Tehát valahol azt mondom, hogy a tapasztalati úton megszerezhető ismeretekre nem fordítunk kellő figyelmet, ami részben érthető, hisz ahogy írom is, még a konkrét elvek sem valósulnak meg általában jól a gyakorlatban, így az ember joggal érzi azt, hogy a gyakorlat (ez a torz gyakorlat) ez nem jó kiindulási alap, mert ez a gyakorlat a korrupción alapul, így a valóság megismerésében nincs hasznunkra önmagában a megtapasztalás (hisz amit tapasztalunk, az csak részben a valóság, javarészt viszont a korrupció).
Hiába szép rövid a megfogalmazás, zűrös is egyben. Sokat kellene még dolgoznom rajta, hogy tisztább legyen, de most nincs időm. Ezért inkább kérdezz vissza.
"Forrai úrral kapcsolatban megfogalmazott észrevételeid szerintem egyedül ott ülnek, hogy ha forrai úr a tudósok játékát szeretné játszani, akkor be kellene tartania a játékszabályokat. Ebben egyetértünk."
Most összezavarsz.
Te meg engem. Azt valahol kifejtetted, hogy miért zavarlak össze? Mert én nem találom...
"De mindebből messze nem lehet levonni semmi olyan következtetést, hogy akkor forrai úrnak igaza van-e vagy sem. Attól, hogy nem hajlandó elfogadni a játékszabályokat, még igaza lehet."
Persze, tök logikátlanul is magyarázhatja a valóságot. De akkor ne várja, h vki meg is érti.
Én úgy láttam, hogy az érdeklődőknek kifejti (legalábbis kifejtette, mostanában nem követem már, hogy miről szól a vita), hogy mit gondol. Amit kezdetektől fogva látok, az az, hogy olyan dolgokért kap kritikát, mint a másfajta nyelvezet, másfajta logika, tudományos intézményrendszerre vonatkozó lesújtó megállapítások stb. Ebben forrai úr mellett vagyok. Az állításai szakmai részéről meg már leírtam, hogy ahhoz még véletlenül sem tudok hozzászólni.
1ébként, ha olyan jól látja a világot, akkor legalább néha használhatná a matematikai formalizációt, h ne legyen ennyi félreértés és kérdés arról, h miről és mit állít.
Pontosan ez volt, amiben egyetértettem veled. Leírtam, hogy ha kínaiaknak akarja elmagyarázni az elméleteit, akkor tanuljon meg kínaiul. De még mindig azt állítom, hogy csak abból, hogy nem beszél kínaiul, még nem következik, hogy nincs igaza. Persze az sem, hogy igaza van.
Vagy a te szemszögedből vizsgálva: forrai úr kínaiul beszél. Hogy megértsd, vagy te tanulsz meg kínaiul, vagy őt tanítod meg magyarul. Egyiket se javaslom, csak arról a pontról próbáltam (még régebben) elmozdítani a társalgást, hogy forrai úrnak azért nincs igaza, mert nem beszél magyarul. Ez egy nonszensz érvelés. De ha átalakítjuk, akkor már van értelme: a tudományos intézményrendszer tagjai kijelenthetik, hogy forrai úr felvetéseivel csak akkor fognak foglalkozni, ha forrai úr taggá válik. Így már van értelme, de akkor meg visszakanyarodunk ahhoz a témához, amit feljebb boncolgattam.
Lehet olvastad, még mikor érdeklődtem az állításai iránt kértem, h fejtse ki szépen korrektül levezetve (illetve erre tereltem). Ekkor az 1. def.-ből kiderült számomra, h nem fizikáról beszél, a filozófiai fejtegetésére meg nem vagyok kíváncsi, mert láthatóan nem új nyuszit húz elő a kalapjából (mint erről utána meg is győzött).
Ha ez így van, akkor az nagyon is rendben van, hogy te ezt mondod. Az én megállapításaim általánosságokra vonatkoznak. A dolgok logikájára. Nem konkrétan a forrai úr által felvetett kérdésekre, ahogy azt esetenként nyilvánvalóvá is teszem.
Ciki már az is, h ennyi száz év után még mindig van, aki nem így csinálja és csodálja, h mások miért nem "látják", amit ő. Pedig pont emiatt találták ki.
Mert megbeszélni jött ide dolgokat. Azt hitte, hogy majd lesznek olyanok, akik értik. De most már tudja, hogy nincs ilyen, így majd ebből a megtapasztalásból levonja a konklúziót ő is. Nem védeni akarom, mert tudom hogy ő is kell a kommunikációhoz. De közben meg tudok arról, hogy hogyan fogadja a tömeg úgy általában az új meglátásokat. Tehát azért ne csak forrai úrról szóljunk kizárólag, amikor a kommunikáció
Ellenpélda: forrai, aki rendszeresen más def. szerint használ bizonyos tud.-osan már definiált szavakat és kérni kell, h def.-t adjon.
Mert pont azt magyarázza (nekem úgy tűnik) hogy máshogy kellene definiálni dolgokat.
Általánosságban nézve: a szavak mögötti valóságra próbál rámutatni, arról próbál beszélni, és nem a szavak elfogadott definíciói alapján megalkotható valóság-modellről akar beszélni.
Mondom, nem védem őt, csak felhívom a figyelmet arra, hogy nehéz a bevett jelentésű szavakkal egy olyan dolgot leírni, ami az ismert szavak ismert jelentésén KÍVÜL van. Ez nehéz, nem kicsit, hanem nagyon. Ez egy mesterséges kalitka, amibe be vagyunk zárva. És aki ebből ki akar törni, annak több területen is nagyon jónak kell lennie, nem csak azon a területen, ahol valami újat akar felmutatni. És ha forrai úr csak azzal kapcsolatban jó, amivel kapcsolatban új meglátásai vannak, akkor bizony a kommunikáció szinte szükségszerű hogy nagyon-nagyon nehéz legyen.
Persze mindez csak szerintem. Bevallom hogy én magam is úgy tartom, hogy az ismert szavak ismert jelentései által formált világ és a való világ között félúton létezem. Ezért értelmezem ennek megfelelően azt, amit forrai úr csinál. És természetesen ebből nem az következik, hogy én jól értelmezem a dolgokat, hisz egy szubjektív álláspontot mutatok csak be.
Ott úgy van leírva minden, h csak az nem érti meg, aki nem akarja vagy retardált.
Soha nem kizárt, hogy abban az adott helyzetben, amiben épp vagy, ott az ismert szavak ismert jelentéséből formálható világ peremén állsz. Lehet EZ a pillanat az, mikor PONT EZT olvasod. Vagy mikor forrai úr válaszát olvasod. Vagy mikor ... ... ... Ezernyi élethelyzet lehet ilyen. Te megtennéd azt, hogy ezt az új élményt egyszerűen "retardáltnak" titulálod, és ignorálod? Ha VALÓBAN itt lenne a pillanat, hogy olyan területre tévedj, ami túlmutat azon, ami általad ismert, ami a tudósok által ismert, ami mindazon emberek által ismert, akivel valaha kapcsolatod volt, akkor mit tennél?
Nem mondom, hogy itt van ez a pillanat, most tényleg csak filozofálunk. De ha itt van a pillanat, és te nem élsz vele, akkor ki a retardált? Mondom, ez csak egy hipotetikus kérdés, nem állítom, hogy kapcsolódik a mostani beszélgetések bármelyikéhez is. Csak azt szeretném, ha végiggondolnál valamit: te átlépnéd az ismert világ határát? Lennél te az, aki elég erős, bátor és nyitott ahhoz, hogy megtapasztaljon valami újat? Vagy az lennél, aki azt mondja, hogy á, ez "retardáltság"?
"Szóval mindenkinek meg kellene próbálnia közeledni a másik felé. Itt nincs olyan, hogy én vagyok a hibás vagy te vagy a hibás. Szerintem."
Ha nem vesszük hibának, h elvből nem ismeritek meg azt amit kritizáltok, akkor valóban.
Szóval te eldöntötted, hogy ki a hibás?
Egyébként meg ne feledd, hogy velem nem ugyanarról beszélgetsz, mint amiről forrai úrral beszélgetsz. Ne moss kettőnket össze. Én csak az itteni beszélgetés KAPCSÁN rámutatok pár dologra, ami nem érinti az itt elhangzott konkrétumokat. Azokhoz nem értek, ezt leírtam már párszor. -
forrai #475 Ami az "árapály" terminológiában zavaró, az, hogy valójában ugyanazon szó két (vagy több) különböző jelenségcsoportot takar.
Az egyik az erő által okozott egyszeri deformáció.
Mert "árapály" az is, ha egy égitest vonzása deformálja a másikat "körte, vagy tojás alakulává", anélkül, hogy bármelyikük forogna. Ez egy egyszeri hatás, ami egyszeri erő, és energiakifejtéssel is jár, persze, ami lehet rugalmas, veszteség nélküli, vagy nem rugalmas, sőt el is törheti azt. Itt a fő szerepet az erő, vagyis a gyorsulási vektor játssza.
Ilyesmi a Roche határ is. Ha a két égitest közel kerül, akkor előállhat olyan helyzet, hogy az egyik összetöri a másikat.
Az árapály másik értelmezése, amikor ilyesmi ismételten is megtörténik, mert valamelyikük relatív forog. Ebben is szerepet játszik az erő: de belép még néhány új tényező is: a forgássebesség, és a forgó test egy strukturális jellemzője, vagyis hogyan képes csillapítani a másik tömeg által keltett, forgását fékező nyomatékot.
Az általam bevezetett, a csillagászatban javasolt új fizikai jellemző: F=0-1 "árapály csatolási tényező" megmondja, hogy az árapály potenciál miatti energia hányadrésze fordul veszteségbe, azaz munkává.
Ez a fizikai paraméter eltérő a különböző szilárd és gáz égitestekre. A Napra és a Földre sikerült már közelíteni.
Ezek mitául szolgálhatnak más csillagok, és bolygók árapályenergiájának számításához.
Vagyis az árapálynak van erőhatása, de relatív forgás esetén energia, és teljesítmény átadása is.
Ezt a kettőt szokták téveszteni, nem tulajdonítva nagy jelentőséget az energiának.
Más a helyzet, ha azt mondjuk, hogy az égitestek közeli pontjain nagyobb a vonzás. Ekkor erővel számolunk.
És más a helyzet, ha ugyanarra azt mondjuk: a közeli pontjaik sebessége kisebb, a távolabbiakabé meg nagyobb, mint a keringési. És emiatt az alsó részét az árapály lassu zuhanásra, felső részét pedig távolodásra invitálja. Itt tehát kimondottan lassú energiafelhalmozódás történik, mint a mikrohullámban melegített spenót közepén. Ha valaki már égette meg a száját vele, sejti, mire gondolok. Ezért van az, hogy a holdak széttörésében nem annyira az erő, hanem az energia játszik szerepet, felolvasztva a magjukat, amitől pöfékelnek, mint a Triton,vagy felrobbannak, mint én és a "Phobos'Deimos".
Én ezt az energiát számítottam ki, és készítettem programot a bolygók és a Hold árapály távolodására.
Ami nem más, mint a forgási energia átalakulása helyzetivé, a Hubble effektust is okozva.
Így azután olyant tudok mondani, amit Newton nem- hány milliárd km-re keringett a Naptól a Föld pld. 3 Mrd éve?
Ráadásul nem is nagyot, hanem kisebbet mondok! -
forrai #474 Csábitó gondolat mindent csak valamely tudatnak minősíteni. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a tudat mindig valamit betölt, ami vagy van, de nincs még tudata (káosz?), vagy pedig van, de megváltoztatandó.
Az atom bomlásakor, fuziójánál a tudata változik meg.
Én inkább ehhez hajlok. Bizonyítani nem tudok. Az én menstváa "megismerhetetlen". A tudományé a vákuum.
Mindketten szép kis firmák vagyunk... -
forrai #473 Csupán néhány holdra merik azt mondani, hogy azt valamelyik gázbolygó befogta. Mert szinte elképzelhetetlenül kicsi a valószinűsége, főképp, hogy kettőt is, mint a Mars.
Azok is, amelyeket befogtak, csakis a kiszakadásos elmélet keretében keletkezhettek.
Csak a számat lehet befogni, száguldó égitestet alig! Az megy mint a bivaly, neki a Jupiternek is! -
forrai #472 A csillagászat nem válaszol a kérdésre: vajom miért nem a Roche határon belül robbant szét ez a két viszonylag szilárd égitest?
Nagyon szilárd, ezt jól mutatják a felületén lévő, kráternek tűnő gázkitörés nyomok, amelyek még olvadt állapotban képződtek, és most is megvannak.
Inkább fel se teszi sazt a kérdést- azt mondja, a Mars külön fogta be őket!
És elindul egy Mars expedició, ami ezt kivizsgálhatná, azonban mert fogalmuk sincs erről, a legnagyobb eredmény egy 10 kg-os uborka lesz, ami a kisebb gravitáció miatt magasra nő, és az unalom miatt megtanul beszélni is.
Képtelen vagyok másképp írni erről a tudományos gyagyalázatról.
-
forrai #471 Ha megnézitek a Phobos, és Deimos körvonalait, amorf testeket láthattok, lekerekített élekkel.
A NASA krumplinak becézi, én viszont forró kakaóval leöntött dinnyehéjnak.
Ami csak úgy alakulhatott ki, ha valamiért ez a nyilvánvalóan korábban jéggé hült égitest (Phobos'Deimosnak hívom) magja az olvadásig felhevült, és azután szétrobbant.
Az, hogy a magja így felhevüljön, aligha lehetett volna pillanatnyi ütközés eredménye. Akkor egyszerűen széttört volna, darabjai pedig a kisbolygó övig repültek volna. És ezek se maradtak volna itt.
Nem, ez millió évig tartó állandó, nem múló árapály energiacsere eredménye lehetett csak! Hogy a legnagyobb részeket szétpattantva a Deimos távolodni, a Phobos zuhanni kezdett. A kirobbannó törmelék nagy része meg jól látható a kietlen marsi tájakon.
Ugyanez a robbanás söpörhette el a bolygó gyenge légkörét is. És ha élt akkor ott értelmes lény, (persze nem emberre gondolok) az akkor határozhatta el, hogy elmegy inkább a Szednára, sültkolbászosnak (mása nem maradt).
-
forrai #470 A Roche határ egészen más. Az 2-2,5 szeres bolygósuhgár, amelyen belül az árapályerők széttépik állitólag a benne lévő holdakat.
Azonban ez igen gyakran nem történik meg. A pfobos példáulé mélyen benn van a Roche határon, és fütyül ketté törni, viszont rendeltetésszerűen zuhan.
Ő ugyanis a Deimossal együtt a Mars egy kis Holdja volt, aki ~17000 km en (a Roche határon kevéssel túl akkor olvadt meg, és robbant szó szerint szét, amikor a Mars forgáslassulása miatt távolodó USP-kritérium pálya ott beérte.
Ez mindig szinte így történik, a Szaturnusznál is.
Ez a két kritérium pálya együttállása töri szét a rákerülő gyanutlant.
Mert az égitestek USP pályái furcsa rock and rollt játszanak- távoldhatnak, és közeledhetnek is.
Ha ugyanis a forgásuk csökken, távolodnak, de ha nő, közelednek.
Hogy miért csökken, vagy nő a forgássebesség, az megérhet egy misét.
Mégegyszer mondom: az árapály még Newton által sem teljesen ismert, csodálatos terület.
Sokat veszítünk, ha lefitymáljátok.
-
forrai #469 Nézd polárka. Én régóta azt szeretném, ha itt erről a kérdésről tudnék valakivel, veled, vagy koppenixxel, vagy többekkel is valamilyen szinten beszélni.
Ahhoz viszont még Newtonnak is tanulnia kéne, azonban biztos vagyok benne, hogy Ő gyorsan tanulna, és szívesen.
Így hát, ha megbarátkoztatok azzal, hogy más rendeltetése miatt a szinkron pályát USP-nek hívom (egyébként ezt is megbeszélhetjük, lehet jobb is), akkor további rengeteg érdekes információ következik.
Mert nem csak az ekliptika síkján léteznek pályák, hanem ferdén, sőt a tengelyen keresztül, és elipszis pályák is, amelyek alakját szintén az árapály alakítja.
Az olyan pályák, amelyek közelpontjai túl vannak az USP- n, nem csak távolodnak, de kerekednek is, közelítve a kört.
Amelyek közelpontja viszont azon belül van (a Nap esetében ~25 Mkm), azok pályája hegyesedik, közelpontjuk belép a Napba, vagyis belézuhannak.
Kezdetben csak azokról a pályákról beszélnék, amelyek a központi égitest körül keringőek, vagyis annak a rendszerébe tartoznak.
Mert hierarchikusan soros, és párhuzamos árapály rendszerekről van szó.
A Nap rendszeréhez tartoznak a bolygói, a kuiper övi, és az OOrth felhő elemei, és minden, ami körülötte kering.
De pld. a holdak rajta kívül még egyes bolygók körül (vagyis egymás körül) is keringenek.
Ezek mind külön, és együtt is vizsgálhatók.
Azonban nem tartoznak hozzá azok, amelyek például nagyobb térségek tömegei (pld. galaxis) rendszerébe tartoznak.
Amikor a Földet egy kisbolygó fenyegeti, az egy olyan dologról van szó, ami elsődlegesen a Nap rendszeréhez tartozik, sebességét a Föld vonzása csak módosítja. A vele való ütközés nagy sebességü lehet, s így katasztrófális, viszont valszeg ritka.
A Hold, és egyéb, már lehullot "törmelékek" viszont a Föld körül kering és keringtek. Őket csak az árapály lassú folyamata kényszeríthetné (tette is) a Földbe csapódni. Az se kicsi persze, galyra vághatta a dinók társadalmát. És ez a folyamat elég gyakori lehetett ~3 Mrd éve, ez a Holdon is látszik.
Azonban máig egyre ritkult. Talán a Tunguz meteorit lehetett egy az utolsók közül.
De lehet hogy a földi USP-n belül (~42000 km) még röpködnek ilyen törmelékek, amelyet az elszánt ürhajósok ufóknak hisznek?
Kicsi persze a valószínűségük, mert az észlelő csillagászat nagyon élen jár.
Azonban nyilvánvaló, hogy meg kell különböztetni azt a zuhanást, ami véletlenül, külső rendszerből történik attól, amit az árapály okoz.
Az egyik külföldi, a másik a mi saját elveszett részünk.
Egyik se jó, persze.
Egy másik topikban valaki irta, hogy millió éve volt a földnek még egy holdja? Szerintem lehetett sok kisebb- nagyobb törmelékhold a Föld körül, amit az árapály lassan lehozott! És akkor görög mithológia történetei a titánok harcáról, meg a Védák, meg a Biblia mégsem csak kitaláltak! -
Koppixer #468 USP = Roche-határ ??? (vagy Roche limit) -
forrai #467 A logika a filozófiára épül. És nem minden filozófia, amit annak mondanak. -
forrai #466 Kicsit higgadok már.
Ezért elmondom, hogy az égi mechanika azért kicsit más.
A forgás pedig lehet mindenirányú. Bármi bárhogyan forog, valamit távolit.
Ettől függetlenül, kell hogy legyen magának az univerzumnak is egy eredő forgástengelye, ahogy a Saggitárius A-nak is van. Csakh hát az meglehetősen kicsi. Ám a kezdeti nagyobb volt.
De neki is változik a sugara, a tömege.
Majd erről beszénünk kéne! Ez roppant érdekes terület! Igazából azt szeretném, ha ráéreznétek. Sokkal szebb, mint a relativitás elmélet, számunkra "elérhetőbb", és eredmény is elérhető benne, LHC nélkül is.
-
forrai #465 USP- százszor irtam: Univerzális Stacioner Pálya. Amiben legalább egy szó -magyarul van. Lényegét tekintve a szinkron pálya. Azonban én ezt egészen más, tágabb értelemben használom, és nem akarom, hogy megszóljanak emiatt.
De kell, hogy ez a betüszó felhívja magára a figyelmet. Ha gyönyörü lennék, de elbújnék, akkor úgy öregednék meg, hogy azt senki se tudná.
A gyakorlat viszont az, hogy a szépek versenyezn ek.
Mint ahogy az olyan ocsmányok is, mint én. Ebben pedig első vagyok, ugye?
Vagyis az USP megérdemelten, és célszerüen más, mint a szinkron pálya, pedig ugyanaz. Most már tudod, mi az USP, és azt is tudod, hogy az Univerzumban ő az élet-halál ura. Ö mondja meg- te visszazuhansz, te meg mehetsz világgá!
Ezt eddig csak én tudtam, meg aki engem olvasott.
Sokan olvashatják, mert konstatálom, hogy kezdik emlegetni.
Van aki már érti, miről van szó.
Hogy ilyen spröd vagyok, azért van, mert utálom, ha azok minősítenek idiótának, akikkel normálisan társalogtam.
-
forrai #464 Az árapály részben az univerzumunk kezdeti forgásmennyiségéből táplálkozik, s így az által okozott tágulás idővel megszűnhet.
Azonban a tágulásnak más forrásai is vannak, pld, hogy a mi univerzumunk a szülőuniverzumában száguld, és abban anyagot gyüjt, ahogyan itt is egy fekete lyuk. És ha már jó nagyra hízott (sűrűsége lecsökkent) akkor abba visszatágul majd! És akkor ott találkozhatunk a régi régi ismer- ősökkel, akiket 100 Mrd éve vészes gyorsasággal egy kollapszusban, ami egy időutazás, szépen otthagytunk.
Mert tudnod kell, hogy univerzumunk sűrűsége a belehullott tömeggel négyzetesen csökken. Mert a sugara arányosan nő.
-
polarka #463 Segítek kicsit a problémáidon:
def.: A² A-ba való 1értelmű leképezését A-n értelmezett műveletnek nevezzük. f művelete jelölése: afb, ahol a,bϵA
megj: A² a descartes-szorzattal A-ból kapott halmaz
def.: Algebrai struktúrán olyan halmazt értünk, amin min. 1 művelet értelmezve van. Jelölés: (A;+,·,*,□)
...
Mivel a (valós számok halmaza;+,*) komm. test, ezért "*" asszociatív, neutrális eleme az "1".
Ezért: 1*1*1=(1*1)*1=1*1=1
...
def.: 1^(1/n) eredményei a komplex n-dik 1séggyökök. jelöléseik: ε0, ε1,...,εn-1
Moivre-tételt felhasználva:
εk=cos((2π/n)k)+isin((2π/n)k)=(cos(2π/n)+isin(2π/n))^k=ε1^k
k=0,1,...,n-1
...
Érdekességképp, h ne 1 eset, a 3. 1séggyökök szorzata legyen a mániád:
Π_0¯(n-1)εk = ε1^(1+2+...+n-1) = ε1^(n*(n-1)/2) = cos((n-1)π)+isin((n-1)π) = ±1 (páros- v páratlanadik gyök)
És miért imádod folyton azt állítani, h senki sem ismeri és foglalkozik az árapály jelenségével? Honnan szedsz ilyen hülyeségeket? Már Newton is foglalkozott vele. Te példálóztál vele, h a netet pont neked jó időben találták ki, akkor használd is. Csak az enwikin vagy 10 cikk van róla. -
polarka #462 Nah, még a huwikin is van cikk róla.