A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #475 Ami az "árapály" terminológiában zavaró, az, hogy valójában ugyanazon szó két (vagy több) különböző jelenségcsoportot takar.
Az egyik az erő által okozott egyszeri deformáció.
Mert "árapály" az is, ha egy égitest vonzása deformálja a másikat "körte, vagy tojás alakulává", anélkül, hogy bármelyikük forogna. Ez egy egyszeri hatás, ami egyszeri erő, és energiakifejtéssel is jár, persze, ami lehet rugalmas, veszteség nélküli, vagy nem rugalmas, sőt el is törheti azt. Itt a fő szerepet az erő, vagyis a gyorsulási vektor játssza.
Ilyesmi a Roche határ is. Ha a két égitest közel kerül, akkor előállhat olyan helyzet, hogy az egyik összetöri a másikat.
Az árapály másik értelmezése, amikor ilyesmi ismételten is megtörténik, mert valamelyikük relatív forog. Ebben is szerepet játszik az erő: de belép még néhány új tényező is: a forgássebesség, és a forgó test egy strukturális jellemzője, vagyis hogyan képes csillapítani a másik tömeg által keltett, forgását fékező nyomatékot.
Az általam bevezetett, a csillagászatban javasolt új fizikai jellemző: F=0-1 "árapály csatolási tényező" megmondja, hogy az árapály potenciál miatti energia hányadrésze fordul veszteségbe, azaz munkává.
Ez a fizikai paraméter eltérő a különböző szilárd és gáz égitestekre. A Napra és a Földre sikerült már közelíteni.
Ezek mitául szolgálhatnak más csillagok, és bolygók árapályenergiájának számításához.
Vagyis az árapálynak van erőhatása, de relatív forgás esetén energia, és teljesítmény átadása is.
Ezt a kettőt szokták téveszteni, nem tulajdonítva nagy jelentőséget az energiának.
Más a helyzet, ha azt mondjuk, hogy az égitestek közeli pontjain nagyobb a vonzás. Ekkor erővel számolunk.
És más a helyzet, ha ugyanarra azt mondjuk: a közeli pontjaik sebessége kisebb, a távolabbiakabé meg nagyobb, mint a keringési. És emiatt az alsó részét az árapály lassu zuhanásra, felső részét pedig távolodásra invitálja. Itt tehát kimondottan lassú energiafelhalmozódás történik, mint a mikrohullámban melegített spenót közepén. Ha valaki már égette meg a száját vele, sejti, mire gondolok. Ezért van az, hogy a holdak széttörésében nem annyira az erő, hanem az energia játszik szerepet, felolvasztva a magjukat, amitől pöfékelnek, mint a Triton,vagy felrobbannak, mint én és a "Phobos'Deimos".
Én ezt az energiát számítottam ki, és készítettem programot a bolygók és a Hold árapály távolodására.
Ami nem más, mint a forgási energia átalakulása helyzetivé, a Hubble effektust is okozva.
Így azután olyant tudok mondani, amit Newton nem- hány milliárd km-re keringett a Naptól a Föld pld. 3 Mrd éve?
Ráadásul nem is nagyot, hanem kisebbet mondok!