1583
A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #301 A labda és a fal között levegő van, amiben terjed a hang. A proton és az elektron között bivalens fényatom van, amelyenm a fény és a gravitáció terjed (a levegő molekulák között is, egyébként). Hívhatnám akár "vákuumnak", is de juszt se teszem. Az kezdettől fogva más, amit az elektrotechnika és a kvantum fizika csak kisajátitottak.
-
forrai #300 Ha a tömegtöltést szerepét valamely formában általánosíthatnánk, anélkül, hogy "hordozót" (anyagot ) is kapcsolnánk hozzá, akkor egy olyan "tudati tervet" vélelmezhetnénk, amelynek egy háromdimenziós gömbszimmetrikus térben határa van, amelyen belül, középen nulla a gravitációs gyorsulás fajlagos (viszonylagos) értéke, kifelé pedig fokozatosan nő, a határán eléri a maximumot, és azután négyzetesen csökken minden irányban.
Vagyis akkor is kell, hogy geometriai mérete, határoló felülete, gömbi, és gyorsulási tere is legyen, ha ennek a töltésnek a környezete csupán egy geometriai vákuumtér. Ilyenkor azonban a gyorsulási vektorok értéke is nulla lenne benne mindenüt.
Ilyen egy elméleti tömegpont...
Ha viszont ehhez a töltéshez egy valóságos környezetet is rendelhetünk, akkor ez a töltés azt úgy alakítja át, hogy a nullától eltérő, a terv szerint változó gyorsulási vektor tér alakuljon ki.
Ilyen a valóságos tömegpont!
Ilyen lehetne a Neyton tömegpontja is, azzal a különbséggel, hogy annak közepén nem nulla értékü a gyorsulási vektor.
És ez az az ok, ami miatt nem látható be, hogy a tehetetlen és a súlyos tömegek azonosak. Hogy gyorsuláskor a kialakult gyorsulási mező úgy bomlik meg, hogy a korábbi vonzás immár msagára a valóságos tömegpontra hat, és húzza vissza azt, fékezve annak gyorsulását.
Ez a parányi filozófiai különbség teljesen galyra vágja a fizikát?
És ti azt kérdezitek, mire jó a Töltés- Fizika?
Mulatságos...
-
patiang #299 Az egyik tudós azt mondta: "az élet a véletlenek sorozata"
Persze ezt a sort nem véletlen pötyögtem be.
De véletlen, hogy épp nem lett áramszünet stb + stb. -
patiang #298 Látod az a baj, hogy Te is a hagyományos módon értelmezed a káoszt. Mint rendetlenség. Nem az! A káosz a kiszámíthatalanság. Vagyis hiába tervezel el valamit (leegyszerűsítve) nem biztos, hogy a végeredmény a Te általad várt lesz.
Ha nagyapám nem jön haza a háborúból, akkor, már nem dumálnánk. Ja, hogy hazajött? De ez a múltra vonatkozik. A jövő mindig többesélyes. -
Koppixer #297 Disznósajtot eszik, és töltést prédikál... és pont akkor, mikor éhes vagyok... 
-
patiang #296 Ha hasonlatot szeretnénk, akkor egy atom és a körülötte keringő elektronok úgy hasonlanak egymáshoz, mint egy dómban (szegedi) egy kis labda, és körülötte a falak az elektronok. Akkor a labda és falak között mi van? A semmi?
Avagy maga a tömegvonzás? -
forrai #295 A tudati töltés önmagát, és környezetét alakítva bezáródhat, vagy teret foglalva a végtelenig terjedhet.(monovalens és multivalens tudati sugárzások.
Amikor azt írjuk le, hogy
a=G*m/r^2
akkor a monovalens tömegtöltés gravitációs sugárzását méltatjuk, amellyel tudatja:
"Itt vagyok, létezem, ha akartok- gyertek ide, vagy menjetek a fenébe, de ha úgy tetszik, akár ácsoroghattok is mellettem (csak el ne vegyétek a disznósajtom)!
-
forrai #294 Korábban én (is) úgy gondoltam, hogy az elektromos töltés az maga az elektron.
Most meg már úgy gondolom, hogy a töltés és a részecske nem összetartozóak, hanem külön fogalmak.
És hogy az elektron csupán egy töltéshordozó, talán a legkisebb tömegü, vagy méretü, ami azonban egyuttal tömegtöltést is hordoz! Vagyis a kettő együtt alakítja az elektront olyanná, amilyen.
A fényben (fényatom) is mindkettő jelen van, de periódusonként váltakozó arányban, és így a hozzátartozó tömeg kisebb, és nagyobb is lehet, mint az elektroné.
Mindez az "energiáján" keresztül számítható, vagy érvényesül.
A Nap is energiát sugározva szét tömegét veszíti.
Vagyis az elektromos töltés sem köthető egyetlen részecskéhez- az elektronhoz.
Ugyanúgy a tömeg- töltés sem, hiába keressük a Higgs bozont. Az is csak egy lesz a sok tömegtöltéshordozó közül.
Mert ugyanazon "alapból", vagy egymásból a töltések változva mást és mást "varázsolnak".
Nos, a mai fizika is pont így varázsol. Ugyan olyan elbűvölő, mint amilyen talmi, da ha a néző a pénzéért azt szeretné látni? Amilyent a néző kíván, olyant játszik.
-
forrai #293 A tudati töltés nem virtuális, azaz nem látszólagos, hanem valóságos, ami azonban nem anyagi, vagy fizikai jellegű.
Talán jobban illene a látens, rejtett meghatározás reá.
De ha a kvantumfizikai vákuumot el lehet fogadni, anyagi részek nélkül is, hogy azután részecskékké változzon, akkor ezt, ami soha sem változik maga részecskévé, miért oly nehéz elfogadni?
Félsz talán a szelemektől? Akkor félj a kvantumfizikától!
-
forrai #292 Kétségkivül, minden ismeretet- régit és újat megpróbálok felhasználni. Így adózom tisztelettel minden régi, és új Gondolkodó előtt.
Hogy miért emeltem ki éppen azt a két művész- filozófust?
Leírtam már a honlapomon.
Mert Ők az időközben megszületett Emberközösség szellemi atyjai! Amelynek domináns énje: a korlátozás nélküli modernizálás eszméjének nemtője- Michelangelo.
Aki kigúnyolta, és legyőzte ellenfelét: a konzervatív reformista Leonardot a firenzei"Palazzo Vecchioi csatájukban".
Azt, hogy te erről nem tudsz, és soha észre se vennéd, az téged jellemez.
Mert nem ismered sem az adott kort, sem az előzményeket, és nem érted a következményeket.
"Kérész" gondolkodású vagy. Nem baj, de legalább ne hencegj vele.
Látod, én se teszem. Csak elmondom.
-
forrai #291 De csak miután meggyőződtem róla, hogy sok mindent jobban látok, mint legtöbben a világon.
Úgy mondják, van szemem hozzá.
Viszont nem túl jól biciklizek.
Valamit- valamiért. -
polarka #290 Igazából nem vitatkoztunk sosem, én csak érdeklődtem a kinyilatkoztatásainak alapjai után. De sajnos semmit sem tudott megfelelően megindokolni.
Közben forrai is elismerte, h ő nem fizikáról, hanem természetfilozófiáról beszél és olyan felvetéssel áll elő, amitől már elfordultak jó pár évszázada (nem véletlen). Ő az akkori döntést tévesnek ítéli. Majd a régi alapokkal új ismeretekkel (amiket ráadásul pont a fizika szerzett) próbál újat alkotni. -
polarka #289 Nah látod, most még jobban bebizonyítottad, h nem konyítasz a tudomány történethez. Csupán kiragadtál 2 művészt és alapból feltételezted, h ők voltak a világra nagy hatással. Érdekes, h az őket követő filozófusok és természettudósok nem nagyon hivatkoztak rájuk. De te biztosan jobban látod mindenkinél, h ők voltak a természetfilozófia nagy alakjai. -
Bnum #288 "Ha én nem rendelkeznék számgéppel, akkor most nem dumálnánk."
Ez igaz, de mindent megtettél, hogy legyen, s bár nem tudtad, hogy a cél, többek között, hogy ezek a beszélgetések is létrejöjjenek.
Mindennek amit csinálsz oka van, s hogy vagy annak is. Ezért nem állíthatod a következmények véletlenszerűségét, legfeljebb számodra előre nem láthatóságát. -
patiang #287 "Tudati töltése van minden anyagi, élő és nem élő dolognak."
De ugye ez a töltés nem egy virtuális valami?? -
patiang #286 Ha nem haragszol, én káosz törvényében hiszek, de az én olvasatomban a káosz magát a rendet jelenti. Tehát igazából semmit nem lehet előre megtervezni. Ha én nem rendelkeznék számgéppel, akkor most nem dumálnánk. Remélem érted a gondolatmenetemet? -
patiang #285 Vélem, hogy értetted mire gondolok. Én azért vetettem fel ezt, mert szvsz a világegyetemtől elvonatkoztatott energia nem létezik. Bármit amit teszünk, gondolunk ua az energiát használja. Az az "energiasúly", ami a Nagy Bumm" pillanatában valamennyi volt, ugyanannyinak kell lennie ma is. Azok a gondolatok (maradjunk ennél) már akkor is léteztek, csak más formában.
Ismétlem ez a véleményem. -
forrai #284 Helyes, többé Istent nem említem. De mindennek a tudati töltését- igen, mert kell!
És a "Töltés- Fizika" szükségességét is. -
forrai #283 A Biblia, mint "bölcseleti" mű, világosan, a legelső soraiban utal arra, hogy a "káosz" nem tetszett Istennek, és hogy az ő szándékát kifejező ige: hogy "legyen" hozta létre a világosságot (fényt), ami jó volt, elválasztható, névvel nevezhető, és rendeltetéssel bíró, s így tudatos,megismerhető része lett a világunknak.
Azután is mindent így teremtett meg, tudatot adva a káosznak.
Nincs ez másképpen a fizikában sem. Tudati töltése van minden anyagi, élő és nem élő dolognak.
Ezzel kezdődik a fizika, és minden más ismeret is.
Csak az a dolgunk, hogy mi is ezt az eredendő tudati töltést jól megismerjük, és mint Ember, vagy Emberközösség újjabbakat: jobbakat, (vagy legalább kevésbé rosszabbakat, mint eddig) létrehozzunk.
Ez egy ősi bölcselet, ami talán még régebbről eredeztethető, mint a mi univerzumunk, és valahogy mégis őseink tudomására jutott. Egyébként talán azért, mert bárhová néztek, ezt tapasztalták, és megértették?
Ahogyan mi is, legfeljebb nem értjük?
Azért nem eléggé tudományos nektek?
Vagy talán, mert nem vagytok képesek elképzelni olyan Istent?
De akkor mit tudtok elképzelni? -
forrai #282 Dolgozgatunk, s közbe beszélgetünk...
Érdekes a felvetésed, de elmesélnék egy történetet, amit valaha olvastam.
Száz évekkel ezelőtt az Angol Királyi Akadémia tudósai vitatkoztak, hogy az "életnek", mint olyannak, van e súlya?
Végül vettek egy halat a piacon, lemérték élve, azután fejbeólintották, és a vita eldőlt, a hallal együtt.
De csak látszólag, mert ma is ezen vitatkozunk még.
Hogy a "tudat" az fizikai dolog, vagy nem?
Úgy néz ki, hogy meg kellene azt a kísérletet ismételni, de most már inkább egy bálnával (amíg még van belőlük), hogy a mérés pontosabb legyen.
-
patiang #281 Ja persze azt sejtem, hogy a tudati töltés alatt ti mást értetek, de a végeredmény = -
patiang #280 Én mint csak kérdező: olyanon vitatkoztok, hogy a tudati töltés az a semmi?
Felteszem, hogy a gondolatok ugyanúgy energiát vonnak el környezetükből, mint bármely más "tettek". Talán csak kevésbé mérhetőek. -
forrai #279 Jól van, ebben megállapodunk, akkor is, ha rettenetes hülyeségeket katyvasztasz. De az a jó, hogy ezt elég sokan olvassák, és látják, s így egy idő múlva talán gondolkodni is fogsz.
Kisérletileg én sem a te tudatodat, sem a magam tudatát nem látom, mégis vannak, sőt különbözőek, ahogy a tudathordozó hsz.-ből kiderül.
A technika nagyarányú fejlődése egyébként annak a filozófiai "háborúnak" az eredménye, amely két festő-filozófus, Leonardo és Michelangelo között 1503-1505-ben játszódott le.
Annak gyümölcseit, és ha úgy tetszik, a kárát is élvezzük most. Legalább is szerintem.
Olvass bele a honlapom művészettörténelmi részébe is, megtisztelnél vele.
-
polarka #278 Én nem ismerem be, h a gondolataim önmagukban változtatnának bármit is a környezetemben, ahhoz cselekednem is kell és akkor sem csak az változik, amit szeretnék, h változzon. Én már csak ilyen hazudós vagyok ^.^
Igazából csak az tűnik ki, h te vmiért (hogy ez miért jó, az még mindig nem derült ki) bevezetsz egy elvont, kísérletileg megismerhetetlen töltés fogalmat és azt mondod, h amit tapasztalhatunk, az ennek a vminek a hordozója. Majd sérelmezed, h nem ezt vizsgálja a fizika. Holott a fizikának az empirikus megalapozása alapból kizárja, h megismerhetetlen, háttérben levő dologgal (ideával) foglalkozzon. Az ilyen ideákkal való magyarázat még Platón idejéből származik és a természetfilozófia része, csak ismételni tudom magam: te inkább természetfilozófiáról beszélsz (ezt az is bizonyítja, h nekiállsz a fizikában alapvető dolgokat átfogalmazni és új szavakat bevezetni), mint a fizikáról. Megj.: Nem véletlen, h a technika nagy iramú fejlődése csak a fizika megalapozása után indult be és nem platónék idejében.
Majd szólj, ha be tudod mutatni, h a te természetfilozófiád vmit pontosabban ír le a jelenleginél. Addig is további jó időpazarlást és önismételgetést! -
Bnum #277 Az agy az érdekes anyag. Anyagból van, az univerzum része és mégis belefér az egész univerzum. -
Bnum #276 "karos mérlegen"?
Meglehet, csak azt nem tudod megmondani, hogy pontosan hány darabnak mérted meg a súlyát? :O) -
forrai #275 Én a protonok és elektronok tömmegét karos mérlegen szoktam mérni.
A gondolataim súlyát meg nem tudnám, akkor is, ha tele van velük a fejem, meg akkor is, ha olyan üres, mint épp most.
Csak van némi különbség köztük... -
forrai #274 Hiteles források hiányában csak interpolálni tudom:
8 éves koromig átlag 6 cm-t nőhettem, vagyis 5 évesen lehettem 90 cm.
Arányos növekedést feltételezve (ami nem igaz...) a felületem négyzetesen, a súlyom meg köbösen változott.
Vagyis akkor ~12,5 kg lettem volna? Pfú, olyan sovány? Az lehetetlen, hiszen én voltam! Izé- hány kg egy átlagos, 90 cm magas gyerek? -
forrai #273 Nézd polarka: én eltudok képzelni tudati, és valós fizikai dolgokat, és hogy azok különbözők.
Most is tervezek, a gondolatokat, amik tudati tényezők, vetem az autocadre, ami viszont fizikai.
A tudatom lestrapált tudathotdozója vagyok én, és most épp azt hintem, hogy egy szélesvásznú, öblös WC csésze készüljön végre valahol, amelyen egyszerre többen is ülhetnek.
Újítás ez, tudati dolog, ami szabadalmaztatható.
És készülök feltalálni pénzt is, mert már nagyon kell...
Mások meg el se tudják képzelni ugyanazt.
Ez a baj a töltés fizikával is.
Aminek a hiánya leszűkíti a világunkat, a gondolkozásunkat.
De talán jobb is így. Úgyhogy nem is nagyon erőszakolom.
Azonban a gravitáció elmélet megérett már arra, hogy újragondolják. -
Bnum #272 Hát nem tudom, amikor 90cm magas voltál... -
forrai #271 Hosszában, vagy széltében? És nyugalmi, vagy izgatott állapotban? -
polarka #270 A látás felvetése is értelmetlen. Hogyan látnál vmit, ami a fényt pont egy bizonyos frekvencián bocsátja ki, ami általában nem a látható tartományba van? És amit megfigyelnél nem viselkedik úgy, mint egy golyó az asztalon. Más anyagról van szó, amit nem lehet vkinek a kezébe adni, mondván: "Nesze, így néz ki." Csak a kísérletekkel mutathatók ki a tulajdonságai. -
Bnum #269 "A protonnak, és az elektronnak van tömege (súlya, mérete)."
Hogy mérték meg a méretét?
Bizonyos erőterek kölcsönhatása útján, tehát nem "érintés" történt.
A "tömege" szintén bizonyos gyorsítással szembeni ellenállás, ahol a gyorsítás szintén valami erőtéren keresztül történik.
Tehát azért mert gyorsítással szemben ellenállása van, a kölcsönhatásokra egy bizonyos térrészben erősebben reagál, nem jelenti, hogy bárki látott volna egy elektront, vagy protont.
Amit látunk, az elektronok energia változásából keletkező elektromágneses rezgés.
Olyasmi mit a mozdonynak a hangja, de a mozdonyhang nem egyenlő a mozdonnyal. -
Bnum #268 90kg, vagy 90cm? :O) -
forrai #267 A protonnak, és az elektronnak van tömege (súlya, mérete).
A te előző gondolataidnak mekkora a mérete, és a súlya? -
forrai #266 Az hogy én 100 kg, és 183 vagyok, nem változtatna a gondolataimon, amikor csak 90 voltam. Ugyanez jutott az eszembe. -
forrai #265 A Fermat sejtés topikom csúfosat bukott, pedig roppant érdekes, és tanulságos annak "humán" háttere is!
Hogy szerintem Fermat nem tett pontot a kézirata végén, így jelezve, hogy a megoldás "végtelen", vagyis hogy végtelen, nem szakaszos, tehát "irracionális EGÉSZ szám!"
Ezt a helyesírási hibát azonban már akkor is egyetlen szerkesztő, vagy szedő nem viselhette el: és egy furcsa, inkább vesszőnek tűnő írásjelet végül is kitett (a fia adta nyomdába).
Így Papp Jancsi vicclett belőle- 350 évig nem értetették, (az eredeti eltünt) végül megoldottak valami mást, azt is félig rosszul.
Azt a felét (lényegében egy segédtételt), ami jó, A. Wiles csinálta, ő joggal meg is dicsőült.
A másik feléről, ami rossz, meg egy szó sem esik. -
Bnum #264 "Senki, soha nem látott még töltést. Csak azt, amit az "betölt", vagyis a töltéshordozót."
Inkább fordítva igaz, senki nem látott elektront, vagy protont, csak a töltés változását észlelték. -
forrai #263 Kedves tőled Koppixer, hogy elolvastad.
Ez egyébként elsőként nem az én találmányom, már a 10 századtól vizsgálták a hatványösszegeket, és van olyan elmélet "Newton- Girard".
Szokásom szerint lényegében csak újrafelfedeztem azt, azonban más úton, és másképpen folytattam is.
Kezdetben próbáltam gyakorlati alkalmazást találni, például több ismeretlenes sorok összegét talán gyorsabb meghatározni így...
Végül is elméleti alkalmazást találtam rá: a Fermat sejtés megoldását. Az "igazi Fermat sejtését" (IV. kötet), és nem azt a lényegében tőle teljesen függetlent, amit állitólag megoldottak, szerintem meg még azt sem.
(Megjegyezhető, hogy Fermat leginkább angol matematikusokat bosszantott a talányaival- most azután többszáz év múlva visszavághattak! (Valóban?)
-
forrai #262 Senki, soha nem látott még töltést. Csak azt, amit az "betölt", vagyis a töltéshordozót. Pld. elektront. De van olyan is, amelynek több töltése is van. Sőt.
A környezetet azonban a töltés alakítja, és nem az elektron, proton, oxigén.
A gondolataink ugyanígy nem megfoghatók. Azoknak magunk vagyunmk a töltéshordozói, próbájuk általuk alakítani a környezetünket, mindenki valamilyen szempontból.
Hazudik, aki ezt nem ismeri be.
Én azt látom, hogy a fizika a töltést a töltéshordozójával próbálja azonosítani. Hogy nem létezik még olyan, hogy "Töltés- Fizika". Ami ezeknek a tudati egyedeknek az azonosításával, tulajdonságaival foglalkozna.
Hogy a tömeg töltés olyan, amely létrehozza maga körül a tömegvonzást, és a tömegtaszítást. És hogy minden, amiben ez a töltés jelen van, megismeri a másikat, mert e tekintetben kompatibilis a tudatuk. És nemcsak, hogy megismeri, hanem kölcsönhatásba is lép vele.
Ugyanígy az elektromos töltés is, ami létrehozza az elektromos, és mágneses jelenségcsoportokat. Amelyek közvetlenül nem lépnek a tömegtöltésekkel kapcsolatba.
És hogy a töltések átalakulhatnak. És hogy ki tudja hányféle tudati töltés létezhet még? És hogy ugyanannyi világ? És hogy milyen kapcsolataik lehetnek?
És hogy a tudatos létezésnek megismerhetetlenül sok megismerhetetlen, és megismerhető, színes válfaja van?
És hogy a Big -Bang csak egy nagy rakás szürkeség?
A fizika mosta tömeg töltést keresi, valamiféle Higgs bozon képében.
Ha megtalálja, talál egy új tömegtöltés hordozót...
Ezt az én tudati töltésem hülyeségnek tartja,. és próbál alakítani a környezetén.
Mert én is csak egy összetett, butácska, kívül szőrös, azonban belül amúgy kedves, 100 kg-os tudati töltéshordozó vagyok.