A fizika és csillagászat közös témái
-
forrai #469 Nézd polárka. Én régóta azt szeretném, ha itt erről a kérdésről tudnék valakivel, veled, vagy koppenixxel, vagy többekkel is valamilyen szinten beszélni.
Ahhoz viszont még Newtonnak is tanulnia kéne, azonban biztos vagyok benne, hogy Ő gyorsan tanulna, és szívesen.
Így hát, ha megbarátkoztatok azzal, hogy más rendeltetése miatt a szinkron pályát USP-nek hívom (egyébként ezt is megbeszélhetjük, lehet jobb is), akkor további rengeteg érdekes információ következik.
Mert nem csak az ekliptika síkján léteznek pályák, hanem ferdén, sőt a tengelyen keresztül, és elipszis pályák is, amelyek alakját szintén az árapály alakítja.
Az olyan pályák, amelyek közelpontjai túl vannak az USP- n, nem csak távolodnak, de kerekednek is, közelítve a kört.
Amelyek közelpontja viszont azon belül van (a Nap esetében ~25 Mkm), azok pályája hegyesedik, közelpontjuk belép a Napba, vagyis belézuhannak.
Kezdetben csak azokról a pályákról beszélnék, amelyek a központi égitest körül keringőek, vagyis annak a rendszerébe tartoznak.
Mert hierarchikusan soros, és párhuzamos árapály rendszerekről van szó.
A Nap rendszeréhez tartoznak a bolygói, a kuiper övi, és az OOrth felhő elemei, és minden, ami körülötte kering.
De pld. a holdak rajta kívül még egyes bolygók körül (vagyis egymás körül) is keringenek.
Ezek mind külön, és együtt is vizsgálhatók.
Azonban nem tartoznak hozzá azok, amelyek például nagyobb térségek tömegei (pld. galaxis) rendszerébe tartoznak.
Amikor a Földet egy kisbolygó fenyegeti, az egy olyan dologról van szó, ami elsődlegesen a Nap rendszeréhez tartozik, sebességét a Föld vonzása csak módosítja. A vele való ütközés nagy sebességü lehet, s így katasztrófális, viszont valszeg ritka.
A Hold, és egyéb, már lehullot "törmelékek" viszont a Föld körül kering és keringtek. Őket csak az árapály lassú folyamata kényszeríthetné (tette is) a Földbe csapódni. Az se kicsi persze, galyra vághatta a dinók társadalmát. És ez a folyamat elég gyakori lehetett ~3 Mrd éve, ez a Holdon is látszik.
Azonban máig egyre ritkult. Talán a Tunguz meteorit lehetett egy az utolsók közül.
De lehet hogy a földi USP-n belül (~42000 km) még röpködnek ilyen törmelékek, amelyet az elszánt ürhajósok ufóknak hisznek?
Kicsi persze a valószínűségük, mert az észlelő csillagászat nagyon élen jár.
Azonban nyilvánvaló, hogy meg kell különböztetni azt a zuhanást, ami véletlenül, külső rendszerből történik attól, amit az árapály okoz.
Az egyik külföldi, a másik a mi saját elveszett részünk.
Egyik se jó, persze.
Egy másik topikban valaki irta, hogy millió éve volt a földnek még egy holdja? Szerintem lehetett sok kisebb- nagyobb törmelékhold a Föld körül, amit az árapály lassan lehozott! És akkor görög mithológia történetei a titánok harcáról, meg a Védák, meg a Biblia mégsem csak kitaláltak!