1002
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#402
Lehet, hogy a találathoz bőven elég az az egyetlen pályakorrekció, amit a rakéta még éppen meg tud tenni, mielőtt megvakítják.
Ez is egy lehetőség, vagy az is, hogy a testre több érzékelőt építesz, és ha valamelyiket megvakítják, akkor egyszerűen átállnak egy másikra.
Aztán meg ha addig távirányítással ment, akkor Joe dönthet úgy, hogy egyáltalán nem nyittatja ki a rakéta szemét. Vagy két rakéta megy, és csak az egyik nyitja ki a szemét.
A pálya végi korrekcióhoz mindenképpen illene kinyitni a szemét, de tény persze, hogy a "csapatmunka" működőképes megoldás erre a problémára.
Vagy az egyik kinyitja, korrigál mindkettő, megvakítják, másik is kinyitja, korrigál megint mindkettő, azt is megvakítják, de már késő, találat.
Azért itt megint visszautalnék az idő-távolság problémára. Én azt mondtam, hogy kb. 500km-ről már egy lézer elég hatékony lehet egy rakéta megsemmisítéséhez. Mi viszont megvakításról beszélünk. Szóval ez még akár jóval nagyobb távolságból is működhet. De még ha 500km-et is veszünk, ahogy előbb is leírtam, 10km/s relatív sebességnél ez akkor is 50 másodperc...
Nem tudom, mi lehet a gyakorlatban elérhető legpontosabb lövedék-érzékelő szenzor.
Jelenleg a LEO pályán (~1000km-es magasságig) radarokkal 5cm-es méretű űrszemetet követnek. GEO pályán (~42'000km-es magasság) 50cm körülieket. Persze ezek hatalmas földi telepítési radarok.
Legyen űrhajó, kisebb radarantenna, mondjuk 10x kisebb érték, egy egy 5cm-es lövedéknél ~100km, 50cm-es lövedéknél ~4'200km.
Szal az ok, hogy lassan ér oda a lövedék, de ha a célpont ezt nem tudja, akkor az mindegy is. Ha 5km/s sebességgel jön a lövedék, de csak pár kilométerről veszik észre, akkor akár az is hatásos lehet.
És közben persze adott időben nem hajt végre semmiféle manővert. 5km/s relatív sebességnél ugye 300'000km esetén 16 órás repülési idővel számolhatunk...
Én azt mondom, hogy nincs létjogosultsága. Azért, mert arányaiban a találati esély olyan csekély, és annyira könnyű kitérni az útjából, hogy egyszerűen nem logikus az alkalmazása. Igen, bizonyos esetekben működhet, de mi éri meg jobban: egy elektromagnetikus ágyú, mondjuk 1000 kilőtt lövedékkel, ahol a találati esély nagyon marginális, vagy egy irányított rakéta, avagy egy irányított lövedéket tüzelő elektromagnetikus ágyú, ahol a találati esély nagyságrenddel nagyobb? -
#401
"Szóval pont ott, ahol a lézeres rendszer már bőven hatékony lehet, no ott kellene kinyitnia a "szemét". "
Na igen, de ez már inkább taktikai kérdés, nem technológiai. Lehet, hogy a találathoz bőven elég az az egyetlen pályakorrekció, amit a rakéta még éppen meg tud tenni, mielőtt megvakítják. Aztán meg ha addig távirányítással ment, akkor Joe dönthet úgy, hogy egyáltalán nem nyittatja ki a rakéta szemét. Vagy két rakéta megy, és csak az egyik nyitja ki a szemét. Vagy az egyik kinyitja, korrigál mindkettő, megvakítják, másik is kinyitja, korrigál megint mindkettő, azt is megvakítják, de már késő, találat.
Szal sztem ha katonáék kapnak egy ilyen eszközt, megtalálják a módját, hogyan lehet hatékonyan alkalmazni. A lényeg sztem annyi, hogy olyan eszközt kell nekik adni, amivel legalább elvben nem lehetetlen a harc. Olyat úgysem sikerül létrehozni, amivel 100% a találat, és nincs ellenszere...
Nem tudom, mi lehet a gyakorlatban elérhető legpontosabb lövedék-érzékelő szenzor. Már a gauss-ágyúval kapcsolatban. Szal az ok, hogy lassan ér oda a lövedék, de ha a célpont ezt nem tudja, akkor az mindegy is. Ha 5km/s sebességgel jön a lövedék, de csak pár kilométerről veszik észre, akkor akár az is hatásos lehet. -
#400
Nem-irányított lőszernek túl nagy életképessége nincs, még ha teszem azt sikerül is 5km/s sebességgel kilőni egy lövedéket, a lézereknél emlegetett 500km-es távolságon belül ez annyit tesz, hogy 100 másodperc, bő másfél perc kell, amíg eléri a célpontot. Másfél perccel előre kiszámolni az ellenfél pozícióját a jóslás kategóriája már, szóval kb. esélytelen a másik űrhajót eltalálni. De még ha mondjuk 10km/s-t is tudna az ágyú (ami azért már kissé túlzó megközelítés), akkor is 50 másodperc - még mindig igen komoly időtartam.
Szóval nem-irányított lövedékeknek hajó-hajó küzdelemben nincs létjogosultsága. Egyszerűen túl sok időbe telik, amíg odaér a célponthoz. Ismétlem, a világűrben 500km embertelen kis távolság...
Hiába növeled a tűzcsapások számát, a hatás effektíve nem lesz jobb. Amit elérhetsz, hogy az ellenfél folyamatosan kisebb pályamódosításokra lesz kénytelen, hogy elkerülje a lövedékeket. Innentől kezdve a kérdés az hogy a célpont rendelkezik-e több üzemanyaggal, vagy te több lövedékkel - de ismét: a távolság problémáját aligha tudod megoldani. Az ellenfél indít ellened mondjuk 300'000km-ről egy rakétát, te ilyen távolságból nem nagyon tudsz válaszolni neki kinetikai ágúval: 10km/s torkolati sebesség esetén is 8,3 óra, amíg a lövedékek a célhoz érnek. Márpedig neki elég egy apró kis pályamódosítás ez idő alatt, és a lövedékek akár több száz, több ezer km-el fognak célt téveszteni.
Szóval én nem hiszem, hogy ez esetben a reakció erők jelentenék a problémát.
Azt továbbra is tartom, hogy irányított lövedékekkel van némi létjogosultsága a kinetikai lövedékeknek. De az irányítatlanoknak kb. semmi. -
Ninju #399 Cifu!
Te mennyire látod életképesnek a kinetikai elven működő fegyvereket a világűrben? Itt most az ágyukra gondolok.
Nem okoz hosszú távon problémát a lövések miatt fellépő reakcióerő? Annak kompenzálása plusz üzemanyagot igényel, ami a hatótávolság, manőverezés rovására mehet. Persze nem 1-2 lövésre gondolok és nem irányított lőszerekre. -
#398
Bakker, erre válaszolni akartam, csak nem volt időm befejezni a választ, oszt jól ki is ment a fejemből. :)
Mikor a rakéta a célpont közelébe ér, "kinyitja a szemét"(akár leváló páncéllemezzel, akár úgy, hogy kilő egy tucat irányítatlan kinetikus rakétát, amik addig a kis tömör testükkel takarták a szenzorokat), és rávezeti magát a célra.
A baj az, hogy a lézeres önvédelmi rendszernél említett ~500km-es távolságnál ezt már üdvös megtenni. Szóval pont ott, ahol a lézeres rendszer már bőven hatékony lehet, no ott kellene kinyitnia a "szemét".
Joe ül a számítógépe előtt, a hajó és a rakéta szenzoraiból kapott adatokból próbálja a rakéta röppályáját ráhúzni az ellenséges hajó vélt helyére.
Szvsz nem a rakéta ára lesz itt a szűk keresztmetszet, hanem a rakéta tömege. Ugyebár egy űrhajó esetében ez a kritikus. Persze ha a tömeg nem érdekes (mert mondjuk eleve egy "lassú" űrhajóról van szó, amelyet a nagy deltaV helyett a hosszú utakra építettek, vagy mondjuk egy űrállomás), akkor szóba jöhet ez. A célpont közelébe pedig aktiválhatja a harci fejet, ami repeszfelhőt hoz létre a célponttal való (feltételezett) találkozási pozícióra.
Esetleg ugyanez gauss-ágyúval, kis, gyors lövedékkel...
A kérdés a relatív sebesség, elektromagnetikus úton sem tudsz azért túl izmos sebességet elérni, ha 10km/s-t elérsz, az már szép (és komoly energiabefektetést igényel), viszont a célpont ezeket érzékelheti, és ha a lövedék nem rendelkezik valami önirányítással és kis kormányhajtóművekkel, akkor simán kimanőverezhet előle. Erről már írtam korábban.
Illetve a rakétaelhárító cuccok ellen megoldás lehet az egyszerre több kilőtt rakéta is. Mondjuk ez sem olcsó.
Itt megint a tömeg a kritikus pont. Anyagháborús szempontból is fel lehet persze fogni a dolgot. Ha minden azonos kategóriájú hadihajón 4 rakéta van, akkor az "győz", aki több hadihajót tud a harctérre küldeni. Vagy nagyobb hadihajót kell építs (itt a kérdés viszont az lesz, hogy mi éri meg jobban - 1 nagy hajó, vagy helyette több kicsi). -
#397
Távirányítást úgy értem, hogy a cél közvetlen közelébe, nem egyből rá a célpontra. Valami észlelési adatunk azért csak van az ellenséges hajóról, ami alapján a rakétát indítottuk. A hajónk adatait tudjuk, követjük az ellenséges hajót (legyen 500.000km, 1.6 sec lag az észlelésben ha optikai, 3.2 ha hajóról indított radar/lézer), a rakétánkat meg távirányítjuk egyre növekvő laggal. Mikor a rakéta a célpont közelébe ér, "kinyitja a szemét"(akár leváló páncéllemezzel, akár úgy, hogy kilő egy tucat irányítatlan kinetikus rakétát, amik addig a kis tömör testükkel takarták a szenzorokat), és rávezeti magát a célra.
De még nagyon szélsőséges esetben, és ha olcsó a rakéta, a teljes emberi távirányítást is elképzelhetőnek tartom. Joe ül a számítógépe előtt, a hajó és a rakéta szenzoraiból kapott adatokból próbálja a rakéta röppályáját ráhúzni az ellenséges hajó vélt helyére. Amúgy is arról van szó, hogy jól betippeljük előre az ellenséges hajó korrekciós manővereit, amit nem is baj, ha ember csinál. Esetleg ugyanez gauss-ágyúval, kis, gyors lövedékkel...
Illetve a rakétaelhárító cuccok ellen megoldás lehet az egyszerre több kilőtt rakéta is. Mondjuk ez sem olcsó.
Esetleg mindez kombinálva, kilőni egy drónt meg egy féltucat wire-guided rakétát, meg megszórni ágyúval, aztán a célpont válogathat, hogy a maradék egy-három percében melyik rakétára világít. Aztán el lehet indulni haza, tárazni. :P -
#396
Tehát ennél okosabb dolognak látnék néhány korrekt, nagy hatótávolságú, durva önvédelemmel ellátott és célkövetésre bármilyen módon alkalmas rakétát, vagy böszme sok óccó, célkövetéssel ugyancsak ellátott nagy hatótávolságú rakétát indítani a célpontra; vagy akár olyan rakétákat is (most már megszaladt az agyam :D ), amelyek nem, mint hagyományos rakéta rombolnak, hanem egyfajta űrhajóról indított táv-lövegtoronynak, nem is, méginkább távirányított drónoknak képzelném el őket, amire olyan fegyvert pakol az ember, amit épp célszerű.
Kvázi már egy sima rakéta is olyan, mint egy kis űrhajó. Van teste, hajtóműve, üzemanyagja, érzékelője és kormány-hajtóművei (ha nem a főhajtóművel oldja meg a finom manővereket). Természetesen ezt egészen elmebeteg szintig el lehet vinni, alant már említettem, hogy egy nagyobb rakéta vihet több kisebbet a cél közelébe, és ott kiengedve őket nehezítheti meg a célpont önvédelmi rendszereinek a helyzetét. A kisebb rakéták felhasználhatóak arra is, hogy a "nagy" rakétára kilőtt elhárító rakétákat és lövedékeket megsemmisítsék. Az általad említett lézerágyú megoldással már az a baj, hogy az energiaforrást is biztosítani kell, és emiatt a rakéta egészen hatalmas méretekre nőne. Ettől még persze megvalósítható, viszont itt már az merül fel, hogy ennek mik a költségei? Megéri-e az adott oldalnak, hogy annyi pénzt/erőforrást áldozzon egy űrhajóra kilőtt rakétára, mint amennyibe gyakorlatilag egy űrhajó kerül? Ha igen, akkor a célpont hajó jobban teszi, ha nem közvetlen a beérkező rakéták leküzdésére koncentrál, hanem alternatív védelmet keres. Ez alatt azt értem, hogy például olyan manővert hajt végre, amit a beérkező drónok nem tudnak végrehajtani. Például jó időben egy légköri fékezést hajt végre egy bolygó vagy hold légkörében (már ha van ilyen a közelébe, és elérheti, mielőtt a drónok elérik őt) - ha a drónoknak nincs hőpajzsuk, akkor ezt a manővert nem tudják lemásolni, az pedig irgalmatlan üzemanyag-mennyiségbe kerülhet, hogy ezt légköri fékezés nélkül oldják meg. Vagy például "pajzsnak" használhat egy gravitációs kutat (mondjuk egy bolygót vagy holdat, illetve ezek Lagragne-pontjait), hogy a drónok komolyabb üzemanyag-használatra legyenek kényszerítve (persze ez meg csak akkor működőképes, ha a drónok adott üzemanyag-készlete nem elég a gravitációs kút legyőzésére), vagy megpróbálkozhat például leszálni egy aszteroidára, hátha ez megzavarja a rakéták észlelőit, stb. -
#395
Rakétán is inkább a robbanófejet hevíteném(aztán ez nem biztos, hogy egy fissziós robbanószerkezettel bármit is csinál), bár "megvakítani" sem rossz ötlet, kivéve, ha távirányítású. Lehet, hogy a legcélravezetőbb a rakéta üzemanyagtartályát lenne célba venni...
Korábban már írtam a rakéták alkalmazásáról, hagy ne írjam le megint. :)
Igen, két féle rakéta van, az egyik pusztán kinetikai erővel pusztít, nincs robbanófej. Egy 10km/s sebességgel becsapódó 100kg-os test egy kisebb aszteroidát is szétrobbant. Persze ehhez ekkora sebességkülönbséget kell produkálni. Az ilyen rakéta tömegének legnagyobb része az üzemanyag lenne, az pedig a cél közelébe közel elfogy (nincs értelme tartalékolni sokat, a cél a minél nagyobb sebesség elérése), persze azért annyi kell, hogy a rakéta még követni tudja a célpont esetleges elkerülő manővereit.
A robbanófejes rakéta esetén irányított robbanásra lehet számítani, ez lehet kumulatív fej, vagy akár egy irányított termonukleáris robbanás. Ezeket viszont ott érdemes használni, ahol a rakéta relatív sebessége kicsi. Viszont egy ilyen rakétára a célpont védelmi rendszerei sokkal hosszabb ideig tüzelhetnek, az előbb említett 500km-es effektív lőtávolság és 10km/s-es kinetikai lövedék/rakéta esetén ugye 50 másodperc volt erre - ha a beérkező rakéta sebessége "csak" 3km/s akkor ugye rögtön 166 másodperce van ugyanerre.
Persze a védők helyzetét is meg lehet nehezíteni úgy, hogy valójában egy nagyobb "hordozó" rakéta juttat el a cél közelébe több kisebb rakétát, amik már alig többek mint egy robbanófejek kis hajtóművekkel a precíziós manőverekre.
Ezt kicsit járjuk már körbe, hogy lehet tönkretenni az űrben egy rakétát?
A távirányítást nyugodtan kizárhatjuk, ha csak 300'000 km is van az indító űrhajó és a célpont között, akkor is bő két másodperces laggal kell számolni (1 másodperc, amíg a rakéta és célpont "képe" elér az indító hajóra, és újabb 1 másodperc, amíg a pályakorrekciós parancs eljut vissza a rakétához). Szóval önirányítóak vagyunk. Itt kezdődnek a problémák. A legtöbb érzékelőt nem lehet vastag páncél mögé bujtatni, egy optikai/infravörös érzékelőt ráadásul igen érzékenyen érintene, ha a célpont mondjuk egy 1MW-os lézerrel "megvakuzná". Persze lehet a frekvenciákkal játszani, de mindkét oldalon adottak ezek a lehetőségek (a lézerek frekvenciáját is lehet változtatni, persze nem egyszerű, de megoldható). A radar csak viszonylag kis (pár ezer km) távolságon belül használható, de a rádióhullámok számára átlátszó borítás kell neki, mint a műanyagok, ezek vastagsága se lehet túl komoly, szóval ez is bukott. Ráadásul akármilyen érzékelőt is használunk, annak mindenképpen rá kell látnia a célpontra, így az is rá fog látni az érzékelőre.
Hogy lehet egy rakéta ellen védekezni? Nos nagy hatótáv esetén rakétákkal, vagyis indítasz egy elhárító rakétát, amely kvázi olyasmi lehet, mint az ellened indított rakéta.
Utána jönnek a kinetikai ágyúk. A beérkező rakéta túl nagy művészkedést nem tud csinálni, valamekkora mozgástere persze van, hogy pl. kígyózó mozgást végezzen, hogy megnehezítse az eltalálását, de lényegében pont feléd kell jönnie. Egy ágyúból kilőtt, önirányító lövedék (effektíve egy rakéta, ami a sebességének a nagy részét azonban az indításakor, a hajótól nyeri, mondjuk egy elektromagnetikus gyorsító segítségével) tehát életképes lehet.
Végül pedig ott a lézer. Amint leírtam alant, a fókusz problémája miatt a hatótávolsága viszonylag korlátozott, de előnye, hogy ha szilárdtest-lézer, akkor a lövésszám kvázi végtelen, míg a fenti két lehetőségnél ugye csak annyi elhárító rakétával és lövedékkel rendelkezünk, amennyit magunkkal viszünk. Szóval a tömeg szempontjából egy lézer alapú önvédelmi rendszer jobb választásnak tűnik. Persze az ideális ezek vegyes használata, ám ez tömeg szempontjából nem biztos, hogy kivitelezhető. -
#394
Egyébként szerintem a rakétákkal sem mennének sokra az űrben, ha robbanóagyaot is tesznek bele.
http://www.youtube.com/watch?v=62jzAupr044
Már most ennek közelében vagyunk. Egy nagy űrhajóra olyan combosat tehetsz, hogy ehaj. Tisztán kinematikailag kell pusztító erőt elérni. -
#393
Szerintem a legkönnyebben egy a célbevett rakétánál kisebb rakétával =) -
#392
Hála Istennek, ezek szerint mégsem fogalmazok annyira érthetetlenül. 
Ennek tükrében nincs is további hozzáfűznivalóm (eredetileg sem volt), köszönöm.
Viszont, itt most húznék egy vonalat, és ezúttal már szigorúan szubjektíve tenném hozzá a magamét a gondolatmenethez, "bevonva az űrt is", ha már az a téma. A lézernél személy szerint (az eddigiekből is kiderülhetett) éppen a hőbevitelt látom a kisebb, és a célpont eltalálását a jóval nagyobb problémának. A hőbevitel is problémás lehet (tükröződés, rétegvastagság sötöbö), ehhez kétség nem fér, de ez végső soron a sugárnyaláb széttartásával számolva is még mindig megoldható lenne "izomból", esetleg tűnődöm azon, bár kérdéses, mennyiben érdemes egyáltalán ezen rágódni, hogy pluszban a különféle elnyelődésekhez optimálisan más-más hullámhosszt is használhatnánk. Nem érdekes, a lényeg, hogy ennél nagyobb problémának látom a célkövetést, a stabilitást. Feltéve, hogy olyan távolságból osztjuk az áldást, amit még nem befolyásol számottevően gravitációs tér, még mindig valami elképesztő precíz és kis felbontású irányzásra van szükség, hogy a lézer vágjon, ne csak ökörhugyozást gravírozzon a másik mókusba, de a két űrhajó egymáshoz képest is teljesen általános mozgást végez, amit nyilván a mi oldalunkról stabilizálni lehetne egy szintig a hajtóművekkel, de azon túlmenően a "lézertornyot" tovább kéne finomítani mondjuk, giroszkóppal, vagy tudom is én, mivel - és ez feltehetőleg még mindig meg sem közelítené a "tűrhető" szintet, amekkora szögekkel ténylegesen operálni kellene a lehető legkisebb késleltetéssel; mindezt úgy, hogy ha a saját hajó ideálisan stabilizálva is van, az ellenfélé még foroghat úgy a mi nézőpontunkból, hogy még egyébként jól ponton ülő találat esetén is meg lehet cseszni az egész lézeresdit.
Tehát ennél okosabb dolognak látnék néhány korrekt, nagy hatótávolságú, durva önvédelemmel ellátott és célkövetésre bármilyen módon alkalmas rakétát, vagy böszme sok óccó, célkövetéssel ugyancsak ellátott nagy hatótávolságú rakétát indítani a célpontra; vagy akár olyan rakétákat is (most már megszaladt az agyam :D ), amelyek nem, mint hagyományos rakéta rombolnak, hanem egyfajta űrhajóról indított táv-lövegtoronynak, nem is, méginkább távirányított drónoknak képzelném el őket, amire olyan fegyvert pakol az ember, amit épp célszerű. Ne kérdezzétek, ennek mi értelme lenne, ha lenne egyáltalán, most csak úgy hangosan tűnődtem. -
#391
A kettévágással voltak problémáim, de azzal nagyok. Az, hogy ideálisra szabályozott körülmények közt lehetséges lézerrel fémet vágni, azt persze nem vitatom.
Rakétán is inkább a robbanófejet hevíteném(aztán ez nem biztos, hogy egy fissziós robbanószerkezettel bármit is csinál), bár "megvakítani" sem rossz ötlet, kivéve, ha távirányítású. Lehet, hogy a legcélravezetőbb a rakéta üzemanyagtartályát lenne célba venni...
Ezt kicsit járjuk már körbe, hogy lehet tönkretenni az űrben egy rakétát? -
#390
Pras nem azt írta, hogy a világűrben hogy nézne ki a dolog, csak a lézerrel való vágásról írtakhoz fűzött hozzá megjegyzést. ;)
Azzal szerintem ő sem vitatkozna, hogy több száz km-ről egy lézerrel való "félbevágás" egy kissé valószínűtlen dolog.
A lézert azért nem mondanám használhatatlannak, csak olyan eszköznek, amelyet kis távolságon belül lehet hatékonyan használni. Ahogy írtam, például beérkező rakéták ellen nagyon hasznos lehet. Még egy 10+ km/s relatív sebességű rakéta esetén is 500km-es effektív távolsággal számolva van 50 másodperce, hogy a rakétát semlegesítsék, és egy kitérő manőverrel az ütközést elkerüljék a már megvakított/tönkre lőtt közeledő rakétatesttel.
Szóval én legalábbis úgy látom, hogy megvan a maga helye a lézerfegyvereknek az űrhadviselésben. Csak ez nem a nagy távolságú hajó-hajó harc. ;) -
#389
Na azért azon sztem ne lépjünk ilyen egyszerűen túl, hogy a folyamatos vágáshoz kell:
1. eltalálni a célpontot
2. felmelegíteni -270C-ről +600C-re egyetlen pontját
3. ezt fenntartani a folyamatos vágáshoz
Én azt kétlem, hogy ez (most tökmindegy, hogy folyamatos, vagy impulzuslézer) megoldható egyáltalán. Még ha el is találod a célt, akkor sem tudsz egyetlen, meghatározott pontjával annyi energiát leközölni, hogy az olvadásig hevüljön.
Ne felejtsük el, hogy az ellenséges hajó nem fogja ezt tétlenül megvárni, forog, manőverezik, fényvisszaverő és hőálló burkolata van, és nagyon messze van.
Szerintem ez elvileg szép fegyver, gyakorlatban tökéletesen használhatatlan, és egy hajó kettévágása fizikai képtelenség. -
#388
DronkZero leírása alapvetően az impulzuslézerre igaz. Ott gyakorlatilag nagyon rövid (akár ezredmásodperces) lézernyalábok érik a felületet. Ez pedig valóban úgy értékelhető, mintha sokmillió kis lyukat akarnál vágni.
A folyamatos lézernyalábnál kicsivel más a tészta, ott folyamatosan égeted el / olvasztod meg a célpontot.
Pras a hőátadásra reagált. Akármiből is van az űrhajó, a lézer által felhevített rész elégése/elolvadása(elpárolgása) hőt von el, de nem vitás, hogy az épen maradt rész ennek egy részét átveszi, tehát azért valamennyi veszteség ebből fakad, ez kétségtelen.
De lézervágásnál nincs mód arra, hogy víz (vagy más hűtőközeg) alatt legyen a munkatárgy, mint például ipari plazmavágó robotgépeknél.
Pras azon kijelentése, hogy 'behozhatunk...' azonban pont arra vonatkozott, hogy itt nem erről (távolság, fókusz) van szó, hanem a vágás mikéntjéről. -
#387
Indifferens, persze.
Végülis mit számít, hogy 5 centiről vagy egymillió kilométerről akarsz vágni, szobahőmérsékleten vagy -270 celsiuson, egy közreműködő acéllemezt, vagy egy ezt mindenáron elkerülni szándékozó űrhajót, és hogy esetleg egy olyan anyagot, ami direkte úgy lett kiválasztva, hogy ennek ellenálljon...
Végülis, ha minden jellemző körülményt elhanyagolsz, akkor tényleg fasza. Mondjuk ennyi erővel akkor a starwarsos lézerrel sincs semmi probléma... -
#386
A fókusszal azt akartam érzékeltetni, hogy ilyen távon könnyű 3-4 kW-tal dolgozni, mert nudli a feladat. -
#385
Igen. Az átolvasztás a neccesebb, a vágás maga ezt követően relatíve gyors, konkrét, egy adott vastagsághoz tartozó mm/s értéket nem tudok mondani, mert a halált se érdekli addig, amíg a vevő kicsengeti a gépórát.
A "milyen fókusszal?" kérdést egész egyszerűen nem értem (a cink-szelenid meniszkuszlencse egy adott fókusszal bír a tárgyoldalon; ez nagyjából olyan, mint amikor a nagyítóval történő hangyaégetéskor megkérded, hogy "Milyen fókusszal?"), a "milyen távolságból" pedig technikai paraméter, jellemzően pár milliméteres tartomány, ami viszont a főkérdés szempontjából ("vágható-e páncélzat?") indifferens. Behozhatjuk a több (száz?) kilométeres távolságot, harminc centis meteorálló páncéllemezeket stb., a hozzászólásom viszont nem arra vonatkozott. -
#384
3-4kW teljesítménnyel 10 mm vastagság? Meddig tart? Milyen távolsgából...? Milyen fókusszal...? -
#383
Szabadjon megjegyeznem, hogy bár alapvetően egyetértek, ha generálban értelmezném, amit írsz, akkor a lézervágás sem működne. Márpedig működik (pl. 3-4kW-tal úgy 10 mm-ig), ezért "nagy energiasűrűségű eljárás" (ellentétben a gáztűzhellyel...), egész egyszerűen a besugárzott hőnek nincsen ideje szétterjedni. A gond jelenleg az ipari vágás területén inkább a reflexióval lehet. -
#382
Továbbra sem érted. A kettévágás úgy KEZDŐDIK EL, hogy égetsz egy kis lyukat, aztán közvetlen mellé még egyet, meg még egyet, meg még egyet, amíg ketté nem vágódik a hajó a sok egymásba érő kis lyuktól.
De a gond eleve az, hogy már egyetlen kis lyukat SEM tudsz az ellenséges hajóra égetni.
És itt tökmindegy, hogy folyamatos lézer, vagy impulzus, mert baromira nem azzal van a gond.
Amit még mindig nem sikerült megértened, hogy ha egy akármilyen kis pontban elkezded melegíteni a páncélzatot, az akkor is szétterjed. Tudod, hővezetés. Mint mikor a lábas alját melegíted a bableves alatt, és mégis meleg az edény teteje is. Na, lézernél ugyanez. -
qaíwsyedx #381 "Valahol ott nagyon el vagy tévedve, hogy a kettévágás is egyetlen pici lyukkal történik (amit eleve nehéz létrehozni), a kettévágott hajó is apró pici, egymás mellett lévő lyukaktól vágódna ketté."
Continuous wave laser-> erre tessék rákeresni
-
#380
Valahol ott nagyon el vagy tévedve, hogy a kettévágás is egyetlen pici lyukkal történik (amit eleve nehéz létrehozni), a kettévágott hajó is apró pici, egymás mellett lévő lyukaktól vágódna ketté. De még egyetlen apró lyukat sem lehetséges messziről a hajóba fúrni, nemhogy töbmilliót.
Az meg nem tétel, hogy ha nem kémiai hajtómű van. Bármilyen nyomás alatt lévő tartályon ütött lyuk gondot okoz. Legjobb esetben csak korrigál hajtóművekkel és bukja a tartály tartalmát, rossz esetben meg akár az egész hajót megpörgeti (ha elég nagy térfogatű, élég nagy nyomású tartály sérült meg). Nem felrobbantani kell az ellenséget, csak tönkretenni. -
haxoror #379 Szerintem inkább ott vérzik el a tükörhajók-rendszer hogy eleve olyan hullámhosszú lézert praktikus használni amit nem könnyű tükrözni. -
haxoror #378 
Vader
-
#377
Bulvárhír.
Jelenleg még az anti-anyag 'gyártása' is embertelen energiaigényt támaszt, ha pár anti-hidrogén atomot sikerül létrehozni, már az is szép teljesítmény. Egy "picit" távol vagyunk még attól, hogy egyáltalán mérlegeljük, van-e értelme antianyag-fegyvernek, vagy anti-anyag reaktornak. -
drevil666 #376 Erről ez a cikk ugrott be:
USA antianyag fegyver.
Ez kockulás, de asszem a Star Trek-ben 2 gramm AA/másodperc volt az űrhajó hajtóművének felhasználása.
Nos, kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz AA hajtóműves űrhajója a Földnek, ha lesz egyáltalán. -
#375
Áááááááááááááá :) -
#374
Affrancba, mindig elfelejtem hogy nincs autolink.
Link -
#373
Erről ez jutott eszembe:
http://www.youtube.com/watch?v=vFCBwob65Nw -
#372
Emlékeim szerint már írtam róla a topicban. :)
A plazmafegyverek sci-fiknek látott megoldása nem életképes. A fúziós reaktorokban hatalmas hő (több tízezer kelvin) hatására indul be a fúziós reakció, és elektromágneses "palack" kell, hogy távol tartsák a reaktor falától. Ha kitágul és lehül, a reakció megszakad. Ezért egy fúziós reaktor sose lehet képes a Csernobili katasztrófához hasonlót alkotni. Ha "megszaladna" akármilyen módon a reakció, vagy lekapcsol az elektromágneses "palack" rendszere, a reakciótérben lévő plazma kitágul, és lehül. Legfeljebb a reaktor belső falában okoz kárt.
Egy fúziós robbanás leginkább úgy elképzelhető, mint a termonukleáris fegyvereknél. Ott ugye az első fokozat egy fissziós robbanás (atombomba), amely a hatalmas hő és nyomás hatására beindít egy második fokozat, egy fúziós robbanást.
Viszont te fúziós fegyvernek neveznél egy irányított robbanású termonukleáris bombát? :)
Effektive arról van szó, csak a "fúziós fegyverről" az emberek többségének nem ez az elképzelése. :) -
EnxTheOne #371 És a plazma fegyverekel mivan? :D Scifikben sokkal "dizájnosabbak". :D -
#370
Én továbbra is leragadnék a fókusznál és a gyakorlati alkalmazásnál.
1 miliméteres fókuszt legfeljebb néhány km-es távon belül tartok elképzelhetőnek. Ez még egész ütős lehet például közel-védelmi fegyvernek, mint rakéta-elhárítás. De támadófegyvernek ez túl kevés.
Nem véletlen, hogy a legtöbb Hard Sci-fi-ben a lézer önvédelmi fegyver a hajókon, ilyen célból. -
#369
A hővezetést az anyagon belül értettem. Nem az egész hajót éri a fókuszált lézerfény. Lokális felmelegedést a hajótest anyaga vezeti. A hajótesten belül meg van levegő, a fal és levegő között van hőátadás is. (Ez tényleg hanyagolható.) -
qaíwsyedx #368 "A modell léptéke eleve fals, sehol nincs tömeg és hővezetés"
Jól mondod , a világűrben tényleg nincs (vagy csak elhanyagolható mértékben van) hővezetés, bár ettől nem lesz fals a modell. -
qaíwsyedx #367 Nem alkalmazunk másra jelzős szerkezeteket.
Egy jó szabály volt a hhaditechnikai topicban, sztem átvehetnénk:)
Ha szerinted nem működhet semmiképp a lézer, akkor a inkább a tükörrendszernél keress hibát, mivel az anyag atomos szerkezete miatt nem lehet tökéletes tükröt készíteni(jelenlegi ismereteink szerint). -
qaíwsyedx #366 Ha vmit melegítesz a világűrben(ahol a gázok rövid idő alatt elillannak) akkor csak forráspontig melegítheted, mivel a korábbi példákban vassal számoltam bátorkodtam továbbra is azzal számolni.
A kisugárzott hő menyisége csak az időtartamtól, a sugárzó felület nagyságától(mivel ugye belülről nem tud kijutni a hősugárzás, az anyag leárnyékolja) és hőmérsékletétől függ, bár meglepő nem függ az nayagi minőségétől.
Aki nem hiszi, járjon utána. -
#365
Mennyi hőtant tanultál te? Mert olyan dolgokat írsz le, hogy virtuálisan a hajamat tépem. A modell léptéke eleve fals, sehol nincs tömeg és hővezetés, stb.
Ez így 0. Ha nem megy a bonyolult modell, akkor építsd fel apránként. Kezd pl. egy egyszerű síklappal, ami olyan kicsi, hogy elhanyagolható a saját hővezetése, mert homogénnak tekinthető. Aztán kezd el bonyolítani.
(Azt végképp nem értem, hogy az vas forráspontja hogyan jön ide...) -
qaíwsyedx #364 Tudom.
-
qaíwsyedx #363 a kisugárzott hőenergia 1 másodperc alatt=felület X (abszolút)hőmérséklet negyedik hatványa X Stefan-Boltzmann állandó
felület-> 10m x 3,14 x 2 x 0,001m(=1mm) =0,0628négyzetméter
hőmérséklet-> a vas 3273,15 kelvin hőmérsékleten forr
Stefan-Boltzmann állandó->0,000 000 056 72
a kisugárzott hő menyisége 1 mp alatt(kerekítve) 403 567J
amit hozzá kell adni a kisugárzás nélkül szükséges hőhöz (3 829 217 804 000J)
lássuk be a szükséges mennyiséghez képest eléggé elhanyagolható.